Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Szabadság-hegy
[ József Attila Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 18. szerda    Mai névnap(ok): Diána, József a - a - a
Drogtanya (Szász János: Ópium - Egy elmebeteg nő naplója)
- Utánunk a vízözön vol. 3. (38. Magyar Filmszemléről) -
Szász három Csáth művet olvasztott egybe (az 1908-as Ópiumot, az 1912-es Egy elmebetegnő naplóját és Csáth naplóinak részleteit) és egyszersmind tovább is gondolta azokat.

„Kíváncsiságom hatalmasan fel volt izgatva”
(Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója, Magvető, 1978, 65.o.)

Szász János és Csáth Géza visszatért!
Amikor az idei filmszemle nevezéseit böngészgettem, rögtön kiszúrta a szemem a már több éve dédelgettet Csáth adaptáció nem is olyan titkos favoritja. Mindjárt lehetett tudni, hogy Szász lélegzetéhez képest a többi film csak erőtlen szuszogás lesz. Persze nem szeretnék itt utólag Nostradamusként tetszelegni, de az előzetes hírek és a megjelent képek alapján, szinte borítékolva volt a (fesztivál)siker. Szász szorgos és türelmes munkával remek csapatot gyűjtött össze. S bár tudjuk, hogy az előbbi mondat kritikusi közhely, azért hozzátenném még, hogy filmjének látható célja van: jó sok díjat összelőni a Filmfesztiválok céllövöldéjében. Ebből a szempontból (is) profi munka az Ópium.

 

Az utóbbi években szinte soha nem tudtam egyetérteni a filmszemle zsűrijének döntéseivel. Legrosszabb élményem az volt, amikor az izzadó zsűri tagok kislányos félelmükben tanácstalanul nézegették filmikonjaink szörnyűségeit. Jancsó vagy Gothár ha hoztak egy filmet, még ha bűn rosszak is voltak, már nyújtották is nekik a (fő)díjakat. Kivétel volt, amikor a kilencvenes évek végén Kovács András Bálint vezette bírálók egy emberként beintettek a producereknek és nem osztották ki a fődíjat (szerintem helyesen), mert nem találtak erre érdemes alkotást. Ezzel (sajnos csak) egy évig megőrizte a Szemle értékelési színvonalát.

Janisch Attila, aki rendezői székét a Szemletanács elnöki pulpitusára cserélte (reméljük csak egy időre) évről-évre új változásokat hozz a mustra szabályzatában. Egyelőre úgy tűnik munkája sikeres, hiszen tavaly a külföldi összetételű zsűri, idén a két fődíj (műfajfilmes és szerzői filmes) kiosztásának ötlete pattant ki az idősödő (de örök fiatal) rockerünk fejéből. Az öregek kissé fanyalogtak, de a (szerencsés) döntéseken ez meglátszik. Így talán már tényleg kezd valamit érni a Szemledíj.

Szerény és nyomott véleményem szerint az idei díjazás (is) kielégítő volt, bár a szerzői(s) fődíjat, és a rendezést szívem szerint felcseréltem volna (vagyis az Iszkának ítéltem volna a rendező díjat, az Ópiumnak a fődíjat). Hogy mégis miért? Az Ópium erősebb és univerzálisabb, magabiztosabb, filmszerűbb, mint az Iszka, amely viszont őszintébb. Hogy ki-ki melyik mellé helyezi a voksát, azt (természetesen) saját magának kell eldöntenie.

 
 

Szász János is olyan rendező, aki nem igazán aprózza el az életművét. Az 1998-as kisfilmjét, a Temetést és a 2002-es holocaustkompilációt, a Megtört hallgatást (Spielberg által összeboronált öt, jobbára kelet-európai rendező, munkájának gyümölcse a többórás doku, amelynek a Holocaust szemei című részét jegyzi direktorunk) leszámítva tíz éve nem forgatott. Persze azért nem ült a babérjain, filmtervei csiszolgatása mellett színházi pályáját is egyengette. Ami meg is látszik mozgóképein, hisz Szász művészete inkább a színpadi rendezésiben érettebb.

Most is eltalálta, hogy Európában milyen (csúnya szóval) art filmet kell gyártania. Az Ópiummal divatos művet készített, amiért a kritikusok a világ más fesztiváljain is sikítani a fognak. S ami azt illeti jogosan is, a rendező ugyanis kényelmesen és profin, már-már egy kissé modorosan kezeli a századeleji Csáth világát. Előnyösen keveri össze az eredeti novellákat, csakúgy, mint a Wittman fiúkban. Érdeme, hogy a képpel nemcsak összegyúrja, tablóvá formálja nekünk az alapokat, hanem modernizálja is a műveket, amolyan forrásából táplálkozik.

 
 

Tehetséggel teszi ezt, hiszen a mai posztmodern filmek sodrában, ahol a művészfilmek és művészieskedő művek tonna számra váltogatják egymást, hálás téma antihősökre építeni. Szász három Csáth művet olvasztott egybe (az 1908-as Ópiumot, az 1912-es Egy elmebetegnő naplóját és Csáth naplóinak részleteit) és egyszersmind tovább is gondolta azokat. Jól tudta ehhez a munkához (és a jól eladhatósághoz) profi külföldi csapatra lesz szüksége. A film egészét figyelembe véve ez bejött. Az északról importált (megjegyzem az újabb reneszánszukat élő északi filmek szereplői közül válogatni is jó pont lehet a nemzetközi küzdőtéren), a magyar szemnek ismeretlen, de zseniális színészek saját maguk elvinnék a filmet a vállukon, de remekművé a forgatókönyvírói (Szász János és Szekér András munkája, aki többek között Groó Diána Csoda Krakkóban és Siklósi Szilveszter: Az igazi Mao című filmek forgatókönyveit is jegyzi), az operatőri (Máthé Tibor, akit idén szintén díjaztak a hozzáillő kategóriában) és a rendezői munka emeli.

 
 

A történet Dr. Brenner József (alias Csáth Géza) pszichológus, ópiumfüggő írói válságát dolgozza fel (persze ez csak egymondatos felületes meglátás). Brenner figurája folyamatos agóniaszerű állapotban érkezik Moravcsik (László Zsolt) doktor (Csáth Géza neki ajánlotta a Kisasszony című novelláját) erődszerű elmegyógyintézetébe. Értethetetlen, hogy Szász miért erőlteti folyamatosan (verbálisan és vizuálisan) a szinte teljesen fölösleges 1913-as dátumot. Már az első képsorokban is valamiféle ellentétes lelkivilág tükröződik: a giccses napfény-fa motívum, Gizella világossága és a vonatutazás szexuális túlfűtöttsége, Brenner sötétségével ütköződik. A két szereplő démonai már itt teret kapnak.

„Nulla sor, nulla betű.” Brenner az új ingerszegény környezetében csak drogadagját képes növelni, mondatainak számát kevésbé. Egészen addig, míg megtalálja „foltját”, a vécében maszturbálni készülő Klein Gizella személyben. A harmincas leány eleméjének és Lényének rabja, az írásban talál függőséget, míg Brenner képtelen szabadulni az adagjaitól és írásképtelenségétől, irigyli a nőt. A szexuális alávetettség, a múzsa személyisségének kiszívása, a végső gonosz masszájába való alámerülés motívumai kísérik a filmet. Ugyan a műfajiságot hiába is keresnénk, de Szász- Máthé expresszív kamaravilága (néhol) horrorisztikus kárhozat hangulatot kölcsönöz.

 
 

Ulrich Thomsen (a dán sztárt láthattuk már templomos mesterként Ridley Scott Mennyei királyságában, valamint jól menő vállalkozóként Thomas Vinterberg Születésnapjában stb.), és Kirsti Stuboe (a norvég származású színésznő, aki a színházi és az otthoni sorozatok világából ugrott át hozzánk) kettőse pedig szinte kiegészítik egymást. Brenner lassú, visszafogott, ugyanakkor kemény és hűvös férfiassága, szinte ellentéte Gizella kifejező, néha félelmetes beleéléssel alakított karakterének. Fel se merül bennünk, hogy nem a benne élő sátánnal küzdene (megjegyzés: a szerep Mundruczó Tóth Orsikájához is passzolna -biztos ő nem ért rá). Kettőjük északi hangulatú játékával gyúrja össze Szász a Csáth novellák bevallottan újkori Faust -szerű világát. A két színész beleélése a premier plánokban is hibátlan, teljesítményük elfelejtetik velünk a mű kisebb allűrjeit. Persze Stuboe hiperrealista elmebeteg-orgazmusánál nemcsak a frász, de a rosszullét is kerülgetheti a nézőt. Valóban effajta átérzést csak a teljesen más jellegű Elem Klimov- féle Agóniájában volt látható. Thomsen lakonikus arcától is kiráz a hideg, különösen amikor az adagokat fecskendezi magába. Játékában képes visszaadni azt a Csáth Gézát, akit híres (a filmben is hangsúlyozott) Ópium-idézete is megtestesít: egy nap alatt élni ötezer évet, ami egy év alatt körülbelül kétmillió évet jelent.

Játékukkal el is nyomják László Zsolt a konzervatív igazgató és Börcsök Enikő a szajha nővér (mellék)karakterét. A baj itt kezdődik, merthogy a dramaturgia két fordulatot is tartogat, amelyet a mellékszereplők halála hív életre. Miközben Szász és Máthé két szereplőjét „örvendezve” mutogatja, elmismásolja ezeket a pontokat és a fordulatoknál is inkább a főszereplőire koncentrál. Így a környezeti világ mintha lassan elsikkadna mellettük, egészen addig, amíg az alsó pincében (az édeni pokolban) egymásié nem lesznek, teljesen kilépve onnan. A szereplők mégis mintha otthonosan mozognának az elmegyógyintézet univerzumában, ahol mindent a gépezet irányít.

Szász János munka közben
 

A film akárcsak a Csáth novellákban, önmagába harapó kígyó, keretesen záródó világát idézi. Ám miközben Csáth nem, a film Brennere már azonosul démonjaival. A tudatban lévő őrület, az ópium, az emberek és környezete közötti fetisiszta kapcsolat egy másik középpontja a műnek. Szász világa rajong a durva orvosi eszközökért. Máthé Tibor kamerája a tudatunkba beleégő nagytotálokban aprólékosan és expresszíven tölti ki Szöllősi Géza, (a Taxidermia díszletervezőjének újabb) kellékeinek bemutatásával a vásznat. A kamerája előtti tér, a boltívekben záródó, síkszerű labirintusformát ölti, amelynek „állomásai” (szobái) egyre lejjebb és lejjebb hatol a „pokolban”. Nehéz olyan (kortárs) magyar filmet találni, ahol a díszletek és tárgyak ennyire árnyalnák a történetet, szinte szimbolikusan mesélve azt.

Ebből egy kissé kilóg, Szász misztikus felsőbbrendűséggel kacérkodó jelenetei (Gizella megjósolja Hortenzia nővér halálát). A véletlen haláleset megjelenésekor már azt hihetjük, hogy a két főszereplő „gonosza” szellemformájában elszabadult a falak között, ám a rendező gyorsan visszatalál az eredeti fonalhoz.

A Szász filmjének még egy bökkenője, a témája, vagyis a válságban lévő és a „termékeny szerző” találkozása (és egymásra hatása). Ez igazából a hatvanas évek (filmes) modernizmusának gondolata volt, amely mára egy kissé lerágott csontnak számít. Sajnos ha innen nézzük, akkor az Ópium egy szépen díszített, ötlettelő, színházi előadásnak is tűnhet.

Sebaj, a gyengeségek ellenére is hiába lapozgatom képzeletbeli filmes naplómat, Ingmar Bergman munkái óta nem találkoztam olyan alkotással, amikor csak négy ember miatt lesz zseniális egy film. Az Ópium pedig ilyen: a Szász- Thomsen- Stuboe- Máthé csapatára érdemes volt tíz évet várni, magabiztos, precíz (talán túlságosan is) és kemény drámát készítettek. Ez még akkor is így van, ha egy kissé modorosan és távolságtartóan is a svéd nagymestert kopírozzák. Szász műve, díszes európai kultúrtermék, amely vélhetően a magyar közönséget másodlagosnak tekinti.

Kapcsolódó linkek:
   • Utánunk a vízözön vol. 2.
   • Utánunk a vízözön vol. 1.
   

[ Ritter, a dr. ] 2007-04-07 09:15:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]