Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Pirandello: IV. Henrik
A Radnóti Színház előadásának nagy vesztese Szervét Tibor (fotó), mert az olasz vendégrendező felületesen olvasta el Pirandello Henrikjét.
Pirandello háromfelvonásos tragédiáját, a IV. Henriket a Radnóti Színházban az olasz vendégrendező, Stefano de Luca állította színpadra. Kár, hogy a rendezőről sem a szórólapokról, sem az előzetesekből semmit sem tudunk meg. Vajon minek alapján bízta meg a színház a nem igazán könnyűnek nevezhető előadás megrendezésével? A darab nálunk igencsak ritkán játszott műnek számít.
Először 1941-ben az akkori Madách Színházban Pünkösti Andor rendezte meg Várkonyi Zoltánnal a címszerepben. 1970-ben Várkonyi volt a rendező, és Latinovits IV. Henrik. 1985-ben Szolnokon Árkosi Árpád állította színpadra Kovács Lajossal a címszerepben, majd következett 1995-ben Sopronban Szikora János és Székhelyi József kettőse. 2003-ban a Pécsi Nemzeti Színház tűzte műsorára, Nagy Viktor rendezésében Rózsa Miklós volt IV. Henrik.

 
A Várkonyiról fennmaradt fotókból ítélve a tekintetében volt valami félelmetes. Latinovits 1970-ben szerződött másodszor a Vígszínházba, s már a nagyközönség előtt is közismert volt, hogy „nehezen kezelhető” ember és művész. Az emberek zarándokoltak: látni akarták az élő legenda magánkitöréseit Pirandello mondataival elegyítve. A színész nem élt vissza a lehetőséggel: visszafogottan, tartózkodóan, mégis rendkívüli drámai hőfokon játszott. Aki látta az előadást, sokáig megőrizte Latinovits alakítását.
Nem értékítélet, de a később létrejött hazai előadásokat az újkori színháztörténet nem igazán jegyzi. Mindez egyben azt is bizonyítja, hogy egy színháznak csak akkor szabad elővenni ezt a művet, ha van egy karizmatikus színésze, aki rendelkezik azokkal a színészi eszközökkel, melyekkel hihetővé tudja tenni a figurát.

 
Szervét Tibor mint IV. Henrik? – Hm! A szereposztás bizonyára sokakat kíváncsivá tett. Bárhogy is kertelünk, Pirandello 1922-ben írott IV. Henrikjének szüzséje napjainkban kissé avíttnak hat. Ma már sokkal többet tudunk a pszichoanalízisről, a skizofréniáról, az emlékezetkihagyásról. József Attila vagy Karinthy Gábor, de akár Latinovits Zoltán kórtörténete szinte irodalmi olvasmány.
„Az őrült, amikor meggyógyul, nem akar visszatérni a valóságos világba – írja Pirandello –, mert számára az álmodott élet szebb, mint a XX. század valósága.”
Nagy tétje van annak, ha egy színész hisz rendezője, alkalmasint direktora bizalmában, s elvállalja az alkatától, emberi gondolkodásától, fizimiskájától idegen szerepet, amely mellesleg nemcsak az őrület megjelenítéséről, hanem egyfajta szerepjátszásról is szól. IV. Henrik mondja a tragédia III. felvonásában: „Jobbnak láttam, ha őrült maradok, hiszen itt minden rendelkezésemre állt, hogy élvezhessem ennek az új életformának az örömét. Igen: tudatosan, a legtisztább elmével végigélni az őrültségemet, hogy bosszút álljak azon a durva kövön, amely beszakította a fejemet!” Nos, akárhogy is vesszük, Szervét Tibor ezt a bonyolult hőst nem tudta felmutatni.

 
A rendező szándéka (ha egyáltalán volt ilyen) nem jött át a rivaldán. Füzér Anni összes díszleteleme rengeteg tüllfüggönyből áll, ami arra lenne hivatott, hogy IV. Henrik úgy mutassa fel tragédiájának újabb és újabb rétegeit, mint ahogy Peer Gynt fejti le a hagyma héját – csakhogy egy idő után a függönyhúzogatás bumerángként csap vissza, s egyre idegesítőbb. Pláne, ha még tévesztenek is a szereplő személyek. A színlap feltünteti Török Tamarát tolmácsként, aki bizonyára kemény munkát végzett, de úgy tűnik, a rendezőnek nem volt füle a magyar mondatokra, hiszen az is ritkán fordul elő, hogy egy ilyen kicsinyke színházban a negyedik sorban sem lehet érteni-hallani, hogy mi hangzik el. Az is furcsa, hogy a rendező úgy állított be egyes szereplőket, hogy a nézőtér szélén ülők a tragédia végkifejletében egy színész vétlen takarása miatt nem látják, hogy kit is szúrt meg IV. Henrik.

 
A színészek – Kováts Adél, Kovalik Ágnes, Karalyos Gábor, Schneider Zoltán, Mészáros Tamás, Csányi Sándor – mintha már egy másik darabban eljátszották volna megszokott szerepüket. Kocsó Gábor (az orvos) pedig egy másik színházban játszotta el ugyanezt a figurát. Epres Attila (Belcredi báró) érdekes karakteralakításával hozta a Pirandello által megírt figurát. Keres Emilnek négyszavas szerepet adni – nos, ez csak arra jó, hogy az unatkozó közönség (volt, aki behunyt szemmel relaxált) elgondolkozzon azon, hogy vajon tudta-e az olasz rendező, hogy kivel is dolgozik. Keres Emil egykor ennek a színháznak volt a direktora, pályája csúcsán sikeres színész és versmondó. Ezt a szerepet egy nyolcvanéves, Kossuth-díjas színész számára még az outsider néző is méltánytalannak, megalázónak tartja.

Fotó: Peti Péter

[Deák Attila]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu