Dátum: 2019. október 18. péntek    Mai névnap(ok): Lukács


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Bartók igazi szelleme
Felzaklató, elgondolkodtató, pontos és elementáris hatású színházi produkció Juronics Tamás első operarendezése, A kékszakállú herceg vára. A Szegedi Nemzeti Színház Bartók-estje olyan magas művészi minőséget képvisel, amire csak ritkán akad példa manapság.
Akaratlanul is némi előítélettel fogadtam a hírt: Juronics Tamás is operát rendez. Az utóbbi időben boldog-boldogtalan kedvet kapott a különlegesen összetett műfajhoz, és a létrehozott produkciókat gyakran dilettánsnak, a darabok alapszintű vagy téves olvasatának éreztem. Ezért is hatott igazi meglepetésként, hogy a jeles táncos-koreográfus olyan szakértelemmel, ötletesen és átgondoltan állította színpadra A kékszakállú herceg várát, hogy az a legtapasztaltabb operarendezőnek is becsületére válna.

Regősként maga a rendező lépett a függöny elé, és mondta el indításképpen a Prológust: az ismétlődő „urak, asszonyságok" megszólítás különös hangsúlyozásával mintha provokálta volna közönséget. Balázs Béla értelmezése szerint a vár maga a zárkózott, bonyolult férfilélek – erre rímelve Székely László középkori hangulatot árasztó, mégis ötletesen modern díszlete igazi telitalálat. Kékszakállú és Judit hatalmas függőlépcsőn ereszkednek le a várba, a komor, sötét falak határolta színpadon csupán egy dívány és egy tükrös öltözőasztalka segíti a játékot.

A teret hol intimitásig leszűkítő, hol pedig távlatossá tágító színpadképre építve a rendezés szabatosan értelmezi, követi és megmutatja a darab zenei-lelki folyamatát, a férfi és a nő reménytelenül tragikus kapcsolatát. A pontos lélekábrázolás mellett Juronics erőteljesen hangsúlyozza ennek a viszonynak ki nem mondott, mégis nyilvánvaló szexuális jellegét is. Nem áll itt módomban részletesen elemezni a találó rendezői megoldásokat, ezért összegzésképpen csak annyit: a Bartók-opera ilyen zenei, és a szimbólumokat pontosan értelmező színpadra állításával még sohasem találkoztam.

Akaratlanul is némi előítélettel fogadtam a hírt: Juronics Tamás is operát rendez. Az utóbbi időben boldog-boldogtalan kedvet kapott a különlegesen összetett műfajhoz, és a létrehozott produkciókat gyakran dilettánsnak, a darabok alapszintű vagy téves olvasatának éreztem. Ezért is hatott igazi meglepetésként, hogy a jeles táncos-koreográfus olyan szakértelemmel, ötletesen és átgondoltan állította színpadra A kékszakállú herceg várát, hogy az a legtapasztaltabb operarendezőnek is becsületére válna.

Regősként maga a rendező lépett a függöny elé, és mondta el indításképpen a Prológust: az ismétlődő „urak, asszonyságok" megszólítás különös hangsúlyozásával mintha provokálta volna közönséget. Balázs Béla értelmezése szerint a vár maga a zárkózott, bonyolult férfilélek – erre rímelve Székely László középkori hangulatot árasztó, mégis ötletesen modern díszlete igazi telitalálat. Kékszakállú és Judit hatalmas függőlépcsőn ereszkednek le a várba, a komor, sötét falak határolta színpadon csupán egy dívány és egy tükrös öltözőasztalka segíti a játékot.

A teret hol intimitásig leszűkítő, hol pedig távlatossá tágító színpadképre építve a rendezés szabatosan értelmezi, követi és megmutatja a darab zenei-lelki folyamatát, a férfi és a nő reménytelenül tragikus kapcsolatát. A pontos lélekábrázolás mellett Juronics erőteljesen hangsúlyozza ennek a viszonynak ki nem mondott, mégis nyilvánvaló szexuális jellegét is. Nem áll itt módomban részletesen elemezni a találó rendezői megoldásokat, ezért összegzésképpen csak annyit: a Bartók-opera ilyen zenei, és a szimbólumokat pontosan értelmező színpadra állításával még sohasem találkoztam.

A pénteki premieren Gábor Géza mutatkozott be a herceg szerepében: finoman, muzikálisan, plasztikusan énekelte a szólamot. Alttól drámai szopránig sokféle hangfajú énekes megszólaltatta már Juditot, Kolonits Klára nagy vivőerejű, szép szopránjával és lényének izgatóan erotikus kisugárzásával a szokásosnál is dominánsabbá tette a nő alakját. A szombaton bemutatkozó Altorjay Tamás (fotó) pályafutása talán legjobb alakítását nyújtotta Kékszakállúként: nemes, gyengéd, mégis határozott férfiassággal formálta meg a figurát. Szonda Éva (fotó) Juditja érett, odaadó, kíváncsi és szenvedélyes asszony, aki minden titkával együtt akarja és elfogadja a férfit. Mindketten bensőségesen, ugyanakkor nagy drámai erővel énekeltek. A Szegedi Szimfonikus Zenekar a premieren Selmeczi György, másnap Kardos Gábor dirigálásával karakteresen, pontosan szólaltatta meg Bartók muzsikáját. Különösen tetszett az az építkezés, ahogyan a zenedráma eljutott az ötödik ajtó megnyitása utáni csúcspontig.

A magyar, román és szlovák, sőt arab népzenei forrásból táplálkozó Táncszvit című zenekari művét Bartók 1923-ban Pest és Buda egyesítésének ötvenedik évfordulójára komponálta. Juronics koreográfiája a folklór modern közegben való eltorzulását, kiüresedését mutatta meg. Bár lineárisan haladó történetet aligha lehet a táncjátékban felfedezni, inkább csak jellegzetes karakterek vonulnak fel, annyi mégis nyilvánvaló: egy úri társaság disznóölésre készül. A szituáció ironikusságát erősíti a magasban lebegő disznócsontváz és a sertés részeit a hentesnél látható módon jelző tábla.

Juronics Tamás feles pálinkát kínáló házigazdaként – vagy inkább pincérként – maga is részt vesz a játékban. A magyar néptánc motívumait is felvillantó darabban különösen tetszett a Finta Gábor által táncolt energikus, robusztus böllérfigura. A mozdulatok szépségével, kifejezőerejével különösen Markovics Ági és Barta Dóra kápráztatott el.A Szegedi Nemzeti Színház a Bartók-esttel méltó módon emlékezett meg a komponista kettős jubileumáról.

Forrás: www.delmagyar.hu
Szonda Éva (Judit) és Altorjay Tamás (Kékszakállú). Fotó: Frank Yvette

[Hollósi Zsolt]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu