Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

’’Budavár 1686’’
A Budai Várgondnokság Közhasznú Társaság ’’Budavár 1686’’ címmel látványos hadtörténeti ünnepi megemlékezést rendezett Európa összefogására Budavárért, az Újvilág kertben. A rendezvény fővédnöke dr. Hiller István miniszter. Ünnepi beszédet mondott Ács Tamás miniszteri biztos. Megjelent és beszédet mondott Aydan Karahan, a Török Köztársaság nagykövete. Alább a beszédeiket olvashatják, és képriportunkat láthatják.
Ács Tamás, miniszteri biztos megnyitója:

Tisztelt Nagykövet úr! Tisztelt hölgyeim és uraim!

Különleges alkalomból gyűltünk ma itt össze. Egy olyan hadtörténeti ünnep miatt, amelyen Magyarország egy meghatározó történelmi korszakáról és egy rendkívüli ostromról emlékezünk meg.
Tekintsünk hát kicsit vissza a múltba!

Ma a közös érdekek és a közös értékek egyesítik Európát, és így volt ez a XVII. században is. Akkoriban azonban volt egy közös ügyünk, amely minden másnál fontosabb volt: meg kellett óvni a keresztény Európát az immár Bécset fenyegető oszmán birodalomtól.
XI. Ince pápa volt az, akinek sikerült Európa védelmére összefognia a kontinens legkülönbözőbb nemzeteit, létrehozta a Szent Ligát, és megteremtette a hadviselés anyagi feltételeit. A szövetségesek először Bécset védték meg. De ez még csak a kezdet volt. A keresztény és az iszlám világ között akkoriban Magyarország volt a határ, fellegvára pedig Buda vára volt. Buda és hazánk felszabadítása nélkül Európa nem lehetett teljes és biztonságos.

Buda felmentésére egy 104.500 fős igazi nemzetközi hadsereg jött létre. A német és svéd csapatok mellé francia, spanyol, olasz, angol, flamand, vallon, dán és lengyel önkéntesek sorakoztak fel, akikhez 15 ezer magyar katona is csatlakozott.
A harc 1686 júliusában kezdődött.
A szövetségesek eleinte hatalmas veszteségeket szenvedtek, s csak lassan haladtak előre. Szeptember másodika délutánján már a hatodik ostromot indították a támadók a vár bevételére. Csak később derült ki, hogy végül is ez lett a döntő roham.

Képzeljék csak el, micsoda harc lehetett ez!
Azzal kezdődött az egész, hogy a törökök egy aknával fel akarták robbantani a támadók állásait. De elszámították magukat. Rés keletkezett ugyanis a várfalon, amelyet a szövetségesek délután három órakor megrohamoztak. Egyórai véres harc után elsőként Petneházy Dávid, volt kuruc vezér és 800 hajdú hatolt be a várba, a mai Úri utcánál.
A várat tehát bő két és fél hónap után sikerült bevenni a keményen ellenálló török védőktől.
145 év óta szeptember másodika volt az első nap, amikor nem zengett naponta ötször a müezzin éneke a mecsetté alakított Mátyás templom tornyából.
A harcos számára azonban a győzelem órája a legnehezebb, és ez most nem csak a rettenetes emberi áldozat miatt volt igaz. Buda az ostrom után szinte teljesen romba dőlt – a győztesek csak egy füstölgő romhalmazt mondhattak a magukénak. A híres hadmérnök, Marsigli például a romok alól kaparta ki Mátyás corvináinak a maradványait. Nemcsak a magyar királyok palotája pusztult el az ostromban, hanem a törökök által emelt fürdők, mecsetek nagy része is.

Buda visszavétele a pusztulás ellenére is hatalmas és jelképes küzdelem volt, egy hosszas háborúskodás egyik csúcspontja. A mai esemény azonban nem csak ennek az évfordulója miatt különleges, hanem azért is, mert a főszerepet most a csata és a szembenállás helyett az összefogás és a közös értékek játsszák.
Az akkori katonák viseletét, fegyvereit, hadművészetét, tábori életmódját, szokásait, mesterségeit, táncait és zenéjét idézi fel a Budavár 1686 nevű rendezvény. A szervezők fontosnak tartották azt is, hogy a mai emberek figyelmét ráirányítsák a magyarországi török kulturális örökségre, amelynek az épített emlékek éppúgy részei, mint a magyar konyhában meghonosodott török étkek. A harcos múlt emlékei mellett a békés együttélés is nagy hangsúlyt kap.
Hiszen ennek a közös létnek rengeteg emléke van – akár csak itt, Budán is. A Császár, a Király, a Rudas, a Rác fürdőt, az imaházakat, a dzsámikat, sőt, nem messze innen Gül Baba türbéjét is a törökök hagyták ránk. Ez a kor megihlette a legnagyobb íróinkat, amelynek eredményeképpen olyan remek regényeket olvashatunk, mint a Koppányi aga testamentuma, az Egri csillagok, A beszélő köntös vagy A fekete város.
A török kultúra azonban sokkal mélyebb szinteken is egyesült a miénkkel. Elég arra gondolni, hogy ezer kimondott szavunkból harminchat török eredetű. Reggel például a török díványról kelünk fel, aztán török kávét avagy török joghurtot iszunk, török kefével mosunk fogat, török zsebbe tesszük a török dohányt, délben pedig a pörkölthöz török tarhonyát eszünk. Úgy megszoktuk ezeket a szavakat, mint török a pipát – hogy rögtön idézzek is egy törökös mondást a sok közül.
(És ha valaki még több törökre vágyik, annak elég kinyitnia a telefonkönyvet, amelyből rögtön látható, Buda és Pest most is tele van Törökökkel…)

Van tehát miért és miről megemlékeznünk. És lesz is mindig. A szervező Budai Várgondnokság Közhasznú Társaság szándéka ugyanis az, hogy a mai rendezvény tradícióvá váljon és kibővüljön. Céljuk az Europa Exclusive nevű programsorozat létrehozása, amelyen a 17. századi európai összefogás emlékezetére szeretnék valamennyi európai uniós tagország kultúráját, turisztikai kínálatát és egyedi, nemzeti termékeit bemutatni. A mai napi „Budavár 1686” címet viselő rendezvény ennek a folyamatnak az első lépése.

Köszönöm a figyelmüket!

Aydan Karahan, a Török Köztársaság nagykövete, beszéde:

Tisztelt Vendégek! Hölgyeim és Uraim!

Néhány száz méterrel nyugatra attól a helytől, ahol most állunk egy magányos sírkő emelkedik. Az emlékmű Buda utolsó oszmán kormányzójának, Abdurrahman Abdi Arnavut Pasának a nyughelyét jelöli, aki 1686-ban, 70 évesen esett el a Bécsi kapunál, szeretett városának védelmezése közben.

A magyar hatóságok által modern török nyelven készíttetett felirat így hangzik: „Hős ellenfél volt, békesség vele.” Amikor első alkalommal olvastam ezt a feliratot, mélységesen megdöbbentem. El sem tudtam képzelni, hogy a törökök és a magyarok egymás ellenségei lehettek, még ha hosszú évszázadokkal ezelőtt is. Tudomásom szerint a Szent Ligának nevezett ostromló csapatok, amelyek kirabolták, majd felégették a népdalok hajdani Budáját nem magyarok voltak.

A történelem azonban soha nem maga a „megkövült idő”, hanem változik, méghozzá aszerint ,hogy honnan nézzük. A pozitivista történelemszemlélet szerint a magyarok és a törökök barátok és szövetségesek voltak, egymás mellett harcoltak 1683-ban Bécs falai alatt, ahol a magyar csapatok a megtisztelő helyet jelentő jobb szárnyon küzdöttek. A normatív történetírás azonban úgy hiszi, hogy mi valójában mindezalatt az idő alatt ellenségek voltunk, csak éppen nem tudtunk erről.

Szerencsére sok olyan magyar és török élt az elmúlt századok során, akiknek sejtésük sem volt arról, hogy halálos ellenségei lennének egymásnak. Az évszázadok folyamán jelentős magyar államférfiak, többek között Rákóczi és Kossuth kerestek menedéket az Oszmán Birodalom területén. Sőt, a történelem annak is tanúja lehetett, ahogy a két nemzet együtt harcolt a közös ellenség ellen az első világháborúban. Néhány török katonát pedig, akik a galíciai fronton estek el, a Budapest szélén található török katonai temetőben helyeztek örök nyugalomra. Köztük volt anyai nagyapám is.

Mindezeket tekintetbe véve nem hiszem, hogy az ’’ellenség’’ szónak valóban szerepelnie kellene kapcsolatunk szótárában. Barátok és szövetségesek voltunk eddig és a jövőben is azok maradunk. Jelenleg a történelem eddigi legnagyobb szövetségének, a NATO-nak vagyunk mindketten tagjai és hisszük, hogy az EU-ban is partnerek leszünk majd.

Megköszönöm e csodálatos esemény szervezőinek, hogy lehetőségem volt hangot adni gondolataimnak és érzéseimnek. Meggyőződésem, hogy együttműködésünk folytatódik majd a jövőben is, hogy ezáltal is gazdagítsuk és szebbé varázsoljuk nem csupán ezt az ünnepséget, hanem közös történelmünket is.

Köszönöm.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Fotó: Kadelka László

[K.L.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu