Dátum: 2017. október 17. kedd    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

József Attila a francia Riviérán

Mikor az "azúrkék tengerpartot" látogató utazó Cannes-t, a filmfesztiválok városát maga mögött hagyva Nizza felé igyekszik, félúton figyelmét nem kerülheti el egy kerek, teljesen beépített dombocska, melyre mintegy koronaként egy büszke középkori vár van felütve. A gőgös, hatalmas erődítés körül, a lejtőn öreg házak kapaszkodnak, tülekednek, közöttük kanyargós sikátorok, meredek lépcsősorok visznek lefelé. A régi városfal, mely századokon át védte a lakosságot, ma is épen áll, hűségesen őrködik. A tenger felől érkező számára ilyennek látszik, így mered az ég felé Cagnes ősi városa. A vár körül, fenn a hegyen, minden épület, kő, utcasarok a múlt hangulatát idézi. Aki ide a macskaköves, göcsörtös utcákon felkaptat, az egyszeriben maga mögött érzi a tolakvó, kapkodó, ideges korunkat, s mintegy varázsütésre a csend és a nyugalom világába kerül.
A felfele törekvő turista számára a látóhatár minden lépéssel tágul, szélesedik. Nizza irányában, keletre, egy zöld dombhajlat ölén, ezüstszín olajligetből egy zömök úria integet: élete alkonyán ide vonult vissza a nagy impresszionista festő, Renoir, e táj szerelmese. Északról nagyszerű kertek, dús erdők veszik körül a várost, közöttük az illatszergyártásról híres Grasse-ba kanyarog az út. Aki pedig a hegy tetejére, a vár közelébe érkezik, azt egy hallatlan, lenyűgöző látvány fogadja: délre az egész horizontot befogja a Földközi-tenger kéklő, hatalmas, végtelennek tűnő víztömege. Ez a látvány megunhatatlan és mindig meglepő, mert a tenger örökké változik, sohasem ugyanaz. Felülete hol a gondatlan kék eget, hol a fenn vitorlázó fellegeket vagy az alkonyat színeit tükrözi. Délben aranyhidat vernek föléje a nap lángoló sugarai, éjjel pedig a hold ezüstös arcát ezer csillámra törve fodrozzák a habok. Szép időben hullámai ringatóan csobognak, viharos szélben pedig tajtékzón háborogva, mindent elseperve csapnak a partra. A tengerrel való találkozás mindig, mindenki számára hallatlan, feledhetetlen élmény, ezért lett e víztömeg a Szabadság, a Végtelenség, a lebírhatatlan Erő kifejezésévé, szimbólumává.
Hajdanában a hegy lába és a tengerpart között, a Cagnes folyócska torkolata körül, egy vizenyős-lápos síkság terült el. A múlt század folyamán e mocsaras vidéket kiszárották: itt épült ki a modern város, és ide telepítették a híres lóversenypályát. A mai nap ez a táj egyik gyöngyszemét képezi annak a Côte-d'Azur-nek, mely mindig vonzotta azokat, akik a természet szépségét és az üdülés kellemét keresték. A vidék ragyogó napsütése, csodálatos tengerpartja és színesen gazdag, buja növényzete mindig meghódított, elbűvölt mindenkit, aki ez Isten-áldotta helyre eljuthatott. Ady Endre is járt erre, remek versekben énekelte meg e környék nagyszerűségét, varázslatos báját.
József Attila 1927 nyarán két hónapot töltött Cagnes-sur-mer-ben. Ezt a nyaralást párizsi tartózkodása folytatásában franciaországi útja befejező állomásaként kell felfogni. A 21 éves fiatal írót költői hivatása és érvényesülési vágya hívta a Szajna-parti fővárosba. A francia nyelvet akarta elsajátítani, hogy e nagyszerű irodalom remekműveit közvetlenül megismerhesse és eredetiben élvezhesse. Másrészt azt remélte, hogy a világ akkori szellemi központjában saját verseire is sikerül majd felhívnia a figyelmet, és a maga számára hallgatóságot tud biztosítani. József Attila nem