Dátum: 2019. július 23. kedd    Mai névnap(ok): Lenke, Laborc


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
Krétakör Színház
PREMIER
Bajza József 215 éve született
215 éve született Bajza József (Szűcsi, 1804 - Pest, 1858) költő, kritikus, a MTA és a Kisfaludy Társaság tagja. A Pesti Magyar (a későbbi Nemzeti) Színház első igazgatója 1837-38-ig, már akkoriban sem volt „nyugdíjas” állás az intézmény vezetése. Az első direktor is összetűzésbe került a politikával, nem kevésbé korának kritikusaival, ezzel megteremtve egy máig tartó „hagyományt”.
 
Szűcsi a Mátra hegység lábánál Gyöngyöstől nyugatra helyezkedik el az 1700 lakosú település. A katlanba épült falut a völgyben végighúzódó patak szeli ketté. Megközelíthető az M3-as autópályáról Gyöngyös és Hort irányából, valamint a 21-es főútról, Selyp irányából. A település határában késő bronzkori szórványleletek és honfoglalás kori régészeti emlékek kerületek elő. Az első okleveles említése 1267-ben Swch alakban történt. A falut 1412-ben Zeuch, 1413-ban Zewchy, 1416-ban Zwchy néven írják le. A falu plébániája szerepelt az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben. A falu birtokosa a Szücsy család volt 1412-ig, majd a Pálócziaknak adományozta Zsigmond király. Az utolsó Pálóczi a mohácsi csatában vesztette életét. E család kihalta után 1527-ben Ráskay Zsigmond lett a birtokosa. 1552-ben már több nemesi család birtokolja, ebben az időben nyolc portával rendelkezik. A török hűbérbirtoknak használta és a jászberényi nahiéba tartozott, majd 1626-tól Földváry György tulajdonába került, s ettől kezdve ők és a beházasult rokon családok birtokolták két évszázadon keresztül a települést. 1741-ben a Földváryak voltak a helység legnagyobb birokosai.
A 19. század első felében a Wágner, Bajza, Orosz, Sipos, Rutkay és Tóth család birtokolta Szűcsit, a 20. század első felében pedig Schilchter Izidor számított a legnagyobb birtokosnak 1400 hold területtel. A volt úri lakok közül csak a Bajza kúria maradt épen. 1994-ben felújították, falán emléktábla hirdeti Bajza József itt született. Az épületben állandó kiállítás látható. A helység általános iskolája szintén a költőről kapta nevét, akinek mellszobra is megtalálható a faluban.

A Bajza Emlékmúzeum - Szücsi
 
Bajza József művelt kisnemesi családban született 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában, majd Pesten a piaristáknál 1818–'22 között bölcsészetet, 1822–'23-ban jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt. 1829-től pedig Pesten, a német színházban ismerkedett a teátrumok világával. Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot. Első programját, mely a színpadi romantika tárgyában jelent meg, Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé 1836-ban. majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen szerkesztik az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival.

Pesti Magyar Színház 1837-ben
 
837–ben a Pesti Magyar Színház igazgatójaként – mely a későbbi Nemzeti Színház – kidolgozta a színház működési szabályzatát. Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki a melléje rendelt vármegyei igazgatóválsztmány tagjaival - akik "gyűlésbe akkor mennek, midőn kedvök jő, midőn jobb mulatságot nem tudnak találni" - melynek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, - hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operaművek túlsúlya - a magyar dráma ügyére káros hatással lesz. Fontos megemlíteni, hogy Bajza és köre nem az operák ellen szálltak harcba, hanem a magyar nyelv ügyét támogatták azáltal, hogy a magyar nyelvű drámákat szerették volna látni a színház repertoárjában, a zenés-táncos szórakoztató színdarabok (operaművekkel) helyett. Ennek a vitának lett a következménye az Athenaeum-per, mely során ellenfeleik (a Pesti Magyar Színház választmánya) megpróbálták negatív színben feltüntetni a folyóiratot, és annak szerkesztő triászát.

SZÓZAT A PESTI MAGYAR SZÍNHÁZ ÜGYÉBEN

(…)Nyolc hét híjján egy évet tölték a pesti magyar színház kormányzásában, mostoha körülmények miatt kevés sikerrel ugyan az intézetre, de annál többel magamra nézve, mert tanultam embereket ismerni s magamat, s tapasztalást gyűjték azon mezőn, hol előbb csak elméletileg voltak eszméim. Emberismeretemnek magam, tapasztalásimnak, melyekből itt közlök némelyeket, talán mások is hasznát vehetendik, kiket a sors a színházi igazgatás virágtalan pályájára helyzend.

Célom a hazafiak figyelmét a pesti magyar színházra fordítani.

Nem tetszeni, hanem használni akarok, s így, ha nem lesznek kedvesek, miket mondok, nem ütközöm meg benne. Ki a dolgokat saját nevökön nevezni, s miket lelkének belsejében igazaknak talált, kimondani is szereti, annak nem könnyű tetszésre szert tenni, annak gondolatain, bár a legmézebb szavakba burkolva is, csípősség fog érzeni, mi nem minden ínynek kedves. (…)

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Eközben aktív színházi ember is, a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója.

A nyitó előadás plakátja
 
(…)Gyakorta hallunk és olvasunk nyilatkozatokat, látunk tényeket, színházi ügyünket illetőket, melyek azt tanúsítják, hogy e tárgynak több oldalai iránt még koránsem vagyunk eligazodva. A színházi közönség nem egyszer méltatlankodásokra téved el, és - ami még sajnosabb - magok hírlap-kezelőink, meglehet, talán ügy iránti túlbuzgalomból, oly nyilatkozásokra engedik magokat ragadtatni, melyek nemcsak nem használnak semmit, hanem inkább ártanak színészetünk ügyének.

A MAGYAR SZÍNÉSZETI BÍRÁLÓKHOZ,
különösen X. et Comp. úrhoz

A kritika valódi jótétemény a szellemi világban, midőn elvekből és szükséges tárgyismerettel gyakoroltatik, midőn oly elmék foglalatoskodnak vele, kik mind elegendő tudománnyal, mind beható ítélettel bírnak az olvasót tanítani. Az ily módon s ily elmék által készült kritika felette becses még akkor is, ha nem eléggé illedelmes hangon íratik, sőt - mondjanak akármit a kritika sanyarúsága miatt jajveszéklő színészek vagy írók - becses még akkor is, ha fájásig éles vagy épen durva, mert durva beszéddel kevésbbé lehet ugyan hatni az érdeklett személyekre, kik hajlandók lesznek a durva bírálónak ítélőtehetségét és tudományát is kétségbe venni, de legyen ama durva beszéd alapos, legyen helyes elvek következménye, nem fogja az elhibázni célját az olvasóközönségben. Tárgyismeret és elvek szerinti felfogás tehát a kritikusnak és tanítás a kritikának fő feltétele.

Legyen bár kedves vagy nem, kénytelen vagyok egész őszinteséggel kimondani, hogy nagyobb része a magyar színi bírálatoknak, melyek eddig időszaki írásainkban megjelentek, nem egyebek, mint puszta személyes tetszés és nemtetszés, elv és ok nélküli észrevételek, melyek a legnagyobb felületesség színét hordozzák magokon. Nem szólok a Kassán néhány év előtt megjelent játékszíni tudósításokról, melyeknek a mocskos kesztyű és sáros csizma voltak leginkább bírálati tárgyai; nem a Honművészben megjelentekről, ezek szinte nem építenek, mint a többiek, de azon elsőséggel mégis bírnak a Rajzolatok legújabb enemű cikkelyei felett, hogy nem rontanak annyira, holott emez utóbb említett időszaki irat X. et Comp. névhelyetti jeggyel bélyegzett Kritikai töredékei amellett, hogy a szó legszorosb értelmében semmit sem használnak, ártanak inkább, mely ártásnak céljait és indítóokát felfogni én legalább nem vagyok képes.

Ezen úr elégnek hiszi javallását vagy gáncsait koronként elmondogatni, anélkül, hogy kötelességének érzené egyszersmind kifejteni, miért s mely nézetek szerint ítéli ezt vagy amazt; sőt bár ily okatlan bírálatokra, a művészet nálunk még eddig nem igen értett nemében, nem egyszer csóváltam el fejemet, még ezt is szó nélkül fogtam volna hagyni, de azon mód, mellyel X. et Comp. úrnak a Rajzolatok XIII. számában álló egész kritikai cikkelye írva van, kényszerít, hogy e tárgyban egyszer legalább én is elmondjam észrevételeimet. E cikkelyben túl van hágva minden mérték és határ, s a kritikus megbántódott lelke egész hevéből szólalván fel, kiönti nagy nehezteléseit azon, hogy a budai színészek az ő tanácsait nem követték, s bármily erővel iparkodott kimutatni a jobb utat, az siker nélkül maradt.(...)

Szobra a Nemzeti Színház előcsarnokában
 
Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt. A Kerepesi temetőben a feleségével közös sírban nyugszik.

Mint látjuk a nemzet színházának, már az első igazgatója is összetűzésbe került a politikával és nem kevésbé korának kritikusaival.
Ezzel megteremtve egy máig tartó „hagyományt”.

Felhasznált irodalom:
Wikipédia,
A Nemzeti Színház 150 éve (Gondolat, 1987)
Új Magyar Életrajzi Lexikon (Magyar Könyvklub, 2001)
Bajza József: válogatott cikkek és tanulmányok (http://mek.niif.hu/)

[Kadelka László]
2019-01-31 00:16:00

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Cikkarchívum
Meg kell élni a szélcsendet is
Kovács Edit Jászai Mari-díjas
Az orosz titán a Müpában
Minden gyerek jusson el színházba – de hova és mire?
The Masters Collection: Ferencsik János
Színházi Világnapi üzenet 2019
Március-én ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot
Eötvös 75
Kálmán György 30 éve halt meg
„Katkó hátborzongatóan jó volt!”
Bajza József 215 éve született
Sorsok írják a történelmet
Történelem és legenda az otthonkeresésről
A „Love Story” a Turay Ida színházban
A király meztelen!
Segítünk az Igazgyöngynek
Megjelent Rohmann Ditta csellóművész legújabb albuma
Életre szóló kilenc éjszaka – A pandák gyönyörű utazása
Cziffra György – örök élményt nyújt
Csernus Mariann 90
Cikkek listája >>>

címszó
év
hónap
TV műsor
 
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu