Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Az ünnep
[ Pesti Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. június 27. csütörtök    Mai névnap(ok): László, Olga a - a - a
Ómen
A klasszikussá lett horror-filmek pár évtizede rettegést, frissebb remakejeik ma inkább szánalmat váltanak ki. Richard Donner 1976-os Ómenje az Antikrisztus ábrázolás egyik legmeghatározóbb filmjének számít, de ha megnézzük a tetralógiát...

„Akinek van esze, számítsa ki
a vadállat számát, hisz emberi szám:
hatszázhatvanhat.”
(Jelenések könyve 13)

A hetvenes években a horror műfaja aranykorát élte. Ebben az időszakban számos rendező vált ismertté illetve öregbítette hírnevét olyan filmekkel, melyek ma már igazi klasszikusnak számítanak. Tengernyi példát lehet felhozni. Ott van a Francia kapcsolattal híressé vált William Friedkin Ördögűzője (1973), George A. Romero zombi tetralógiájának második része, a Holtak hajnala (1978), Carpenter Halloweenje (1978), Tobe Hooper A texasi láncfűrészes gyilkosa (1974), új Hollywood fenegyerekének Brian De Palmának Carrie-je (1976), az olasz Dario Argento Suspiriája (1977), és bár 1980-ban mutatták be, mégis a hetvenes években forgott Stanley Kubrick Ragyogása. Ezeket a műveket mindenhol alapfilmeknek tekintik, rengeteget hivatkoznak rájuk, ami nem meglepő, hiszen a színvonaluk messze megelőzi a mai, meglehetősen gyenge horrorfilmes felhozatalt, melynek szegénységi bizonyítványát mi sem mutatja jobban, mint ezeknek a filmeknek a sorozatos újrafeldolgozásai.
Ez alól Richard Donner (Superman, Halálos fegyver tetralógia) 1976-os Ómenje sem kivétel, mely az Antikrisztus ábrázolásának egyik legmeghatározóbb filmje.

 

Miért oly meghatározó? Talán elsősorban azért, mert magát az Ördögöt nem valami vérengző fenevadként, tüzet okádó szörnyként, hanem egy ártatlan kisfiú hamiskás mosolya mögé rejtve jeleníti meg. Továbbá, hogy a fiú, Damien nem mészárolja le áldozatait, mint ahogy azt a nagy szemű gyerekbábu Chucky szokta élvezettel végrehajtani, hanem gyakorlatilag nem tesz semmit, ennek ellenére jelenlétét folyamatos és titokzatos halálesetek kísérik, melyek mind azoknál következnek be, akik gyanút fognak, netán rájönnek igazi énjére. A történet előrehaladtával ezeknek a bizarr haláleseteknek a száma csak nő, kegyetlenségük egyre erősebb lesz, miközben magáról Damienről is többet tudunk meg. A film ezeket az információkat igen jól felépítve adagolja, egészen addig, míg a nevelőapa Robert Thorn végleg meg nem bizonyosodik (mostoha)fia valódi kilétéről. Damien templomhoz közeli hisztériája, az állatok rémülete, az édesanya balesete, mind-mind elvezetnek ahhoz, amit később a fotós bibliai idézetekkel és saját interpretációjával igyekszik alátámasztani. Bár a film néhol kifejezetten brutális (például a fotós halála), szerencsés módon mégsem erre fekteti a hangsúlyt, és nem is ettől lesz félelmetes. Az Ómen igazi erőssége a nyomasztó atmoszférája, egyfajta megfoghatatlan misztikuma, melyet véleményem szerint a minimalista eszközökkel, szűk terekkel, a legelső horrorfilmek hangulatát idéző díszletekkel, és (remélem, itt nem árulok el nagy titkot) a csöppet sem vidám befejezéssel éri el. És természetesen ne feledkezzünk meg Jerry Goldsmith emlékezetes zenéjéről, amely néhol annyira visszafogott, hogy alig lehet hallani, máskor viszont úgy szól, mint egy felgyorsított halotti rekviem. Az Ómen egészen a történet végéig fenntartja azt a kérdést, hogy vajon sikerül-e megállítani Damient? Vajon meddig kell várni, amíg Thorn rájön az igazságra? Amíg ezek nem derülnek ki, addig a néző agyon izgulja magát, és feszülten várja a fejleményeket, elborzadva nézi a haláleseteket. Ahogy a többi horrorfilm, az Ómen is a „mi lesz a vége?” klasszikus kérdéssel játszadozik, ráadásul akkoriban mindez az újdonság erejével hatott. A folytatásokban már kevésbé.

Damien az első részben „átvészelte” gyerekkorát, következik a kamaszkor, melyet a film folytatásában, az Ómen 2-ben (1978) kísérhetünk nyomon. Ez a rész lényegében semmi újat nem tesz hozzá az előzőhez képest A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt, csak most Damient nem az otthon, hanem egy katonaiskola falai védik, őrzői már nem a kutyák, hanem a hollók, amelyek Hitchcock madarait idézve csapnak le áldozataikra. A új nevelőapát itt is egy „nagy öreg” játssza (az előző részben Gregory Peck, itt William Holden), a furcsa halálesetek pedig ugyanúgy folytatódnak. A film tulajdonképpen arról szól, hogyan jön rá maga Damien ördögi mivoltára, és mikor ez megtörténik, döbbenetét egy borzalmasan sablonos hosszú futással, és egy tóparti mólón való nevetséges kiabálással („Miért pont én?”) nyugtázza. Ezután – természetesen – egy huszáros dramaturgiai fordulattal az addig szófogadó és becsületes Damien átváltozik egy hatalmát fitogtató, legjobb barátját sem kímélő hidegvérű gyilkossá. Itt akár véget is érhetne a film, de nem így történik. Még egy pár embernek, köztük az újdonsült nevelőapának, és a Thorn család maradék hányadának kötelezően meg kell halnia, hiszen Damien csak így érvényesülhet.

 

Az Ómen 2 nagyon igyekszik követni elődje világát és hangulatát, de sajnos ez nem sikerült. Olyannyira nem, hogy az olykor már nevetségességbe hajló halálesetek idővel meglehetősen unalmassá válnak. A harmadik rész A végső leszámolás (1981) alcímet viseli. Aki nagy, látványos, mindent eldöntő csatát szeretne látni a Jó és Rossz között, annak csalódnia kell, mert ez az epizód nem erről szól. Damien felnőtt, apja multinacionális cégének vezetője, és csak egy hajszál választja el attól, hogy ő lehessen Amerika elnöke. De felfelé ívelő karrierjét beárnyékolja a hír, miszerint a Messiás hamarosan újból megszületik és legyőzi a Gonoszt. Érdekes módon félelmét mindössze rossz érzései, és három csillag (Szentháromság?) találkozása jelenti. Lehet, hogy az én tudásom hiányos, de Jézus születésénél nem két csillag, pontosabban bolygó egymás előtt állása jelezte a Megváltó eljövetelét? Mindenesetre Damien nagyon megijed, és a Biblia egyik híres eseményét követve elrendeli (Sam Neil borzasztó színpadias alakítása) híveinek, hogy az összes újszülött gyermeket öljék meg. De akárcsak Heródes, Damien sem jár sikerrel, hiszen a végén kiderül, Krisztus nem gyerekként, hanem a „Királyok királyaként” fog visszatérni, és győzedelmeskedni az Ördög felett. Ehhez azonban az is kellett, hogy leszúrják Damient azoknak a tőröknek az egyikével, melyeket még az első részben találtak az izraeli Meggidóban. Az ottani régész Bugenhagen többször hangsúlyozza Robert Thornnak, hogy csakis a szíven ért szúrás végezhet a Sátánnal. Ez a jelenet valószínűleg kimaradt a harmadik rész rendezőjénél, ugyanis filmjében Damient nem a szívén, hanem a hátán éri a halálos döfés. De még további dramaturgiai hibák is találhatók: mikor Damien újságírónő barátja érdeklődik kiléte felől, hirtelen a vízbe esik. Damien valamiért kimenti, a nő pedig ezt azzal hálálja meg, hogy ágyába viszi, megalapozva ezzel a következő rész folytatását.

 

Az Ómen 4. része, az Ébredés (1991) minden tekintetben az elsőnek a követője akar lenni azzal a különbséggel, hogy most egy kislány (kinek apja Damien) bőrébe férkőzött a Gonosz. Ez az epizód talán a leggyengébb az összes közül, hiszen az eddigieknél is rosszabbul megírt karakterekkel, gyengébb és ósdibb hatáselemekkel (sikoltozó női arc, fejjel lefelé forduló kereszt, sikátorban éneklő aszott hullák) operál, néhol már olyan szinten, hogy ennél még egy „B” kategóriás horrorfilm is élvezetesebb. Számomra e három folytatás megtekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy az első rész követői mindent megtesznek annak érdekében, hogy félelmetesebbek, látványosabbak, depresszívebbek legyenek, túlszárnyalják elődjüket, de lehet, hogy éppen ebben a nagyravágyásban buknak el. A második rész a halálesetek sokszorosításával akarja ezt elérni, a harmadik azzal, hogy a zárt terekből sokkal tágasabb helyekre viszi Damient, hogy megmérkőzzön ellenfeleivel, a negyedik pedig az első részre tett túlzott utalásaival. Mindhárom epizód előre kiszámítható, ugyanazt a sémát, ugyanazokat a megoldásokat követi: néhány rémült ember, menekülések, mérges kutyák, drámai pillanat a három hatos észrevételénél, hangos zene, furcsa halál, majd a temetés, akárcsak a negyedik rész végén. Talán ez volt az a pillanat, amikor sokan úgy gondolták, több folytatást talán nem kéne készíteni.

 

Az Ómen saga ezzel lezárult, azonban a Sátán hat, illetve nyolc év múlva ismét visszatér a filmvászonra. Először egy fiatal ügyvéddel ismerteti meg hatalmát (Az ördög ügyvédje), majd néhány producer vagy forgatókönyvíró azt a „zseniális” ötletet találta ki, hogy ha már úgyis közeledik az ezredforduló, és még az 1999-es számot is megfordítjuk, miért ne lehetne egy újabb ördögi, az apokalipszis közeledését hirdető filmet készíteni? Nos, ez meg is valósult, egy meglehetősen gyenge akciófilm (Ítéletnap) keretében, ahol a testépítő Schwarzenegger nemcsak alkoholizmusát, hanem a New York-i csatornából előtörő Sátánt is legyőzi. Ugyanebben az évben tér vissza az Ördöghöz a lengyel Roman Polanski A kilencedik kapu című filmjében, melynek főszereplője egy rejtélyes könyvnek jár utána, melyet állítólag maga Lucifer írt. Az ötlet kiváló, csak a kivitelezés nem, és Polanskinak itt nem sikerül olyan (az Ómennel sok hasonlóságot mutató) hatást elérnie, mint ahogy azt egy harminc évvel korábbi filmjében, a Rosemary gyermekében tette.

 

Mint már az elején említettem, az Ómen sem kerülte el Amerika újra-feldolgozóiparát. Hollywood fejesei, úgy látszik, a számmisztika megszállottjai, hiszen az Ómen 666-ot az eredeti film bemutatásának 30. évfordulóján, 2006 hatodik hónapjának hatodik napján kezdték vetíteni a mozik. A film végig pontosan követi a történetet, csak sajnálatos módon állandóan visszatérő sokk-effektekre és klisékre épít, és ezek miatt egy percig sem lesz félelmetes, ami azért különös, mert gondolom a készítőknek egyáltalán nem ez volt a céljuk. Biztos vagyok benne (de lehet, hogy tévedek), hogy a rendező egy párszor megnézte Donner filmjét, de a hangulatát nem tudta átültetni filmjébe, és inkább elkészítette saját verzióját, ahol is a közeledő világvégét az árvizek, hurrikánok, és szeptember 11-e jelenti. A Damient alakító kisfiú hiteltelen, a színészek rosszak, sajnos még maga Mia Farrow is, akinek az említett Polanski film legalább ott van az életrajzában.
Ezzel az igen gyenge remake-kel a Sátán témája kezd kimerülni. Lehet, hogy az embereket már nem nagyon izgatja a Gonosz eljövetele, világuralomra törekvése, de az sem kizárt, hogy a filmesek egész egyszerűen kimerítették ezt a témát, és inkább olyan sztorikra támaszkodnak, amelyek állítólag valóban megtörténtek, mint ahogy azt a 2005-ös Ördögűzés Emily Rose üdvéért esetében hirdetik. Igaz vagy nem, tulajdonképpen nem is számít. Mindenesetre ki lehet jelenteni, hogy az Ómen első része messze kimagaslik társai közül, hiszen folytatásai olyannyira harmatgyengék, hogy maga az Ördög kétszer is meggondolná magát, mielőtt a régi átkozódáshoz híven elvinné őket.

[ Zalán Márk ] 2007-01-03 09:53:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Az orosz titán a Müpában

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]