Dátum: 2018. január 18. csütörtök    Mai névnap(ok): Beatrix, Piroska


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Belépés
Név:    
Jelszó:  
Keresés a fórumokban
Főoldal / Irodalmi Szekció / Erdélyi Írók a Teraszon
  Erdélyi Írók a Teraszon 1381. - 1400.
puhoferencválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.13. 06:31(23)
A palyazati anyaggal kapcsolatban azt szeretnem megjegyezni, hogy a verseken erzodik az ihletettseg allapota, mintha soha nem javitottak volna at oket, mintha csak ugy jonne magatol a kepanyag. Eddig a legjobban a Hajnali cigaretta tetszett, de ez meg csak elso benyomas.

Előzmény
erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.13. 03:43(22)
Más is jelezte, hogy nagyon jó, amit Ágnes produkál. Jómagam véleményt nem mondhatok a pályázókról, írásaikról, de megtehetem viszont, hogy elmondom: akik levelet küldenek a szerkesztőnek, némi extra-erőfeszítéssel a fórumba is írhatnának. Nem értem, miért félnek a nyilvánosságtól...

Ami pedig Moshu „tanácsoljuk el őket az írástól, ettől a marhaságtól” jellegű álláspontját illeti, nagy nyugati varázslónk máris véleményt nyilvánított, kiszavazott mindenkit, mindent – angróban, ahogy nálunk mondják, így elméletileg a potenciális jövendőbeli éhezőművészek csapatát is megtizedelte :-) Elméletice. Mert pályázóink közül ki fog kerülni azért egy-két tehetséges költő valamint író. Nekik jó éhezést (Vézivorbálu' Moshu!), György Attilának további kellemes olvasást, Moshunak pedig kellemes irodalom-nemolvasást kíván
SzerkBá

Előzmény
gyorgyattilaválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.12. 23:20(21)
olvasok, olvasok, unom-forma az egészet, aztán eccercsak megjelenik ez a Magyary Ágnes... Le a kalap(omm)al.

moshuválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.12. 16:20(20)
Segítsünk tehát a tisztelt zsűrin... Na, én csak azért írok, hogy közöljem: rám ne számítsatok :) A vitát, azt olvasgatom, néha még derűs perceket is okoz - sőt, olykor még ingerenciám is támad beleszólni, de aztán rájövök, hogy minek? úgysem változik semmi... De a sok irodalmat el nem olvasnám semmi pénzért! Csak hadd kínlódjanak a kiírók, ha már ilyesmire adták a fejüket :) Bár ha a számok igazak, és az egy főre eső költők-írók száma ily magas annak dacára, hogy se társadalmi, se anyagi megbecsülés nem jut nekik (lásd a vitát), akkor valami baj van az emberek fejében... fejével. Whatever. Nem kellene inkább olyan pályázatot kiírni, hogy ki tud több önjelölt költőpalántát lebeszélni erről a marhaságról? :)) Most ennyi legyen elég.

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.12. 03:15(19)
Igen, kedves Sándorunk a Sánc alól vagymi, igen bizony, humánusabb megoldás volna valamire szavazni, mint valami ellen, de hát a pályázati kiírás így szólt: ki lehet iktatni műveket - mi már csak ilyen kegyetlenek akarunk lenni. Tsak fórumozgatni kellene, bátran, mindent belé!

A helyzet az, hogy ennek ellenére akárki megírhatná a véleményét, mármint hogy nem kiszavazza X és Y verseket, hanem ő úgy látja, hogy Q és W versek marhafaszára jók. Az ilyen véleményezéseket is figyelembe kellene vegye a Bretter Kör vezetősége, mármint a tisztelt zsűri.

A kiktatásról még csak annyit, hogy jobb megoldásnak tűnik ez, egyrészt megmozgatná az potenciális kritikus-fantáziát (aminek nagy hiányát érezzük), másrészt állandóan készenlétben tartaná az Olvasót.

Ja, az sem elhanyagolandó tényező, hogy a Bretteresek nem kellene mindent elolvassanak, mert eleve eltűnnének bizonyos versek a pályáról.
Legyünk velük szemben is humánusak, ne akarjuk azt, hogy három hónap múlva több ezer verset legyenek kénytelenek elolvasni. Mert bizony mondom, ha az eddigi ritmusban érkeznek a küldemények, (naponta négy-öt új pályázó fut be), akkor kilencven nap alatt, amekora lesz egy forduló, az durván szinte ötszáz orca, vagyis elméletileg 2500 vers (na jó, néha novella is becsúszik, tehát akkor a potenciális művek száma kevesebb lesz, de az elolvasandó flekkek száma több :-)

Hát ezt valami emberfeletti munka lesz elolvasni. Segítsünk tehát a tisztelt zsűrin, szavazzunk ki néhányat a beküldöttek közül!
(SzerkBá)

Előzmény
sandorasancbolválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.12. 01:14(18)
Kedves Szerk. Bá.! Megmondom most a tutit: Ha azt akarjátok, hogy a plebs aktivizálja magát a pályázat kapcsán, válogasson, akkor ne azt kérjétek, hogy kiszavazzon verseket, hanem azt, hogy beszavazzon (ahogy én a magyar néplelket ismerem, szívesebben mondja azt: ezt a két verset igen jónak találom, mint azt: ez a három vers ritka sz...). És addig jajj de jó nekünk, amíg ez így van. Ezzel zárom soraimat, mert igen-igen elteltem gondolatom szépségével és mélységével (kiélvezem egy kicsit) üdv sandor

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.11. 15:45(17)
Kedves Mindenki!

Csak annyit szeretnék jelezni: a vita immár akkorára dagadt az Erdélyi Teraszon, hogy vállalkozni sem merek arra, hogy ide is kitűzzem a friss cikkeket.
Be kell járni a Vita-Min rovatba, az „Egy pályázat és környéke” link alatt olvasható az egész éhezősdi.
(Ott egyébként mazsoláztam is, beszúrtam néhány fórumos észrevételét.)

Más:
Többen jelezték, hogy nem tudnak belépni a Fórumunkra. Nagyon egyszerű, felül a bal felső sarokban látható a Regisztráció szó, arra rá kell kattintani, visz az tovább szép ügyesen.

Várjuk a vers- és a novellapályázatra beérkezett művek előzetes „zsűrizését”, a kiírás szellemében nyugodtan ki lehet szavazni három-három verset, illetve két-két novellát!

Könnyítsük meg ennyivel is a Bretter vezetőségének a dolgát, ne hagyjuk rájuk az egész anyagot!!! mert óriási lesz :-)
(SzerkBá)

foameliaválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.09. 13:12(16)
Nem vagyok sem író, sem költő, tehát ilyen szempontból nem érzem magam érintettnek, de ahogy olvasom ezt a vitát, és látom ezeket a nagy neveket, mit mondogatnak egymásnak költőkről, írókról – és ezek szolid etetéséről-éhezéstetéséről –, jómagam is belepofáznék a dolgok közepébe.

Főleg, hogy épp farkaséhes vagyok, mivel napok óta nincs gáz nálunk, és nem lehet főzni... Hogyan is szaporítaná egy irodalmi pályázat az írók sorát, ráadásul az éhező írók-költők hadát, amikor egy pályázat célja – amennyire én felfogom női agyammal – épp ezeknek a segítése, még akkor is, ha a díj pénzben nem túl jelentős. Különben is, aki a pályázat kedvéért kezd el írni, az inkább ne tegye. Bizonyára olyanok fognak jelentkezni a Teraszon, akiknél a fiókban már kész versek lapultak.

Mit mind rinyálunk!? Aki éhezésre ítéltetett, az éhezni fog, aki tökéletlen, az megérdemli a sorsát! (Gondolom, nem amiatt éhezik, vagy fog éhezni, mert ő művész – nyugodtan lehet dolgozni a költőség mellett.)

Az ilyen nagy világmegváltó gondolatok fordulhatnának más irányba is, mert amennyire látom, mindenki ugyanúgy éhezik Erdélyben, nem csak a költő, hanem a tanár, a földműves, az asztalos – (szinte) mindenki. Kivéve a bankigazgatót, de hát nem mindenkinek jut egy bank.
(Foóaámeéllia)

Előzmény
erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.09. 13:01(15)
Kedves Sándor!
Bizonyára olvasod a Napi Gonoszainkat vagy legalábbis a Vita-Min rovatban és a Caféban menendő marakodást.

Ám, aki nem látta volna a teljes tzutzot, annak ideesszevágom a legfrissebb menetet: OJD vs. Gergely Tamás. Vagy Gergely Tamás vs. OJD, kinek hogy teccik, jó olvasást, bocs, elfelejtettem – az aktuális köszönésmód: Jó éhezést!
(SzerkBá)

Orbán János Dénes Az írói éhezésről

Nem akarok kötekedni senkivel, de fölforr az agyvizem, mikor hallom a „Szegény éhező írók…” kezdetű sirámot.
Szögezzünk le néhány dolgot:
1. Vannak írók, akik nem az irodalomból élnek meg.
2. Vannak írók, akik az irodalomból és másvalamiből is élnek
3. Vannak írók, akik csak az irodalomból élnek.
Namármost: ha nem az irodalomból élsz meg, akkor nincs jogod az éhező író titulusra, mert akkor éhező tanár vagy orvos vagy mérnök vagy földműves vagy mittudoménmi vagy, és ez már más tál tészta.
Ami az irodalomból való részleges vagy teljes megélést illeti: igenis, meg lehet élni belőle. Az erdélyi viszonyok ugyan mostohák, de a magyarországiak nem annyira. Az erdélyi magyar író, ugye, tud magyarul, úgyhogy elvileg nyitott számára a magyar piac.
A következő főbb jövedelmi források vannak:
a) Publikálás. Magyarországon több mint 60 irodalmi folyóirat van. Ezek mintegy fele fizet, párezer forintot mindenképp, de gyakran egészen csinos honoráriumokat.
b) Ösztöndíjak. Van egy jó pár, meg kell pályázni, meg kell nyerni, mindjárt rózsásabb a helyzet.
c) Pályázatok. Számos intézmény hirdet pénzjutalommal járó pályázatot, hol tematikust, hol nem. Meg kell nyerni, pénz jön a konyhára.
d) Könyvhonoráriumok. Ezek elég alacsonyak, de ez is valami.
e) Díjak. Van elég, egyesek egészen csinos összeggel járnak.
f) Fellépti díjak. Meghívnak író–olvasó találkozóra, és kapsz fellépti díjat.

Hogy mindezekből részesülj, az szükséges, hogy JÓL ÍRJ. Persze, lehet beszélni konjunktúráról, korrupcióról, protekcióról, bundázásról, nepotizmusról, vajazásról, seggnyalásról, van is ilyen, ez nem vitás, de erről általában azok beszélnek, akiket visszadobnak a folyóiratoktól, a könyvkiadóktól, akik nem nyernek pályázatot, ösztöndíjat, díjat és nem hívják meg őket fölolvasni.
A jó írókat viszont szokták. A tehetség előbb-utóbb érvényesül, akármilyen is a konjunktúra. Ha nem az egyik körben, akkor a másikban. Van elég.
A jól íráson kívül még szükséges egy-két apróság. Hogy figyeld, mikor mit hirdetnek meg, hogy pályázz, és hogy küldd el, amit írtál, elektronikus vagy hagyományos postán, ahova kell. Ez viszont nem olyan nagy kunszt.
Ha egy író nem ír jól, akkor ne csodálkozzon, ha nem részesül a fentiekből. És főképp ne panaszkodjon, hogy éhezik. Ha jól ír, de nem tudja lebonyolítani az apró adminisztrációs ügyeket, akkor balfasz, és akkor se panaszkodjon, mert nem a pénz keresi meg az írót, az írónak kell megkeresnie azt.
Ami az írószövetségeket illeti: a magyar írószövetségeknek, társaságoknak öszvissz több mint 2000 tagja van. Legtöbbjükről a franc se hallott. Csak azt, hogy sokan éheznek közülük.
A néhány tucat élvonalbeliről meg azt hallja/tudja az ember, hogy nem éheznek, sőt.
Vajon miért?
Egy írószövetségnek miért lenne kötelessége éhező tagjainak az etetése? Nem nehéz egy írószövetségbe bejutni, egy-két kötetet és egy-két ajánlást bárki össze tud hozni. Többet is. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy az írószövetségi tag jó is. Kurvára szerencsés nemzet lennénk, ha volna 2000 nagyon jó írónk.
És miért etessük a nem jókat?
Mi az isten ez, kommunizmus?
Miért ne etessük azokat, akik az etetésért cserébe jó műveket tesznek le az asztalra? Valaki írónak tartja magát, a szakma meg a közönség leszarja, de ő követelné azt, hogy a társadalom meg az írószövetség tartsa el, és biztosítsa neki az anyagi fedezetet, hogy még írhasson egy adag szart…
Véleményem szerint tehát az író írjon jól, és küldje el a jó írást a megfelelő fórumokhoz. Egy idő után garantáltan nem fog éhezni. Ha meg nem képes erre, fogja be a pofáját, hagyja abba az írást, és keressen más szakmát.

Éhezés Forever
Gergely Tamás válaszol Orbán János Dénesnek


Ha Magyarországra nem futja, avagy ne csak az elit éljen

Orbán János Dénes így árnyalja az eddig kialakult képet: létezik az elit, annak tagjai nem éheznek. Az erdélyi magyar irodalmi elit tagjai jól írnak, és megtalálják az utat a magyarországi pénzforráshoz. Aki nem találja meg, az megérdemli sorsát, továbbá aki nem ír jól, az hallgasson el, ne írjon, ne vitázzon.
Ez így kamaszosan egyszerű és naiv, ennél már csak az naivabb, ha valaki elhiszi, hogy egy pályázatot csakis azért írnak ki, hogy felszínre kerüljenek a tehetségek.
Hány tehetséget mutat majd fel a kolozsvári pályázat, nem tudom. Sejtem, hogy lesznek közöttük olyanok, akik kevésbé jól adminisztrálják magukat, valamint olyanok, akik tehetségükhöz mérten túl jól helyezkednek, mindenképpen kitermelődik közülük az elit – illetve az a réteg, amelyik az OJD receptje szerint el kell hogy hallgasson.

Hogy milyen lesz az arány, nem tudhatom, de hogy a hangsúly az arányon van, az számomra világos:
Egyrészt a magyarországi piac sem fogad be aránytalanul. Van egy telítettségi fok, amelyiken túl úgy érzik, tele a kisebbségiekkel a hócipőjük. Másrészt: nem mindenkit díjaznak, nem mindenki találja meg az utat az író–olvasótalálkozókat szervezőkhöz. Egy bizonyos százalék szabad költő–íróval rendelkezik az erdélyi magyar írótársadalom, akik többnyire Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Váradról laza időbeosztású szerkesztőségekből könnyedén átjárnak. Viszont az erdélyi magyar írók nagyobbik része vidéki napilapokból, még vidékibb iskolákból már időhiány miatt sem tudna. Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki tehetségtelen, amiért nem díjazzák, és nem etetik, nem itatják Budapesten – a közlés, díjazás, segélyek, ösztöndíjak kiosztása szubjektív.
Továbbá másod- sőt még harmadrangú írókra is szüksége van egy társadalomnak, nemcsak az elit létezik, tízből nem nyolcnak kell nélkülöznie, vagyis a vita kiindulópontjaként szolgáló sokkoló kérdés továbbra is érvényes...
Ráadásul kötelezően léteznek minden csoportban, hogy milyen arányban, nem tudom, élhetetlenek, akiknek internet-hozzáférés nincs az íróasztalukon, akik tehát ki- meg lemaradnak, nem értesülnek például a pályázatokról. S akiknek erejéből talán még az írásra sem futja. Ha pedig írnak (kiszorítják az írásra az időt), jelképes összegekből fagylaltot vehetnek a gyerekeiknek, gyógyszert már aligha.
Nem természetes állapot ez, mint ahogyan a Magyarországra futást egyetlen üdvözítőnek felfogni sem az. Utóbbi olyan függőséget teremt, ami az egész helyzetet denaturálja. Nem véletlen, hogy a magyar–magyar polémia elmaradt, míg a német–német vitát Erdélyben is olvassák.
Óriási feszültségek generálódtak abban az írói társadalomban, Orbán János Dénes szövege is bizonyítja ezt – így fogalmaz: „fölforr az agyvizem” vagy „Mi az isten ez, kommunizmus?” Értem én az ő indulatát, de a kibeszélést – lehetőleg indulatok nélkül! – most nem berekeszteni, hanem elkezdeni kellene.

Előzmény
f_sandorválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.09. 12:14(14)
Jelentem alássan, hogy mégha éheznek is az erdélyi írók és költők, de nem SZOMJAZNAK. :D Ha mégis, akkor igen rövid ideig (értsd: "akkó' gyorsan ugorgyunk be a *ba tíz sörre") :D * - bármelyik, hatótávolságon belüli vendéglátóipari egység (egy kis sci-fi: "Olyan szegény volt, hogy még sörre sem futotta") Na ugye.

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.08. 17:21(13)
Ohó, ez az infó (pletyka?) nagyon meleg, éhezős hogy úgy mondjam, már csak azért is, mert beszéltem tegnap az EMIL Gálaestjén Szabó Róbert Csabával, a Százas Szeg frontemberével, ő pedig nem említette, hogy miről fog szólni a következő lapszám...
Addig is, amíg elkezdenénk éhezni, Százas Szeg-formában, idevágok még egy rövidet ebben a témában. (SzerkBá)

Gergely Tamás: A repülő én vagyok

Amennyiben jól értettem a Páll Szilárd példáját, én lennék a repülő, mely repül, és Szabó Géza a pincér, aki a repülővel nem törődik. Visszafordítva a valóságra: én rugdosom a Szabó Géza (meg a két másik irodalmi fórum képviselőinek) a játékszerét, mely nem más, mint a pályázat, melyet az erdélyi írók Teraszán meghirdettek. Páll Szilárd szerint megrugdosni a Szabó Géza játékszerét azért nem szabad, mert Szabó Gézának van kedve (valamint ideje és lehetősége) a pályázatosdihoz, ami azért jó, mert elképzelhető, hogy a pályázatnak köszönhetően új író, költő születik.

Hogy az miért áldásos, nem tudom meg a Páll Szilárd szövegéből, márpedig ez igen fontos lenne, ugyanis az én gondolatmenetem a következő: a most költővé, íróvá ütöttek éhezőművészekké válnak, éhezőművészekre pedig nincs szükségünk, vagyis pályázatra sem. Más szóval Páll Szilárd helyteleníti azt, hogy én kellemetlenkedem, viszont nem cáfolja meg a kiindulópontul szolgáló gondolatom helyességét.

A megoldás pedig, amit Csoóri Sándor szövege alapján ajánl (mert az erdélyi író valószínűleg éhezik, s az nem jó, önmagán pedig az író segíteni nem tud, ezért éhezése társadalmi kérdés), nem más, mint hogy az RMDSZ lépjen ki a román kormányból továbbá válasszon nemparlamentáris módszereket. Ezt az utat meg én nem tartom elfogadhatónak, hogy is mondjam, a hajam tőle égnek áll.



Előzmény
reznorválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.08. 11:34(12)
ja, elfelejtettem: JO ETVAGYAT HOZZA!!!!!!!

reznorválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.08. 11:28(11)
tegnap az emil galaestjen azt hallottam, a SZAZAS SZEG kovetkezo szamanak a cime: AZ EHEZES MUVESZETE.

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.07. 12:02(10)
Nem, nem olvassa senki rajtunk kívül.
Egyébként a Krónikában Gergely Edit szemlézte a vita első felvonását, és megállapította, hogy a vitaindító kérdés valahogy így hangzott: ha amúgy sem olvas senki irodalmat, akkor miért szaporítani az éhező költők számát.
Igaza van: ebből a nekirugaszkodásból könnyen el lehetett volna kanyarítani a „vitát” az irodalom(nem)olvasás felé is. Azért nem kanyarítottam, mert szerintem igenis olvasnak az emberek. Irodalmat vagy mást.
Halálozási rovatot, horoszkópot, időjárás-jelentést stb. Vagyis a százlábú ilyen értelemben is lehet százlábú. (SzerkBá)

Előzmény
moshuválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.07. 07:51(9)
Nagy Moshu-varászló meg azt izeni vissza, hogy ez most már olyan lesz, mint a százlábú vagymi... ti. a Café fórumjában is megy a szövegelés. Most már csak az a kérdés, az érintetteken = résztvevőkön kívül olvassa-é valaki???

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.05. 23:51(8)
Moshunak üzeni kicsi varázsló, hogy azért tenni ide ki egész anyag, mer háha így, együtt jobban átlátni kedves olvasó ezen szolid kis vita üntotálitáté.
További kellemes éhezést mindenkinek!

Café: Igaz, amit Szabó Géza az 1percben állít? Valóban nem éheznek erdélyi magyar írók meg költők?

Kinde Annamária

Szabó Gézának nem lett volna szabad tréfára venni a dolgot: ez egy igen súlyos kérdés a pályázathirdető felelősségére vonatkozóan.

Erdélyben igenis éheznek az írók, költők, művészek. A Communitas alapítvány például nemrég mentett meg néhányat azzal, hogy havi három millió lejes ösztöndíjat ad nekik egy éven keresztül. Hogy aztán azokat mentette-e meg, akiket kellett volna, azon lehet vitatkozni.

Igenis, vannak olyan írók és költők akik éheznek és embertelen körülmények között élnek, ahogy az ország lakosságának nagyobb része: ha kenyérre éppen jut is, lakásra, bútorra, ruhára, könyvre már nem, gyógyszerre sem, utazásra sem, kommunikációra -telefon, Internet - is csak szűkösen. Persze, nem lehet általánosítani, és Szabó Géza Kolozsváron, az erdei központban persze, hogy nem ezt látja, mert aki ott van és látszik, annak már elve kellett legyen pénze ahhoz, hogy odakerüljön. Támogatták a szülők, rokonyok, jól nősült, jól helyezkedett, stb. Nem a kolozsvári főtéren üldögélnek az állástalan és anyagilag kilátástalan költők és írók. Nem mutatkoznak, nem szólnak: szemérmes erdei emberek. Meg aztán nem is illik ilyesmivel dicsekedni, hogy az ember életképtelen, mert nem tudja előteremteni a betevőt magának meg a családjának.

A kérdés azokat sem érdekli, akiknek pedig többek között ez is a dolga lenne. Az E-MIL választmányában nem fogadták el a javaslatomat, hogy készítsünk felmérést az erdélyi magyar írók szociális helyzetéről. Munka van vele, népszerűséget nem hoz, viszont ha már tudomást szereztünk a helyzetről, akkor talán valamit tenni is kellett volna a javítására... pénzünk úgysem volt hozzá, a munkát pedig kerülni kell, mert a munkával baj van.

Pályázatot pedig azért kell hirdetni, hogy legyen mozgolódás, meg forgalom. Mármint az illető portálon. Kattintás. Egy ifjú költőnek jó sok ösmerőse és rokonja van, azok aztán majd mind oda kattintnak. A lapoknak, szervezeteknek, intézményeknek is kell ez a marketing-fogás, mert ha megkérdezik tőlük: na és ti mit csináltatok, feleim? Akkor azt mondhatják: mi pályázatot hirdettünk. Jól felkaroltuk az ifjú reménységeket, hogy ne vesszenek el. Teret adtunk ennek meg annak, hogy töltse azt be, és lehetőleg mi is részesedjünk belőle.

Szabó Géza válasza Kinde Annamáriának

Rendben, akkor most halál komolyan!

Igen, azért találtuk ki a pályázatot, hogy dőljön a nép a honlapra. És azért, hogy X hozza a barátját, az ismerősét, Y a rokont, a tanárt, a szomszédot, Z a szeretőjét és az újabb szerzőt, aki hajlandó (egyelőre) ingyen is dolgozni nekünk. Végül – miért ne?! – azért, hogy csalogassa be valaki a mi utcánkba a potenciális befektetőket is. (Hátha anyuka, apuka, nagybácsi stb. felkapja gazdag üzletemberi érzelmekkel telített – pénztárcáját ugyebár.) Mert nélkülük ki fog múlni az egész honlap, pályázatostul, csapatostul. Napi Gonosszal és Netorikával, Rejtett Világokkal és Irodalmi Zsebszalonnal, Minimaximállal és Romániai Magyar Spenóttal.

Szép dolog a pályázgatás, de egyelőre határidők közé rekedtünk. (Ráadásul egy nyomorult alapítványunk, jogi személyiségünk sincs. Ha tehát valaki ilyen szempontból is megszánna minket, hálánk sírig üldözi. Ez se rossz ötlet: összekoldulunk egy alapítványt!) Mi sem szeretünk különösebben dicsekedni azzal, hogy „éhezünk”, de akik részt vesznek a Terasz erdélyi oldalának a „csinálásában”, azok ugyanolyan élhetetlenek, mint Kinde Annamária költői, írói. Csak azt nem látom be, miként lehetne a semmiből ügyesebben kiépíteni egy ekkora honlapot két és fél hónap alatt. Törtük a fejünket (most ne írjuk ide: kivel), és kisütöttük – nem mi, hanem az Ismeretlen Javaslattevő –, hogy „ha pénz nincs, legalább jókedv legyen” alapon kezdeményezzünk egy jóízű játékot. Igazán sajnálom, hogy a jókedvből és egy félreértett tréfából olyan kellemetlen belemagyarázás pattant ki, miszerint jómagam felelőtlen pályázatkiíró volnék. (Ja, még valami: ne mondja nekem senki, hogy szociális szempontból érzéketlen vadállat volnék.)

Természetesen nem azért hirdettünk pályázatot, hogy még több éhezőnk legyen, és bocsánat, de nem is ettől fognak nyomorultabbul élni költőink, íróink. Még a kezdők sem. Az viszont igaz, és előzőleg ezt már jeleztem, miszerint nagy a valószínűsége annak: ha valaki szépséges szép, kies Erdélyországunkban írásra adja a fejét, annak minden esélye megvan arra, hogy nyomorultabb élete legyen, mint embertársai java részének. Például mint egy bankárnak. Bizonyos esetekben akár egy takarítónő vagy egy kapus is többet keres(het) mennyiségileg (amit persze a kiadásokhoz, a potenciális szükségletekhez is jó volna viszonyítani), mint az író és a költő – kérdés, hogy ezt a többet minőségileg képes-e, akarja-e ugyanolyan szinten felhasználni.

S ha már annyi szó esett Kolozsvárról, ennek a városnak kiemelkedő bérezési és helyezkedési, nyomulási viszonyairól, akkor hadd mondjak el egy újabb rövid történetet. Központ, híres magyar iskola. Helyi napilap, öles betűk, vastag keretet, óriási hirdetés: említett iskola titkárnőt keres. Leányzó bevonul, elmondja a magáét, tanári kar mosolyog: Á, kérem, elírás az egész, mi nem titkárnőt, hanem takarítónőt alkalmaznánk. Ha kellő lélekjelenléte lett volna, csuklóból rávágja, hogy nem baj, ez az állás is megfelel – lássuk, mit szólnak ehhez.

Valahogy így mosolygunk tehát egymásra: az Erdélyi Terasz, a Bretter, a Százas Szeg, a Serény Múmia és a Café Bulgakov nem költő- meg írójelölteket kellett volna keressen, hanem jövendőbeli, mindenre felkészült, elszánt (elszállt?) éhezőművészeket. Nem jókedv kell, kérem az induláshoz, hanem nyöszörgés, kínlódás, kesergés. És akkor még semmit sem szóltunk arról, hogy azért nem jutunk ötről a hatra, mert állandóan a léggömböt hámozzuk.

Persze, tudván, hogy Kinde Annamária egyik legfontosabb pártfogónk, azt is sejtem, hogy reklámozni akar minket. Ugyanis egy kis botrány körülöttünk olyan, mint a megváltás: mindenki ide fog kattintani, lássák, mit produkálunk. Miből gondolom ezt? Mert hallottam már Kinde Annamáriát, amint nagy nyilvánosság előtt, könyvbemutatón arra biztatott néhány fiatal költőt, írjanak egymásról negatív kritikákat, akár álnéven, mert ez a legjobb reklámstratégia.

Ám meglehet: újabb soraim még nagyobb haragra gerjesztik, ismét EMIL-re fog utazni (e fölöttébb tisztelt szervezethez nekem annyi közöm, hogy ismerem néhány tagját), leszedi a szenteltvizet rólam és még sokakról stb. Nem tudom, mit tett és mit nem tett az EMIL az erdélyi magyar írótársadalom szinten tartásáért, de véleményem szerint nem a mi feladatunk az ilyenfajta szociális gondokat kutatni. Ha ez lett volna a célunk, akkor is pályázatot hirdetünk, de nem az Erdélyi Teraszon, hanem a nemrég létesített társadalomtudományi szemlében. (Ugyancsak Kolozsvárott...)

A kérdés, amire felelni kellene: jó ötlet vagy sem, hogy vers- és novellapályázatot írtunk ki? Az éhezős kérdésre pedig az fog válaszolni, akiknek meg sem fordul az agyában, mekkora baklövést követ el, amikor elküldi műveit a szerkesztőség címére.

Páll Szilárd hozzászólása

Többszörösen is feljogosítva érzem magam, hogy a vitához hozzászóljak, a következők miatt:

1. egyik vitázó felet sem ismerem;
2. magam is erdei ember voltam, és volt idő, amikor éheztem (bár inkább családfenntartóként, mint íróként);
3. hajdanában én is jelentkeztem pályázatra (nyertem is, igaz, sohasem a fődíjat, azt mindig elvitték az ösmerősök és a rokonyok)

Erről a vitáról egy ősrégi vicc jut eszembe. Mi a különbség a pincér és a repülő között? A repülő repül, és a pincér nem törődik vele. Valahogy így fest a helyzet ezzel a vitával is, a pályázatról, meg az éhező íróművészekről. Kinek rossz az, ha egy pályázat mögött némi üzleti szándék bujkál esetleg? És egyáltalán, kit érdekel? Egy irodalmi tárgyú honlap anyagi hasznából nem lehet metrót építeni, és ha mégis, akkor az nagyobb irodalomtörténeti esemény lenne, mint Kertész Imre Nobel-díja. A pályázatokban amúgy is mindig van egyfajta jól meghatározott mögöttes szándék (nagyobb olvasottság elérése, figyelemfelkeltés, szerzői kör bővítés, vagy pusztán állóvízkavargatás). Ez egyfajta játék, talán nem is válik semmi többé, és akkor egyszerűen kimúlik, eltűnik a virtuális világ kozmoszában, az ötletadókon kívül nem fog emlékezni rá senki. De ne rugdossuk meg senki játékszerét, hadd játsszon pályázatosdit az, akinek kedve, ideje, lehetősége van hozzá! Mert hátha mégis épp itt és most, ennek a pályázatnak okán kattan be valakinek, hogy ő költővé, íróvá válhat? Az esély talán nem több, mnt egy az ezerhez, ami nem sok, de mégis több a semminél.

Éhezik-e erdélyi költő Kolozsváron, vagy másutt? Bizonyára igen, és ez elszomorító. Ha egy író azért éhezik, mert társaihoz hasonlóan nem talál munkát, ez gazdasági kérdés. De egy kisebbségben élő közösség alkotói a gazdasági racionalitáson túlmutató értékét képezik a közösségnek, és segíteni kell őket. Nos, ez az a terület, ahol helyben topogunk már jó tizenhárom éve. Vannak itt különféle, ún. csatornák, de ezek vagy eldugulnak valahol, vagy megcsapolják őket félúton. Gyarlók vagyunk és mohók, és ez nem csak gazdasági kérdés. Én nem tudom, mi az az E-MIL, azt viszont látom és hallom, hogy az ismertebb politikai meg kulturális szervezetek (határon innen és határon túl) sem sokat tesznek az ügy érdekében. Minden további kommentár helyett ajánlom Csoóri Sándornak a Heti Válaszban 2002. szeptember 20-án megjelent írását: Levélféle Markó Bélának (www.hetivalasz.hu/cikk.php?id=5181). Addig is hagyjuk, hogy a repülő repüljön, a pincér pedig továbbra is tegye a saját dolgát. Idelent, a földön.



moshuválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.04. 06:39(7)
Na, ez nem ment... valahol valaki jelezhetné, hogy html vagy BBCode... vagymi? link

moshuválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.04. 06:35(6)
Amíg lesz pályázati anyag, addig is lehet ámulni azon, mit váltott ki az alanti válasz a Caféban... [url=http://cafe.transycan.net]link[/link] (na, most kiderül, lehet-e ide linket berakni)

erdelyi_irokválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.06.03. 06:04(5)
Kérdezni varázslót: játszani póker?

e-mail Gergely Tamástól: A Café 1perce számára várok tőled választ a következő kérdésre: Irodalmat senki nem olvas, továbbá erdélyi magyar írók éheznek... minek akkor pályázattal szaporítani a számukat?

e-mail Gergely Tamásnak: Nyilván a kérdés tréfa, tehát illene tréfásra venni a hangot. Például el lehetne mesélni, hogy egy író-olvasó találkozón híres költőnk körülnéz a gyéren populált teremben, és megjegyzi: abszolút többségbe kerültek a költők (legalábbis a költőjelöltek). Mert ugye pénzzel akárki tud vásárolni. De ennél is jobb vicc az, hogy Erdélyben a magyar írók éheznének. Ismerek egy-két költőt, írót – cöcö, ez a mondat nagyon rossz irányba kanyarodott! Mondom tehát: nem ismerek olyan erdélyi magyar írót, aki szó szerint éhezne. Más kérdés, hogy itt képtelenség emberhez méltó körülmények között élni – már ha valaki írásra adja a fejét. És mégis: olyan jó érzés „elcsábítani” azokat, akiket egyébként nem is nagyon kell meggyőzni, hogy írjanak, költsenek! Ha más nem, a „gyermekbetegségben szenvedő” költőjelöltek mindenképp el fogják olvasni azt az irodalmat, amit eddig számtalanszor eltemettek(ünk). Ez már kész horror-film, ugyebár?

(Hamarosan felkerülnek a Pályázat című rovatba az első versküldemények, lehet vitázni róluk a Fórumban, darabokra lehet szedni a szerzőket.)

sooltanválasz erre a hozzászólásra | e-mailt küldök2003.05.28. 00:05(4)
Egy jótanács:
hosszabb hozászólásoknál - a jovendőben - használjátok a felszínen működő sorváltót: <
br
>
ez egy tag, természetesen, egy sorban - hogy áttekinthetőbb legyen a szöveg. Jó mulatást!

 
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70| 71
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu