Dátum: 2019. október 15. kedd    Mai névnap(ok): Teréz


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

’’…az emberek állatok, az állatok emberek…’’
Iglódi István (fotó), a Magyar Színház igazgatója a Pécsi Nemzeti Színházban rendezi a Macskafogó című musicalt, melyet Szikora Róbert és Valla Attila írt Nepp József és Ternovszky Béla nagy sikerű rajzfilmje alapján.
Bemutató, 2005. október 8-án.

Nemrég hosszabbították meg az igazgatói szerződését három évvel a Magyar Színház élén. Mit gondol, milyen évek várnak önre?

Jó érzéssel vágok neki, mert én lehettem az újjáalakított Magyar Színház élén az első igazgató. Tényleg elölről kellett elkezdenünk a munkát, az együttest megrázta az, ami a struktúraváltás közben történt.

Mit jelentett a Nemzeti Színház rangját elveszteni?

Rangot? A Nemzeti Színháznak ebben az országban nincsen rangja, csak címe van. A Nemzeti Színházban dolgozó emberekben, akik ott éltek, igen is volt egyfajta öntudat, hogy ők Nemzeti Színházat csinálnak, de ez semmi előnnyel nem járt. Ezt az öntudatot vették el tőlük, vissza kellett adni a társulat önbizalmát. Az eltelt öt év alatt ezt sikerült megoldanunk, elmondhatom, remek előadásaink születtek. Újabb nézőréteg is bejött a színházunkba, elkezdtünk építeni valamit, amit rossz érzés lett volna félbehagyni. Ez a három év, amellyel meghosszabbították az igazgatói megbízatásom, biztosítékot jelent, hogy úgy fogok elbúcsúzni, hogy az elkezdett munkát be is fejezhetem.

 
Mit szeretne még elérni a társulattal?

Két rétegből áll a társulatunk, egy erős fiatal mezőnyből és egy idős színházi karból, ők az egész országban egyedülálló értéket képviselnek. Az elmúlt öt évben nagyon ügyeltem rá, hogy az idős művészek megkapják a lehetőséget, hogy annyit játszanak, amennyit bírnak, és ajándékozzanak meg bennünket alakításokkal. Ez megtörtént. A fiatal színészeimre is vigyáztam, az elkövetkező időszakban olyan szintre akarom felfejleszteni őket, hogy bekövetkezhessen a jó értelemben vett hatalomátvétel, s hogy én, három év után nyugodtan távozhassak, mert ott vannak azok az emberek, akik ezt a színházat tovább fogják vinni.

Mostanában elég sokat vitatkoztak a színházi struktúráról, szó esett már arról is, hogy időben kell tudni visszavonulni a színházigazgatói székből. Ön ezt tervezi?

Úgy érzem, ha eltelik ez a három év, akkor már hatvanöt év felé fogok járni. A színházigazgatói elfoglaltságot sohasem űztem túl szívesen, megtettem, amit megtehettem. A döntésem teljesen független ettől a divatos ügytől, hogy átadni a hatalmat, meg struktúrát átalakítani. Én úgy vigyáznék erre a struktúrára, mint a szemem fényére! Mert meg lehet nézni, milyen, ha átalakítják! Csak tessék elmenni Európába, és ott működik az átalakított struktúra, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a prózai színjátszás úgyszólván meg is szűnt. Ha még lesz erőm később arra, hogy néhány előadást eljátszak, s néhányat megrendezzek, hálás leszek az istennek.

 
Pécset nem a saját társulatával dolgozik, mit tapasztalt, most a próbafolyamat vége felé tartanak…

Udvariasság nélkül mondom, hogy egy jó társulatot ismertem meg. Egészen kiváló színészek is vannak Pécsett. Az elmúlt évadban Sopronban dolgoztam, Békéscsabán és Szegeden. Megdöbbentő, hogy vidéken milyen jó minőségű színészekre akad az ember, kár, hogy őket nem ismerheti az egész ország.

A vidéki társulatokban a színészek többet, többfélét játszanak, mint mondjuk Budapesten, ahol például a Vígszínházban több remek, fiatal színész van parkoló pályán…

Igen. Pécsett, ha jól számoltam tíz premier lesz az évadban, ezt egy budapesti színház nem engedheti meg magának. Viszont Budapesten, ha valaki egy jó előadásban jót alakít, az évekig színpadon marad. Nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy több olyan előadás fut Pécsett, ami több évadon át is színpadon maradt.

Főként musical…

Igen, de nem a mundér védelme érdekében mondom, hogy ne nézzük le ezt a műfajt! A világon mindenhol többet megy a musical, mint a prózai darab. És ez nem a musical bűne.

 
Milyen lesz a Macskafogó? Az alapmű egy rajzfilm, tele volt dallamokkal, remek figurákkal, konfliktusokkal…

Érdekes módon, a dallamok tovább élnek az emberekben, s azt a kérdést tették fel számomra, hogy miért kellett itt még zenét írni. Ha megnézzük a rajzfilmben ez csak öt perc, de mennyire kiváló öt perc! Csak ebből nem lehetett volna egy egész estés művet összehozni. A Macskafogó azon musicalek családjába fog besorolódni, ahol az emberek állatok, az állatok emberek. Ezáltal én teljesen jogosnak érzem a musical létrejöttét. A rajzfilm alapműként akár remekműnek is nevezhető, ebből az anyagból színpadi művet létrehozni izgalmas vállalkozás. Emiatt vállaltam el a munkát, és azt hiszem, eredménye is lesz. A rajzfilmen azért nevettünk, mert egy állat úgy viselkedik, mint egy ember. Nekem az az érzésem, hogy egy utam maradt: egy ember viselkedjen úgy, mint egy állat, illetve a viselkedése csúszkáljon ide-oda, visszamegyünk állatból emberré, de vannak pillanatok, amikor csak állati akciók, reakciók működnek. A színészek picit állattá vannak sminkelve, a ruhájuk is kicsit olyan, például van farkincája a cicának, de mindenki olyan ruhát visel, mint egy ember, de az a ruha egy picit olyasmi, mint hogyha nem az lenne. Bizonyos öltözékű emberekről is mondunk állati jelzőket, hogy úgy néz ki, mint egy cica, olyan a bőre, mint a vízilónak…

Az ön rendezése mi mást tud adni, mint a rajzfilm?

Lesznek olyanok, akik össze fogják hasonlítani az alapművel, ez magától adódik, de ha a mi előadásunkon is eltöltenek két jó órát, s legalább annyit tudnak mulatni, mint a rajzfilmen, akkor már megérte. Ugyanarról fogunk szólni, a jókról és a rosszakról, a drámairodalom örök mondandójáról: a jónak azért mégiscsak illik győzni a végén! Akkor is, ha ez irreális győzelem.

 
Szikora Róbert írta a zenét, hogyan tudnak együtt dolgozni?

Jól. Ha nem is minden zenéje, de biztos vagyok benne, hogy a musicalben lesznek meglepő dallamai, senki nem tudná megmondani elsőre, hogy azt ő írta. Más anyagai, pedig olyanok, mint amilyeneket megszoktunk tőle. Egy musical ősbemutatójánál állandóan átalakul minden, most két és fél héttel vagyunk az ősbemutató előtt, még nincs meg az az alapunk, ami a premieren megszólal. A számítógépes technika segítségével már ezt is meg lehet tenni. Amikor először kezdtem így melózni, akkor a próbák megindulás előtt két és fél hónappal a zenei alap már elkészült. Utána bármi alakult, nem lehetett változtatni, néha azt éreztem, hogy istenem, ha akkor, amikor ezt felvettük, tudtam volna, hogy mit is akarok valójában! Más tempókat csináltam volna, más átkötéseket. A színházi munkában ez az egész átalakult, s ebben nagyon értékes segítőre leletem a Pécsi Nemzeti Színházban Bókay Zoltán személyében. Elmondhatom, az egész társulat várja már az október 8-át, az ősbemutató napját.

Fotó: Körtvélyesi László

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu