Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Hermelin
[ Nemzeti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 17. szombat    Mai névnap(ok): Jácint, Jácinta a - a - a
Mexikói trilógia
Alejandro González Iñárritu három filmjéről
Korcs szerelmek, 21 gramm, Babel - Alejandro González Iñárritu három filmje felfogható trilógiaként is. A több szálon futó filmekben az egymással párhuzamos emberi sorsok valahogy mégiscsak érintkeznek.

Nem tudom, hogy ez idáig feltűnt-e valakinek, de az ezredfordulót követő amerikai filmek készítésében egyre gyakrabban bukkannak elő mexikói rendezők. Bizony, nehéz figyelemmel kísérni a mai kortárs filmek alakulását, rendezőik munkásságát, de azért igen csak szembetűnő, hogy az idei Oscar-díj (amely lassacskán már nem a filmekről, hanem a sztárokról, és azoknak öltözködéséről fog szólni) jelöltek között három olyan filmet is találhatunk, melyek rendezői a közép-amerikai országból érkeztek. A faun labirintusa, Az ember gyermeke, és a sokak szerint végső győzelemre is esélyesnek tartott Bábel mind-mind olyan mexikói rendezők kezei alól kerültek ki, akik ugyan hazájukban kezdték el a szakmát, mégis a szomszédos Amerikában váltak híressé. Szinte valamennyinek található olyan filmje, amellyel gyakorlatilag berobbant Hollywood (és egyben a világ) köztudatába. Guillermo del Toro a Penge folytatásával, és a Pokolfajzattal gyarapította a látványos akció-fantasy filmek tárházát. Idei filmje, A faun labirintusa is hasonló műfajúnak ígérkezik, mellyel del Toro a legjobb külföldi film kategóriájában is indult az aranyszoborért. Alfonso Cuarón már az 1998-as Szép reményekkel felhívta magára a figyelmet, a sikert azonban a három évvel későbbi Anyádat is hozta meg neki. Innentől kezdve nem volt megállás, máris megkapta a Harry Potter sokadik epizódjának megfilmesítési jogát. Ezt követte a jövőben játszódó Az ember gyermeke. A filmek ugyan különböznek egymástól, mégis van bennük egy közös vonás. A rendezők teljes mértékben leszámolnak a Mexikóról kialakult sztereotípiákkal.

 

Nem látunk koszos és izzadt, nagykalapos, bajszos férfiakat, gitárzenére táncoló, forróvérű asszonyokat, nincsen sivatag, nincsen hőség, még a tequila sem folyik. Elszakadnak hazájuktól, de ha mégis visszatérnek, mint például az említett Cuarón sikerfilmben, egy egészen más, főleg komorabb képet kapunk. Ahogy a harmadik rendező Alejandro González Iñárritu első nagyjátékfilmjében, a Korcs szerelmekben (2000) is.

Korcs szerelmek
 
Korcs szerelmek
 

Hét évvel ezelőtt Iñárritu ezzel a filmmel alapozta meg hírnevét olyannyira, hogy azonnal Oscarra is jelölték. A díjat akkor azért nem kapta meg, mert a filmben ábrázolt realizmus és számtalan kutya halála valószínűleg nagyon felzaklatta az Akadémia tagjait, de más kritikusok és a rajongók a kultuszfilm pecsétjét így is rányomták. Iñárritu bevezet minket Mexikóváros mélyére és bemutat nekünk három olyan életet, melyek egy súlyos autóbaleset után azonnal új irányt vesznek. Mindhárom mozgatórugója a szeretet és az azért való küzdés. Az elsőben Octavio harcol bátyja feleségéért, és mindent megtesz azért, hogy megszökhessen vele. Pénzre van szüksége, amit úgy szerez meg, hogy kutyáját véres viadalokra viszi, ahol az eb sorra legyőzi vetélytársait. Az ellenfél gazdái ezt nem tűrik sokáig. A másodikban (mely szerintem a legjobb rész) Daniel otthagyja családját, hogy új életet kezdhessen egy híres modellel. Bár ne tette volna, hiszen a nő csak magával, karrierjével és kiskutyájával foglalkozik. A harmadikban El Chivo, a bérgyilkos, hajléktalannak álcázva magát keresi évekkel azelőtt elhagyott lányát. A történetek ugyan párhuzamosan futnak egymás mellett, Iñárritu mégis külön-külön, epizódszerűen ábrázolja a három sorsot, és nem kis szeletekre szaggatva, mint ahogy azt Altman híres filmjeiben megszokhattuk. Mintha három kisfilmet látnánk egymás után, amelyek történetét csak néhány pillanatra szakítja meg a másik, ébren tartva ezzel a néző kíváncsiságát. Az itthoni bemutatót (amely valószínűleg még tovább csúszott volna, ha Iñárritu nem nyer Cannes-ban) követően sokan a Ponyvaregény stílusával akarták összehasonlítani a filmet, hozzáteszem, tévesen. Attól, hogy egy film erőszakos, és történetmesélése nem lineáris, nem kell rögtön Tarantinóra vagy mondjuk Kitanóra (akitől Tarantino bevallottan sokat „átvett”) asszociálnunk. Az olasz származású rendező említett filmjében inkább egy lassabb, visszafogottabb, dialógusokra és fekete humorra építő stílust láthatunk. Iñárritu ezzel szemben sokkal gyorsabb tempót diktál, az események folyton peregnek, párbeszédek helyett tettekre épít, kézi kamerájának tekintete mindenhova követi a szereplőket, akiknek életét – ahogy egyik tanárom oly találóan megfogalmazta – a maguk szürrealitásában ragadja meg. Octavio kutyaviadalon szerzi a pénzt elszegényedett szerelmének, Daniel és új élettársa – miközben kapcsolatuk fokozatosan romlik - a padlón keletkezett lyukban keresik eltűnt kutyájukat, El Chivo pedig ellopja az autóbalesetet elszenvedők pénzét, és csak a kutyát menti meg. Iñárritu tehát nem az erőszakkal sokkolja a nézőt, hanem azokkal az élethelyzetekkel, melyekbe szereplőink akaratukon kívül kerülnek bele, és tesznek olyan dolgokat, amelyeket normális esetben nem tennének. Legyenek bármilyenek is, önzőek vagy segítőkészek, érezhetően komolyan veszi sorsukat, és nem kacag a háttérben, ahogy azt Tarantino szokta (szerintem) tenni filmjein keresztül. A Korcs szerelmek minden pillanata feszült, lendületes, és csak az utolsó epizódban lassul le, mikor El Chivo egy testvérpárt kötöz meg és fordítja őket egymás ellen. Ezt a részt feleslegesnek és kidolgozatlannak érzem, ami igen meglepő az amúgy remekül megírt forgatókönyv tükrében, melyben itt-ott nagyon jól ábrázolják a szereplőkben végbemenő lelki folyamatokat. Ilyen például az a rész, mikor Danielnek érezhetően elege van modell szeretőjéből és annak kutyájából. Felhívja volt feleségét, de nem szól bele a telefonba. Iñárritu mindent a nézőre bíz, nem foglal állást, nem ítéli el szereplőit, és nem keresi nagy kérdésekre a választ, mint ahogy későbbi, szeptember 11-es kisfilmjében, és az azt követő, 21 gramm (2003) című nagyjátékfilmjében.

21 gramm
 
21 gramm
 
21 gramm
 

Nem túlzás azt állítani, ez a film a Korcs szerelmek amerikai változata. Ez a meglátás kicsit lekezelő a filmmel szemben, mégis van benne igazság. Itt is három élet fonódik össze egy autóbaleset után, és az események itt sem lineáris sorrendben követik egymást. Viszont könnyebb befogadni abból a szempontból, hogy Iñárritu gyakorlatilag teljesen kiveszi a Korcs szerelmekben ábrázolt erőszakot (talán ez volt a feltétele annak, hogy Amerikában forgathat), és inkább a drámai szituációkra meg a három főszereplőre helyezi a hangsúlyt. A 21 gramm alcíme, vagy történetének összefoglaló neve akár a szív is lehetne. Cristina balesetben elhunyt férjének szívét a transzplantációra váró Paul kapja meg, akivel később közösen (Cristina bosszúvágyától fűtve) akarják megölni azt a férfit, aki a lány családját elgázolta. Minden e körül a baleset körül forog, ahogy az elbeszélés is, amely kicsit olyan, mint egy EKG monitoron dobbanó, és fokozatosan leálló szív. Az első húsz percben még nagyon távol állnak egymástól a pontok (jelenetek), egy darabig nem is lehet érteni, hova fut ki az egész. Majd egyre közelednek egymáshoz, mígnem a szálak a film epilógusa előtt teljesen lineárissá nem válnak. Iñárritu ebből a szempontból továbblépett a Korcs szerelmekhez képest, másban viszont nem. De nem is lépett vissza, mert sikerült egy jó ötlettel előállnia, kiváló színészeket alkalmaznia, és nehezen behatárolható, többszöri megnézésre ajánlott filmet készítenie. A 21 gramm nem nevezhető művészfilmnek, de giccses amerikai sablonnak sem. Valahol a kettő határán mozog, bár ez is megkérdőjelezhető. Ez a besorolhatatlan jellege teszi fontos filmmé. Pontosan és aprólékosan van felépítve, számtalan jó pillanattal. Kedvencem, mikor Cristina és Paul először találkoznak, de annak a folyamatnak a bemutatását is ügyesnek találom, ahogy az autóbaleset elkövetője, a vallásos Jack tette után meginog hitében. Sajnos azonban a film erejét meglehetősen legyengítik azok a nagy, olykor közhelyes kérdések, melyeket a film már említett epilógusában hallhatunk. Válaszokat nem kapunk rá, de a cím így is értelmezést nyer: állítólag halálunk pillanatában huszonegy grammal könnyebb lesz a testsúlyunk, ergo, ez a lélek súlya.

Babel
 
Babel
 

2006-ra Iñárritu a történeteit kiviszi az előző két film szűk tereiből a nagyvilágba, ahol a szálak már globális méreteket öltenek. A Bábelben három különböző földrészen lehetünk szemtanúi négy különböző történetnek, amelyek természetesen ilyen vagy olyan módon, de kapcsolódnak egymáshoz. Adott egy Marokkóban tartózkodó, egymástól elhidegült amerikai házaspár, kiknek nyaralását kerékbe töri az a véletlen lövés, melyet egy helyi parasztfiú ad le a feleségre. Az incidens világszerte nagy vihart kavar, sokan terrorista merényletre gyanakodnak. Ez a történet önmagában érdekes és izgalmas, csak az a helyzet, hogy van két másik szál, amelyek szintén figyelemre méltóak, de aligha van közük a fővonalhoz. Az egyiknek főszereplői a házaspár gyermekei, akiket egy esküvőre visznek Mexikóba, a visszaúton azonban gondok akadnak a határátlépésnél. A másik egy süketnéma japán tinédzserlány egy napját mutatja be a gigászi Tokióban. Édesapja, aki alig szerepel a filmben, üzletember, és pár hónapja ő adta el azt a fegyvert, mellyel a feleséget meglőtték Marokkóban. Iñárritu harmadik nagyjátékfilmjében beleesett abba a hibába, amelybe számos kortársa is, nevezetesen, hogy túlságosan nagyot akart mondani, és emiatt a film sok helyen üres és kidolgozatlan lett. Nyilvánvaló, hogy Iñárritu a kommunikációképtelenségre akar figyelmeztetni, de erre pont elég lett volna a marokkói sztori, mert a másik két szál sajnos nem kapcsolódik olyan lazán a többihez, mint ahogy azt az előző filmekben láthattuk. A mexikói és főképp a japán vonal külön-külön megállják a helyüket, de Iñárritu mindenképpen össze akarja kötni a marokkóival, és ez a görcsös ragaszkodás a film rovására megy. Az is ront az összképen, hogy a szereplők sorsát a film végére tulajdonképpen lezártnak tekinthetjük, pedig az előző két alkotásban pont az volt az érdekes, hogy a hősök további élete nyitva maradt előttünk, elültetve ezzel bennünk egyfajta bizonytalanságot. A Bábelnél valahogy már nincs meg az a sajátos lendület, mely az előző filmeknél megvolt, és bár kérdések nincsenek, a giccs határát így is erősen súrolja. Ahogy a történetek, maga a Bábel önmagában egyáltalán nem rossz, de az előző filmekhez képest igen gyengére sikerült.

Iñárritu int
 

Mindennek ellenére Iñárritu filmjei sorra szedik be a különböző díjakat. Ez a sikersorozat azonban nemcsak neki köszönhető, hanem annak a stabil alkotógárdának is, akikkel együtt dolgozott, illetve (valószínűleg) fog dolgozni, és akikre szintén felfigyeltek Amerikában. Először is ott van állandó forgatókönyvírója Guillermo Arriaga, akivel nagyon jól megértik egymást, és keményen elvetik a lineáris történetmesélést. Ötleteit Tommy Lee Jones is felhasználta Melquiades Estrada három temetése című filmjében. Aztán ott van operatőre, Rodrigo Prieto, aki ugyanolyan jól meg tudja ragadni a belső terek fullasztó légkörét, mint a külsők szép tájait és atmoszféráját. Ez utóbbi miatt talán nem véletlen, hogy Oliver Stone őt kérte fel nagyszabású, ám kudarcot valló történelmi filmjének, a Nagy Sándor, a hódítónak fényképezéséért. Fontos kitérni Iñárritu zeneszerzőjére, Gustavo Santaolallára is, kinek muzsikája néha csak pár gitárhúr megpendítéséből áll, mégis hihetetlen jó hangulatot tud teremteni vele, meg is kapta érte az Oscar-díjat. Hogy a gitáron kívül más hangszerekhez is ért, azt bizonyítja Ang Lee Túl a barátságon című filmje, melyért Santaolalla tavaly szintén kapott egy Oscart. Vágója Amerikában az a Stephen Mirrione, aki már Soderbergh Traffic című filmjében elsajátította a több szálon futó történetek könnyed összekapcsolását, így Inárritu elképzelései nem jelentettek neki különösebben nagy gondot. És persze ne feledkezzünk el Gael García Bernalról sem, akit a Korcs szerelmek után már Almodóvar vett szárnyai alá (Rossz nevelés), továbbá eljátszhatta az ifjú Che Guevarát (A motoros naplója) is.

Iñárritu instruálja Pitt-et
 

Iñárritu (akinek most már illene megtanulni kiejteni a nevét, mert az utóbbi időben számos külföldi tudósító ezt még mindig nem tette meg) álma teljesült, megalapozta státuszát Amerikában. Fiatal (43) még, így tehát rengeteg lehetőség áll előtte, nyugodtan próbálkozhat, kísérletezhet, akár egy szálon futó filmet is készíthet, bár ez az előzőek tükrében ez igen valószínűtlen. Kíváncsian várom a fejleményeket!

[ Zalán Márk ] 2007-03-05 09:24:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]