kíváncsi, minden iránt érdeklődő turistaként indult Nyugatra: "csak a költészet foglalkoztatja, (...) és minden más szinte mellékes számára" - jegyzi meg róla Gyertyán Ervin. (1) Tény az, hogy a francia főváros ragyogó szépsége nem ragadja meg: Adyval ellentétben Párizsban semmi csodálnivalót sem talál. (2) Cserépfalvinak bevallja, "hogy nem érdeklik a múzeumok (...), hogy nincs semmiféle különös érdeklődése a művészeti alkotások iránt." (3) A Szajna-parti többhónapos tartózkodása csak egy könnyed, kissé csúfolódó hangú versike megírására ihleti. (4) A tetejében a lakosságot, az átlag franciát sem sokra becsüli. Párizsban hetykén, fölényesen viselkedik. (5) Megesik vele, hogy honfitársai körében hangzos-zajosan vonul végig Szent Mihály híres utcáján és a gyalogjárók megrökönyödésére harsogva magyar nótákat énekel. (6)
Az 1926-27-es tanév elején József Attila beíratkozik a Sorbonne-ra, de a felvett előadásokat nem látogatja rendszeresen és a vizsgákon nem jelenik meg. Inkább odahaza vagy a könyvtárakban tanul, olvas. Annak ellenére, hogy rendszertelenül dolgozik, halad a nyelv elsajátításában és rövidesen azzal próbálkozik, hogy franciául verset faragjon. (7) Egy forradalmi lapban jelenik meg egy franciára áttett költeménye (8), műsoros összejöveteleken pedig többször alkalma nyílik arra, hogy saját szerzeményeit elszavalja. Kezdetben arról álmodozott, hogy Párizsban szélesebb hallgatóságra talál, mint odahaza, s esetleg Franciaországban fog letelepedni. De az érdeklődés költészete iránt elégtelennek mutatkozik és e tervéről lemond. József Attila a Párizsban töltött hónapok folyamán viszonylag kevés verset ír magyarul. (9) Egyesek feltételezik, hogy a Medáliákat itt kezdi papírra vetni.
A család igyekszik az író külföldi útjának kiadásaihoz, költségeihez hozzájárulni. (10) De a hazulról várt pénzküldemények elégtelennek bizonyulnak, sokszor késve, kihagyásokkal érkeznek. Attila nem vesz részt önmaga anyagi eltartásában: mivel nem kíván semmi kötöttséget magára venni, munkát nem vállal. Így aztán szűkösen, néha nyomorúságosan él. (11) Többedmagával, fűtetlen szobában lakik, rosszul étkezik, keveset eszik. (12) Ha pénze van, inkább könyvre költi. Gyomorfájdalmakról panaszkodik, álmatlanság gyötri. Dohányzik és iszik, szabadidejét a kávéházban tölti: ott az ismerősök közt jókedvre talál, és az egyedülség érzésétől megszabadul. (13)
Párizsban a tél nedves és ködös, e hideg hónapokat az író lehangoltan, deprimált lelkiállapotban vészeli át. A kéklő tavasz, a természet megújulása megváltást jelent számára: lendülete, munka- és életkedve visszatér. (14) A tanév végén rendkívüli meglepetés, öröm éri: hirtelen, váratlan, egy akkoriban hatalmas összeg, száz pengő érkezik hazulról. A költő sebtiben elhatározza, hogy ezen a pénzen délen, a Földközi-tenger partján fog nyaralni. Tervéről értesíti Etus húgát, aki az ötlethez szintén csatlakozik. Attila becsomagolja és hazaküldi holmiját, könyveit és könnyű poggyásszal vonaton indul Cagnes-sur-mer-be. Miért e választás? A Côte-d'Azur nagy városaiban elegáns, drága szállodák várják a gazdag, jómódú nyaralókat. A művészeknek erre a luxusra nincsen pénzük. Ők, Renoir és Modigliani nyomában, inkább választják az egyszerűbb, de annál kiesebb, romatikusabb helyeket, mint Cagnes-sur-mer. A lakosok itt örömmel fogadják őket, és szívesen állítják rendelkezésükre házuk, lakásuk egy részét, mert az ezért járó összeget szerény jövedelmük kiegészítésére fordítják.
 
Az írásos források és a helyszíni kutatás alapján elég nagy valószínűséggel lehet az író kéthónapos nyaralásának körülményeit felidézni. Attila június elején érkezik a francia Riviérára. Alighogy leszáll a vonatról, a helybeliek mindjárt útbaigazítják, hol tud ő magának szállást találni. Az író e hó tizedikén Luciehez intézett levelében a címét pontosan megadja: Av. Germaine, Bormidáék háza. (15) Ez a kis girbegörbe, keskeny és rövid utcácska ma is létezik. Ha akkoriban két ház állott rajta, ma két oldalról hatalmas bérházak övezik. Ez az út az állomás mögött kezdődött és a mai lóversenytér bejáratáig ért. Itt állott a Bormidáék emeletes, családi otthona. A Bormidáék kertészkedtek, a Cagnes folyó mocsaras kiöntése peremén egy széles földsávon főzelékfélét, gyümölcsöt termeltek, áruikat minden reggel a közeli Antibes-ba vitték piacra. A ház nagylélegzetű épület volt: alul, a földszinten munkaeszközök, kocsik kaptak helyet, az emeleten pedig a család lakott. Itt adtak ki Attila és a húga számára egy szobát. Ez utóbbi tiszta, egyszerűen bútorozott volt, de elektromosság híján este petróleumlámpával kellett megvilágítani. A vendégeket legyek és szúnyogok zaklatták és reggel korán felkeltették. Ez az épület manapság nem létezik: a múlt század 50-es éveiben a lápos területet felszámolták, Bormidáék házát kisajátították és lerombolták. Helyükre telepítették a nagyszerű lóversenypályát, mely Dél-Franciaország egyik nevezetessége. A Bormida-család azután a város északi oldalán vett magának területet, ahol az utódok ma is kertészkednek. Az unokákkal beszéltem: jól emlékeznek az ősi családi lakra, de egy magyar költő és húga 1927-beni tartózkodásáról semmit sem tudnak, semmi emléket sem őriznek.
Ebben az összefüggésben kell megemlíteni azt, hogy napjainkban, fenn az ősi Cagnes-ban, azon az úton, mely a várhoz vezet, egy francia szöveggel ellátott, domborműves emléktábla örökíti meg a költő itt-tartózkodását. Az író mellszobra alatt átfordítva ez áll: "A magyar költő, József Attila (1905-1937) itt töltötte az 1927-es év nyarát.". Ezt a műemléket a nizza Magyar-francia Baráti Egyesület vagy 20 esztendeje állította fel, s ennek felavatásán jómagam is részt vettem. Ami érdekes, akkoriban senkinek sem jutott eszébe, hogy feltegye azt a kényelmetlen kérdést, mi a történelmi háttere ennek a tiszteletre méltó kezdeményezésnek. Azaz bizonyítható-e, hogy tényleg abban a házban lakott 1927 nyarán József Attila, amelyre e felirat fel van erősítve. A ház jelenlegi tulajdonosa, aki rövid ideje vette birtokába e lakhelyet, nem tud e téren felvilágosítással szolgálni. A hivatalos iratok pedig közben a Cagnes-i városházáról a megyei levéltárba vándoroltak, ahol is nehezen megközelíthetővé váltak. Ez ügyben senki sem tagadja azt, hogy a költő üdülése kezdetén a part közelében vett ki magának egy szobát - mint azt Luciehez intézett levelében jelzi - "a tengertől néhány lépésnyire". (16) Vajon fel lehet-e tételezni azt, hogy nyaralása során, eredeti címét odahagyva, húgával együtt a dombon fekvő öreg városba költözött? A rendelkezésünkre álló írásos emlékek mind e feltevés ellen szólnak. Későbbi önéletrajzában József Attila az 1927. évi vakációját felemlíti: "A nyarat a dél-franciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban". (17) Jolán könyvében, öccse és húga nyaralásának körülményeit így idézi fel: "Mire kibújtak szobájukból, a halászok dereglyéiken már a tengerre szálltak (...). Attila már nagyott úgyott, amikor a festők lekocogtak a hegyoldalról a partra (...). Napszállta után megérkeztek a halászbárkákkal a férfiak, az asszonyok is megjöttek a hegytetőről, kapákkal és gereblyékkel a vállukon. Sajt szag áradt ki a kis házakból (...). Olykor egy motorcsónak (...) verte fel az est csöndjét". (18) A leírásból világos, hogy a halászok a tengerparton laktak, a Bormidáék háza pedig az ő településükhöz írt versében arról panaszkodik, hogy "a tenger tompa moraja" szomorúvá teszi. (20) Márpedig fenn a vár közelében, főleg az északra néző lejtőn (ilyen helyre van az emléktábla felütve) a távolság miatt a tenger zúgását semmiképp sem hallani. Következésképp nincs valószínűsége annak, hogy az író a nyári hónapokat fenn a dombon az ősi vár közelében töltötte volna el. Világos az, hogy a mai lóversenypálya bejáratánál, ahol a Bormidák egykori házának semmi nyoma sem maradt, nehéz volna egy emlékmű felállítására gondolni. Másrészt viszont a költőt ábrázoló dombormű, mely az óvárosban van felfüggesztve, magára vonja a figyelmet, mert mindenki, aki a várba igyekszik, el kell hogy haladjon alatta. Úgy tűnik, az emléktábla elhelyezésének problémáját legalkalmasabban egy ismert olasz szólás idézetével lehet lezárni, miszerint: "nem igaz, de jól van kitalálva".
A nyaralás idején a fiatalok napirendje a következőképp alakult. Korai kelés után Attila a fűszereshez sietett, hogy tejet vásároljon. Reggeli végeztével a közeli tengerpartra indult, és többszörös fürdés-úszás során feketére süttette magát. Délben egy kiadós ebéd várta: Etus gondoskodott arról, hogy bátyja jól, magyarosan egyék. Délután az író magára csukta az ajtót, s visszavonult, hogy könyveibe merüljön, s idejét az olvasásnak szentelje. A környéken csaka egyszerű emberek éltek, földmívesek, halászok. Mivel Attila nem tudott magának baráti kört kialakítani, este otthon maradt, s a gyér lámpavilágnál még olvasott, és korán ágyba került. Nyaralását így az egészség és a sportolás szempontjából alaposan kihasználta, s párizsi, kissé bohém életvitelével szakított. Végre, viszonylagos jólétben, kellemes, felüdítő körülmények között, igazán alaposan kipihenhette magát. Vajon ez a csodálatos vidék, e ragyogó tengerpart el tudta-e ragadni őt, és varázsos erejével a köznapok, a múlt problémái fölé emelni, lendíteni? Vajon sikerült-e e melengető, kényeztető, gondtalan nyaralásnak az írót belsőleg átalakítani, felszabadítani, boldoggá tenni?
Tény az, hogy Adyval ellentétben, e rendkívüli szépségű, romantikus táj nem ihlette József Attilát jelentősebb költői mű megírására. (21) Úgy tetszik, ő a Côte-d'Azur-ön is befelé fordulva élt, és környezetére kevés súlyt fektetett. Itt is főleg tanulmányaira, a nyelv elsajátítására összpontosította figyelmét. A Luciehez címzett levélben csak egy mondat fejez ki ámulatot: "Az ég? (...) igazán, csodálatosan kék." (22) Egy másik írásában viszont élcelődő, gúnyos hangon festi le a vidéket: "az Avenue Germanie-en szedek egy csokor mezei virágot, kaktuszt, pálmát és majomkenyérfát (...). Az egész táj tele van kengurukkal, krokodillal és elefánttal, mint az egy Afrikával kacérkodó nyaralóhelyhez illik is. Csak egy rossz (...) tulajdonságuk van, s ez az, hogy röpködnek. És csípnek." (23) Érdekes megfigyelni azt, hogy József Attilánál a tenger nem felemelő, elragadó érzést vált ki, de sokkal inkább nyugtalanító, lehangoló jelentéssel bír. A Lucie-nek küldött levelébe az író négy verssort fűz, melyek beállítottságát világosan kifejezésre juttatják:

"Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok."
(24)

A nyaralás végén Attila még egy hosszabb francia szövegű költeményt is küld Lucie-nek. Ez az írás mély betekintést enged a költő akkori lelkivilágába. Belőle, fontos mondanivalója miatt, magyarrá áttéve több strófát idézünk:

"Lucám,
ez a levél, melyet ma Néked írok,
versbe lesz szedve, a szomorúság miatt,
mely itt gyötör, hiszen a tenger tompa moraja
a keserű emberszívet még egyedül-valóbbá teszi.

A nagy burzsujok élete könnyen szalad,
és a nagy harcosok csillagokkal lövöldöznek,
míg én itt élek tanulás ürügyén,
s meghalok az egyedülség miatt.

Etus él és növekszik vidáman!
Én meg egy jó levest szeretnék végre enni.
Ezeket írom ezerkilencszázhuszonhét júliusában,
huszonkilencedikén Cagnes-ban szomorkodva."
(25)

A költő a francia Riviérán egy magyar nyelvű verset is szerzett, ebből éppúgy kedvét vesztett letörtség, reménytelensgé csendül ki:

"ne hadd hogy szomorú legyek
mert európai vagyok
szabad medvék komája én
szabadságtalan sorvadok --"


(Ó Európa...) 1927. júl. (26)
Ezekben a versekben gyötrő szomorúság és az egyedülség kínzó, nehezen elviselhető érzése gomolyog, keres kifejezést. Ezek a meghökkentő lírai vallomások nem hagynak kétséget afelől, hogy József Attilát sem a tengerparti nyaralás, sem a ragyogó napsütés, sem a csodálatos vidék, sem Etus jelenléte nem tudta deprimált lehangoltságától és a társtalanság nyomasztó súlyától megszabadítani. A lelki sebeket, a múlt fájó megrázkódtatásait, a gyötrelmes csalódásokat, a megalázó megpróbáltatásokat nem lehet egyszerűen letenni. Azokat láthatatlan teherként akkor is magunkkal visszük, mikor messzi útra indulunk és távoli földrészre érkezünk. Az utazás legtöbbször csak egy felületes, átmeneti terápiát képvisel, mert idővel kielégítetlen vágyaink újra felhorgadnak és be - nem - hegedett belső sebeink megint vérezni kezdenek. Ez esett József Attilával is. A jól sikerült nyaralás, a Cagnes-ban töltött felüdítő, nagyszerű hónapok sem tudták lelki problémáit megoldani, megzavart belső egyensúlyát helyreállítani. Bizonnyal élvezte a Côte-d'Azur által nyújtott előnyöket, biztosan tudatában volt annak, hogy kivételes, irigylésre méltó helyzetben van, hiszen kevés honfitársának adatott meg akkoriban az a kiváltság, hogy a Földközi-tenger partján töltse a nyarat. Ennek ellenére, a Délen töltött gondtalan vakáció nem hozott számára belső felszabadulást, és valószínű az, hogy még átmenetileg, egy időre sem tette őt önfeledten boldoggá. E ponton Ady Endre és József Attila között teljes a hasonlóság, meglepő a párhuzam: "Úgy vágytam ide, s most már szállnék, Óh én bolond, bús, beteg árnyék" írta az Új versek szerzője, mikor a hőn áhított Côte-d'Azur-re eljutott. (27)
Viszont tévedés lenne azt képzelni, hogy a dél-franciaországi üdülés nem gyakorolt az író személyére és költészetére jelentős befolyást, és nem hagyott lelkében erőteljes, alkotásra serkentő nyomokat. A későbbi irodalmi termés vizsgálata azt mutatja, hogy e két hónap tudatalattijában mély, maradandó, fontos hatást hagyott hátra. E költeményekben ugyanis a tengerre való utalás gyakran előfordul. A végtelen víztömeg képe élő, eleven formában jelenik meg, és megragadó jelentésekkel terhesen bukkan fel verseiben. (28) Márpedig József Attila egyetlen egyszer találkozott a tengerrel, s ez pedig 1927-ben, Cagnes-ban történt. A költő tehát nem jött vissza üres kézzel a francia Riviéráról.

Jegyzetek
1. Gyertyán Ervin: József Attila alkotásai és vallomásai tükrében, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1986, 80.
2. "Hogy Ady, ez az iszákos hülye mit látott a pálinkában, az más lapra tartozik. Itt egyáltalán nem lehet ámulni (...): állandóan és hiába keresem benn mindazt, amit belé képzeltem." Írja a francia fővárosból Lucie-hez intézett levelében. In: József Attila Párizsban, Szerkesztette Szabolcsi Miklós, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1982, 14. Ez a kiábrándulás megdöbbentő, mert a költő sokat várt e fényes metropolistól. Elég ennek bizonyítására két sort idézni az egy évvel korábban szerzett "Viszem a földem"-ből: "Párizs, te nagy vagy s az én földem is Nagy táncos városokról álmodik!" (1925. aug.)
3. Szabolcsi Miklós, i.m. 125.
4. Párizsi anzix: A patron sosem kelt föl reggel, /Párizsban Jeanettek a Berták, /s borbélynál is vehet az ember főtt spenótot vagy égő gyertyát. // A Saint Michelen végig hatvan meztelen nő dalol az éghez s a Notre Dame: belül hideg van, felül öt frankért rám lenézhetsz. // Az Eiffel-torony éjjel eldől, bebúvik paplanos ködökbe, ha lány vagy, megcsókol a rendőr / s az illemhelyen nincs ülőke. 1927. április 8.
5. Vághidi Ferenc leírása in: Szabolcsi Miklós, i.m.46.
6. Hont Ferenc cikke in: Szabolcsi Miklós, i.m.20.
7. (Du feu...) 1926 és (Petite Jeanette...) 1927. március 5.
8. A "Chant de prolétaire"-ről van szó, mely a "Dúdoló"-nak franciára való átfordításából jött létre.
9. A már említett "Dúdoló"-n (1927. jan.) és a "Párizsi anzix"-on kívül, itt írta a következő verseket: "Hont Erzsinek" (1926. szept. 23.), "Bíztató" (1927. jan.), "A bőr alatt halovány árnyék" (1927. jan.), "Kiszombori dal" (1927. febr. ?), "Szabadalmas dal" (1927. ápr. "Bevezető" (1927. máj. és egy töredék, melyből a jegyzetek 14. pontján fogunk idézni.
10. Makai Údön, Jolán férje segítette őt pénzügyi szempontból.
11. Szabolcsi Miklós, i.m. 28 és 110.
12. "Nincsen betevő kenyerem" írja a Párizsban 1927 januárjában szerzett "A bőr alatt halovány árnyék" című versében.
13. Szabolcsi Miklós, i.m. 125. 14. De a szomorúság a háttérben még mindig ott kísért. "Ó bánat ne érj el csak holnap / ma nem voltam csók senkinek" Töredék, 1927. máj.
15. Szabolcsi Miklós, i.m. 94.
16. Szabolcsi Miklós, i.m. 94.
17. Curriculum vitae, in: József Attila költeményei, Helikon Kiadó, 1985, 410.
18. József Jolán: A város peremén, Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1975, 187-188.
19. A múlt század elején a Cagnes folyó torkolatától keletre egy fontos kikötő létezett. A halászok a kikötő és a folyó lápos kiöntése közti síkságot foglalták el, és a partközelben laktak. Ezt a települést hívták Cros de Cagnes-nak. E halászfalu és az ősi Cagnes egyesítéséből született később Cagnes-sur-mer modern városa.
20. E franciául versben írt levél (Ma Lucie...) három strófáját később jegyzeteinkben (25) idézzük, és azok magyarra fordított szövegét tanulmányunkba fűzzük. Jelezzük, hogy Lucie a Luca keresztnév franciára fordított változata.
21. Két hónapos Cagnes-i tartózkodása idején József Attila egyetlen verset szerzett anyanyelvén: (Ó Európa...); ha ebben említi is a tengert, e költeményt nehéz tájleírásnak tekinteni: "a tenger a hegyfokra jött / s egy terített asztal úszik / a habon fellegek között -"
22. Szabolcsi Miklós, i.m. 94.
23. Szabolcsi Miklós, i.m. 92.
24. Szabolcsi Miklós, i.m. 94.
25. Ide csatoljuk a magyarra fordított versszakok eredeti szövegét: Ma Lucie, / la lettre que j'écris aujourd'hui sera écrite en vers … caéuse du grand ennui / qui me trouve ici, le bruit sourd de la mer, / faisant plus solitare en le coeur I'homme amer. / Les petits bourgeois ont une vie d'autobus / et les grands combattants ont des asters en obus - / je vis sans tout ca sous le prétexte d'études / et j'mourrai moi aussi mais moi en solitude. / Etus vit et grandit se réjouit ma foi! / moi je voudrais manger un potage une fois. / Lesquels j'ai écrits le vingt-neuf juillet … I'an de dixneuf cent vingt-sept … Cagnes en m'ennuyant.
26. Mi e sorokat: József Attila minden verse és versfordítása, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983, 244. oldaláról idézzük. A szóban forgó költeménynek egy másik változata is létezik, ebben az idézett strófa így hangzik:
"Ne hadd hogy szomorú legyek / Lucie nővérem hazavár / a gyilkosokban félelem / s a félelemben a halál" (Ó Európa hány redő...) József Attila összes versei. Osiris Kiadó, Budapest, 2002, 263-264.
27. E két sort "A kék tenger partján" c. versből idézzük.
28. 1927 júliusa után a tenger illetve az óceán 20 költeményben lesz felemlítve József Attilánál.
[Udvardi József]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Kisgergely József - Poénzsák

Hamlet –megújult a Vígszínház

Tiszti idill Georggal

Kállai Ferenc 92 éve született

Tim Firth - Naptárlányok

Személyes búcsú Pressburger Györgytől

Új könyvesbolt a Battyhány téri Vásárcsarnokban

Bordás József - Arany 200

Koldus operett se

Konrád Mónika - Az ég alatt, a Gangesz fölött

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu