Szilágyi Zsófia:        Múló betegség?    (Fiatal prózaírókról)        Fiatal prózaírónak lenni átmeneti állapot, múló betegség. Bár az is igaz, hogy a fiatalság előbb vagy utóbb könyörtelenül véget ér, a prózaíráshoz viszont a magyar irodalmi gondolkodásban a beérkezettség, a megállapodottság kategóriái kapcsolódnak. A fiatal prózaíró szószerkezetet belső feszültség feszítené szét?    A magyar irodalom története azt mutatja, fiatalon költőnek kell lenni, a lázadás, a forradalmi lendület, az önkeresés leginkább versben képzelhető el. A költő ideálképe nálunk még mindig a 26 évesen, az 1849-es szabadságharcban meghalt Petőfié, de nem véletlen az sem, hogy a fiatal magyar írók legfontosabb írói szervezetét és a (többnyire) fiatal íróknak adományozott állami díjat egyaránt a mindössze 33 évet élt költőről, József Attiláról nevezték el. Még akkor is beszédesek ezek a példák, ha Petőfi és József Attila jelentősége évtizedeken át nemcsak műveik esztétikai értékéből, de a szocialista értékrendhez köthető forradalmár értékrendjéből is következett, kiemelt helyüket a Kádár-korszak irodalomszemléletéből is örököltük tehát.        Ha még elgondolkodunk egy kicsit az ideális, vagyis voltaképpen soha meg nem valósuló írói pálya alakulásán, oda juthatunk, hogy, ha írásra adjuk a fejünket, a költői kezdetek után tanácsos novellákon gyakorolni, amikor ez jól megy, ciklusba rendezhetjük őket, és innen már egyenes út vezet a regényhez, ahhoz a műfajhoz, amit a kiadók, a média és az olvasók a legjobban szeretnek. A regénnyel aztán megképződhet az írói személyiség a széles olvasóközönség számára, ebből is következik, hogy ilyesmit akkor érdemes írni, ha van már mit mondani, vagyis a fiatalság és a regényírás finom feszültségbe kerül egymással. (TOVÁBB)            Kapcsolódó:    Szilágyi Zsófia a Terasz.hu-n    Recenzió: Párhuzamos történetek    Szilágyi Zsófia: Dédnagyanyám, Kálmán Bella    Szilágyi Zsófia A féllábú Ólomkatona    Szilágyi Zsófia Kukorelly Endre TündérVölgyéről    Ferdinandy Györgyről (részlet)    Létai úrnak és a fiktív szerzőnek a „fogamzásgátló szerkezet” révén létrejött kapcsolatát Tercsi és az író szexuális együttléte zárja le, amelynek leírásában a vérzés és az orális szex egyaránt a lány megtermékenyülésének lehetetlenségét emeli ki. A fogamzás és az írás már a mű elején létesülő kapcsolata miatt ugyanakkor ez az együttlét az alkotáshoz való ambivalens viszony jelentését is hordozza.    Motívumok a pusztulásra    A regénynek talán éppen ez a sajátossága az, ami miatt a mű nem egy irodalmi áramlathoz kapcsolható, hanem a „jó regény" általános kritériumaival rendelkezik. A szöveg érzékelhetően magas szintű megírtságának okát kereshetjük a regény keletkezésének történetében is. Szilágyi István öt év alatt háromszor írta újra a regényét, és addig dolgozott rajta, míg tökéletesnek nem érezte.    Intés a kortárs magyar irodalomhoz    És a huszonéves nem jár irodalmi rendezvényekre, mert azt sem tudja, mi az. Ha meg odamegy neadjisten, könnyen abba a helyzetbe kerülhet, hogy észreveszi, rajta kívül mindenki ismer mindenkit.    És akkor nem megy többet.    Persze lehet rájuk legyinteni, de talán nem kéne: nagyon lelkesek tudnak lenni, ha segítenek nekik. És örülni kellene, ha egyáltalán olvasnak kortársakat. Nem utálni őket azért, mert nem pont engem.    Bevezetés a Trinaplóhoz:    Szilágyi Zsófia vagyok, 1973. március 26-án születtem Cegléden. A szakmai önéletrajzokat is így szoktam kezdeni, elindítani könnyű volt ezt a bemutatkozást. Innentől már nehezebb lesz: abban van csak gyakorlatom, hogyan kell a 29 évnyi életemből mondjuk kritikusi vagy irodalomtörténészi mivoltomat domborítani, attól függően, milyen ösztöndíjra pályázom éppen. Ez jól megy, kivág, beilleszt, töröl, megkap.