Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Valahol valami.
Lázár Balázs (fotó) 1999-ben már előadott Bertók László verseiből egy saját maga által szerkesztett estet, de már akkor sem a korábban felvázolt módon tette és most, 2004. november 11-én sem. Bertók László szonettjei frissnek hatottak a Vígszínház Házi Színpadán.
Ha egy fiatal színész verset szeretne mondani közönség előtt, akkor nehéz feladatot választott magának, különösképpen, ha az általa választott költő kortársunk. És nem azért, mert lehetetlenség a kortárs költő verseit elmondani, és még azért sem, mert a színházigazgatók képtelenek elképzelni, akadhat közönsége a versnek, ráadásul azért sem, mert a potenciális közönség alig-alig tud valamit a kortárs költészetről (egy verseskötet 1000 példányban jelenik meg, ha alkotója Kossuth-díjas, egyébként ritka kivételektől eltekintve 500 példányban). Csak azért nehéz, mert az önálló est, mint műfaj, ma nem igazán divatos.

Sztereotípia, hogy a költői est olyan, hogy kiáll a hírneves színész fehér ingben, s a költő szavait mintegy tolmácsolja, állva, ülve, fülbe súgva, ordibálva, lágyan zümmögve, andalítva, a szó mágiáját, ritmusát, dallamát, gondolatiságát érteti meg személyes kisugárzásával felerősítve vagy éppen elhomályosítva. Az estek szerkesztése inkább reprezentatív jellegű, felvillantanak egy-egy korszakból, stílusból valamit, ami első hallásra is befogadható. Nem jellemző az ilyen estekre a mozgás, sőt a mimikáról is lemondhatnak a színészek, előfordulhat lehunyt szemű, átérző, szenvedő, szenvelgő színész is, és színész, aki csak mondja és mondja, kis zene szól a háttérből, és a néző figyelmének ki kell tartania akár másfél órán át.

Lázár Balázs 1999-ben már előadott Bertók László verseiből egy saját maga által szerkesztett estet, de már akkor sem a korábban felvázolt módon tette és most, 2004-ben sem. Lázár Balázs előadásában Bertók László (Az esten a Három az ötödiken, Deszkatavasz, Februári kés, Valahol valami, Háromkák című kötetekből hangoztak el részletek) szonettjei olyan frissnek hatottak a Vígszínház Házi Színpadán, mintha csak ma születtek volna, pedig a ’90-es évek rendszerváltás etikájának groteszk, szkeptikus, ironikus felvillantásai, lenyomatai annak, hogy a káoszban a szellemi szabadság miképpen őrizhető meg.
Lázár Balázs a szövegeket játékba vitte, mintha egy különös monodráma született volna meg, egy különös, jelenkori dosztojevszkiji figura. Nem mondott le a színészi eszköztáráról, ami versmondás esetén konvencionálisan erősen korlátozott, nem férne bele az, hogy a színész megmozduljon, vagy bármi olyat műveljen, ami a szövegmondás elsődleges fontosságát, s a befogadását zavarhatja. Konvencionálisan a színész színészi eszközeinek nagyobb részét mintegy letéve, csak hangjával, mimikájával interpretálja a szöveget. Lázár átülteti a színpadra Bertók költészetét, és a versek színpadi szövegként is megállják a helyüket. Megkapjuk a versek mozgásszínházi és helyzetgyakorlatokba oltott interpretációját is.

 
A Lázár teremtette figura őszinte nyíltsággal játszik, s közben viccel, ironizál, reflektál önmagára, a helyzetre, szellemi önkínzása, öntisztázása, egyszerre önmegsemmisítés és önteremtés, felülkerekedés az egymással szembenálló szellemi pozíciókkal, értékrendekkel. Ez a figura a nézők előtt lehetőségeket villant fel, feltár egy viszonyrendszert, ami ott születik meg, a nézővel, a nézőben.
A Bertók versek olvasva nehezebbek, Lázár értelmezésében a bertóki verskonstrukció a nézőt meghökkenti, elcsöndesíti és megnevetteti, elgondolkodtatja, de nem akar sem megváltani, sem utat mutatni a boldog jövő felé. Lázár Balázs inkább felvonta a szemöldökét, és a közönségére nézett, kérdezett tőlük, megteremtette ugyanazt a közvetlenséget és távolságot is egyben, amely a költő és olvasója, a költő és kora között feszül. Egyszerre szkeptikus, tapogatózó az előadásmódja elkötelezett küzdelem az elkötelezettség ellen, küzdelem a tisztánlátásért. Nagy szó ez, hogy küzdelem, szellemi értelemben vett küzdelemről van szó, nem kardcsörtékről. Az irónia, mondhatni a színész és a néző közötti térben születik meg. A Lázár teremtette figura nézői reakció nélkül képtelen kibontakozni. A színházi térbe került nézőt együttalkotásra bírja Lázár, a figyelmükkel játszik, és az időérzékükkel.
Olyan mérvű szuggesztív koncentráció született meg ott a színházi térben, amelyben elveszett a hétköznapi idő. Nem véletlen hogy a díszletben olyan fontosak voltak az órák. Húsz különböző óra, csörgő, kakukkos és ferdén álló ingaóra, mind más időt mutattak, de még néha-néha egy metronóm kattogása is az időre tette a hangsúlyt. Az esten a tárgyhasználat is nagy fontossággal bír. Egy széket használ Lázár (ahogy tette 1999-ben is) de nem feltétlenül rendeltetésszerűen. Helyzetgyakorlataiban a székből lehet akár ökör is, pódium, de úgy is forgatta, mintegy játszótársat, és úgy is nézett át rajta, mintha börtönrácson lesne ki.

Az estet felfoghatnánk úgyis, mint Bertók László költészetének szcenírozását, egyfajta kreativitás gyakorlatokból összeállított egységet, melyben egy-egy szöveg nélküli, csak mozgással, és zenével megszületett jelenet éppúgy lehetett volna egy-egy „Bertók vers” is.

Az est szerkesztésébe két apróbb hiba került, nem is pontos a hiba kifejezés, helyesebb a zárvány szó. A két zárvány két vers volt, mindkettő alkalmi vers, felvállaltan egy helyzetet, vagy feladatot oldottak meg, mindkettő nagyon jól szavalható klasszikus mintára készült szöveg, mégsem tudtak a Valahol valami című estbe szervesülni, mert visszaidézték a hagyományos, kissé poros költői estek hangulatát, ahol a versmondás értéket őriz, és nem értéket termet, mint az est egyéb időszakában.

Az 1999-es est zenei kulisszáját a Kronos Quartet kortárs zenéje jelentette, főképpen Elliot Sharp Digital című műve, amelynek alapja írógépek ritmikus kopogása volt, 2004-ben viszont a zene is a színpadon született meg, de míg 1999-ben a Bertók versek világához illő kortárs zene, addig 2004-ben ellenpontozó szerkesztési elv vezette Lázárt.
Az esten közreműködő Tallián Marianne Bach hegedűre írt szóló szonátákat játszott, de ő maga is megszólalt a bertóki haikuk, a Háromkák rész előadásakor, a férfi-női princípium dinamikus vitájává változtatva az est utolsó harmadát. Itt kapott értelmet Lázár és Tallián jelmeze, a sárkánymintás zsinóros ing, amely egyszerre tűnt magyarosnak - a zsinórozás miatt, s egyszerre japánnak - a sárkánymintáktól.

Az est kimagasló alakítást igénylő színészi feladat, mind szellemi, mind fizikai értelemben. Óriási energiákat mozgatott meg Lázár Balázs, és olyan szellemi érték született, amely nem forintosítható. Lázár bizonyította, verset mondani klasszikus iskolán nevelkedetten, de egyéni ízzel is lehet, érvényesen. Aki nem látta nézze meg, valahol, valamikor (legközelebb januárban látható, a Vígszínház Házi Színpadán.

Fotó: Peti Péter

[Balogh Robert]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu