Írók a teraszon [ irok.terasz.hu ] Sakkportál [ sakk.terasz.hu ] Kertészeti portál [ www.kertpont.hu ] Gokart Magazin [ www.gokartmagazin.hu ]

Korcsula
[ Szkéné Színház ]
fotó Bálint F Gyula
 
Dátum: 2020. május 27. szerda    Mai névnap(ok): Hella a - a - a
Gitárral ember
A 30 éves Levél nővéremnek margójára
1976-ban jelent meg az első Cseh Tamás-lemez, a Másik János és Novák János munkájával vonzóan magas szintre emelt Levél nővéremnek. A személyiség osztottságának (posztmodern) tapasztalatát a formális dialogikusságban is megnyilvánító albumkoncepció joggal vonhatta magára azok figyelmét is, akik amúgy talán nem voltak a műfaj kritikátlan hívei.

„Nem az énekes szüli a dalt:

a dal szüli énekesét.”

Babits Mihály


„Mindentől messze, a szívhez közel,

csinálj csodát, én meg elhiszem,

hogy kell egy rendszer, ami nem mozog,

és megígérte Anyu is, hogy megkapod,

mert a karod csak egy holtág, vágd el és szaladj,

egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad,

húsrágó, hídverő, ne sírj a versen,

én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem…”

Lovasi András

A lírai alkotások mediális jelenlétének történetében az első korszakos fordulat alighanem akkor következett be, amikor az énekvers Balassiig húzódó hagyománya – a társadalmi változásoknak és a technikai lehetőségeknek köszönhetően – a szóvers / szövegvers tradíciójába szervesült, szervesülhetett át. E szerencsés kulturális együttállásban egyszerre született meg a Könyv és az Olvasó. A szöveg a papíron és az értelmezés a papír fölé hajolva. Az évszázadokon át olvasás során létesülő, olvasatokban élő és továbbélő költészeti produktumok a 20. század második felében, a tömegkultúra térhódítása korában, sajátos mellékágban formálódtak újjá, hívtak életre újnak tetsző műfajt egy újnak tetsző világban. A populáris vagy könnyűzene szövegalapúsága persze nem magától értetődő. Nem, mert az esetek zömében, s ez ellen a zenészek sem szoktak tiltakozni, az énekelt szöveg elsődleges funkciója nem több, mint hogy teret nyisson a zene, a hangszeres megszólalás és az emberi énekhang kiteljesedésének. (Az akusztikus dalos kultúra legjelesebb hazai képviselőivel [Sebő Ferenc, Kaláka, Szélkiáltó stb.], akik jobbára míves finomsággal megzenésített versek előadóiként tettek szert örömteli népszerűségre s nyerték el a kritikai közvélemény osztatlan elismerését is, e helyütt nem foglalkozunk. A posztmodern nyelvművészet multimedializálódásának kérdéseire, részint hely, részint kompetencia hiányában, ugyancsak nem térnénk ki.)
„Azt hiszem, a magyar irodalom nagy adósságát törlesztené az, aki nem átallaná komolyabb elemzés tárgyává tenni a nyolcvanas évek underground zenéjének nagyon fontos, és helyenként nagyon jó költészetét.” Farkas Zsolt megjegyzése (Kukorelly-monográfiájának egy lábjegyzetében) az utóbbi évekre is kiterjeszthető érvénnyel világít meg egy mind időszerűbb kérdést, amikor populáris jelenségről (rockzene) beszélve költészetet emleget. Vagyis az ún. elit vagy „magas” művészetek és a kommersz vagy populáris kulturális tényezők közti, hagyományosan rögzült határvonalak fölszámolódására (vagy legalábbis átjárhatóságára) utal. („Azért kezdtem el énekelni, mert a költészetet nem éreztem elég hatékonynak. […] Amikor dalszövegeket írok, inkább érzem magam költőnek, mint dalszövegírónak” – idézhetnénk még Müller Péter Sziámi vallomását egy néhány év előtti interjúból.)
Műértelmező íráskultúránknak, úgy tűnik föl, valóban egyik legnagyobb – s egyre csak növő – adóssága az elmúlt évtizedek dalszöveg-irodalmának értő áttekintése. A dalszöveget, ezt az esztétikai „senkiföldjén” elhelyezkedő műfajt, a zenekritika éppúgy kevés figyelemre méltatta és méltatja, mint – ami meglepőbb – az irodalmi műbírálat. Igaz, vélhetőleg nem kevés fáradságba kerülne a sokból a keveset, a számtalan közül a számottevőt kiválogatni. Pedig – a hetvenes-nyolcvanas évek underground és alternatív zenei világától Lukács Lászlónak (Tankcsapda) vagy Lovasi Andrásnak (Kispál és a Borz) a műfaj kereteit a minőség poétikai erejével destruáló munkáiig – valóban volna mit. (Külön „dalverstani” értekezés tárgya lehetne, hogy mit miért nem volna célszerű tüzetesebb vizsgálat tárgyává avatni. Az Adamis Anna, Bródy János, Sztevanovity Dusán vagy Bódi László [Republic] nevéhez köthető, tisztes formakultúrájú, de mégiscsak a giccs esztétikájára hagyatkozó dalszövegírói életművekre éppúgy gondolunk, mint a popzene más irányaiból érkezők bajosan méltányolható teljesítményére – a Geszti Péter-féle szalonraptől az Ákos-szerzemények kinyilatkoztatásszerű tételekben fogalmazó [sőt, ideológiai közhelyekben artikulálódó] retorikájáig.)


Lemezborító 1976-ból
 


Jelen sorok írója úgy tartja: elsősorban a Cseh Tamás – Bereményi Géza szerzőpáros dalszövegköltészetét volna érdemes egyszer alaposabban szemügyre venni e szempontból – részint e korpusz poétikai önértéke, részint a dalok hatástörténeti jelentősége okán. Amire idén apropó is kínálkoznék: harminc esztendeje, 1976-ban jelent meg az első Cseh Tamás-lemez, a Másik János és Novák János munkájával vonzóan magas szintre emelt Levél nővéremnek. A személyiség osztottságának (posztmodern) tapasztalatát a formális dialogikusságban is megnyilvánító albumkoncepció joggal vonhatta magára azok figyelmét is, akik amúgy talán nem voltak a műfaj kritikátlan hívei. S bizonyosan nem a kanonizáció véletleneinek műve, hogy éppen e lemez hatástörténete mutatkozik a legélénkebbnek. Csak három példa a közelmúltból: 1994-ben napvilágot látott a Levél nővéremnek 2. című munka, természetesen Másik János szerzői-előadói közreműködésével; a Republic zenekar Cseh Tamással készített közös anyaga (2000) a Levélváltás címet viselte; s 2004 óta hallgathatjuk immár Az igazi levél nővéremnek dalait is. (Tűnődésre invitáló kérdés egyébiránt, hogy a marginális lét kommunikációs lehetőségeivel számoló Presszó és a társadalmi al-világba kényszerített létezésben a közösség nélküli életforma végzetes kiszolgáltatottságára ráismerő Metró című dal jelenetezésbeli különbségei a Levél… és a Levél… 2. világát elválasztó történeti változások miféle logikájáról is vallanak…)


 


„Az ócska cipőt egy este már / oly vastagon lepte a sár, / hogy végül megállt, / csak bámult Désiré. / »Istenem, Istenem! / Micsoda vidék! / Micsoda egy ócska vidék! / S a cipőm milyen ócska már...«” (Az ócska cipő; in: Antoine és Désiré, 1978) A szerzői emlékezet legendáriuma úgy tartja számon: ez a franciás melodikájú dal volt a legeslegelső a Cseh – Bereményi szerzemények utóbb rendkívül hosszúra nyúlt sorában. A fiatal rajztanár (Cseh Tamás) és a pályakezdő filmes-író (Bereményi Géza) találkozása a hetvenes évek elején mindkettejük életében sorsfordítónak bizonyult. A szűk érdekeltségű, szinte csak a baráti kört megszólítani kívánó, „albérleti dalköltészetnek” szánt együttműködés már a hetvenes években kultikus rangot nyert el. (Az énekesre és dalaira többek közt Jancsó Miklós is felfigyelt, s nemcsak filmzenét kért a művésztől, de epizódszereppel is megajándékozta.)


Cseh Tamás Jancsó Miklós Szerelmem, Elektrájában
 


A sikernek vélhetőleg két fő összetevője volt. Az egyik a szövegek kivételes nyelvi színvonala, művészi összetettsége és tematikus sokrétűsége. A másik az előadás módja, az előadó személyes szuggesztivitása. („Sárm Aznavúr” – élt a találó szójátékkal Cseh Tamás című, fontos könyvében Fodor Sándor.) S nem mellékesen nyilván az is, hogy e széles horizontú életmű, a történelmi emlékezet távlatait nyitva meg s írva újra, a kulturális hagyományokhoz való viszonyát – a Karády-hommage-tól (Tábori lap Karády Katalinnak; in: Fehér babák takarodója, 1979) a Weöres-átköltésen (Az égboltsapkájú; in: Jóslat, 1984) és a Széchenyi-emlékdalon (Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza…; in: Új dalok, 1990) át a népdal-imitációkig – számos válfajban és változatban vitte színre. A kor sajátos viszonyai közt szubkulturális jelenségként válva kultúraalakító tényezővé. (Hasonló módon és mértékben, mint Leonard Cohen a tengerentúlon vagy, még inkább, mint az orosz Vlagyimir Viszockij.)


 


Bereményi Géza szövegeinek értékösszetettsége több nyelvi-szemléleti tényező összjátékával magyarázható. Ezek közül néhány, a teljesség hiú ábrándja nélkül: regiszterkeverő nyelvhasználat (a szókészlet stiláris sokszínűsége); mondattani anomáliák (s ezek poétikai többlete); a csend, a kihagyás, a sűrítés alakzatai; a rontott rímek hermeneutikai hozadéka; a soráthajlások (enjambement-ok) föltűnően nagy száma (s az így nyert prozodikus egyediség) stb. Az önreflexivitásra való hajlamban is megmutatkozó poétikai reflektáltság több dal meghatározó jegye. Hol úgy, hogy a dalok alanya eközben a szociális kontextus időtlenített világának foglyává válik: „Nincsen más ebben a dalban, / nincsen más, csak egy utca, / ahol valaha laktam, / és még egy délelőtt. // Egy délelőtt, mikor, gondoltam, / az ablakon kihajítom / Évát, aki a hallban / csomagolt piszkos ruhát.” (Nincsen más; in: Levél nővéremnek), „Egy mosókonyhában / jól kitaláltam / én azt, hogy mi lesz, / azt, hogy majd mi lesz, / lent párás háztetők, / tíz évvel ezelőtt. […] Magamat láttam tíz év múlva itt, / hallottam ezt, a mostani dal hangjait, / és attól féltem, nehogy majd ez legyen, / csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.” (Ten Years After; in: Fehér babák takarodója); hol a műfaj közhelyeit elutasító kritika formájában, melynek önfelszámoló elégiává alakulása olvasatunkban műfajtörténeti jelentőséget hordoz: „Lám, lett egy ember, aki már nem is énekel, / jól tudja, nincs ház, nem hívja a haza, / és itt egy dal, ami nem dúdolható, / mert nem dalba való, / nem dalba való.” (Kéne egy dal; in: Utóirat, 1987). Másutt az alkotói folyamat, a teremtő aktus metaforizációja szabja meg a szöveg kérdésirányait: „Ki lesz az, aki eljön, / hogy jár, s járhat-e itt a földön, / úgy érzem, más világból küldik, / rajtam keresztül jusson földig, / semmi sem marad az emberé, / csak jön és szül és megy. / Jön, szül, megy.” (Szülés; in: Új dalok). Egy kifejezetten ars poetica érvényű dal pedig már-már allegorikus igénnyel s igényességgel beszél az éneklés gyakorlati „hasznáról” – lényegében a műalkotás ontológiáját körvonalazva, a művészet általános szerepét írva körül: „Dúdolok én, / s mert fúj a szél, / előredőlök hát én is, // és ez a dal / előredől / énvelem együtt egy kissé. // Antoine s Désiré / – kabátjuk lobog –, / már attól tartok, feldőlnek, // s féltem magam, / mi lesz, ha majd / túlontúl előredőlök. // De itt van a dal, / a számon kijön, / támasznak hasznos légáram, // a föld felé / énekelünk, / nehogy túl előre dőljünk...” (Antoine, Désiré és a szél; in: Antoine és Désiré)

Bagossy Levente plakátja
 

Cseh Tamás néhány éve nagyszabású vállalkozásra szánta el magát: összes dalát (több száz művet!) kísérelte meg előadni keletkezésük időrendjében egy koncertsorozat keretében a Bárka Színház színpadán. A három évtizedet átfogó művészi teljesítmény a Duna Televízió jóvoltából – igaz, rendszertelen időközönként s jobbára igen késői időpontban, de – azok számára is élménnyel szolgálhatott, akik nem ezeken a dalokon s nem is a dalok hangvételét és témaválasztását nagyban meghatározó társadalmi közegben nőttek fel. S az érdeklődés valószínűleg három évtized után sem maradt el. Még akkor sem, ha okkal gyanakodhatunk: a Cseh Tamás-kultusz mai változatában már inkább csak a nosztalgikum logikája fogalmazza meg magát, mintsem a dalok újraértésének vagy újszerű megtapasztalásának alkalmairól lenne szó.
S hogy, túl a korfestésen, a múltidézésen és a kiállás elvi értékén, mire jó mindez?
Miért áll ki az ember, immár túl a hatvanon, gitárral a kezében, és énekel régi dalokat – s miért hallgatja a többi ember ezt a hatvanas-énekes-gitáros-régi embert?
Miért lehet jelenvalóan élő és elevenen ható a „támasznak hasznos légáram” önreflexív líraiságának művészi praxissá formált bölcsessége?
A színpadi magány helyzetéből megszólaló férfihang esendősége s az azt kísérő akkordok fegyelmezetten szemérmes zenei minimalizmusa könnyen zavarba ejtheti az értekezőt. A jelenség archaikus egyszerűségében kódolt kulturális összetettség elemzése helyett végül inkább egy személyes (bár aligha egyedi) adalék.
E sorok írója gimnazista volt még, amikor – tízegynéhány évvel ezelőtt – egy, a Bereményi-szövegek stílusát megidézni próbáló „dalversben” a Cseh Tamás-i attitűd értelmezésére tett bátortalan kísérletet. Rendhagyó zárlat gyanánt álljon itt e valamikori hangpróba – hátha, a maga kétségtelen gyarlóságával is, annak tapasztalatához segít hozzá, hogy nemcsak a jelentős művészet játszhatja ki – az esztétikum titkos útjain, mint afféle „hermeneutikai hídon” (Hans Robert Jauss) közlekedve – az időt, de a tisztelet érzülete, a tisztelgés gesztusa is:

GITÁRRAL EMBER

Hommage à Cseh Tamás

Egy szál gitárral, kiáll gitárral,
színpadra ember, egy ember áll ki,
kiáll színpadra férfi gitárral,
csak hogy mutassa, hogy kell kiállni.

Lentről meg nézik, sötétből nézik,
emberek nézik, nézik szemekkel,
mi végre áll ott, aki gitárral
kiállt színpadra, sötétből ember.

Állt ki sötétből, sötétből színre,
állt ki színpadra, gitárral állni,
színpados ember, gitáros ember,
valaki ember, ember, akárki.

Egy szál gitárral, kiállt gitárral,
színpadra ember, egy ember állt ki,
kiállt színpadra férfi gitárral,
csak hogy mutassa, hogy kell kiállni.

Kapcsolódó linkek:
   • Cseh Tamás a Wikipedián
   • Bereményi Géza a teraszon
   

[ Halmai Tamás ] 2006-05-04 01:01:00
Cikk nyomtat?a Cikk elk?d?e e-mailbe Hozz?z?? a cikkhez
 
Előadóművézet Sajtóanyagok
Irodalom Könyvsarok
Képzőművészet Kiadváyok
Filmművészet Fesztiválok
Tásadalom Ráday utca
Programajáló Pécs 2010
Pályázatok Enciklopédia
Taub Jánosnak
Taub sosem fontoskodik, de kemény és játékos. Szolnokon olyan García Marquezt (a Száz év magányt) alkot a színpadon (Törőcsik, Garas, Mertz), hogy meghívják az előadást Bogotába, a szerző kolumbiai fesztiváljára. (Bodor Páltól)
[ Archívum ]
[ Keresés ]
Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Nemeskürty István, a nemzet Tanár ura 95 éves lenne

Vetró-Rózner-Bereményi: Magyar Copperfield

Volt egyszer egy Nép (Nemzeti) Színház

Wisinger István – Egy elme az örökkévalóságnak

Húsvét - ahogy lehet

Egy-Másért… Felhívás

Rendkívüli támogatás a színházi világban

Gnandt J a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült

Shahid Nadeem -

Születésnapi levél - Sík Ferencnek

Felhívás

A Békéscsabai Jókai Színház a veszélyhelyzet idején

Budapest Bábszínház Youtube-on

Március 20. a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi ünnepe.

Füst a szemben

A 88. utca fogjai

A revizor

Mégis, kinek az élete

Romlás

Kaukázusi krétakör

A szecsuáni jó ember

Vihar

Dogville

Szép nyári nap

Ördögök

Hű, de messze van Petuski!

Nyári kalandok

Csákányi - Kulka

Idill

ISMERI?
[ Ki kicsoda játék ]
275 portré
cikkek
galéria
Keresés
Terasz 2002-2006
Terasz 2001-2002
 
 
 
 
Film
Adatbázisok - Amatőr - Digitális film - Filmek időrendi sorrendben - Filmek kategóriák szerint - Filmfesztiválok és díjak - Filmkészítés, filmforgalmazás - Független film - Klasszikus filmek, filmklasszikusok - Média - Mozik, moziműsor - Multimédia - Oktatás, filmtörténet - Online vásárlás - Rendezők - Szervezetek - Színészek, színésznők - Toplisták, filmelőzetesek - TV-csatornák, videotékák

Fotózás
A nap fotója - Analóg fényképezőgépek - Boltok, használtcikkek, szolgáltatások - Digitális Fényképezőgépek - Elmélet - Hírek - Múzeumok, kiállítások - Nyomtatók - Online galériák, portfoliók - Pályázatok - Szkenner - Tartozékok - Témák, zsánerek - Weblapok, magazinok

  Irodalom
A századforduló irodalma - Antik irodalom - Antikváriumok - Barokk - Bevezető - Érettségi tételek gyűjteménye - Felvilágosodás - Gyermek- és ifjúsági irodalom - Irodalmi újságok és folyóiratok - Irodalmidi díjak, egyesületek, szervezetek - Irodalomtörténet és irodalomtudomány - Klasszicizmus - Kortárs magyar irodalom - Kortárs világirodalom - Könyvesboltok - Könyvkiadók - Könyvtárak - Középkor - Nemzetek irodalma - Realizmus - Reneszánsz - Romantika - Szimbolizmus - Szórakoztató irodalom - Tematikus gyűjtemények - XX. századi magyar irodalom - XX. századi világirodalom

Művészet, építészet
Alkotások - Alkotók - Dokumentumok - Gyűjtemények - Információk - Kiadványok - Korok, stílusok - Technikák - Üzlet

  Színház
Budapesti színházak - Határon túli magyar színházak - Mozgás- és Táncszínházak - Színészek weboldalai - Színházi oldalak - Vidéki színházak

Tánc
Elmélet, szakirodalom - Előadások, táborok, fesztiválok - Koreográfusok, vezetők - Külföldi táncos oldalak - Magyar táncoldalak - Tánc csoportok, együttesek, társulatok - Tánc fajták - Táncházak - Tánckellékek, jelmezkölcsönzés, tervezők - Táncművészeti folyóiratok - Táncoktatás - Táncos filmek - Táncos képviseletek - Táncosok, tánctanárok - Táncpartner kereső - Táncversenyek, ranglisták

Zene
Dalszövegek - Filmzene - Komolyzene - Koncertek - Könnyűzene - Lemezforgalmazás - Mp3 - Népzene - Slágerlisták - Zenei média

 
 
  © 2006 - Terasz Kiadó Kft. [ Impresszum ] [ Médiaajánlat ]