Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

... és már senki sem!
[ Vídám Színpad ]
fotó Peti Péter, Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 26. szerda    Mai névnap(ok): János, Pál a - a - a
„Átpolitizáltság és agyrombolás” Coca-Cola Beach House stílusban
Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztivál 2007
2007. márius 29 - április 1. között Pécsett zajlott a Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztivál, mely egyszerre célozta a szakmát és a televíziónézőket.

Előtte Különleges alkalom ez a mostani fesztivál: a magyar televíziózás 50. évfordulóját ünnepli. Tizenhárom kategóriában 537 mű pályázott, ebből a kiugróan magas mennyiségű alkotásból 104 a továbbjutó. Kár, hogy a pályázó alkotások mennyiségén kívül ez az ünnep másban szinte egyáltalán nem nyilvánult meg.
Mielőtt bármi is elhangozna a fesztivál programjairól, kezdjük talán az információs anyaggal. Még ki sem nyitottam a programfüzetet, csak kívülről néztem meg, máris azt gondoltam, ha az idei fesztivál olyan lesz, mint a programfüzet külseje, jobb, ha inkább hazamegyek. Az ötvenéves évforduló elegánsabb arculatot érdemelt volna. Azonkívül, hogy túl sok itt a szín és a minta, az informativitással is komoly gondok vannak. A nagy színkavalkádban elvesznek a feliratok, mellesleg simán 27. Televíziós Műsorfesztiválnak lehet nézni a 2007-et. Az évszám két nullája ugyanis teljesen beleolvad a sok virágocska, köröcske, meg irkafirka szolgáltatta háttérbe, de lássuk, mit rejteget e felszín…

Koncertpódium a Széchenyi téren
 

Szakmai programok

„Jólfésültség és felelősségtől való félelem”
A magyar televíziózás elmúlt éve – Zsűribeszélgetés dokumentumfilm/műsor kategória

A terem félig tele, vagy félig üres. Ahogy vesszük. Ez a beszélgetés a szakmai programban az első és talán az egyetlen, amelyre azt lehet mondani, hogy annak jobb, aki eljött és nem annak, aki otthon maradt. Stőhr Lóránt kritikus, a Filmszemle dokumentumfilmes anyagának előzsűrizése alatt szerzett tapasztalataira hivatkozva úgy látja, hogy a Televíziós Műsorfesztivál kissé megkésett, hiszen a tavalyi termést vonultatja fel. A Kamera Hungária filmjei kifejezetten TV-s produkciók és a stílusukat, színvonalukat is ez a tény határozza meg. Stőhr Lóránt szerint az idei felhozatalból legalább 20 filmet ki lehetett volna hagyni. Kiemelte viszont az Új Eldorádó, a Szódavíz, az Életek éneke, és a Szomszédok című dokumentumfilmeket.
Pesty László rendező és producer úgy látta, hogy a rendezők nagy érzékenységgel találnak rá filmjeik témájára, a baj csak az, hogy semmiféle konzekvenciát nem vonnak le a film végén. Jól ráéreznek egy-egy probléma súlyosságára, de nem járják körül kellően a témát. Sok film foglalkozik hátrányos helyzetűekkel, kisebbségi problémákkal és a kérdezettek egyetértettek abban, hogy sok film hatásvadász eszközöket alkalmaz, mélyebbre ásni viszont az alkotások többségének nem sikerült.
Pesty és Stőhr is úgy látta, hogy a filmek 30 éve ugyanolyanok. A játékfilmkészítésben megtörtént szemléletváltás a dokumentumfilmek esetében még várat magára Magyarországon, mivel a dokumentumfilmes alkotók 70 százaléka nincs tisztában a nyugati trendekkel. Pesty azt kifogásolja, hogy a magyar dokumentumfilmesek kamerakezelése nem elég merész. Én viszont a nyugati dokumentumfilmekben kifogásolom azt, hogy a dinamikus kamerakezelés mögött legtöbbször a nagy üresség tátong: nincs semmi a Pesty László által előszeretettel és pozitív értelemben használt filmes ’fésületlenség’ mögött. Ha nem motivált a kamera rángatása, akkor meg minek? Koncepció nélkül semmi értelme. Ha ez történik, akkor pont olyan lesz a film, mint a fesztivál arculata, színesnek színes csak épp kissé felszínes.
Pesty László hiányolja ezen felül a politikai dokumentumfilmeket, szerinte a rendezők félnek. Egy rendező sem vállalja mások felelősségre vonását, és inkább kerüli annak lehetőségét is, hogy esetleg őt, mint a film készítőjét szedjék elő.

„Kompetitív és alternatív sceduling”
Műsor és programtrendek a világban

A meghívottak a beszélgetés elején azt hangoztatják, hogy a magyar néző semmiben nem különbözik az amerikaitól. A bizonyíték a Simpson család, meg a Rém rendes család nézőszáma Magyarországon – aminek újfent magyarított verzióján is vidulhatunk. Szóval van ’a néző’, ’a célközönség’. Mindegy hol lakik Kuala Lumpurban vagy Hagyárosböröndön, a lényeg, hogy minket nézzen. A Story TV, az RTL Klub, a TV2 és a Viasat 3 képviselői vannak jelen. A Viasat és a Story TV magyar készítésű filmek bemutatására törekszik, retro gyanánt megy az Angyalbőrben meg a Linda, a másik két kereskedelmi csatorna meg a Jackie Chant és Bud Spencert meg Terence Hillt sugározza háromszor egy évben, mégis mindig megesszük. Hogy van ez? Kompetitív és alternatív módszerekről beszélnek, meg a néző tréningezéséről, hogy akkor is minket nézzen, ha a pandamaci születését nem is mutatjuk meg a másik nagy kereskedelmi TV-vel ellentétben, mert mi úgy nem mutatjuk meg, hogy a nézőnek fel sem tűnik.
Nem tetszik ebben a beszélgetésben, hogy a kérdezettek ahelyett, hogy belátnák, nem tudják, illetve nem akarják a választ megmondani egy-egy kérdésre, felmerülő problémára, ködösítenek. Ezen egy valaki tudna változtatni: a moderátor. De nem teszi, s így a beszélgetés konzekvenciájaként a legnagyobb közhelyek hangzanak el. Csak egy példa: a nagy TV-k el fognak tűnni és a kis specializált TV-ké a jövő.

„Progresszivitás és perszonalitás”
Milyen TV a …?

Ezen a beszélgetésen 3 kereskedelmi és egy közszolgálati TV volt ringben és elsősorban letisztult és stilizált logóikról és célközönségeikről beszéltek. Üresség és személytelenség az, ami a légkörre jellemző, és ijesztő, hogy én ezt pont akkor fogalmazom meg magamban, mikor az egyik kereskedelmi TV képviselője kimondja a legújabb, hangzatos szlogenjüket: „A TV2 meg én”. Ez minden csak nem személyesség. És a szép az, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy el legyen kendőzve: ez egy illúzió. Hiszen a TV-t minden és mindenki csak addig érdekli, amíg nézettségről van szó. Még a ruháik is azért vannak, hogy a közönség a Viasatot szeresse. A Viasat két képviselője mellesleg ugyanazt a szétszoláriumozott yuppi stílust képviseli, amit ma fiatalosnak mondanak. Látszik, hogy rengeteget dolgoznak a közönség megnyerése érdekében, a kérdés csak az, hogy minek?
A dunaújvárosi diákok Tescoban készített nem reprezentatív (méghogy nem…) felmérései alapján ugyanis kiderült, hogy mindhiába. Semmi értelme a logó finomításának, stilizálásának, a megkérdezett 100 emberből 33 volt hajlandó válaszolni a kérdésekre, és nekik sincs gőze arról, hogy melyik csatorna műsoráról van szó, ha a logó ki van takarva, pedig jellemző műsorokról, és ismert arcokról van szó. A néző azt tudja, ilyen olyan színes magazinból, hogy a képen látható TV-s személyiség négygyerekes családapa, de hogy ki és melyik TV-nél van, azt nem.
Magyarország élenjár, ami a TV nézés mennyiségét illeti, a Dunaújvárosi felmérés alapján ezt nézésnek nem igen lehet nevezni, inkább agylógatásnak… Szóval nem csak a TV-vel van baj, hanem azzal is, aki nézi, illetve mered a doboz előtt. Mindegy hogy „A TV2 meg én”, vagy csigakettes. A lényeg, hogy szórakoztasson, szerintem.

„Hát akkor hallgassunk…”
Esélyegyenlőség a hírek közt

Ez a beszélgetés egyszerűen szánalmas volt. Először is a Hír TV képviselője ordibált, hogy a Hír TV az nem jobboldali médium, hanem konzervatív meg, hogy nem párttelevízió. És hogy abból is kiderül jobbos-e vagy balos valaki, hogy vasárnap húslevest eszik vagy sajtkrémlevest. Nevetséges. Itt arról is beszéltek, hogy Magyarországon nincsen baloldali médium, csak jobboldali és független. Aztán meg ugyanaz a beszélő, aki ezt kijelentette a Népszabadságról, mint balos újságról nyilatkozott. Ehhez nem kell kommentárt fűzni.
Úgy tűnik az egyetlen értelmes, és indulatain valamelyest uralkodni képes ember a szociológus, tömör egyszerűséggel fogalmaz: „A médiára átpolitizáltság és agyrombolás jellemző és erről mindenki mélységesen hallgat.” Pont. Ennél többet én itt már nem kaphatok- gondoltam, és feltűnés nélkül kisétáltam a teremből.

Szőke András sajnálja?
 
Badár András vakarja?
 
Szőke és két boldog fotós
 

Közönségtalálkozók, vetélkedők, koncertek

„Zorró inkognitóban” és a „Misi is ember”
Két dumaszínház: Bödöcs-Litkay vs. Badár-Szőke

Bödöcs és Litkay a fesztivál megnyitója, és a Buhera Mátrix című film után következett az első napon. A filmet rendhagyó közönségtalálkozó követi, ami annyiból áll, hogy Litkay Gergely „híres magyar humorista” – ez körülbelül ötször hangzik el csak a közönségtalálkozó alatt, kétszer is elég lenne, másodszor még nevetnénk is- megtapsoltatja a film rendezőjét, a gyerekszereplőket és a film néhány munkatársát, aztán kiküldi a közönséget levegőzni. Ez volt a rendhagyó közönségtalálkozó. Nyilván poénnak szánták. Nem sokan nevettek. Szünet után elkezdődik a show. Megtudom, mitől olyan speciális dolog ez a Dumaszínház: a rendes színházzal ellentétben itt lehet alkoholt fogyasztani, és ez itt kérem interaktív. Ha az, hogy néha elröhögjük magunkat a poénokon, az interakció, akkor ez a show tényleg interaktív. Beszélnek itt moziról, Supermanről, meg hogy rejtély hogyan lehet fél kézzel hugyozni, Zorróról, aki inkognitóban ipszilonnal jelöli meg az ajtókat, magyar utazási szokásokról, suhogós meg recsegős szabadidőruhákról, de az egész előadás darabos, szétesik semmi nincs, ami összetartsa az egyes részeket. Ezért a második előadót már inkább unom. Tévedés ne essék, nem azért, mert rosszabb a Litkaynál, hanem mert elég volt.
Szőke András és Badár nem mondja el, mi az, hogy Dumaszínház, hanem egyszerűen teszik a dolgukat. Jönnek, de úgy ám, mint a gyorsvonat. Egymás szavába vágnak, ordítoznak, nem érteni, amit mondanak, egyszóval ez itt sokkal avantgarde-abb, és mélyebb, mint a Litkay-Bödöcs-féle Dumaszínház. Ez a nevetés nem az a szimpla ’jókedvünk van, mert nevettetnek’ típusú, hanem valami szürreál borzongással vegyes. Holtpontok persze itt is vannak, de ez valószínű annak köszönhető, hogy a felütés így kettesben annyira erősre sikerült, hogy leül kicsit a produkció, mikor Szőke egyedül áll ki az élettörténetével. Összetartó erő, hogy egyetlen történet két oldalát hallhatjuk, két stílusban. És ez zseniális. Ez a produkció nem esik szét atomjaira, mert jól van felépítve. Egyszerre több mindenre lehet figyelni, lehet hallgatni, amiről Badár beszél, és lehet nézni ahogy Szőke fotózza a fotósokat. Aztán elkezdődik a one-man-show. Többek számára meglepetés, hogy Szőke András mennyire jól énekel. A Dumaszínház befejezéseként fergeteges improvizációnak lehetünk szem és fültanúi a közönség tapsának ritmusára.

