Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Korcsula
[ Szkéné Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. szeptember 17. kedd    Mai névnap(ok): Zsófia, Ludmilla a - a - a
Hasutasok – Konyec – Ópium
A 38. Filmszemle három versenyfilmje
Szőke András másfél órás örülete, Rohonyi Gábor nyugdíjas Bonnie és Clyde filmje mellett Szász János Ópium című alkotásáról írt Zalán Márk.

Annyi minősíthetetlenül rossz magyar vígjáték után végre alkalmam volt látni egyet, amely nem okozott fizikai rosszullétet, hanem tényleg megnevettetett. Ez Szőke András Hasutasok című filmje volt. Bevallom, sosem kedveltem a stílusát, megjelenését, és bár a Roncsfilmben nagyon jól eltalálták a rá írt szerepet, a mélypont számomra mégis az volt, amikor egy csütörtök esténként látható televíziós show-műsorban zsírral kente be felsőtestét mindenki szeme láttára. Akkor azt gondoltam, innen már nincs kiút. De mégis van, és erre jó példa a Hasutasok. A legelső dolog, amivel azonnal elnyerte a tetszésemet, hogy nem veszi fel azt a fonalat, amelyet a magyar komédiák mostanában oly gyakran szoktak. Nem dolgoz fel régi klasszikusokat (Meseautó), nem másolja az elcsépelt amerikai kliséket (Csak szex és más semmi), hanem előáll egy eredeti ötlettel, melyet nagyon jól ültet bele kis hazánkba. Ezt a filmet nagyon is magunkénak tudjuk érezni, hiszen Szőke egy olyan területre helyezi a történetet, amelyről mindenkinek van (több negatív és kevesebb pozitív) véleménye. Ez pedig nem más, mint a magyar vonatok, vonatközlekedés, mindez egy tipikus kis magyar faluban elhelyezve, egybekötve annak lakói életével. Nemcsak a falu, hanem az ételek, italok, a szereplők a zene mind-mind tipikusan lepukkant falusi magyarok. Kötve hiszem, hogy létezik még olyan ember ebben az országban, aki ne érezte volna már át a jellegzetes magyar éttermek hangulatát, ne hallotta volna az általában két tagot (egy „énekest” és egy billentyűst) számláló „zenekarok” dalait, amelyeket hallgatni nem lehet, de szeretni igen. Ezek mind megtalálhatók Szőke filmjében. A szereplők nevetségesek, együgyűek, de őket is csak szeretni lehet, pláne amilyen dialógusokban beszélnek. A filmnek talán az az igazi erénye, és ez a másik, amivel elnyerte tetszésemet, hogy másfél órán át képes fenntartani az őrületet. A hangulat egy percre sem törik meg. Valljuk be őszintén, vígjáték esetében az ilyet nagyon nehéz megvalósítani, de Szőkének sikerült. Ráadásul olyan filmnyelvi eszközökkel is él, amelyek egyáltalán nem jellemzőek a magyar vígjátékokra, gondolok itt a szereplők nézőkhöz szóló kommentárjaira, vagy a váratlan kiszólásokra.

Hasutasok
 
Djoko Rosic a Konyec - Az utolsó csekk a pohárban című filmben
 

Ahhoz, hogy manapság egy filmre felfigyeljenek, nem elég azt hangoztatni, hogy ki a rendezője, miről szól, kik szerepelnek benne, arra is oda kell figyelni, hogy mi legyen a címe. Megfigyelhető, hogy az utóbbi években számos magyar film címe bizony igencsak eltért a megszokottól, mert vagy furcsa szavakat használt (Hukkle, Ede megevé ebédem) vagy az angolból (Dealer, Before Dawn) merített. A Konyec igazából egyik csoportba sem sorolható, viszont címével ellentétben sorsa egyáltalán nem véges. Itt sem egy hagyományos értelemben vett vígjátékot láthatunk. Nem azért, mert más műfajok jellemzői is helyet kapnak benne (road movie, akciófilm), hanem mert ez a film sem követi azokat a sémákat, amelyeket a magyar vígjátékok oly előszeretettel használnak. A Konyec ugyanis meglehetősen lassan kezdődik, az események csak fokozatosan bontakoznak ki, de akkor sem gyorsulnak fel nagy sebességre. Mondhatni felveszi a két idős főszereplő tempóját, és az ő ritmusukban halad tovább. Történetük láttán szerintem nem ült olyan ember a mozi teremben, akinek ne jutott volna eszébe Bonnie és Clyde, annak ellenére, hogy a film, bár utal rá, egyáltalán nem próbálja modernizálni a híres páros tetteit. Viszont belerakja őket egy olyan világba, amelyet itt is a magunkénak érzünk. Hőseink a nyugdíjasok könnyűnek egyáltalán nem nevezhető életét élik. Múltjuk van, de jövőjük már aligha lehet, ezért ahonnan lehet, pénzt rabolnak, az ügyetlen rendőrök pedig képtelenek elkapni őket. A média természetesen sztárt csinál belőlük, a közvélemény azonnal melléjük áll. Emlékezhetünk, valami hasonló történt néhány éve a viszkis rabló eseténél. Tulajdonképpen erről szól Rohonyi Gábor első nagyjátékfilmje, amely a végére ugyan kissé szentimentálissá (ezt erősíti az autóbalesetnél felerősített zene) és didaktikussá válik, mégis egészét tekintve élvezhető, fordulatos vígjáték. Szereplői nem sablonos karakterek, akik néhány trágár poénnal próbálják megnevettetni a nézőt, hanem hiteles, szerethető figurák, kiknek humora inkább kacagtató, és nem röhögjük betegre magunkat rajtuk, mint a Hasutasok esetében. A végét leszámítva nagyon sok olyan jelenet van benne, amely bizony megköveteli a nézői aktivitást, és ez zsánerfilm esetében szintén meglehetősen szokatlan. Látván a Hasutasokat és ezt a filmet, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy bizony nem reménytelen a magyar tömegfilm helyzete. Ha sajátos, eredeti formákat alakítanak ki, és nem az amerikai mintát próbálják követni, akkor talán még a legvéresszájúbb kritikusok sem húzzák le a vécén, és többet nem kell hallgatni az állandó vitát, hogy miért költenek annyi pénzt rossz filmekre. Talán még arra is van remény, hogy esetleg más műfajú filmekben (ha majd születnek ilyenek) is hasonló változások következnek be, és akkor több haszna lenne a szerzői, illetve műfaji film szétválasztásnak. Mert idén, mivel csak négy vígjáték volt versenyben a legjobb műfaji film díjáért, túl sok értelme nem volt ennek az újításnak. A vetítés után kíváncsian vártam a film utáni beszélgetést, csak sajnos az nem a filmről, hanem a moderátor Albert Györgyiről szólt, akinek – szokásához híven – idegesítő nevetésével és oda nem illő kérdéseivel most is sikerült kiváltania a közönség nemtetszését.

Ópium
 

Ezen a fesztiválon is volt olyan film, amelyet mindenki nagyon várt, amelyet senki nem akart kihagyni. Tavaly a Taxidermia, idén az Ópium nyerte el ezt a figyelmet. Már a szemle első napjaiban elkelt rá az összes jegy. De azt még én sem gondoltam volna, hogy a sajtóvetítésre is ugyanolyan nehéz lesz bejutni. Közvetlenül a vetítés előtt az összes embert kiterelték a teremből, technikai okokra hivatkozva. Pár perccel később már nem lehetett bemenni a terembe, még a zsűritagok is csak nagy nehezen jutottak be. Később kiderült, semmilyen technikai malőr nem történt, hanem egyszerűen előre lefoglaltak néhány helyet. Bizonyítják ezt azok a pici, kinyomtatott, aláírt papírok, melyek egy másnapi pótvetítést hirdettek, és azoknak osztogatták, akik nem fértek be a vetítésre. Mondanom sem kell, kiabálások és hisztéria voltak bőven. Lényeg, hogy a helyszínül szolgáló bevásárló-és szórakoztató központ előretekintésében és szervezésében megint „nem lehetett csalódni”. A várakozás azonban nem volt hiábavaló, mert Szász János olyan filmmel ajándékozott meg bennünket, amely valóban messze kitűnik a többi versenyfilm közül. Tíz évvel a Witman fiúk után Szász ismét Csáth Géza műveihez fordult, jelen esetben az Ópium című novellához, néhány személyes feljegyzéséhez, és az Egy elmebeteg nő naplójához. Ezeknek egy-egy részét vegyíti össze filmjében, melynek minden képkockájáról sugárzik a profizmus. A díszletek hibátlanok, a színészek nagyokat alakítanak, a zene pedig végig jól illeszkedik a filmhez. Az operatőri munkáról csak ódákat lehet zengeni. Aki már látta az említett Witman fiúkat (amely az utóbbi húsz év egyik legszebben fényképezett magyar filmje), az a képi világában és hangulatában most sem fog csalódni. Egyedül a történetben vannak itt-ott hibák. Például nem értettem, miért kell kiírni a képernyőre nagybetűkkel a dátumot, mikor a főszereplő Brenner majd ötször elmondja. Ennek ellenére a cselekmény követhető, jól össze van rakva, és ügyesen jeleníti meg az írásképtelen Brennert és a grafomán elmebeteg nő találkozását egy olyan félelmetes helyszínen, ahol még horror filmrendezők is szívesen forgatnának. Szász tehát ismét egy nyomasztó, ám ízig-vérig európai filmet készített, melynek értékeire a közeljövőben remélhetőleg sokan oda fognak figyelni.

[ Zalán Márk ] 2007-02-14 09:38:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]