Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

A new yorki páparablás
[ Karinthy Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2019. július 18. csütörtök    Mai névnap(ok): Frigyes, Kámea a - a - a
Isteni fény, emberi lény
A nap motívuma Szabó T. Anna költészetében
"Szabó T. Anna a nyelv és a költészet napfényes lehetőségeire és komor felelősségére egyaránt figyelmeztet. Hol árnyas derűvel, hol a komolyság világosságával." - írja Halmai Tamás

„A föld termi, de a fény áldja meg a kenyeret…”

Friedrich Hölderlin

„A szeretet nem vigasz. Világosság.”

Simone Weil

A fény, a világosság s kitüntetetten a Nap a természeti világ szimbolikussá stilizált jelenségei közül az egyik legősibb elem. A különféle misztériumvallások, a napkultuszok és a napistenhívő kultúrák; a Mithras-kultusz, az ehnatoni monoteizmus vagy később a keresztény fény-szimbolika (a Sol Invictus [’legyőzhetetlen Nap’] latinizált Krisztus-jegye, a glória a szentek feje körül, a gótikus rózsaablakok, a barokk sugaras úrmutatók stb.) egyaránt az élet (és a halál!), a teljesség és a transzcendencia isteni foglalataként tekintett a legfényesebb – az időben létezést is számszerűsítően megragadhatóvá, fölfoghatóvá avató – égi létezőre.

Rózsaablak Asisiből
 

A szakrális szimbolika lírai alakváltozataiban számtalan, a mitopoézis nyelvén beszélő mű (az antik előzményektől Hölderlin himnuszain át Rilke elégiáiig) vet számot a nap toposzának alig fölmérhető jelentésességével.
A nap és a fény motivikája a magyar irodalom történetét is át- meg átszövi. A Fohászkodás című Berzsenyi-ódában Isten és a Nap egyszerre valós és metaforikus azonosítása az alkaioszi strófák klasszikus formafegyelmét az elmúlni kész létezés önreflexív méltóságával tölti fel: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de szemünk bele nem tekinthet. […] // Bizton tekintem mély sírom éjjelét! / Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, / Mert a te munkád; ott is elszórt / Csontjaimat kezeid takarják.” Az egyik legszebb Ady-versben a búcsúvétel intim beszédhelyzetét – az áldó beszéd szólama mellett – az alászálló nap archaikus képzete s annak ismerős jelképiessége rajzolja piétásan meghitté, egyetemesen bensőségessé: „A tengerbe most hanyatlik a Nap, / Most fut leggyorsabban a vonatunk, / Most jön a legtöbb, nagy emlékezés: / Megáldalak.” (Áldásadás a vonaton) Kosztolányinál – az életmű egy hangsúlyos pontján – a fény az egyes élet, az egyéni életerő emblematikus jelölőjeként lényegül át: „Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, / ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, / most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya / s szememből az önkívület kicsap, / emelj magadhoz. […] / Én nem dadogtam halvány istenekhez / hideglelős és reszkető imát, / mindig feléd fordultam, mert hideg lesz, / pogány igazság, roppant napvilág.” (Szeptemberi áhítat) Babits egy ritkán méltatott, fontos versében a személyes és a nemzeti lét problematikájára nyit talán máig át nem látott horizontot az ősi napkultuszokkal összekapcsolt keresztényi létmisztikum elemi igazságigénye: „Áradj belénk hát, óh örök / igazság és szent szeretet! / Oldozd meg a bilincseket / amikkel törzs és vér leköt, // hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennyből táplál a Nap.” (Eucharistia) S a sor hosszan folytatható volna – Nemes Nagy Ágnes objektív lírájának fénybe vont tárgyaitól Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című hosszúversének himnikus zárlatáig; Pilinszky János keresztény szimbolikájú alkotásaitól a „Bent kel föl a Nap.” (Kezdetben) Vasadi Péter-i misztériumáig. S egy példa még a közelmúlt költészetéből: Takács Zsuzsa Üdvözlégy, utazás! című verse az Assisi Szent Ferenc-féle Naphimnusz irodalmi és szakrális emlékezetét megidézve – mintegy a középkori mű modális inverzeként – foglalja profán életképi keretbe a misztikus élmény felsötétlő szentségének pillanatát: „Üdvözlégy, utazás, egy kivilágított, / téli villamoson. Üdvözlégy, sötét, / délelőtti Nap. Sehová sem néző / égitest, pillantásod ma nem / nyugszik meg rajtunk. / Fivérünk: sár az ormótlan cipőkön, / nővérünk: gumiszőnyeg ráncai. / Ha van megindult tekintet / a fekete tükörben – a miénk az. / Ha van szív bátor – a miénk.” (A költő A tüzes korona című, a zsoltárok retorikai hagyományából merítő versét zárójelek között idézzük csak, példaként a korona toposzának és a nap szimbolikájának érzékeny egymásra-olvasására: „Köszönetünk és kétségbeesésünk / az utolsó, nyári nap miatt. / Köszönetünk, hogy elmúlt, / és kétségbeesésünk, hogy vége. / A tüzes korona, mely már-már / alászállt, de mi visszahőköltünk / tőle, most távolodik és hűl. / Maradj még! – kérlelnénk –, / mert elpusztulunk / kínjaink és ragyogásod nélkül.” Hogy – az isteni minőség jelképes számértékét hordozva magán – mindkét vers éppen tíz sorból áll, talán már meglepetést sem kelt.)

A Nap
 

Szabó T. Anna költészete jóformán minden vonatkozásban az újholdas vershagyomány vonzásában alakítja magát. Ha tárgyiassága személyesebb, hermetizmusa oldottabb is a Nemes Nagy Ágnes vagy Lator László nevével jelölhető líramodellénél. A köznapi, sőt, olykor közönséges jelenetezéssel, a mindennapi tárgyszerűségek szabatos számbavételével Szabó T. Anna verseiben a dikció csaknem állandó emelkedettsége, a szövegek kompozíciós rendjének feszessége s a verstani mívesség, a tanult fegyelmű megformáltság kivételes minősége alkot tág és távlatos poétikai egységet. Tárgyszerűség és emelkedettség: mindenekelőtt talán e kettősséggel magyarázható, hogy a költő munkái (olvasatunkban) a profán szentségére nyitnak látószöget.

A napciklus
 

E költészet tárgyérzékenysége természetes módon hagyatkozik a fények közt megmutatkozó világ tapasztalatára, a látás (mint alapvető megismerésforma) lehetőségeire. Megérteni a láthatót, fölfogni a megmutatkozót – megsejtve a mögöttes törvényeket: ez az igény már a költő első két kötetét (A madárlépte hó, Bp., CET Belvárosi Kiadó, 1995; Nehézkedés, Bp., Magvető, 1998) is jellegadó erővel hatotta át.
A Nehézkedés nyitó versében a napmeleg fiziológiájából származó létélmény emlékezés és felejtés közé zárt alakzata az emlékezve felejtő és felejtve emlékező személyiség sérülékeny egzisztenciájáról ad hírt: „A szív helyén egy szó dobog: felejts. / De ott feküdtél a füvön hanyatt, / és érezted az izzó lüktetést, / a nap helyét a szemhéjad alatt […] / a szem mögött hiánytalan sötét, / és súlya sincs, hogy érte könnyet ejts, / de ha elejted, vele hullsz te is / a fekete és jeges víz alá, / és nincs nap többé, ami hidegét / egy érintéssel felolvasztaná.” (A sötétről) Az ehhez szorosan kapcsolódó második szöveg ugyanitt az ismeretelméleti megfontolásokhoz már létbölcseleti sugalmakat társít; a fényképezés jelképes műveletében (mely a későbbi versek tematikájának is meghatározó eleme lesz) a dolgokhoz (a világhoz) való hozzáférés lényegi korlátoltságára ismerve rá: „Csak nézni rájuk. Milyen fényesek / és milyen szépek. Bitorolhatod / mindazt, amit látsz, előhívhatod / sötétkamrádban őket […] / Nem közöttük vagy. Közülük való, / de nem bocsáttatol be. Éjszaka, / a hívóvízbe mártott képeken, / meg tudsz jelenni néha. Azután / a szem kinyílik és lát. Fényesek / és szépek mind a dolgok. De tudod: / nem értheted meg, nem érintheted / a láthatókat. Hiszen egyesülsz / mindennel, amihez nyúlsz. Lángrakap, / átizzít, rögtön önmagába ránt. / Hogy élhetnél így? Inkább hátralépsz, / elkülönülsz, csak nézel. Hogy ragyog / minden teremtmény! Húnyd be a szemed.” (A szemről)

félnap
 

A harmadik verseskönyv, a Fény (Bp., Magvető, 2002), nemcsak címében, de a ciklusnevekben is a foto-gráfia, a (nyelvi-lírai) fény-írás gesztusait előlegezi: Autofókusz, Sötétkamra, Előhívás. E kötet egészén végigvonul a fény, a látás, a megismerés motívuma. Egy gyászversben világértelmező elszántság szembesül a kozmikus rend élet és halál különbségét nem ismerő nagyságával: „ez az öröklét, forró sivatag, / de mint a homok: tömérdek a szó, / és nem fogy el soha, és zeng tovább, / és ez már mindig így lesz – hajnalig / hallgatom, aztán beleébredek, / mintha az égről szólt volna, a Nap / rettentő útjáról, hogy az egész / teremtett világ méri az időt, / élők, halottak vegyest: ugyanaz / minden az ég alatt, és egyen-egy / a létező világ: egy óriás, / forgó napóra.” (Napóra) Másutt, jelenetezési ellenpontként, a mindennapok valóságáról való beszéd zárlata (az utolsó sor trochaikussá váló nyomatékával) vonja be a hétköznapiba, a szűkösbe, az emberibe a fölöttest, a túlról jövőt, a nem-anyagit: „Most falak érdekelnek, függönyök, / felcsiszolt padló, csempe és csapok. / A mész szaga, a napfény a falon, / a fűtéstől langyos járólapok. […] // Berendezzük és élünk boldogan, / csak lenne már kész – minél hamarabb! / Majd főzünk, dolgozunk, ölelkezünk… / És a konyhába besüt a nap.” (Új lakás) A fotografikus szcenika egy versciklus záró darabjában a tükör és a nap toposzát írja egymásba, a „képtelen” rögzíthetetlen tapasztalatából végül a fény s az idő létformáló élményét nyerve ki: „Zajlik a látvány, mint jég a folyón: / megtorlad, lódul, szilánkra törik. / Egy szélvédőn gyors tükör-villanás: / mire lekapnád, jön a második. / Kering a nap a téli tér fölött, / villog a hó, az ablak, fáj a szem, / lencsék és prizmák, gyors tükrök között / halrajként villan át a képtelen – / rögzíthetetlen, mint a vadvizek, / és olvadékony, mint a fény maga. / Nagy, árnyéktalan déli ragyogás. / S lesz este, / reggel, / megint éjszaka.” (Népstadion metrómegálló. 8. Másképpen látás: prizma, tükrözés) A kötet utolsó, címadó költeménye teljes kortárs líránknak is kimagasló darabja. A Fény nagykompozíciója a hármas jelenetezés (vásárcsarnok – ócskapiac – temető) jelképes tartalmait a föltámadás hitét előhívó tapasztalatsorban összegzi – a fény, a nap sorsalakító hatalmának az egyik legismertebb magyar verssor („Most tél van és csend és hó és halál.” – Vörösmarty Mihály: Előszó) romantizált tragikumát is a tragikumot megőrizni képes, már-már evangéliumi szelídséggel szolgáltatva ki: „Úgy mentem át a fényes csarnokon – // a csarnokon dúdolva mentem át. / Sugárban dőlt be a reggeli nap, / kezemben teltvirágú orgonák. […] // És másnap a fényes ócskapiac. […] // És harmadnap a temető. […] // Az élet nálunk is erősebb, / zuhog, zuhog a déli nap, / előjön a reves sötétből, / lobot vet, lángol az anyag, / mert él, él, aki életbe halált, / halálba életet kever / – most tél van, csend, míg írom ezt – // húsvét volt, kétezer.”

napraforgás
 

A Rögzített mozgás (Bp., Magvető, 2004) első, ciklusokat előző verse a számvetés lírai aktusát gyakorolva a megnyíló sors állapotát a napfölkelte képével, képzetével érzékelteti: „Nem voltam még ilyen védett, soha még ilyen csupasz. / Nézem, ahogyan az égre felkúszik a virradat.” (Harminc) A cikluskezdő Előbb a fény a napszakváltás közönséges eseménysorába a világosodás mitikus történetét és a megvilágosodás szellemi folyamatát illeszti – lenyűgöző poétikai következetességgel: „Előbb a fény. Csak azután a nap. / De legelőbb a fény csípős szaga, / ahogy az ablakrésen beszivárog. / A horizontot elállják a házak, / nem látni, hogy a sötét felhasad, / ahogy alulról szívja fel magába / a föld túlfeléről jött virradat, / a nap hirtelen pengevillanása / még nem hasítja szét a tárgyakat, / a ragyogás nem bántja a szemet. // Érezni, hogy egy nagy lény közeleg, / de a világ még nem a birtoka. […] // Ahogy az alvilági víz felett / megérezni a kelő nap szagát, / ahogy a sötétség átlényegül, / ahogy a levegő átfényesül, / felviláglik a látható tudás: // mindennapos megvilágosodás.” Egy téli világot megjelenítő szöveg a dalszerkezet formális egyszerűségével a megkésettség és elzártság összetettebb sorsképletét állítja szembe: „Csak amikor lebukott végleg, / akkor látszik: fenn volt a nap.” (Zúzmara) Míg a fentebb tárgyalt Fény a húsvét, az Itt élők jártak című vers a karácsony ünnepi magasztosságát igyekszik a földi viszonyok esendőségekkel terhelt közegében szóra bírni – ezúttal elégikus beszédmodorban, az óvatos rezignáció figyelmi helyzetében: „A jeges hóban lábnyomok. / Este van. Egymagam megyek. // Holnap karácsony. // Az úton döglött macska vicsorog. / Vére az aszfaltra fagyott. […] // Holnap meghalni jössz a világra / isteni fény, emberi lény. […] // Vezet a hóban lábnyomom, / több más nyom közt. Itt élők jártak. / Csak ennyi maradt bizonyságnak.” A Téli napló című versfüzér negyedik darabjának horizontján az esetlegességben (a véletlen látványban) is a sorsszerű, a tekintetet a magasabb törvényekre igazító testesül meg: „Napsugár Pub. Csak villanásra látom / a cégtáblát a sárga parti házon, / és dől is a nap, kortyolok belőle / ahogy szemközt a tükörnek verődve / arcomba csap. Lehunyom a szemem. / Megköt és megtart. Mint a szerelem.” (Téli napló. 4. Napsugár Pub) Végül ugyanitt a záró, hatodik szöveg a növényi lét tanulhatatlan türelmének s fénylő harmóniájának dicséretét szólaltatja meg; a létezés egységében eggyé váló létezőknek adva – az alanyi beszédmódon keresztül is – közös hangot: „Bokros hibiszkusz. Neki dől a fény. / Érzi, hogy kicsit langyos az üveg. / Ideje, léte más, mint az enyém. / A fénynek dől, és virágot növeszt. […] // Kint még hó. Benn a dzsungel. / Ablaknál állok. Csend van. Süt a nap. / Iránytalanul boldog pillanat. // Lélegezni. / Minden van, semmi sem kell. / Mint a hibiszkusz: élek. / Behunyt szemmel. // Csak amíg innen elszólítanak.” (Téli napló. 6. Növénynek lenni)

Hol árnyas derűvel, hol a komolyság világosságával
 

„A Nap minden” – fogalmaz Jankovics Marcell A Nap könyve című munkájának előszava (Debrecen, Csokonai, 1996, 6. old.). Szabó T. Anna versei ebből a mindenből sokat, igen sokat megmutatnak; sőt: hozzá is adnak, hozzáteremtenek e mindenhez. Hozzáteremtő lírájával Szabó T. Anna a nyelv és a költészet napfényes lehetőségeire és komor felelősségére egyaránt figyelmeztet. Hol árnyas derűvel, hol a komolyság világosságával.

[ Halmai Tamás ] 2006-07-30 23:51:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

[ Archívum ]
A yesyes és Myra Monoka képviseli hazánkat
Az ibis szállodamárka nemzetközi programjának keretében 17 országban adnak helyi művészek összesen 44 intim és exkluzív minikoncertet. Az ibis Music magyarországi eseményén, az ibis Budapest Centrum közösségi terében ketten is felléptek: a yesyes dinamikus, fiatalos koncerten adott válogatást legnépszerűbb dalaiból, a sokoldalú és izgalmas Myra Monoka pedig kortárs r’n’b-ből és érzelemdús elektronikus popból ötvözött számait mutatta be.
[ Keresés ]
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]