„Hat, azaz hat”
Riporter kerestetik

A népszerű vetélkedő kezdetekor a terem egy negyede van tele, a többiek versenyzők. A feladatok ismerősek, azok megoldása, és zsűrizése is. Mint általában, most is a zsűri baklövéseivel a legrosszabb szembesülni. Nem értek egyet azzal, hogy azért adunk több pontot egy feladat kivitelezéséért, mert a riporter személyisége jobban átsüt a riportból. Ilyen indok, hogy ez a fiú (riporterként) „önmagát adta” egyszerűen irreleváns, és egy Riporter kerestetik című műsorban nem állja meg a helyét.
Azt gondolom, hogy a résztvevők nagyon sokszor elhülyéskedték a feladatokat. Ellenérvként persze fel lehet hozni azt a tényt is, hogy volt olyan feladat, amivel mást kezdeni egész egyszerűen nem lehetett. Ennek okozataként a zsűri – a vetélkedőt és önmagát is minősítve - sokszor a poénkodást értékelte magas pontszámmal például a színművészetis csapat javára, teljesen indokolatlanul, és feltűnően sok esetben. A csapatok tagjainak tárgyismereti hiánya jellemző most is. Az Eldorádó című filmet illene felismerni az egyik legjellemzőbb részletből.
Meglepetés, hogy Baló György szerint nincs különbség bulvárhír és közszolgálati hír közt. A hír, az hír. Ez elég nagy vakságra, és süketségre utal. Lehet, hogy ugyanaz a hír elhangzik kereskedelmi és közszolgálati televízióban, de elég csak a megfogalmazásmódot, a hangsúlyok eltolását, vagy a bemondók artikulációját figyelni, és máris belátjuk, hogy Baló ide, Baló oda ez a kijelentés nem igaz, és ez a vetélkedő résztvevőinek enyhén és kevésbé enyhén karikírozó előadásmódjából is szépen leolvasható. Baló kikéri magának a kereskedelmi TV-s hírmegfogalmazás és felolvasás parodizáltságát, pedig szinte hallom, az ellenállhatatlanra zengetett hangú bemondót, amint beszámol arról, hogy „hat, azaz hat halálos áldozata van” ennek vagy annak a balesetnek.
A vetélkedő közben egy zsűritagnak távoznia kell. Ez ott és akkor derül ki, várni kell súlyos perceket, hogy találjanak valakit, aki beugrik a hiányzó zsűritag helyére. Ilyesminek itt pont nem lett volna szabad előfordulnia.

Vitray Tamás áttűnésben
 
Galamb maga?
 

„…tudom mit szeretnél visszahallani, de nem így volt”
50 év televíziózás

Az idézet a címben Vitray Tamástól származik, és nagyon fontos. Azért, mert ha az ember viszonylag ártatlan szemmel vesz részt egy ilyen fesztiválon, és egy kicsit figyel, akkor az a benyomása, hogy itt vagy arról beszélnek, amit szeretnének látni, vagy arról, amit a közönség szeretne, de arról, ami van és esetleg rossz, szinte semmit. (Halottról vagy jót, vagy semmit.) És őszintén lehet örülni egy ilyen mondatnak, amihez hasonló a fesztivál négy napja alatt nemigen hangzott el. Túlnyomó többségben olyan félig komoly mondatok jöttek elő többször is, mint az „Úgy látom nincs itt újságíró, akkor lehetek őszinte…”, vagy az olyan, mint itt a beszélgetés végén a „Köszönjük, hogy ilyen szép számban eljöttek és hogy ennyi volt a fiatal néző.” Tényleg teltház volt, sokan a földön ültek, de a fiatal nézők a Művészetek Háza termének hozzávetőleg 10 százalékát sem tették ki.
Aki miatt érdemes volt ide eljönni az Vitray Tamás, élő és minden szava hiteles. Egészen mást képvisel Galamb, akiről úgy tartják, bármit csinál, az átjön. Rajta az látszik, hogy ő hogyan vélekedik saját magáról. Nyilvánvalóan igazi fenegyereknek tartja magát. Számomra, ami átjön ennyi, és nem több. Hibája ennek a programnak, hogy túl sok a meghívott TV-s, és ahogy haladunk a műsor vége felé egyre kevesebb idő jut a soron következő vendégre. Itt volt még Szinetár Miklós, Lévay Balázs, Winkler Nóra, Kepes András, M. Kiss Csaba és Baló György.
A beszélgetés 95 százaléka a szórakoztatásé. Ellenben Baló György és M. Kiss Csaba rosszkedvű, mert a TV nem olyan, amilyennek lennie kellene. És igaziból én még erről a rosszkedvről szerettem volna hallani többet. Jó az anekdotázás, de a műsor első negyed órája és utolsó öt-tíz perce az, aminek valami hordereje is van, ami közte van, azért nem unalmas, mert mikor leül a beszélgetés elemezgetni lehet például a mostani, meg a kivetítőn látható archív felvételekről mosolygó régi Kepes frizurájának változásait.

Kepes anno
 
Kepes most
 
Baló anno
 
Baló most
 

Utána

Mire a fesztiválnak vége, elmondható, hogy ez az egész tényleg pont olyan, mint az információs kiadvány arculata. Nem túl jó, de színes, mint a Coca-Cola Beach House Party. A fesztivál összegésze mégis tanulságos, mert jobb pillanatokban elhangzanak olyan mondatok, amelyeket mindannyian sejtünk valahol, mégis, mikor valakiben van annyi bátorság, hogy az arcunkba csapja, hogy tessék, erről szól ma a Magyar Televízió, annak igenis súlya van. A baj a 2007-es Kamera Hungária fesztiválon is azzal volt, hogy az arányokat nem sikerült eltalálni. Kell a piros, a kék, a sárga, a virágos, meg a pettyes is. De…

( Fot? Balogh Robert )
[ Szabó Nóra ] 2007-04-22 00:01:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]