Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

LÁTTAM KÉT FILMET…
Láttam két filmet, amelyekben ugyanaz a színész - SEAN PENN – játszotta a főszerepet. Mindkét alkalom meggyőzött róla, hogy a rendkívüli tehetségek számára a filmvásznon megoldott feladat nem csak pénzkereseti lehetőség, foglalkozás, és garancia a világhírre, hanem rendkívüli alkalom, arra hogy fizikai és külső adottságai megváltoztatása nélkül a színészi pálya kínálta lehetőségeket kihasználva helyettünk és velünk többféle életet is átélhessenek.
Keményen megdolgoznak érte, esetleg rámegy az egészségük, a magánéletük, sőt az egész személységük is beleroppanhat, de közben éppen arra mutatnak példát, hogy a rendkívüli tehetség nyomán született művészi teljesítményük garancia arra, hogy a maguk szakmájában megkerülhetetlen emberekké váljanak. Ilyen filmszínész lett Sean Penn is. A véletlen hozta úgy, hogy szinte néhány nap különbséggel került a magyar mozikba két remek alakítása : a Titanic Filmfesztiválon bemutatott Samuel Bicke a RICHARD NIXON-MERÉNYLETBEN és Tobin Teller A TOLMÁCSBAN.
A Nixon film Niels Mueller első rendezése, a Tolmács a veterán Sydney Pollack / Távol Afrikátol,Tootsie, A cég, A keselyű három napja, A lovakat lelövik ugye?, Bobby Dearfield, / több mint huszadik rendezése és aki producernek is a legrangosabbak közé tartozik / legutóbb a HIDEGHEGY-gyel gyarapította hírnevét és vagyonát/.

Pennt 1996 óta négyszer jelölték Oscar- díjra a legjobb férfi alakítás kategóriában /Ments meg, uram, a világ második legjobb gitárosa, Nevem Sam, és a Titokzatos folyó/, de csak az utóbbiért kapta meg a szobrocskát. Viszont közben eljátszotta a 21 gramm főszerepét is, amellyel végkép a hollywoodi élvonal tartós klubtagja lett. A Zűrzavarban / Hurlyburly- 1998 / még 150 ezer dollárért játszik el egy szerepet Kevin Spaceyvel, Meg Ryannel és Robin Righttal, aki Madonna után második felesége lett öt évig tartó és két gyereket hozó együttélés után. A Nevem Samért / 2001/ már 5 milliót kap és ez a szám azóta csak egyre emelkedik. Ami viszont ennél sokkal fontosabb alakításainak színvonala és filmes jelenléte is.

A Richard Nixon-merénylet - SEAN PENN
 
A Nixon filmet elsősorban miatta érdemes megnézni, meg ha látni akarjuk szintén színésznő édesanyját Eileen Ryant, aki az elvált feleség / Naomi Watts anyját alakítja, de 1968-ban volt nagyanyja is két színész fiának az At close Range-ben. A három színész fivérből a legidősebb, Michael a Boogie Nightsban látható és elsősorban zeneszerzőként kapósabb a filmes világban. A fiatalabb, Chris a Kutyaszorító Eddie Cabbot-jaként ismert. Sőt 1995-ben Sean Penn az írója, producere és rendezője a Crossing Guard című filmnek Jack Nicholsonnal a főszerepben és egy –egy epizódalakításban színésznő anyja és elsősorban tévérendező apja / Leo Penn / is felbukkan.
A Merénylet Richárd Nixon azért első filmnek kifejezetten figyelemre méltó, de stílusa, tempója története megalapozottan lassú, igazán csak az ínyencek találnak benne élvezetet. Egészében a történet a filmen ritkán látható igazi, hétköznapi Amerikát mutatja be. A vesztesek világát, ahol a sikertelenségekből csak valami rendkívüli tettel lehet kitörni és a rendező egy valóban megtörtént esetre építve éppen az tárja fel igen aprólékosan, hogy a lekopott, sivár, kilátástalan hétköznapok Amerikájában, az egyedül lét és a kudarcok sora hogyan teszi tönkre és hajtja bele a jelentéktelen bútor ügynök Bicke-t egy nagy tervbe, az elnök elleni merényletbe, amelyet aztán szintén úgy elfuserál, mint ahogy egész életét.

A Richard Nixon-merénylet - SEAN PENN
 
Bicke figurájának rengeteg előzménye van az amerikai irodalomban, filmművészetben. Csak a két legfontosabbat említem: Willy Loman Miller drámájában, Az ügynök halálában és Travis Bickle / Robert de Niro és Martin Scorsese nagyszerű Taxisofőrjében /. Itt a két név hasonlósága is finom utalás, ám szerintem Penn sok újat mond el a kisember kiszolgáltatottságáról, mert a tőle megszokott gesztusvilág középpontjába helyezett ütődöttséggel annyi szánni való pillanatot, annyi apró emberi kapaszkodást képes összesűríteni, hogy a néző egyszerűen nem tudja le venni a vászonról a szemét , még a rendezőileg gyengébben sikerült pillanatokban sem.
Sajnos a Nixon filmben ilyen a nyilvánvalóan kulcsjelenetnek mondható balul sikerült repülőgépi lövöldözés, ahol a mű egész színvonalához képest a rendező rutintalansága miatt egyszerre borul fel az eddig hibátlan színészvezetés is és a zűrzavarból elsősorban csak Penn rémült arcára és tétova tekintetére emlékszünk vissza. Egész stílusára azt szokták mondani, hogy „teljesen eszköztelen”. Pedig Sean Penn minden alkalommal – miközben valóban kevés és állandó gesztusrendszerrel húzza magára a figurát – mindig pontosan érzékelteti, hogy milyen világból jött és mit tud arról a hősről akit megformál és aki az ő megjelenítésében mégis mindig egy kicsit más, mint a korábbi szerep.

A tolmács, az első közös filmje Sydney Pollackkal és a rendező érdeme, hogy ebben az egyébként izgalmas és kitűnően megcsinált hagyományos krimiben összehozta őt Nicole Kidmannal, aki talán a hagyományos hollywoodi ikonográfia szerint nem véletlenül nem játszott eddig együtt Pennel.
A sorrendben egymásután forgatott két szerep valószínűleg véletlen találkozása mellett a két film egyedi érdekessége, hogy míg az első cselekménye szerint a főhős célja egy politikai merénylet végrehajtása – méghozzá az Egyesült Államok elnöke ellen – addig a másodikban szintén egy politikai merényletet kell megakadályoznia, amelynek célpontja egy, az ENSZ-ben felszólalni készülő afrikai diktátor.

A tolmács - SEAN PENN
 
Mindkettő abszolút főszerep, legfeljebb a Nixon filmben nincs mellette más jelentős színész. Illetve a kisebb figurák éppen arra vannak kitalálva, hogy rövid jeleneteikkel is érzékeltessék Bicke megalázó helyzetét és reménytelen, kilátástalan erőlködését, hogy „valaki lehessen”. Itt a politika a kor kulisszáinak hagyományos rekvizituma szerint csak a képernyőn jelenik meg: a televízióban időnként az áldozatnak és így „megváltónak” kiszemelt Nixon beszél, hol közeliben, hol csak háttérben. Ezzel a rendező nem csak a megcélzott, de balsikerű végkifejletre utal azzal, hogy Bicke-Penn figurának egyedül kell megküzdenie a Watergate-ügy utolsó korszakába jutott Amerika gorkiji értelemben vett „mélybe” süllyedt és magára maradt kisemberének elviselhetetlen poklával, hanem lehetővé teszi azt is, hogy Sean Pennek elhiggyük a szinte közhelynek tűnő tényt: egyetlen elátkozott sorsú ember ügye egy lekopott világban képes érzékelteti egy teljesen kiürült társadalom „elvetemültségét”. És eközben a barázdált, fintorogva örökké változó arc egy lélek valóságos vándorlásainak térképét rajzolja fel és vési bele memóriánkba.

A tolmácsban Penn szinte sosincs egyedül, sőt mindig akcióban látjuk, amint a titkosszolgálat egyik tisztjeként igyekszik elébe vágni az elkerülhetetlennek. Ráadásul, míg Bicke egy többnyire lekopott lakásban vívja magános harcát a saját démonaival, addig Tobin Keller, az ügynök a világ egyik legmozgalmasabb helyszínén, a New Yorki ENSZ palotában és annak környékén állandó rohanásban adja nem mindennapi mimikáját a sokszor bizony nem elég hiteles akció, vagy szerelmi jelenetekhez. /Mellesleg a rendező Sidney Pollack legnagyobb érdeme, hogy az ENSZ épületébe és helyszíneire először engedetek be játékfilmes kamerákat /.

A tolmács - SEAN PENN
 
Végül is mindkét filmben a fő „helyszín” Sean Penn arca: kissé húsos álla közepén a vonzó, férfias gödör, vékony ajkai hol hitetlenkedve összepréselve, sokszor kissé nyitva. Ez a sajátos, visszatérő szájtartás szinte minden filmben remekül működik: A Nevem Samben az ütődöttség, a Titokzatos folyóban az elszántság, a 21 grammban a tétova fájdalom kifejezésére szolgál. A két szem körül a rendkívül mély és igen mozgékony barázdák, a szemgödörben a látszólag apró szempár, valószínűtlen kékséggel és vélhetően ma már inkább ösztönös, mint tudatos fokuszálással a változó mélységben változó intenzitású örömöt, fájdalmat sugározva.

A viharos életű Sean Penn – mindenki ismeri Madonna idején zajló balhéit, kábítószeres kalandjait. De kevesen tudják, hogy 1987-ben 32 napot börtönben töltött, mert megütött egy statisztát, hogy elsősorban televízióban tevékenykedő színész-rendező apját az ötvenes években az Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság az ötvenes évekbeli bátor viselkedése miatt elítélte és emiatt feketelistára került Hollywoodban. Az már ismertebb 2002-ben 56 ezer dolláros hirdetést adott fel, bírálva George Bush iraki politikáját. 1997 októberében a brit Empire magazin szerint a „Minden idők 100 legjobb színésze” listáján a 76. helyet kapta. A két legutóbbi alakítása alapján szerintem jelentősen előre rukkolt, különösen ha csak az élő filmszínészeket számítjuk bele.

[Wisinger István]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu