Dátum: 2019. április 26. péntek    Mai névnap(ok): Ervin, Ervina


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

99 éves volna Veres Péter
Kilencvenkilenc éve született Veres Péter, író, építésügyi, majd hadügyminiszter, a Baloldali Blokk vezéralakja, a múlt század bolseviki elijének egyik legkülönösebbje. Mégis, és mégis. El lehet olvasni. Persze, aki olvasni akarja a múlt század paraszti világáról szóló regényeit, ugorja át az alábbi visszatekintést.

   A „realista sültparaszt”
   
   „Közéleti szereplésedről, ha támadtak, ezt szoktam mondani: Péter bele- belecappant a sárba, de jó irányba gázolt, – mások jobban vigyáztak a cipellőjükre, de a maguk pecsenyéjét kerülgették” – írja Németh László 1957 elején Veres Péternek. (MTA Kézirattár, Ms 5497/328. 1957. február 13.) Jóval kritikusabb vélekedést Veres Péterről Kassák 1955-ben kelt naplójegyzeteiben találhat az érdeklődő. Egyet idézek közülük. „És ma, mikor Veres Péter a Nyugat körüli írókat majdnem hazaárulással, gyarmattartók kiszolgálásával vádolja, mi van ma, mikor Veres Péter és egyéb népfiak szabadon írhatnak? Mit mond ma Veres Péter, illetve mit ír ma országunk belső viszonyairól, mennyiben emel szót a politikai tévedések és ostobaságok ellen, külpolitikai szempontból hol és hogyan emel szót kegyetlenül függő helyzetünk ellen [...] Veres Péter és társai nem tudják, hogy jóformán süketen és vakon élünk? Miképp és miképpen szolgálják a nemzet ügyét? (Kassák Lajos: Szénaboglya, Budapest, Szépirodalmi K. 1988. 252. o.)
   
   Veres Péter a második világháború befejezése után a Nemzeti Parasztpárt elnökeként az ország egyik vezető politikusa lett. Valóra vált régi álma, a földosztás, amelynek az Országos Földbirtokrendező Tanács élén egyik irányítója is volt. Egyetértett a kommunista párt célkitűzéseivel, ha megvalósításuk módjával olykor elégedetlen is volt. Ideológiája: polgárellenessége, nemzetcentrikus szocializmus-képe rokonította a kommunista eszményekkel.
   
   1944 decemberétől folyamatosan képviselő volt (s az is maradt haláláig). Pályája látszólag felfelé ívelt: építésügyi, majd honvédelmi miniszter lett, a lakosság nem kis gaudiumára, hiszen jól tudták, hogy legkevésbé talán éppen erre a két posztra volt alkalmas. 1948 tavaszán látott napvilágot könyve, A paraszti jövendő, amely már megjelenése pillanatában időszerűtlenné vált, ugyanis Rákosiék éppen ekkor látták elérkezettnek az időt a szövetkezetisés megindítására, míg Veres Péter könyvében az egyéni gazdálkodást népszerűsítette. Különösebb bántódás nem érte, csupán a politikai életből ebrudalták ki, ami azért sem lehetett számára tragédia, mert bábszerepektől kellett megválnia. Végre maradt ideje a szépirodalomra: életrajzi ihletésű, szociografikus jellegű regényfolyam írásába kezdett a szocialista realizmus szellemében. A vállalt feladat megoldhatatlan volt, s mint más kísérletezőket, Révai József őt is elmarasztalta, aki ugyanakkor a szövetségi politika jegyében számított Veres Péter rendszererősítő tevékenységére. (Veres Péter kétszer kapott Kossuth-díjat, könyvei több tízezres példányszámban kerültek az olvasók elé.) Az íróról így vélekedett: „Ha Veres Péter ma ír helyes dolgokat, akkor butaság volna felhánytorgatni félfasiszta nézeteit”. (Petőfi Irodalmi Múzeum, Horváth Márton-hagyaték.)
   
   1953-ban Veres Péter Laci címmel elbeszélést írt egy ló hányattatásairól. A rejtett mondanivaló: a nép, ha jól bánnak vele a vezetők, minden áldozatra képes. A pazarló, rossz módszereken kell és lehet változtatni. „Mert igenis, válogatni és nevelni kell a kocsisokat is, mint a sofőröket, vagy a néptanítókat. Tompa, lomha, buta és gonosz emberekre nem lehet nemes és okos lovakat bízni.” (Veres Péter: Almáskert. Szépirodalmi K., Budapest, 1954. 98. o.)
   A pártközpontban így vélekedtek az íróról: „Veres Péternél sohasem lehet biztosan tudni: a párt irodalmi véleményét értékeli-e többre, avagy Németh Lászlóét és Sinkáét.” (Magyar Országos Levéltár 276. f. 89. cs. 405. ő. e.) Ha a kommunista vezetőkön nem hatalmasodott volna el az ellenségkereső fóbia, rájöhettek volna, hogy Veres Péterre vonatkozó feltételezésük nem helytálló.
   
   1954-ben a miniszterré kinevezett Darvas József utódjaként lett a Magyar Írók Szövetségének elnöke. A hatalmon lévők és a reformellenzékiek küzdelmei elkerülték: a harc a kommunista pártszervezetekben és a pártközpontban zajlott. A változásokról megoszlott a véleménye. Örült az addig mellőzött népi írók megszólalásának, az írói autonómia megteremtése felé tett ellenzéki lépéseknek, a kommunista lázadókkal azonban nem mindenben érzett közösséget. Taszította őt rákosista múltjuk, neofita túlbuzgóságuk. Ugyanakkor bízott abban, hogy a kommunisták kijavítják hibáikat, s így továbbra is méltók az ország vezetésére.
   
   Amikor 1955 szeptemberében a kommunista reformellenzék szembeszegült a pártvezetéssel az Irodalmi Újság egyik számának elkobzása miatt, Veres Péter nem állt ki a lázadók mellett: „Elmagyarázta, hogy ők, párton kívüliek nem vehetnek részt ebben a fellépésben, mert a vita valójában pártvita, várható a kemény megtorlás, nem lenne jó, ha az írószövetséget feloszlatnák Rákosiék, ez minden további ellenállás szétverését jelentené, márpedig éppen ezért van szükség a fennmaradásra.” (Kuczka Péter: Barlangkutatás. Tekintet, 1996, 5–6. sz. 128–129. o.)
   
   Az elbizonytalanodását növekvő agresszivitással kompenzáló pártvezetés érzéketlenné vált az árnyalatok iránt, s őt is felelőssé tette az írók lázadásáért. Hegedüs András miniszterelnök a Politikai Bizottság 1955. október 18-i ülésén így beszélt: „Szégyellhetjük magunkat, hogy engedtük odáig elmenni a dolgokat, hogy az ellenséges nézetek ennyire tért hódítsanak. [...] Révai elvtárs kezéből az irodalom vezetése kiesett, és mi pedig ezekre a teljesen helytelen nézetekre nem helyesen reagáltunk. Itt van például a Veres Péter-kérdés. Az az érzésem, hogy e mögött az ellenállás mögött Veres Péter van.” Gerő közbeszólt: „Én már régen mondtam Rákosi elvtársnak, hogy Veres Péter kétszínű játékot játszik [...] Mi csináltunk neki kolosszális népszerűséget.” Veres azt állítja, folytatta felszólalását Hegedüs, hogy „a népies irodalom egészében véve progresszív szerepet játszik a felszabadulás előtti időszakban. Ez részben a párt szerepének háttérbeszorítását jelenti és jobboldali, nacionalista nézeteknek a feléledését jelenti. [...] az Írószövetség ennek az irányzatnak a kezében van.” Hozzászólásában Gerô többek között a következőket mondta: „Kiszolgáltattuk a fiatal és a régi kommunista írókat ezeknek a narodnyikoknak és antimarxista-antileninista beállítottságú íróknak [...] Veres Péterből az utóbbi két évben nem a legnagyobb magyar prózaíró lett, hanem valóságos orákulum, amely bármilyen kérdésről van szó, kinyilatkoztatott minden népiességet, és mi ezt lenyeljük, a fiatal írók is hasra fekszenek előtte. Veres Pétert én nem tartom ellenségnek. Ő útitárs, szövetséges [...] a mi oldalunkra lehetne hozni, de én őt nagy írónak nem tartom”. (MOL PB (film) 2173.)
   
   1955 végén a Szabad Nép megbírálta, pontosabban együtt emlegette nevét a kommunista ellenzékiekkel. A félelem a pártvezetésnek szóló levél megírására késztette: „...mondjátok meg nyíltan, mit csináljak, mert ezekben a vitákban lelkibeteggé válok én is, és nem tudok írni se. Nem tudom, kell-e ismételni, hogy mint 1948 után is bebizonyult – művekben és nem nyilatkozatokban –, hogy a forradalom mellett való hűségemet semmi sem ingatja meg, még az se, ha a forradalom néha felfalja némely gyermekeit, mert ennek ellenében felemeli a népeket, mondom, semmi mást nem kérek, csak annak a nyílt kimondását: folytassam tovább vagy álljak félre?
   
   Ui.: A budapesti kávéházakban tenyésző burzsoá restaurációs ügynökök hazugságai és torzításai – amihez nem csatlakoztam – nem szünetelnek, ezért jó lenne, ha baj van velem, közvetlenül velem megbeszélni.” (PIM Horváth Márton-hagyaték.)
   
   Horváth Márton a következő kommentár kíséretében küldte át Rákosi Mátyásnak Veres Péter levelének másolatát: „A levélből minden zavarossága mellett is kiderül, hogy Veres Péter [...] részt kér (a marxizmus-leninizmus alapján folytatandó!) nevelő munkából. [...] Megfelelő formában be kellene vonni, méghozzá nemcsak irodalmi munkába. El tudnám képzelni – ha például Rákosi elvtárs beszélne vele –, hogy kidolgoztatnánk vele egy előadást a parasztság további útjáról...” (Uo.)
   
   A „párton kivüli bolsevik” pozíciójából következő alattvaló-mentalitás tükröződik Veres Péter idézett levélrészletében. Az író végrehajtja – s elvileg egyet is ért azzal, amivel a párt megbízza. Érzi, tudja ugyanakkor, hogy függetlenségét csak az alkotómunkában őrizheti meg, ezért szinte könyörög az alkotószabadságért. Az író jól bevált taktikát alkalmazott: érezve a politikai-ideológiai szorítást, deklarálta, hogy ő „csak” író. Mihelyt enyhültek a viszonyok, azonnal rácáfolt e kijelentésére, s újra hirdetni kezdte nemzetjavító, parasztcentrikus, kollektivista nézeteit. A hatalom pedig nem volt annyira korlátolt, hogy ne jött volna rá a veresi taktikára. Az író érzékelte a pártvezetők növekvő elégedetlenségét, s többnyire elébe ment a komolyabb dorgálásnak. Ahogy a viharfelhők elvonultak, ott folytatta, ahol kényszerűségből abbahagyta.
   
   Az író 1955 végére arra a következtetésre jutott, hogy valami nincs rendjén nemcsak az írók között, hanem a társadalomban sem: a vágyott szocializmus nem hogy közelebb, de egyre messzebb került. Nem magát az eszmét kérdőjelezte meg, hanem a „kozmopolita múltjuktól” megszabadulni nem tudó emberformáló művészeket kárhoztatta: „...a művészek nem hisznek a szocializmusban és nem hisznek a közösségben. Nincs bennük szeretet a nép, a nemzet iránt. Karrier individualisták és kozmopolita nihilisták, vagy pedig tehetségtelenek.” (Veres Péter: Olvasónapló 1953–1956. Szépirodalmi K., Budapest, 1986. 402. o.)
   Az 1956 szeptemberi írószövetségi közgyűlésen a titkosan választott írószövetségi vezetőség névsorában a kapott szavazatok alapján a tizenegyedik volt. Elnöknek újra őt választották.
   Az immár a közvélemény nyilvánossága előtt folyó reformküzdelmekben nem tűnt ki aktivitásával.
   1956. október 23-án a Petőfi szobornál és a Bem téren is felolvasta az írószövetség kiáltványát. A forradalom csodálattal és lelkesedéssel töltötte el: „...csuda nap, csuda esemény: íme a forradalom. Petőfi: Feltámadott a tenger! [...] De, ó, most hallom a rádióból 24-én reggel, hogy vér is folyt [...] ó, hallgatag, gyermeteg magyar népem, sokáig aludsz, és aztán elveszíted a fejed” – írta naplójába. (Veres Péter: Olvasónapló, 1956–1969. Szépirodalmi K., Budapest, 1988. 103. o.)
   A forradalom alatt és az ellenállás időszakában becsületesen helytállt mint írószövetségi elnök. Az indulatoktól fűtött légkörben fontos volt, hogy legyen valaki, aki mederben tartja a szenvedélyeket, akit a vitatkozó felek is elfogadnak. Veres alkalmasnak mutatkozott erre a szerepre. Minőségérzékének, józanságának is köszönhető, hogy az írószövetség a forradalom leverése utáni hetekben is méltóan képviselte a reformeszméket. (Lásd erről bővebben: Standeisky Éva: Az írók és a hatalom, 1956-os Intézet, Budapest, 1996. 29–191. o.)
   1957-ben ott folytatta, ahol Rákosiéknál abbahagyta. Elfogadta a hatalom bírálatát a népiekről, megköszönte a neki juttatott közéleti funkciókat. Személyes kapcsolatát az uralmon lévőkkel – 1957-től Kádár Jánosnak és Aczél Györgynek írt leveleket (lásd Sipos Levente írását: Veres Péter levelezése Kádár Jánossal és Aczél Györggyel. Múltunk, 1997. 2.) – arra is felhasználta, hogy bajbajutott írótársain segítsen, de természetesen arra is, hogy nézeteit népszerűsítse. Egyike lett a pártvonalat követő, a nyugati kulturális hatások ellen legélesebben tiltakozóknak: szidta a tánczenét, a nyegle beszédet, elítélte az anyagi javakat fetisizáló „kispolgárokat”, dicsőítette a puritán paraszti erkölcsöket, s a néphagyományok megbecsülésére szólított fel. Járta az országot, szeretett népes hallgatóság előtt beszélni: el- elkalandozva tárgyától, egyre bőbeszédűbben hirdette az igét. Tanulmányok: 45-56 – népi írók
   
Standeisky Éva

   
   
   Veres Péter: (Balmazújváros, 1897. jan. 6. - Bp., 1970. ápr. 16.): író, politikus, publicista, Kossuth-díjas (1950, 1952). Veres Julianna cselédlány s egy parasztgazda-fiú, Posta Péter szerelméből született. Nagyszülei pásztorok, uradalmi cselédek voltak. Anyjával és mostohaapjával, Nagy Józseffel egy Vókonya nevű tanyán lakott, a Hortobágy partján nyolcéves koráig. Négy évig járt isk.-ba Balmazújvároson, 1909-től már dolgoznia kellett: volt cselédcsürhés, kisbojtár, napszámos, alkalmi mezőgazdasági munkás, részesarató 1913-tól a vasútnál pályamunkás. 1914-től részt vett az alföldi agrárszocialista mozgalmakban, tagja lett a Földmívelő Egyletnek, melynek könyvtárában szerezte meg műveltségének alapjait: olvasta a Népszavát, Marx, Engels, Zola, Anatole France, Gorkij, Rousseau, Tolsztoj műveit. Az I. világháború idején, 1917-ben katona, telefonista az olasz fronton. 1918-ban a köztársasági hadsereg katonája volt. A Tanácsköztársaság idején a balmazújvárosi földosztó bizottság, a munkástanács és a községi direktórium tagja lett. 1919-ben feleségül vette Nádasdi Juliannát, házasságukból öt gyermek született, egyik fia Nádasdi Péter író. 1919. máj.-ban román hadifogságba esett. 1920-ban, hazatérésekor a Tanácsköztársaság alatt folytatott tevékenységéért egyévi fogházra írélték Debrecenben. Kiszabadulása után mezei munkásként és pályamunkásként kereste kenyerét. A Mo.-i Földmunkások Orsz. Szövetségében tevékenykedett. Alapító tagja volt az MSZDP balmazújvárosi szervezetének. Mozgalmi munkája miatt többször lefogták a csendőrök. Első írása a Századunk c. folyóiratban jelent meg, Vámbéry Rusztem közölte olvasói levelét. 1930-tól jelentek meg a parasztsággal és a földkérdéssel foglalkozó írásai a baloldali és haladó lapokban (Népszava, Föld és Szabadság, Századunk, Korunk, Gondolat, A Mi Utunk, Válasz, Kelet Népe). 1931-ben részt vett az MSZDP orsz. kongresszusán. Több ekkor írt regényének kézirata elveszett, legkorábbi műve, az Aszály c. regény csak halála után került kiadásra (1972). Cikkek, tanulmányok prózai művek mellett verseket is írt. 1932-ben elbeszélései jelentek meg a Korunkban, ugyancsak a Korunk közölte verseit is (1933). Első jelentős műve az Alföld parasztsága c. szociográfia; a Válasz 1934-ben közölte két fejezetét könyvalakban 1936-ban jelent meg. Evvel vonta magára a Válasz körül csoportosuló népi írók, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre figyelmét; 1937-ben már a Márciusi Front egyik vezetője, a népi írók által rendezett balatonszárszói konferencia egyik szónoka volt (1943). Szenvedélyes hangú publicisztikai írásokban nyilvánított véleményt a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről (földkérdés, német veszély, népi-urbánus ellentét, a magyarságért, a nemzet sorsáért érzett felelősség): Szocializmus, nacionalizmus (Bp., 1939); Mit ér az ember, ha magyar (Bp., 1940); Népiség és szocializmus (Bp., 1942). A népi írók táborán belül a falusi szegénység szószólója volt, de egy ideig hatottak rá a faji és nacionalista nézetek. Téves elgondolásainak nagyrészét később maga is bírálta. Folyóiratokban, napilapokban közölt verseken, elbeszéléseken, cikkeken kívül nagyobb művekkel is jelentkezett: Számadás (Bp., 1937), Gyepsor (Bp., 1940), Falusi krónika (Bp., 1941), Szűk esztendő (Bp., 1942). Regényeinek, elbeszéléseinek alig van cselekménye, félig szociográfiák, félig önéletrajzok, középpontjukban a napszámos élet, az alföldi agrárproletár, a kisbérlő létért való küzdelme áll, szinte tudományosan pontos, tárgyszerűen aprólékos realizmussal ábrázolva. A háború alatt háromszor hívták be munkaszolgálatra, 1944-ben bujkálnia kellett a németek és a nyilasok elől. 1945-49 között a nemzeti parasztpárt elnöke volt. 1945. márc.-ban az Orsz. Földbirtokrendező Tanács elnöke lett, tevékeny irányító szerepet játszott a földreform végrehajtásában. Tagja volt az első ngy.-nek és haláláig ogy.-i képviselő. A koalíciós idők (1945-48) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége. 1947. márc. 14-től 1948. szept. 9-ig honvédelmi min. Meggyőződéses híve volt a társadalom szocialista átalakulásának, ha ebben a kérdésben voltak is viták közte és a párt között. Az 1956 előtti kollektivizálási politika hibái ellenére is a mezőgazdaság szövetkezetesítését támogatta. A szocializmus és a magyarság kérdéseivel foglalkozott mind politikai, mind irodalmi tevékenységében. Történelmi realistának nevezte magát. A Próbatétel c. novelláskötetében (Bp., 1950) az átalakuló, a kollektív életet kezdő falu új típusait rajzolta meg. A Pályamunkások c. regénye (Bp., 1951) önéletrajzi részlet, felidézi mint válik egy szedett-vedett bandából a munka embert formáló hatására közösség. Keményen bírálta a hivatali bürokráciát, az opportunizmust, a karrierizmust Almáskert c. novellájában, 1954-ben. Ugyanakkor túlzott gyanakvással szemlélte a városi kispolgárt (Rossz asszony, Bp., 1954). Mindkét írása az erkölcsi kérdések iránti érzékenységét mutatja. A Három nemzedék, végső címmel Balogh család története, a szegényparaszti élet enciklopédiája, három nemzedék és egyben a parasztság huszadik századi históriája. A trilógia kötetei 1950-ben, 1952-ben és 1957-ben jelentek meg először. 1956-ban készült el Gárdonyi úti háza, ahol haláláig lakott. Szinte évenként adta ki köteteit. Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a "népben, nemzetben gondolkodni" eszme jegyében fejtette ki, kényes kérdésekről is bátran szólt, példát adott a közéleti, elkötelezett írói magatartásból. Hatalmas levelezést folytatott, szinte az egész ország számára "Péter bácsi" volt. Írótársai találóan nevezték rendkívüli egyénisége miatt "egyszervolt-ember"-nek. 1954-56-ban az Írószövetség elnöki tisztét töltötte be. A Hazafias Népfront Elnökségének tagja (1968). Műveit 17 nyelvre fordították le. Emlékműsorát a Magy. Televízió 1977-ben sugározta.
   
   

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Meg kell élni a szélcsendet is

Fotóriporteri Életműdíj 2019: Szebeni András

Kovács Edit Jászai Mari-díjas

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu