Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A nagy Sganarelle és Tsa
[ Katona József Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. augusztus 17. szombat    Mai névnap(ok): Jácint, Jácinta a - a - a
Színház(ak) a piacon
A miniszteri találkozó elé
Hiller István, találkozóra hívta az ország színigazgatóit, megbeszélendő, a szakma gondjait. A rendszerváltást követően a színházi szakma -köszönhetően Kupa Mihály akkori pénzügyminiszternek-, megmenekült az összeomlástól. Mára a változtatás elkerülhetetlen. Milyen helyzetben jön létre a találkozó. A Súgó, színházi programmagazin novemberi száma Budapesten, 102 helyszínen, 1265 programot hirdet.

Ez sok vagy kevés?

A SZÍNHÁZ szerepe a magyar társadalomban, megszületésétől kezdve, a nemzeti nyelv ápolását és a nemzeti függetlenség kivívását tűztett a zászlóra. A mindenkori elnyomó hatalommal szembeni egyik szervező erő a magyar szó, a magyar színház. A színpadon, ha nem is mindig szóban, de játékban megjelentek olyan közösséget szervező gondolatok, amelyeket tiltott a hatalom. Emlékezzünk csak a rendszerváltást megelőző időszak – hogy csak a legkirívóbbat említsem – Sütő András politikai tüntetés számba menő előadásaira a Nemzeti Színházban a ’80-as években. Ennek megfelelően a színházi szakma a társadalomban megbecsült egzisztenciának számított. Ez a méltán kivívott rang a teljesítményen túl, köszönhető volt a háborút követő nagy színházművész generációnak: Major Tamás, Gellért Endre, Várkonyi Zoltán, Gobbi Hilda, Básti Lajos és sokan mások jól szót értettek a nagy-politikával, amelynek fontos volt, hogy a népszerű művészeknek ne legyen személyes okuk panaszra, így kivételezett helyzetben volt a szakma.
A rendszerváltás ezt teljesen megváltoztatta. Már nem volt fontos a politikának, még eleinte a népszerű művészek arcát a választási plakátokon használták, aztán már azt sem. Nem lévén megszálló hatalom a függetlenségért vívott „harc” is oka-fogyottá vált.

A rendszerváltást követően hosszú időre gyakorlatilag megszűnt a filmgyártás, a televízióban nem készülnek tv-játékok, a rádióban hangjátékok, és bár a színházi struktúra nem omlott össze, de a benne dolgozók kényszer-vállalkozókká váltak. A társ intézményeknél elszenvedett bevétel kiesés következtében egzisztenciális helyzetük -a korábbi kivételezett állapothoz képest különösen- egyre nehezebb: az inga kileng az ellenkező irányba.

Színházi törvényre van szükség, hogy a megőrzendő megmaradjon, és hogy végre a színházakban dolgozók megfelelő törvényi környezetben dolgozhassanak. Évtizedek óta közkeletű szólás a szakmában: „ha betartanánk a ránk vonatkozó szabályokat, egy színházban sem menne föl a függöny”.
Nézem Jordán Tamást a tv egyik reggeli adásában, ahogy arról beszél, hogy szakmai összefogásra van szükség (igaza van), Ő fölmegy a barikádra (ez is divatos most), de ki van a másik oldalon? Nézzünk szembe a tényekkel: a barikád másik oldalán a PÉNZ van, amelyből – mondják az igazgatók – kevés van.
Márpedig bármennyire is panaszkodnak az igazgatók, a számok azt mutatják, a szükséges pénz „benne van a rendszerben!” Az elosztás módjáról kellene megegyezésre jutni! Ha az élet számos területén változásokra van – és van! – szükség akkor tudomásul kell venni, hogy a színházi szakmának is alkalmazkodni kell az adottságokhoz. Tudom, sokan nem örülnek neki, de ki kell mondani, hogy a mai helyzet az összefogásra és megújulásra képtelen szakmai szervezeteknek róható fel. Jól ismert az Állami Operaházban kialakult helyzet, miért gondoljuk, hogy máshol – tisztelet a számos kivételnek – másként mennek a dolgok, legfeljebb más nagyságrendben.

Árú-e a kultúra?

Emlékezzünk, milyen élénk vita folyt az ÉS hasábjain erről pár évtizede. Lássuk be – és a könyvszakma mostani felfutása jó példa erre – a PIACON kell helyt állni. Az természetes, hogy a színház nem lehet meg támogatás nélkül, de tudomásul kell venni, hogy az Állam (vagyis az adóforintjaink) csak olyan és annyi színházat tud fenntartani, amelyek ésszerű működtetés mellett gazdaságosan is működnek.
Az üres színház nem színház! Szól az évszázados ítélet, és most nem arról beszélek, amely azért üres, mert nem vett jegyet a közönség – ma Magyarországon több mint négy millió jegyet vásárolnak évente -, hanem arról, amelyikben azért nincs előadás, mert:
Építik valamely darab díszletét,
Bontják valamely darab díszletét,
Próbálnak a következő bemutatóra, stb.
Ha azt mondjuk, és joggal mondjuk, hogy megőrzendő a társulati, repertoár színházi rendszer, akkor ez azt is jelenti, hogy a színházigazgatónak kötelessége gondoskodni arról, hogy olyan díszlettervek készüljenek, amelyek a folyamatos működést lehetővé teszik. Számos színházban – még olyanban is, amely minden technikai adottsággal rendelkezik -, egy napig nem lehet játszani a játéktér kialakítása, majd annak bontása miatt. Így „többe kerül a leves, mint a hús”!

Nem kétséges, a Nemzeti Színház, az Operaház, a Bábszínház(ak) és a gyerekeknek szoló színháznak állami támogatást kell, kapni. Az is nyilvánvaló, hogy az un. „művész színház” is, DE mennyien legyenek?, kell ennyi? – megérdemli ennyi? -, hogy annak nevezzék őket???
Tudomásul kell vennünk – ha tetszik, ha nem -, a színházak többsége szórakoztató-ipari tevékenységet folytat. És ha így van, akkor olyan helyzetet kell létrehozni – a szakmának -, hogy a PIACON mérettessék meg!

A számítások szerint a színházi szakmának a megfelelő működtetéséhez szükséges pénz a rendelkezésére áll most is – az elosztáson kell változtatni!
Íme egy lehetséges elképzelés:

Színház a piacon

Budapesten a színházak többségének, - ahol ezt a fizetőképes kereslet megengedi - piacon volna a helye. Shakespeare, Moliere ott jeleskedett, Csehov, Ibsen, Shaw ott lettek naggyá, Molnár, Szomory, Bródy és mind a híres amerikaiak ott kovácsolták sikereiket. Továbbá, ma Magyarországon, piacon van már a könyv, az újság, az elektronikus média jelentős része, és ha élvezi is az állam támogatását, a filmgyártás is vállalkozásokban működik.
Miért más a színház?
Hazánkban szabadon forr a politikai élet, - reméljük, lassan kiforrja magát,- a színházakkal szemben támasztott igény túlnyomórészt szórakoztató jellegű. Ezt a repertoárok is igazolják. A színházak többségének tehát piacon a helye.
Ma alapvetően mégis állami támogatásból tartják fenn magukat,
amelynek azonnali és teljes megvonása komoly károkat okozna. Hazánkban évente megközelítőleg 1.2 millió polgár 4,5 millió színházjegyet vesz. Az ő fizetésük, globális okokból és kelet-európai történetünk szerint annyi amennyi. A támogatások megvonása, a működés teljes racionalizálása mellett is a jegyek árának megduplázását eredményezné, ami a színházi élet ideiglenes összeomlásához vezetne. Komoly veszélybe kerülne a társulati -repertoár rendszer, sok színház bezárni kényszerülne, megszűnne a folytonosság. Sok minden tönkremenne, amit, újjáépíteni sokkal nehezebb, mint megóvni.

Ugyanakkor a jelenlegi támogatási rendszer korszerűtlen, elvtelen és igazságtalan.Például ha valaki egy musicalt néz meg, az Operettben 5000, míg a Madáchban 2400 forint támogatást kap. Ha vígjátékot néz, a Radnótiban 6400, a József Attilában 2900, míg a Vidám Színpadon 1400 forint támogatást kap jegyéhez az adóforintokból. Vajon miért? Szándéka ez a tulajdonosnak?
Egyáltalán, kit támogat az állam, amikor a színházakat támogatja? A színház-művészeket, a színházi dolgozókat, a színházi szakmát általában vagy a nézőt? Ha a Nézőt, akkor csak a Néző által szabadon megválasztott színházi székre tett egyenlő mértékű adóforinttal támogathatná. Ilyen alapon, a rendszer végre korszerűvé, racionálissá, és igazságossá válna.
Mi bizonyítja, hogy a finanszírozás mai gyakorlata pazarló? A gombamód szaporodó színházi vállalkozások életképességén túl az, hogy azonos profilú és azonos minőségű előadásokat kínáló intézmények közül az egyik a másiknak juttatott támogatás feléből is jól működik. A nyilvánvaló pazarlás sok esetben szociális megfontolásokból, gazdaságtalan működésből, téves, nem az intézmény adottságaiból kiinduló célkitűzésekből ered. Elsősorban azonban egy fontos alapelv semmibevételéből:
Az előadás színházi áru. Hangsúlyozom Shakespeare darabjai is azok voltak, vagy Puccini remekei is a maguk idején. Bevételeinek fedeznie kell a kiadásokat és a haszonnak egy éven belül meg kell térítenie a bekerülési költségeket. Ahol ezt betartják, ott a színház gazdaságosan működik. A támogatás átalakítása erre mindenkit rászorítana.

Mi legyen a támogatás mértéke? A következő táblázat erre igyekszik választ adni. Abból indulok ki, hogy a színházak piaci alapon októbertől május végéig, tehát nyolc hónap alatt, havi 25 estével számolva 200 előadást tudnak kitűzni.- Ilyenek a magyar színházbajárási szokások. Kapacitás alatt pedig nagyszínházi és stúdió székeiket együtt értem. Nem tekintettem, hogy a stúdió színházak kevesebbet játszanak, vagy nem 100%-os a nézőterek kihasználtsága. Jobb ezzel azonnal így számolni, máskülönben tág tere nyílna a folyamatos kozmetikázásnak. 2500 forint az az átlag-jegyár, amit ma egyfelől valóban megfizetnek a nézők egy jegyért, valamint a budapesti nagyszínházak, a Víg, a Madách, a József Attila, ma is megközelítőleg ilyen állami (fővárosi) támogatás mellet működnek. Tehát mondjuk, az állam 2500 forintot adna minden székre évente 200-szor.

színházak 2006. évi
támogatása
(e Ft)
szék,
székszám
átlag jegyár-
támogatás
ma (Ft)
2500 Ft-tal
támogatva
(e Ft)
túlfinanszí-rozás
Budapest Bábszínház 547 955 500 5 480 250 000 297 955
Kolibri Színház 271 608 380 3 674 190 000 81 608
Radnóti Miklós Színház 295 346 230
6 421 115 000 180 346
Vígszínház 793 220 1720 2 306 860 000 -66 780
Katona József Színház 480 877 519 4 633 259 50 221 377
Operett Színház 1 040 564 1 032 5 041 516 000 524 564
Thália Színház 207 920 710 1 464 355 000 -147 080
Trafó 239 952 300 3 999 150 000 89 952
József Attila Színház 370 002 634 2 918 317 000 53 002
Madách Színház 664 345 1 401 2 371 700 500 -36 155
Új Színház 388 383 426 4 558 213 000 175 383
Vidám Színpad 167 842 604 1 398 302 000 -134 158
Mikroszkóp 121 171 198 3 060 99 000 22 171
Magyar Színház 844 000
742
5 687 371 00 473 000
Játékszín 180 000 269 3 346 134 500 45 500
Budapesti Kamara 456 000
282 8 280
141 000 315 000
összesen: 7 080 185 9 947   4 973 500 2 106 685

A táblázat értelmezésekor legfontosabb annak tudatosítása, hogy az csupán számokkal, önkényesen kiválasztott értékekkel operál. Az élet megragadására egyéb megfontolások nélkül alkalmatlan. Ugyanakkor kitűnik belőle a következő:
- Ilyen támogatás mellett is kiválóan működnek nagyszínházak. Ilyen a Víg, a Madách az Örkénnyel együtt, a József Attila, sőt fele ekkora támogatásból is, a Vidám Színpad.
-A gyerekszínházi működés -joggal- más megítélést követel.
-A művészet-támogatást kivételként, és rugalmasan kivételként kellene kezelni - nem hitbizományként. Kapjon többet az arra érdemes, de ez a státus legyen kitüntetés, és lehessen elveszteni. Ne mossuk egybe az általános gyakorlattal. Itt jegyezem meg, hogy a Madách kebelében működő, magát művész színháznak tekintő Örkény például sikeresen működik.
- Bizonyos színházak feltűnő túlfinanszírozottsága gazdaságtalan, sok esetben nem az intézmény lehetőségeit figyelembe vevő működést takar. Legyen komoly felelősséggel meghozott kulturális kormányzati döntés, ha azokat továbbra is így kívánják támogatni, miközben vannak sokkal kecsegtetőbb alternatívák is.
- Ha egy színház azért kap többet, mert a tőle elvárt működés, pl. zenekar, balettkar fenntartását teszi szükségessé, akkor csak az ahhoz valóban szükséges összeggel kapjon többet.
- Végül, de nem utolsósorban, ha ez lenne a támogatás rendszere, és a jelenleg magasabb támogatással bírók közül senki se kapna kevesebbet 200 millió forintnál, a rendszerben akkor is 1,8 milliárdos forrás maradna. Miközben az alacsonynak tűnő támogatás biztosítaná minden színházépület színházi célú fenntarthatóságát, helyes célok követésére, racionális, gazdaságos működésre szorítana. Hirtelen arca lenne a színházaknak. Ugyanakkor a felszabaduló összegből igazi kulturális politikát folytathatna a fenntartó. Jutna épületek felújítására, művészettámogatásra, világszínházi érdekességek vendégül látására. Ma mindhárom téren rosszul állunk.

A kivételezett intézmények körét minél szűkebbre fogva, támogatásukat úgy kell meghatározni, hogy az szabad mozgást biztosítson nekik és emelje ki őket a piaci verseny viharából.


Az új rendszer óvná a jelenlegi társulati és repertoár rendszer értékeit, ugyanakkor a szűken mért finanszírozás által keltett verseny mindenkit rákényszerítene a racionális, gazdaságos működésre, feljavítaná az épületállományt, színesítené a kínálatot, javítaná a minőséget és maradna még a kísérletező színházművészetnek is. Bevezetésével egy időben az állam 5 év moratóriumot hirdetne. Ez idő alatt mindenkinek reálértéken biztosítaná az adott támogatás szintjét. Utána a versenyben megerősödve, feljavult épületekben, karcsú működéssel mindenki felkészülne a nagy lépésre, hogy Budapesten az azt követő 10 évben, a fenntartó évi 10 %-kal csökkentve az állami támogatást, legtöbb színházát piacra küldené.

Végül - az épületek tulajdonjoga maradna önkormányzati tulajdonban, vagy magántulajdonba kerülne,- Budapesten a kor követelménye és államháztartásunk állapota szerint a színházak zöme végre ismét a piacon működne.

[ Kadelka László ] 2006-11-29 12:02:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
Szűcs Miklós 2006-11-30 13:47

Kadelka László
szerkesztő úr részére

Elképedve és felháborodva olvastam a Terasz.hu Színház(ak) a piacon című írását. Az utóbbi időben a partvonalról rengeteg szakszerűtlen, hozzá nem értő írást, véleményt hallottam már a magyar színházakról, de ehhez hasonló dilettáns, hozzá nem értő, hitelrontó, valótlanságok sorozatát tartalmazó, kártékony írással még nem találkoztam. Ez az Ön esetében azért is különösen furcsa, mert eddig színházi embernek gondoltam. Megpróbálok pontokba szedve reagálni elképesztő állításaira.

1. Ön jelenleg a reformok és a megszorító intézkedések közepette az üzleti viszonyoknak akarja kitenni a magyar színházakat. Ez elképesztő! Magyarországon a kulturáltsági színvonal a kereskedelemi tévék és bulvársajtó jóvoltából rohamosan romlik! Sehol a világon nincsenek támogatás nélkül színházak. Egyedül Angliában és Amerikában működik néhány zenés színház, amely évekig ugyanazt a darabot játssza és három év után visszahozza a befektetett pénzt. Ezek az előadások angol nyelven történnek és az előadások látogatóinak többsége turista. Nyugat-euróban a színházakat az állam, az önkormányzatok, alapítványok és cégek jelentős összegekkel támogatják. Erről ennyit!

2. Ön összekever valós és valótlan adatokat és egy teljesen hamis, félrevezető, hitelrontó eredményre jut a magyar színházakat illetően. Amellett érvel, minél nagyobb befogadó képességű egy színház, annál nagyobb támogatást kapjon. Ez pont fordítva kell hogy legyen és így is van. A nagy színházaink általában 50-60 %-os állami támogatást kapnak, a többi a bevételük. A kisebb színházaknál az államit támogatás aránya 70-80%-ot is eléri, nagyon helyesen. Ami a legfélrevezetőbb, hogy leírja - többnyire valós számok alapján - ( a mi színházunknál ez sem stimmel) a támogatási összeget és az adott színház befogadó képességét. Majd beszorozza ezt valamennyi színháznál 200 előadással és 2500.- forintos helyárral. Na most a legnagyobb torzítás itt történik, mert vannak színházak, amelyek 150-200-300-400-500, a mi színházunk több mint 600 előadást és ezen kívül 150 Közművelődési Pódium előadást tart a szenvedélybetegségekről. Én nem vagyok más színházaknak a szószólója, de csak egy példa. A Katona József Színház három helyszínén több mint 400 előadást tart. A mi esetünkben még egyszer leírom, hogy mi három helyszínen 620 előadást és 150 úgy nevezett Pódium előadást tartunk a szenvedélybetegségekről. Ezt figyelembe véve a nézőszámunk majdnem a duplája, a támogatási összegünk pedig majdnem a fele a táblázatban szereplőnek. Az Ön számítása egy fűnyíró elvet képvisel, ami esetenként a saját szövegével is ellentétes.

3. Itt még megjegyezném, a mi színházunk támogatása ebben az évben nem 467, hanem csak 456 millió forint! És még valamit. Két évvel ezelőtt a minisztérium átvilágítatta színházunkat az átvilágítók megállapították, hogy alul vagyunk finanszírozva. Ennek ellenére több mint 20 darab van repertoárunkon, kiemelten kezeljük a magyar darabok bemutatását, jelenleg például három Spiró darab van műsoron, kettő túl van a 100-ik előadáson, egy pedig a 150-iken. Egressy Zoltán darabját pedig januárban már 175-ik alkalommal mutatjuk be. És egyéb előadásaink többsége is túl van a 100-ikon. Az elmúlt 15 évben pedig 35-ször jártunk külföldön.

4. Érdekes, hogy ugyan beszél az Operaházról és a Nemzeti Színházról, de az előbbinél a több mint 4 milliárd forintos támogatást, az utóbbinál közel 2 milliárdos támogatást nem említi meg és e két színházra vonatkozó számításait nem végzi el. Vajon miért?

Kedves Kadelka Úr! Magyarországon 34 profi társulattal rendelkező, illetve befogadó színház van. 17 pesten és 17 vidéken. Még a befogadó színházak száma is azonos vidéken és Pesten. Vidéken Dunaújváros és Budaörs, Budapesten a Thália és a Játékszín. Itt jegyezném meg, hogy egy színházi ember, hogyan hasonlíthatja össze egy viszonylag nagy befogadóképességű társulat nélküli befogadó színház (Thália) működését egy produkciókat létrehozó társulattal rendelkező színház támogatásával?

Nagyon szeretném, hogy a színházhoz nem értő emberek befejeznék a magyar színházak igazságtalan, minden alapot nélkülöző támadását. A magyar profi színházak zöme repertoár rendszerben dolgozik és egy időben 3-400 darab van műsoron. Ha ad absurdum en suite játszanának egy időben összesen csak 34 darab lenne műsoron. Jó lenne, ha befejeznék a struktúraváltási gumicsont rágását is. Az elmúlt évek során a magyar színházakban rengeteg „struktúraváltás” történt. A régi Nemzeti Színház megszűnt, létre jött az új, a helyén működik a Magyar Színház. A Gyerek Színház megszűnt, a helyén működik az Új Színház. A Thália Színházból befogadó színház lett. A Madách Színházból zenés színház. Létrejött az Örkény Színház, stb. A mi színházunknál még ennél is jelentősebb struktúraváltás történt. Megszűntek a vidékre járó együttesek, az anyaszínházról levált a tánc és operatagozat, a Józsefvárost gyakorlatilag elcseréltük a Tivolira, a Népszínház próbaterméből az Ericsson jóvoltából korszerű stúdiót építettünk, állami pénz igénybevétele nélkül megvásároltuk és szponzori pénzből felépítettük a Shure Stúdiót. Irodáinkat leköltöztettük a Várból, a Józsefvárosban építettünk egy raktár és műhelyházat. Nem folytatom. Egy-egy színház működését mindig a létrehozott előadások minősége igazolja. A jó előadások pedig jó társulatokkal, jó rendezőkkel és talán jó igazgatók miatt jönnek létre. Ennyit a struktúraváltásról.

Kedves Szerkesztő Úr! A fentiek alapján arra kérem, hogy a cikkében írt valótlan állításokat vonja vissza, javítsa ki és kérjen elnézést a színházak vezetőitől! Amennyiben ezt a mai nap folyamán nem teszi meg a magam részéről az ügyet jogi útra terelem Önt és a céget jelentős kártérítési összegért beperelem hitelrontás miatt.

Remélem kollegáim is csatlakoznak hozzám.

Budapest, 2006. november 30.

Üdvözli:
Szűcs Miklós
a Budapesti Kamaraszínház igazgatója

Tov?bi hozz?z??ok
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

[ Archívum ]
[ Keresés ]
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]