Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

’’Remélem eljöttök a 100. születésnapomra is. Majd küldöm a meghívót.’’
1996. január 21-én számos hazai és külföldi együttes és táncos a moszkvai Nagy Színház színpadán, a közönség pedig a nézőtéren ünnepelte az egész világon ismert koreográfust, a színpadi néptánc legendás alkotóját 90. születésnapja alkalmából.
2005. végén tényleg megjött a meghívó a Kreml Palotába a 100. születésnapi ünnepségre 2006. január 21-ére.

A szálfaegyenes, talán még hetvenévesnek sem látszó friss, fiatalos, megnyerő külsejű férfi, a tánc költője az ünnepség utáni fogadáson az őt körülvevő barátoknak, tisztelőknek félig tréfásan, de inkább komolyan a következőket mondta: „Remélem eljöttök a 100. születésnapomra is. Majd küldöm a meghívót.”
2005. végén tényleg megjött a meghívó a 6000 nézőt befogadó Kreml Palotába a 100. születésnapi ünnepségre 2006. január 21-ére. Az Ő aláírásával úgy, ahogy megígérte. S ez olyan természetesnek hatott, mint ahogy reggelente felkel a nap.
Pedig nem túl gyakran kapunk százévesektől születésnapi meghívót. Ebben az esetben ez egyszerre volt természetes és váltott ki csodálatot (nem csodálkozást) és örömet. Biztosan azért, mert az elmúlt 10 év alatt Igor Alekszandrovics ugyanúgy, mint korábban, mindennap bejárt a „munkahelyére”, a moszkvai Csajkovszkij Koncert Terem épületébe a régi nevén Gorkij, a mostani Tverszkaja utcában. Vagyis ott volt az általa alapított Együttes próbáin. Figyelte, s egyáltalán nem formálisan, az ott folyó munkát.

Próbateremben
 
Ha kellett ő maga mutatta meg, hogy lesz a legjobb egy-egy szám előadása. Új tánckompozíciókat is hozott létre (elegendő megemlíteni a csábos és titokzatos egyiptomi női táncot). Mind fizikailag, mind alkotó energiája tekintetében friss és fáradhatatlan volt. Vagyis nemcsak együttesét, környezetét, de barátait, tisztelőit és csodálóit is hozzászoktatta ahhoz, hogy az évek múlása ellenére ugyanolyan odaadással és szakértelemmel, művészi fantáziával végzi a sok évvel ezelőtt magára vállalt feladatot, a táncművészet, s benne édes gyermeke, a színpadi néptánc szolgálatát.
A mostani jubileum szükségesé teszi, hogy hacsak vázlatosan is ismertessük Igor Mojszejev rendkívül gazdag életútját és hangsúlyozzuk azt a kivételes helyet, amit elfoglal a világ táncművészetében.

Igor Mojszejev, aki 1906. január 21-én Kijevben született, kora ifjúságától fogva a tánc megszállottja. Azzá vált már akkor, amikor az ukrajnai Gyikanykában és a szorocsinci vásárokon gyerekként ámulattal figyelte a különböző népek táncainak forgatagát, szívta magába egy életre az ott látottakat. Később, már Moszkvában komoly képzést kapott a Nagy Színház Stúdiójában Alekszandr Gorszkij keze alatt.
1924-ben már a Nagy Színházban táncol, Kaszjan Golejzovszkijtól főszerepeket kap. Nyughatatlan, új utakra törő természete azonban nem elégedhetett meg a hagyományos balettekben való szerepléssel. Nem riadt vissza a konfliktusoktól sem a színház konzervatív vezetésével. Kereste a kapcsolatot a kor haladó, újító színházművészeivel: Mejerholddal, Tairovval, Vahtangovval és sokat tanult tőlük.
1930-ban a Nagy Színházban a rövid operai balett-betéteket követően színpadra állítja a „Szalambo” és a „Három kövér” c. balettet. Közben a fiatal balett táncos-koreográfus az országot gyalog és lóháton járva megmászta a Pamír hegységet, bebarangolta a Kaukázus és az Ural vidékét, alaposan megismerkedett a népművészettel, a néptánccal. Ez a második nagy találkozása a nép kultúrájával, immár tudatos művészként eredményezte azt, hogy véglegesen eljegyezte magát a néptáncon alapuló színházzal.

Az országjárás közben
 
Az országjárás közben Mojszejev a folklór elismert szakértőjévé vált, s egyben mind jobban felülkerekedett benne a meggyőződés, hogy a népművészetnek, a néptáncnak új, színpadi életre van szüksége, olyanra, amely megfelel a színház törvényeinek és követelményeinek. Ezt erősítette meg benne a gyakorlat is, amelyet a Népi Alkotóművészet Színházában az Első Összövetségi Néptánc Fesztivál megrendezésével szerzett.
A Nagy Színházban nem találta a helyét. Ugyanakkor nagyon izgatta, hogyan tudná egy mozgékony tánccsoport létrehozásával megvalósítani az akkorra már kiforrott elképzelését: színházi eszközökkel kibontani és felmutatni a folklór természetét. A sors kegyes volt hozzá, 1937. február 10-én megtarthatta első próbáját az ország mára már legrégebbi hivatásos néptánc együttese.
Valójában itt kezdődött el az a simának egyáltalán nem nevezhető út, ami Mojszejevet és együttesét elindította a hazai és a világsikerek felé. Nagy szenvedélyek csaptak össze Mojszejev elképzelése körül. Különösen a „teoretikusok” hangoskodtak, etnografikus folklórt, egyfajta táncmúzeumot kértek rajta számon. Mojszejev nem adta fel a tánc színházi cselekményének elvét, védelmezte a táncban kifejeződő azon cselekményességet, amely beláthatatlan távlatokat nyit a táncszínház előtt. Eszméivel, álmodozásaival nem maradt egyedül, táncosaiban lelkes követőkre talált. Nem volt egyszerű kialakítani a világon ma már mindenütt csodált Mojszejev-stílust: a hetyke népi szemtelenség és a szikár akadémizmus ötvözetéből keletkezett táncmódot és a tánc új műfaját. Igor Alekszandrovics a mai napig hálás azoknak a lelkes és bátor táncosoknak, akik örömmel és megingathatatlanul követték őt az ismeretlenbe.

„Szalambo”
 
Az Együttes első műsora (1937-38) „A Szovjetunió népeinek táncai” volt. Ezután megszülettek a reális szereplőket felvonultató cselekményes balettek tervei. A II. világháború azonban későbbre halasztotta ezek megvalósítását. Az alapítónak nem kis erőfeszítésébe került az együttes megőrzése, a professzionalizmus tökéletesítése, a folklór elsajátítása a később megvalósítandó alkotásokhoz. A katonai egységeknél, a hadiflotta matrózai előtti fellépések, az ottani találkozások hozadékaként jelentkeztek az élet egy-egy darabját bemutató rendkívül sikeres, a mai napig műsoron lévő produkciók: „Egy nap a hadihajón” (1943-44), „Partizánok” (1950).

Az együttes első műsora (1937-38)
 
Mojszejev, ahogy ezt már többször meg is vallotta, nem kevés gyötrődés, próbálkozás, sikertelenség után hozta létre egyedülálló műfaját a szcenikus néptáncot. Hogy elképzelései teljes mértékben, a legtökéletesebb formában valósuljanak meg, megfelelő táncosokra volt szüksége. Ezért hozta létre 1943-ban az Együttes Stúdióját. A fiatalok teljes szakmai képzés után készen állnak a Mester elgondolásainak megvalósítására, s nem egyszer hozzá is járulnak a végleges változat kialakulásához. Így jöttek létre a ma már odahaza és külföldön is méltán híres és sikeres táncszámok; (pl. Orosz tánc, Cigány tánc) koreográfiai kompozíciók (pl. Orosz szvit, Ukrán szvit). Cselekményes táncművek: (pl. Családi örömök (zsidó szvit), Partizánok, Vásári komédiások) mellett az egy és két felvonásos balettekig (pl. Arogóniai jota Glinka zenéjére, Spanyol ballada Pablo di Luna zenéjére, Egy éj a kopár hegyen Muszorgszkij zenéjére).

Ukrán tánc
 
Ismerve a Mester által létrehozott több mint háromszáz színpadi alkotást, nem csodálkozhatunk, hogy Igor Mojszejevet odahaza általános szeretet, elismerés és csodálat övezi. Ennek számtalan jele volt a szovjet korszakban – a Szovjetunió Népművésze, Állami díj, a Szocialista Munka Hőse s egyéb magas állami kitüntetések – és a mostani időkben is: a „Haza szolgálatáért” érdemrend különböző fokozata, Állami díj, „Triumf” független orosz díj, „Az évszázad legendája” nevű moszkvai díj első kitüntetettje.
Külföldön is számos elismerésben részesült, tiszteletbeli professzora több táncművészeti akadémiának. Így magyar kitüntetéssel is büszkélkedhet.

Igor Mojszejev és rajta keresztül együttese abban a tekintetben is nevezetes, és nyugodtan mondhatjuk, párját ritkítja, hogy akár személyes tapasztalat alapján, akár az egyes népek művészetére jellemző ornamentikával való megismerkedés után olyan színpadi táncműveket hoz létre, amelyek az adott nép folklórját tükrözik, táncainak mozgásanyagát használják fel. Ezek osztatlan elismerést és lelkesedést váltanak ki az együttes külföldi fellépései során. Azt is mondhatnánk, hogy az Igor Alekszandrovics és együttese ezáltal nemes missziót tölt be, a népek közeledésének és barátságának ügyét szolgálja. Ilyen emlékezetes találkozások voltak az USA-ban, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, valamennyi földrészen, így hazánkban is. Legutóbb pl. Kínában.

J. Gagarinnal
 
A magyar néptánc is megihlette a Mestert. Az Együttes műsorán szerepel a „Pontozó” c. magyar tánc, ezzel kedveskedtek nemegyszer közönségünknek, de a műsorukon szereplő üveges leánytánc és a sarkantyús legénytánc is hírét vitte a magyar folklórnak.
Mojszejev állhatatos és kitartó munkáját, határtalan fantáziáját bizonyítja, hogy bármilyen műfaj jelenjen is meg színpadán, a nézőket mindig ámulatba ejti a táncosok technikai felkészültsége, virtuozitása, a zenei kíséret, s a szemet kápráztató látvány – a csodálatos kosztümök, a mosolygó arcok, a táncok rajzolata. A közönség szeme láttára történik meg a csoda, s mindenki úgy érzi, valami varázslatnak volt részese. Ez az élmény – az igazi művészet- a Mojszejev táncszínház élménye sokáig megmarad a nézőkben. Ez teszi igazán egyedülállóvá a Mojszejev Együttest, ezért fogadják őket 1942 óta külföldön is mindenütt kitörő örömmel.
Biztosan nincs a világon még egy olyan társulat, amely fennállása óta több mint 170 alkalommal járt volna közel 60 országban, fellépve minden lakott kontinensen. Hazánk is azon országok közé tartozik, ahol már többször járt az Együttes és vezetője. 1946 óta tíz alkalommal kápráztatták el a magyar közönséget, legutóbb 2002 decemberében.
Igor Mojszejev, az együttes-szervező, a koreográfus osztatlan elismerést vívott ki a magyar szakemberek körében, és hivatalos részről is nagy megbecsülésben volt része. A most 100 éves Mester maga is nagy szeretettel emlékezik magyarországi látogatásaira.
A magyar közönség - a Mojszejev Együttes magyarországi fellépései során -, újra átélhette e különleges művészet nyújtotta örömet. Az ifjabb nemzedékek, pedig megismerkedhettek azzal a csodával, amely kitörő tapsra ragadtatta a nézőket az utóbbi években is, bárhol járt is, ez a rendkívüli művész által létrehozott, és 69 éve általa vezetett egyedülálló társulat.

„Emlékezem” - borító
 
Igor Mojszejev 1996-ban megjelent „Emlékezem” c könyvében összegezi az akkor „csak” 90 évet felölelő alkotói és emberi életútját. A kiváló koreográfus, a színpadi néptánc műfajának létrehozója, a világszerte ismert Együttes megalapítója memoárjában résztvevőként írja le a Nagy Színház ifjú táncosainak „lázadását” a húszas évek elején, a kiválasztottak számára rendezett Kreml-beli banketteket a harmincas évek végén, Emlékezik vissza az akkori fiatal balett szólista szédítő koreográfusi karrierjére a színházban és a Vörös Tér-i sportünnepségeken. S nem utolsó sorban nyomon követi együttesének páratlan világsikerét, amely megnyitotta az utat a szovjet művészek számára a külföldi fellépések előtt.
Ebben a könyvben a Mester gondolatokat fogalmaz meg munkájáról: a koreográfiáról, a kultúráról, a néptáncról, csattanós választ adva mindazoknak, akik azt bizonygatták, hogy „Mojszejev amatőr táncegyüttesre cserélte fel a Nagy Színházat”. (Sajnos ez az igen érdekes és értékes könyv mindeddig még nem talált magyar kiadóra.)

Próbateremben
 
Visszaemlékezésében adja meg a kulcsot művészetéhez, amikor azt írja:
„Mi is az a néptánc? A nép plasztikus arcképe. Néma költészet, látható dal, amely a nép lelkének egy darabját rejti magában. Kifogyhatatlan kincsestárában rengeteg felbecsülhetetlen értékű igazgyöngy van. A táncokban a népi fantázia alkotó ereje, a gondolatok költőisége, a forma kifejező ereje és plaszticitása, az érzések mélysége és frissessége tükröződik. Ez a nép érzelmi, költői krónikája, amely sajátszerűen, képszerűen és élénk színekkel rajzolja meg az általa megélt események és érzések történetét.
Gyakran felteszik nekem a kérdést: „Mi vonzót talál Ön a néptáncban?” Elgondolkozva a kérdésen, arra a következtetésre jutottam, hogy számomra nincs más ünnepélyesebb, életigenlőbb művészeti ág, mint a néptánc. Benne a nép, gondolatait gyermeki közvetlenséggel bontja ki, bevon bennünket vidámságaiba. A néptánc kipirosítja arcunkat, felgyújtja vérünket a mozgás örömével. A vidámság és a frissesség akkora töltete rejlik benne, hogy az képes félresöpörni a napjaink emberét fenyegető minden bánatot, gondot és félelmet. A néptáncok többsége, miközben rövidek és nem bőbeszédűek, a népi élet egész vonulatait és különböző történelmi korokat tárnak fel. Mindez nem egyszerűen szórakozást, pillanatnyi örömöket szolgáló tánc, hanem a hitelesség költészetével rendelkezve, gondolatokat, érzelmeket fejez ki.”

Feleségével
 
„A néptánc igényli az alapos tanulmányozást. Mi nem táncgyűjtők vagyunk, nem tűzzük őket gombostűre, mint a lepkéket. A népi tapasztalatokra támaszkodva igyekszünk kiszélesíteni a tánc lehetőségeit azáltal, hogy rendezői képzelőerővel, tánctechnikával gazdagítjuk és ezáltal a néptánc, még színesebben fejezi ki magát. Röviden szólva, a néptánchoz úgy közeledünk, mint az alkotómunkához szükséges anyaghoz, s nem tagadjuk le szerzői mivoltunkat az egyes néptánc vonatkozásában. Alkotótevékenységünk azonban a néptánc természetének teljes figyelembe vételével, annak szellemében folytatódik. Ezt az utat nem én találtam ki. Mi lényegében magunkévá tettük a múlt olyan nagy művészeinek példáját, mint Puskin, Glinka, Rimszkij-Korszakov, akik visszaadták a népnek saját alakjait, de magas professzionális színvonalú tolmácsolásban.”

Magyarország tisztelői, barátai szeretettel köszöntik a Mestert e nagyszerű jubileum alkalmából, s osztoznak az orosz emberekkel együtt abban az örömben, hogy közöttünk van.
Tisztelegve a mester életműve előtt a Magyar Táncművészeti Főiskola Tiszteletbeli Professzorává választotta.

Budapest, 2006. január

Fotók: Igor Mojszejev 1996-ban megjelent „Emlékezem” c könyvéből

[Kéri József]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu