Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

MINDENNAP ÜNNEPNAP
Az utóbbi évtized egyik legrangosabb művészeti seregszemléje volt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely a Zeneakadémián egy fantasztikus, Claudio Abbado vezényelte, a seregszemle igazi csúcspontját jelentő Mahler-koncerttel fejeződött be.
A fesztivál minden napja ünnepnapnak számított. Amikor hónapokkal korábban a bőség zavarával küszködve válogatunk, hogy a széles kínálatból mire is tudunk majd eljutni, nem is gondolunk arra, hogy választásunkban mennyi szerepe van a megérzéseinknek.

Tavaly november végén ki gondolta volna, hogy Bogányi Gergely(fotó) 2004. március 15-én Kossuth-díjban részesül. Minden bizonnyal ezért is volt a fesztivál egyik nagy várakozással kísért eseménye Bogányi Gergely zongoraművész és Kelemen Barnabás hegedűművész kamaraestje, amelyet „Két héttel a Carnegie Hall előtt” címmel rendeztek meg március 20-án az MTA Roosevelt téri dísztermében. Az érdeklődést mi sem bizonyította jobban, mint hogy már negyvenöt perccel a kezdés előtt tömött sorokban, türelmesen várakozott a közönség – köztük külföldiek, miniszterek, művészek – a bejutásra. Az esten a két művész Schubert, Bartók, Brahms műveit adta elő. A két kiváló muzsikus különben régóta játszik együtt kamarazenét. A Hungaroton Classic gondozásában meg is jelent egy közös, dupla CD-jük, melyen Liszt Ferenc összes hegedű-zongora darabja hallható. Liszt Ferenc életművének szinte teljesen ismeretlen rétegéből, hangversenyteremben is csupán elvétve hallható kamarazenei művekből válogattak, s ilyenformán az album megjelenése külföldön is nagy figyelmet keltett.
Nehéz dolga van a recenzensnek, mert Bogányi és Kelemen egyformán magával ragadta a közönséget. Mindkettőjükre jellemző, hogy szinte „bűvölik” a hangszerüket, Bogányi játékában pedig különös szerepe van a nonverbális kommunikációnak. A több mint élményszámba menő koncert egyetlen hibája technikai jellegű volt: a koncertrendezők úgy helyezték el Kelemen kottaállványát, hogy szinte teljesen takarta Bogányit, s még a harmadik sor közepén is csak néha lehetett „ellopni” egy-egy ihletett Bogányi-pillanatot.

 
Claudio Abbado egészségi állapotáról régóta érkeztek vészjósló hírek. A komolyzene barátai egyre inkább rosszat sejtve, némi szorongással vették kezükbe a Vivendi-Universal csoporthoz tartozó Deutsche Grammophon hanglemeztársaság újabb és újabb kiadványait. A karmester kinagyított arcképével díszített CD Beethoven szimfóniáival vagy a Mahler szó betűibe fotografált, karmesterpálcás Abbado-mozdulatokat megörökítő borítójú Mahler-lemez az utóbbi évek legjobb, legszebb kiadványai. Nos, ezek után a hazai közönség, amely húsz esztendővel ezelőtt már csodálhatta Abbadót, félve készült az újabb találkozásra. Anna Larsson megbetegedése miatt elmaradt a Dal a Földről „Búcsú” zárlata, s csak Mahler IX. szimfóniáját játszotta a zeneszerzőről elnevezett Jugendorchester. Mahlernek az egész életet átölelő műve a születés pillanatától a halál beálltáig, sőt az azt követő néma csöndig tart. Abbado már az első tételnél eldöntötte, hogy úgy „építi fel” a szimfóniát, hogy végül is az a csend szavának apoteózisába torkollik.
Azok a szerencsések, akik úgy foglalhattak helyet a különben már-már elviselhetetlenül fülledt Zeneakadémián, hogy jól láthatták Abbado kezének minden mozdulatát, azok elbűvölve, megbabonázva hallgatták a nem mindennapi varázslatot. A záróütemek után következett a csend szava – amire minden bizonnyal Mahler is utal, csak nem mindegy, hogy a karmester, élve mesterségbeli tudásával, hogyan teszi azt. Lehet teátrális, lehet kiszámított és még annyi minden más… Abbado bal tenyere az utolsó ütemnél a halántéka magasságában állva maradt; a pisszenésnyi csend egyre hosszabb lett, több volt, mint harminc, hatvan másodperc, a végtelenségnek tűnt. A világ egyik legnagyobb élő karmestere előbb így tisztelegett Mahler szellemének, majd így búcsúzott… Mozdulatlan kézfejével a Mester úgy tett, mintha búcsút intene, de mégsem akarna elmenni… A közönség, mint akit megbabonáztak, csak nagyon-nagyon sokára kezdett el kissé bizonytalanul tapsolni, majd kitört a tapsorkán, a dübörgés… S nem akart szűnni az elementáris élményt megköszönő hálálkodás. Titkon reménykedünk, hogy Abbado, bár nagyon kimerültnek látszott (őt is megviselte a fullasztó hőség), talán mégsem búcsúzott.

Ha semmi másból nem állt volna az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál, mint ebből az estéből, már akkor is nagybetűkkel íródik be a hazai zenei élet aranykönyvébe.

[Deák Attila]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu