Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Akropolisz
[ Bárka Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Menyhért, Mirjam a - a - a
Az utcai firkáló
Mimezis és Majmolás – Street art-tól a falfirkáig pécsi házfalakon
A belvárosi házfalakat tag-ek lepték el, graffitik is akadnak, egy-két stencil, néhány már-már műalkotásszámba megy. Az utcára kivitt alkotások a pillanatnak, az arra járónak szólnak, mint az utcazene, az utcaszínház, csak az utcai firkálót, ha tudja, elkapja a rendőr, néha megveri egy járókelő, vagy lefújja saját festékével…

„A város szép, a nők rondák.”

Pécs városában 2006-ben egyetlen legális falfelület található a belvárosból Kertváros felé vezető felüljáró alatt: a felüljáró tartópillérei, egy kiégett disco környéke a vasúti sínek mellett agyonfújt betonkerítésekkel, minden egyéb helyen tilos graffitit festeni. Kijelenthető, eme tiltás –mint bárhol másutt is – eredménytelen. Léteznek városi szubkultúrák, amelyek kommunikációs felületnek tekintik a belváros falfelületeit. Öncélú tag-elés (névfelírás) és változó minőségű graffitiken túl (csak szubkultúrán, adott csoporton belül értelmezhető a nonfiguratív ábrák, cirkalmas betűösszetételek jelentése, s eme csoportok egymással vetélkedve át-átfestenek már lefújt falfelületeket, néha még verekednek is a saját mű védelmében) még a streetart-jelenség is előfordul a városban, éppen úgy, ahogy a bárhol a Földön.

A cikk mottójának szövegére Rómában bukkantak 2000-ben egy ókori palota feltárásakor, feltehetőleg a sikertelenség motiválta az állítás falba vésésére az alkotót. Az biztos, hogy két évezred elteltével az, amit a köznyelv gyűjtőnéven graffiti-nek nevez, lassanként mindent elborító szennyáradattá növekedett a posztindusztriális társadalmak lakta városokban. A jelenlegi helyzet előképeként felemlegethetnénk a barlangrajzokat esetleg az erdő fáiba bugylibicskával belerótt évszámokat, szíveket, az iskolai padokra írt ökörségeket, de nem járnánk el helyesen, ha csak ezekben keresnénk a graffiti-jelenség magyarázatát.

E cikk írására egy street art-os mű késztetett, egy bankautomatától távoztamban egy szemetesen vettem észre egy angyal, aki repül egy mező felett, s épp az akkor írott regényem címe állt a kép alatt: Elveszett. Úgy éreztem megszólított ez a stencilmű. Később még egy kutyagumigyűjtő edényen is felfedeztem.

Kukán elveszett
 
Kutyagumin is elveszett
 

A jelenkori urbánus folklór összefirkált utcaképének „felelőseit” meg tudjuk nevezni: néhány tucat, zömében kamaszokból álló társaság – nevezhetjük szubkultúrának is –, akik önkifejezési formákat keresve mintát követnek. Egy megnevezhető egyén mintáját: egy bizonyos Taki becenevű writer-nek (elsősorban tag-elő falfirkáló) köszönhető a mai állapot (és a médiának, és saját mintakövetési mániánknak), ő lenne tehát az „ősok”. 1970-71-ben Amerikában egyre több metrókocsiban jelent meg a „Taki 183” felirat, senki nem tudta, mit jelent, s mire megtalálták a magyarázatot, azaz elkapták Takit (egy görög származású küldöncöt), már „híres” emberré vált (Taki a 183. utcában lakott), s azóta is tömegek követik a példáját világszerte. A járművek megteltek nevekkel, számokkal, s egyre olvashatatlanabb, látványosabb feliratok születtek, megjelent a razfilmfigurák ábárzolása, elkezdtek a házfalakra is fújni... Ennyi lenne hát az utcai firkálás eredete.

A graffiti eredeti értelme: falra írt, karcolt szöveg, üzenet, tömör bölcsesség. Az 1800-as években alakult ki Amerikában, afro-amerikai közösségekben. A magyar nyelv a graffiti szót használja a stylewriting (stílusírás)–ra is. Azonban a stylewriting az afro-amerikai gettókultúra szülötte. A graffiti szót először valószínűleg Raphael Garucchi használta Graffiti de Pompéi (1856) című írásában.

A tag-re (angol: cédula, címke) nincs megfelelő magyar szó. A tag egyfajta kalligrafikus aláírás, mellyel készítője csupán annyit közöl a világgal: itt jártam. A belvárosi házfalakon lépten-nyomon előfordulhat, többnyire filctollal készül egy pillanat alatt, hanyagul, odavetve. De a buszokban, vécékben, liftekben, lépcsőházakban is gyakran látni tag-et.

Graffiti és tag egyvelege egy ócska rámpán
 
Tag a köbön
 

A graffiti Amerikában elsősorban zömében a színes bőrű fiatalok metrószerelvényekre felfestett, firkált jelei által okozott hírnévről szólt (a perifériáról a városközpontba kerülni, sok ember szeme elé, kvázi „híressé” válni – ez lehetett, s ma is ez a cél). A vietnami háború amerikai katonái tag-eltek mindenfelé, amerre jártak a harcok közben, hasonló mód a banda tagok is így jelölték ki territóriumuk határát. Ezek a fajta utcai jelek nem hordoztak direkt politikai, sem egyéb üzenetet azon kívül, mint hogy itt jártam, s ezáltal „híressé” válhatott az alkotó, igaz, hogy csak az adott szubkultúrán belül (ahol dekódolni tudták a jelét).

A graffiti (falra írott szöveg) hordozhat direkt politikai üzenetet is diktatúrák idején („Ruszkik haza!” – mondat az 1956-os forradalom után, vagy az 1968-as párizsi diáklázadás falfirkái is emlékezetesek), ma különböző, nem feltétlen a fennálló parlamenti demokrácia hívei (egyének/csoportok (?) is) megnyilvánulnak graffiti formájában (bőrfejűek, punkok, anarchisták…), előfordulnak tiltott önkényuralmi jelképek éppúgy, mint szellemes, vagy annak szánt mondatok, vagy együttesek, logók...

A graffiti a tag és a street art nem egybemosható minőségű, a graffitisek és a streetart-osok nem is szeretik feltétlenül egymás munkáit. A tag-elők gyakran a legszakadtabbak közül kerülnek ki, alkohol, drog, szipuzás is része ennek a szubkultúrának. A graffitihez már frissebb fej szükséges, és biztos kéz, de ha nem legális helyre kívánnak festeni, mondjuk egy vonatra, gyakorta szükséges a megelőző feszültségoldás. A graffiti többnyire már előre, egy vázlatfüzetben megtervezett konkrét üzenet nélküli „festmény”, mégis egyedi, addig a street art sokszorosítható (matricák, stencilezett képek) mű, találkozhatunk ugyanolyan matricákkal, stencilképekkel más-más városokban is. A graffitisek sem csak a saját városukban alkotnak, gyakorta indulnak „vendégszereplésre”, nagyobb, közös éjszakai akciókra.

Graffiti a felüljáró alatt
 
Matrica egy esőcsatornán
 

A matrica eredete hasonlóan banális a tag-éhez, Shepard Fairey, Rhode Island-i főiskolás 1989-ben egy „híres” pankrátor képével illusztrált öntapadós matricákat ragasztott ki a világ több pontján – csak úgy, viccből. Senki nem tudta, mit jelentenek a matricák, enigmatikusságuk feltűnést okozott, s máig is népszerű alkotási mód (bár az elmúlt negyed évben alig-alig fedeztem fel új munkát Pécsett, ennek oka lehet a nyári szünet, vagy pedig divatjamúlttá kezd válni ez az önkifejezési mód). Érdekes párhuzam, hogy 1989-ben két pécsi gimnazista (azóta orvosi pályán dolgoznak) egy saját arcképükkel preparált testépítő fotójából készített plakát sorozattal borította be a belvárost (ha nem Pécsett művelik, lehet, hogy hozzájuk kötődne a street art).

Magyarországon 1992-'93 környékén terjedt el igazán a grafiti és a tag (az első firkászok közé tartozik a még ma is létező PNC - Pride Not Crime csoport). Azután egyre többen kezdtek firkálni. A break és hip hop zenei stílusirányzatokhoz köthető a mai állapot, a megannyi irányzattal, stílus-kavalkáddal. A hip hop-nak létezik olyan ágazata, ahol a firkászok saját választott nevüket írják a falakra, vonatokra… ezzel jelezve ottjártukat. A firkászok közt egyfajta verseny, rivalizálás is működik, nemcsak a firka minősége számít, hanem a helyszín is. Minél egyedibb és „jobb” a stílusa valakinek, és minél többet fest, minél veszélyesebb helyekre, annál elismertebb a közösségében.

Matrica egy kukán
 
Street art - Kaján Tibor utalással
 

A street art csak néhány elemében hasonlítható a graffitihez és a tag-hez, illegalitás jellemzi mindhármat, mivel utcai falfelületeket (a streetart-osok többnyire csak lámpaoszlopokat, esőcsatornákat, kukákat, kapcsolószekrényeket és rossz minőségű falfelületeket…) vesznek igénybe. Vannak matricázók, és stencilezők (előre kivágott műanyag-, vagy kartonsablon segítségével fotografikus hatást elérő falfestmény, amely lehet egy, de többszínű is). A street art 1990-es években indult világkarrierjére, 2000 után érkezett el Magyarországra, illetve Pécsre is. A street art valóban utcai művészet, lehet kísérletezni a galériákba hívásával, de az illegalitás varázsa erősebb marad a galériák hűvösénél. Ahhoz, hogy e festőket, firkálókat, vagy művészeket megértsük, szociológiai, pszichológiai vizsgálatokat is végezhetnénk, de a graffitik földrajzi elhelyezkedéséből is levonhatók következtetések (iskolák, kollégiumok, szórakozóhelyek környékén van-e több, vagy egy elöregedő, családiházas környéken?). Illúzió például, hogy a nagy, színes falfirkák/falfestmények csak éjszaka készülnek, három intenzív napot töltöttem terepszemlével, fényképezéssel, ez idő alatt nem egyszer és nemcsak legális helyen találkoztam fényes nappal, forgalmas helyen falfestő kamaszokkal (a legális helyen két-három 16 éves külsejű festett, a vezéralak fekete ruhában, a három nagy alkotómunkáját elismerőleg bámulta négy-öt 13-14 éves fiúcska, egyikük elhaladt mellettem, a hátizsákjában összeütődtek a festékes flakonok, még a flakonban lévő golyót koccanását is hallani lehetett).

Két legálozó graffitis
 
Street art az alagútban- három majom a tizenkettőből
 

Az utcai művészet kötődik a lázadáshoz, az önmagáért való lázadáshoz éppúgy, mint az etikai alapon, a közösségért, a közösséghez szólni akaró szándékhoz. Az utcai művészet önkéntes szolgálat (csak megszállottakkal találkoztam e területen), többé-kevésbé anonim művészet, ezáltal visszanyúl a hivatalos művészet előtti időszakba. Felvállalja a mocskot, az ürességet, a szürkeséget, olyan falfelületeket, amelyek nyomasztók, s amelyekre pár óra munka után öröm ránézni. A street art felvállalja a ronda tűzfalakat, a társadalmi igénytelenségből évtizedeken át mocskos betonkerítést, s alakít a környezetén.

A rengeteg „tag” és rossz ízléssel felfestett graffitin túl akad Pécsett egy ellenpélda (bár még úgy 70%-ig készült el – mondta Bodó Márton, alias Bobek). A Közelítés Galéria szervezésében létrejött 2006. májusában a budapesti Intermédia Tanszékkel közösen egy kiállítás a Hattyúházban, amelyhez kapcsolódott egy akció – Budapestről érkezetek streetart-osok és pécsiek is közreműködtek. A street project helyszínét Bodó Márton javasolta: a Damjanich utcai nagy szürke betonfalat (amely mögött a PTE állatkísérleteihez használt kutyákat őrzik, de a közelben található a PTE Művészeti Kara, az ott dolgozókat, tanulókat egy évtizedig láthatóan nem foglalkoztatta túlságosan a környezetük). A falon a ’80-as évekből maradt egy Mistral logó –, illetve korábban a Burzsoá Nyugdíjasok nevű együttes tagjai is festettek néhány művet, de ettől a betonkerítés egynemű szürkesége dominált az utcában. Bodó javaslatára a street art projecthez nem kértek engedélyt az önkormányzattól, a fal tulajdonosától (PTE) szintén nem, s szombat délelőtt 10 órától festeni kezdték a falat. Éppen elterelés volt, óriási forgalom lett egy városi futóverseny miatt, ezért a Damjanich utca forgalma többszörösére nőtt a szokásosnak, s maguk az alkotó csodálkoztak legjobban, hogy nem állította le őket a rendőrség, csak délután 3-kor ért oda egy rendőrautó, s mint az akciófilmeken, befarolt a járdára, rendőrök vágódtak ki a kocsiból, s felírták az alkotók adatait. Rongálás gyanújával feljelentést tettek, de azóta sem történt semmi az ügyben. Azóta is folyton változik a fal. Megjelentek a T-betűk (A Tűr-Tílt-Támogat 3 T-jére utalva). Bobekkel beszélgetve első akciójára is rákérdeztem. Az Alagutat jelölte meg. Majmokat festett a kék körökbe. A 12 majom című Gilliam filmre utalva, s várhatjuk a támadást (a filmben erre utal a majomgraffiti). De József Attila portrék is szerepelnek repertoárján

Damijanich utcai falimeggy
 
Damijanich utcai tűrés-tiltás-támogatás
 

Mi lenne a megoldás? Más országokban több a legális felület. Vagy ott a mural lehetősége – tűzfalakat adnak művészeknek, így óriási, egész házfalat beborító művek jöhetnek létre komoly szellemi és anyagi ráfordítást igényelve az alkotóktól. Pécsett az ilyen felületeken vagy reklámok terpeszkednek, vagy hullik a vakolat. A tag-re nincs más megoldás, mint lemosni. Alakult is egy faltisztító közmunkás brigád a városban nemrég.

Berlinben járva nagyobb mennyiségű matricát láttam, s kevesebb tag-et, s jónéhány legális graffiti felületet. Párizsban több öregebb graffitis (húsz év körüliek) felhagy a tevékenységgel, mert az újak (14 évesek) olyan gyenge minőségben festenek, s nem tisztelnek sem templomot, sem műemléket, szobrot, hogy szégyellik, ha őket is graffitisnek gondolják.

Berlini házfal I.
 
Berlini házfal II.
 

Az utca visszafoglalása történik a street art által, az utca személyessé tétele – ha virtuózok csinálják, akkor érdekesebb eredménnyel, mint ahogy az a képzőművészeti galériák visszafojtott hangú, hűvös, elegáns, befelé forduló világában lehetséges lenne. A szövegbuborék-matricák gyakran kerülnek reklámokra, a karcos mondataik gyakran értékesebbé teszik a kommersz termékre utaló plakátot, mint amit a fogyasztásösztönző szakemberek szeretnék. Mivel nem szervesül a reklámkommunikációba a stick art, meghökkent, vagy elgondolkodtat. A matricaművészet mégis eltűnni látszik Magyarországon, ez a fajta gerilla-marketing remekei megismeréséhez a keresőprogramba a StickerNation szót kell csak beütni, s 30 ezernél több matricát lehet megtekinteni. A kultúrkritikai attitűd helyességét innen nem kérdőjelezném meg. Az utcai művészet felhívja a figyelmet arra, hol is élünk. Saját környezetünkre. Párbeszédre ingerel. Amely aztán tovább folytatódik az Interneten. Mert a művek felkerülnek a világhálóra. Innen pedig már egyfajta nemzetközi párbeszéd részéve válnak. Mert Pécsett, a leendő Európai Kulturális fővárosban semmi újat nem találtak ki a graffitizők, a tag-elők, de még az a néhány street art-os sem. Csak ki-ki a saját műgondjával, vagy igénytelenségével önkifejezési formára talált egy divatos, korszerű, vagy már idejét múló illegális művészeti ágban.

A hely, ahol élünk
 
J.A. is köztünk él
 
Kapcsolódó linkek:
   • Bobek honlapja
   • Chirokez honlapja

( Fot? A szerző )
[ Balogh Robert ] 2006-11-30 18:48:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
Antee 2007-01-19 19:48

Tisztelt Szerző!
Csonka Anita vagyok a PTE-MK végzős hallgatója. Már jó ideje túrom az internetet, a street arttal kapcsolatos cikkeket, véleményeket hajszolva. Erről a témáról próbálom a szakdolgozatomat írni, és éppen az anyaggyüjtés elején járok. A segítségét szeretném kérni ebben. Nagyon kevés magyar nyelvű anyagot találtam, és sajnos nem ismerem a pécsi street artosokat sem. a címem: arkantal@gmail.com. Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel: Cs.A.

Tov?bi hozz?z??ok
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]