Dátum: 2019. augusztus 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Menyhért, Mirjam


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Új Forrás - 04.
Föl lehet tenni persze a kérdést – különösen a mai, politikai pártok mentén igen megosztott „szövegkörnyezetben” – , mire jó a múlt sebeire újra rámutatni, és eléggé „korszerű-e” mindezekről versben vallani. De amikor maga a múlt olyan „probléma”, amely mindennapjainkban, kultúránkban, gondolkodásunkban folyamatosan kísért és mérgez, indulatokat szít a gyűlölködésig, akkor a költőnek – ha van értelme ennek a kifejezésnek, s miért ne volna – kötelessége lehet az emlékezetet ébren tartani és a személyes erkölcsi felelősségre rámutatni akkor is, ha „nehéz különbséget tenni aljasság és tisztesség, hazugság és igazság között”.

   új forrás
   Irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat
   Harminchatodik Évfolyam
   
   2004. 4. Szám (Április)
   
   
   TARTALOM
   
   
   VASADI PÉTER: A teljességről; Kard jár köztünk; Kódolt beszéd (versek)
   
    MÉHES KÁROLY: Néma ház; Egy regény születése; Közös (l)akol (novellák)
   
    VARGA IMRE Katoblépász (vers)
   
   
    DOBOZI ESZTER A hallgatás bére; Így is, úgy is (versek)
   
   
    NAGY KOPPÁNY ZSOLT Egy megváltóra; Bűz a lételem (kisprózák)
   
   
    NAGY GÁSPÁR H (9); H (10) (versek)
    PÉCSI GYÖRGYI Nagy Gáspár: Ezredváltó, sűrű évek (tanulmány)
   PÉCSI GYÖRGYI
   
   Nagy Gáspár: Ezredváltó, sűrű évek
   
   Nagy Gáspár – nem utolsó sorban – az Új Forrásban (Öröknyár: elmúltam 9 éves, 1984), illetve a Tiszatájban (A fiú naplójából, 1986) megjelent emlékezetes versei révén a nyolcvanas években (ha nem egy esetben vitatottan is, de) az új közéleti, politikus költészet emblematikus alakjává vált. Vélekedhetünk bárhogy az effajta poétikáról, ma már bizonyos, hogy verseivel, illetve e versek nyilvánosságával tabut tört meg, és a politikai, közéleti kimondhatóság határait is radikálisan tágította –, ugyanis többé nem lehetett úgy beszélni és hallgatni, mint előtte. Az az erkölcsi radikalizmus, amellyel költészetében Nagy Gáspár a Kádár-rendszer hallgatólagosan elfogadott sajátos, az irodalomban mindennapos használattá vált tolvajnyelvet fölcserélte egy kevésbé rejtjelezett, akkortájt rendkívül provokatívnak minősült egyenes(ebb) beszédre, konzekvensen folytatódott a „botrányokat” követő években is. A rendszerváltozás utáni esztendők szabadabb nyilvánossága azonban a közéleti kimondhatóság – és részben a kimondhatóság, mint esztétikai érték – tekintetében átrendezte az irodalmi megszólalást, s várakozás élt, miként folytatható az a nyelv, amely előtte hiteles is, meg hatásos is volt. Hogy esztétikailag hitelesen folytatható a közéleti költészet, számomra Nagy Gáspár lírája is igazolja, aki a kilencvenes években sem kevésbé problémás olvasói szövegkörnyezetben (mondogatni való akadt aztán is, a nyilvánosság fórumai sem működtek kívánatosan) is részben eme erkölcsi radikalizmus jegyében írta új verseit. Részben, ugyanakkor látnunk kell az erőteljes hangsúlyeltolódást: bár változatlanul érzékenyen érinti a félmúlt, a mindennapok erkölcsének kudarcos tapasztalata, költészetének mindez csak egyik kristályosodási pontja.
   Nagy Gáspár ismert és olvasott költő, még ha – miként a Derűs glossza az olvasás évében című ironikus, önironikus versében írja – az olvasáskutatás más eredményre jut is. (Jegyezzük meg: irodalmi érték és népszerűség ritkán jár együtt, az ún. reprezentatív felmérések inkább az aktuális kultúrpolitika hatékonyságát jelzik, és sohasem a tömeg irányított érdeklődése dönti el, mi az igazi érték). Ismertsége összefügg közéleti költészetével, és ezt helyénvalónak vélem. A magyar íróknak bizonyos korokban éppen a civil szféra készületlensége miatt kellett erőteljesebben állást foglalniuk erkölcsi kérdésekben, mint a szélárnyékosabb országok íróinak. E szempontból mellékes, hogy személy szerint Nagy Gáspár (és még néhány millióan) a félmúltban történetesen a kommunizmustól szenvedett-e vagy más totalitarizmustól, mellékes, mert a költő nem a politikai tartalomra, hanem az emberi létezés lelki, morális megnyomorításának fölmutatására helyezi a hangsúlyt. Nagy Gáspár költészetének „befogadói” története ugyanakkor érzékelhetően dilemmássá vált az utóbbi évtizedben. Czeszlaw Milosz még a klasszikus közép-európai szocialista diktatúrákkal kapcsolatban írta, hogy „a nemzetiszocializmus bizonyította be, hogy az alapvető értékeket nem lehet relatívnak tekinteni, és nem lehet kompromisszumokat kötni tárgyukban anélkül, hogy ne váljunk a gaztetteket elkövetők bűntársaivá. […] Az a hosszú távú program, amelynek az a célja, hogy az Állam fokozatosan bekebelezze a társadalmat, végül is ahhoz vezetett, hogy a gyakorlatban már nehéz különbséget tenni aljasság és tisztesség, hazugság és igazság között.”1 A nyolcvanas években a költő erkölcsi bátorsága még egy egyezményesen diktatórikusnak tekintett hatalommal szembeni civil kurázsiként nyilvánult meg, a rendszerváltozással azonban furcsa helyzet állt elő. A kilencvenes évekre a korábban egyezményesen totalitáriusnak tekintett hatalmi félmúlt részben „jogtiszta” lett anélkül, hogy maga a kor történelmileg, politikailag, erkölcsileg a „helyére lett volna téve” – ezt az állapotot azonban a költő, morális okok miatt nem fogadja el. Nagy Gáspár tehát már nem a független művész pozíciójából, hanem mindössze egyik térfélre kerülve, bizonyos értelemben marginalizált pozícióból idézi föl a személyes sorsát is behatároló történelmi élményeit, az ötvenhatos forradalom mártíromságát (Láthatatlan kőre vésem), a csehszlovák 68-at (Prágai hajnalok), sőt – költészetében azt hiszem, ez a legborzongatóbb rész – saját besúgóit, följelentőit (Szigorúan titkos álombiztonsági barlang-rajz). Föl lehet tenni persze a kérdést – különösen a mai, politikai pártok mentén igen megosztott „szövegkörnyezetben” – , mire jó a múlt sebeire újra rámutatni, és eléggé „korszerű-e” mindezekről versben vallani. De amikor maga a múlt olyan „probléma”, amely mindennapjainkban, kultúránkban, gondolkodásunkban folyamatosan kísért és mérgez, indulatokat szít a gyűlölködésig, akkor a költőnek – ha van értelme ennek a kifejezésnek, s miért ne volna – kötelessége lehet az emlékezetet ébren tartani és a személyes erkölcsi felelősségre rámutatni akkor is, ha „nehéz különbséget tenni aljasság és tisztesség, hazugság és igazság között”. Nem politikai, hanem morális értelemben. Ez persze nem Nagy Gáspár személyes ügye, legkevesebb a 20. századi Európa legneuralgikusabb pontja.
   
    MÉNESI GÁBOR "Nem voltam bátor, csak nem mertem félni" (Beszélgetés Nagy Gáspárral)
   
    PAPP ENDRE A folytathatóság stílusa (Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor)
   
    NÉMETH ZOLTÁN A radikális nyelvhasználat lehetőségei (Bónus Tibor: Garaczi László)
   
    NOVOTNY TIHAMÉR Belső tavak (Szász Sándor művészetéről)
   
    VILLÁNYI ZSOLT Gondolatok egy gondolkodó gondolataihoz (Mújdricza Péter kiállításáról)
   
    KELEMEN ZOLTÁN "Így rendezték ők a lovas Hektór temetését" (tanulmány)
   
    TATÁR SÁNDOR Lőrinc első üzenete; Lőrinc újra diktál; Lőrinc fejet csóvál; Lőrinc a-huxleyzik; Lőrinc (újra) kihajóz; Lőrinc lebuktatja az álszent olvasót; ALT+F4 (versciklus)
   
    PODMANICZKY SZILÁRD Mese, meskete (próza)
   
    BORBÉLY SZILÁRD [Ólomka és papírlány] (Papíropera-Libretto)
   
    VALASTYÁN TAMÁS A lélek kozmosza (Borbély Szilárd mese-librettójáról)
   
    PIFKÓ PÉTER A Tengeri szélvész (Shakespeare Vihar című drámájának fordítása 1812-ből)

   Új Forrás
   
   


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu