Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Weil Róbert – művészportré
A Madách Színház 2003-ban ismét Webber darabot tűzött műsorra, a már több mint 1111 előadást megért Macskák után bemutatták Az Operaház fantomját is. Weil Róbert mindkét darabban játszik. Színészi pályakezdéséről, terveiről a Fantom két felvonása között kérdezte a Terasz a művészt.
- Gyerekkori álom volt a színészet vagy később alakult így az élete?

- Nem volt álom, a kérdés második része az igaz. Arra tudok visszaemlékezni, hogy nagyon sokat szerepeltem gyerekkoromban. Családi összejöveteleken, szüleim baráti társasága előtt állandóan produkáltam magam. Nem voltam egy lámpalázas típus. Furcsa mód, már öt hónapos koromban megszólaltam. Ezzel elég nagy ijedtséget és meglepetést okoztam a szüleimnek és a gyermekorvosnak. Egy évesen már beszéltem, másfél éves korom körül a híres Sicc könyvekből idéztem verses szövegeket. Mindez számomra is hihetetlen, de többen mondták, hogy így volt. Ellenben járni csak későn kezdtem el, mégis táncoslábú lettem.

- Szerepelt az iskolai rendezvényeken?

- Nem voltam soha szavalóversenyen, nem voltam az osztály kiemelkedő versmondója. Azt viszont nem felejtem el, hogy a nagymamám segítségével tanultam meg a feladott verseket. Egy általános iskolai nyári tábor akadályversenyének egyik állomásán, egy bájos ifivezető lánynak elénekeltem a Bob herceg című operett híres dalát, a Londonban van hej, van számos utca … kezdetűt.

- Hogyan került a Madách Színházhoz?

- Igazán szövevényes út vezetett idáig. A színpad felé a táncon keresztül tettem meg az első lépéseket. Tizennégy éves múltam, mikor egy társastánc tanfolyam vizsgaelőadásán vettem részt. Teljesen el voltam varázsolva, kimondhatatlanul tetszett a hömpölygő tánckavalkád. Otthoni lelkes beszámolóm hatására szüleim beírattak egy kurzusra a Pataky Művelődési Házba. Erzsi néni, a tánctanárnőm hamarosan versenytáncra javasolt, állandó partnernőt kaptam. Számtalanszor álltunk a dobogó legmagasabb fokán. Egyszerűen, nem lehetett megállítani.

- Más műfajban is kipróbálta magát, vagy csak a társastáncot művelte?

- Megismerkedtem a klasszikus balettel, a modern táncokkal, a steppel és a néptánccal is. Mestereim voltak Jeszenszky Endre, Borbély György, Szöllősy Ágnes, Pécsi Gizi, Kriszt László, Berger Gyula és még mások is. Délelőtt a középiskolában műszaki ismeretket tanultam, de már vártam a délutánt, hogy mehessek az OSZK tánciskolába. Leérettségiztem, és megkaptam a táncos működési engedélyemet is.

- Hol, kikkel lépett fel fiatal táncművészként? - Az akkor szárnyait bontogató Zoltán Erika mellé kerültem táncosnak, de a Béke Orfeumban is felléptem. Itt nemegyszer illuzionistaként is szerepeltem, óriáskígyóval a nyakamban.
A fordulat akkor következett be, amikor a Színművészeti Főiskola egyik musical vizsgaelődásába meghívott táncolni egyik mesterem. Az énekpróba során felvetődött, hogy felvételizzek a ’89-ben induló új operett-musical szakra. Igaz, sokszor mondtam, hogy csak a tánc érdekel, de mégis, hamarosan a harmadik rostán találtam magam. Felvettek! Csodálatos négy évet töltöttem a főiskolán. Már másodikos koromban a Madáchban töltöttem a szakmai gyakorlatot, majd a diploma megszerzése után állandó szerződést kaptam Kerényi Imrétől. 1999 óta szabadúszó vagyok.

- Prózai vagy zenés szerepekben játszik szívesebben?

- Számomra mind a kettő nagyon fontos. Vannak olyan darabok, szerepek, amelyekben jól kell tudni a prózát, máshol kiválóan kell énekelni és táncolni. Arra törekszem, hogy mind a háromban folyamatosan képezzem magam, a közönségnek és a szakmának a legjobbat nyújtsam. A főiskola elvégzésével nem állt meg az élet! Ugyan úgy kell most is karbantartanom a hangomat, be kell járni a színházba próbákat nézni, nem hagyható el a tánctréning sem.

- Melyik a kedvenc darabja?

- Az első, ami a szívem csücske marad, a Macskák volt, még ’90-ben. Akkor még táncosként szerepeltem az előadásban, majd egy évre rá Hűvösvölgyi Ildikó mellett megüresedett a Ben Mickering szerep, és azóta folyamatosan játszom. Lassan már a hatszázadik előadás következik. Kedvenc az Operettszínházban ’95-ben bemutatott Crazy for you musical főszerepe, a Csárdáskiráylnő Bóni grófja is. Igazi boldogságot jelent a Marica grófnő Zsupánja is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy eljátszhattam ezeket a szerepeket.

- Látta a Macskák angol változatát?

- Láttam, nagyon-nagyon tetszett, hihetetlenül profi előadás.

- Milyen különbségekett tapasztalt az eredeti és a magyar változat között?

- Különbség mindenképpen van, hazudik, aki azt mondja, nincs. Ott egészen mások a körülmények, ráadásul a musical műfajának ott van hagyománya. Mi próbálunk felzárkózni, és azt hiszem, árnyéka maradunk az angol profizmusnak. Seregi László, aki társrendezője és koreográfusa volt a Macskáknak, a színészeket csodálatos érzékkel vonta egybe a tánckarral. Egy nagyon homogén csapatot tudott így kialakítani, hihetetlen jó ötletekkel és színpadi megvalósítással. Azt hiszem, mi ebben többek vagyunk. - Van-e és ki a példaképe?

- Egyrészt a szüleim, a szakmai oldalról a külföldi, főleg amerikai musical-színészek, az óriási operett-egyéniségek. A prózai színészek közül például Mikó István, akivel ma is partnerek vagyunk a Fantomban.

A szerepálmok sorolását az ügyelői második figyelmeztetés meghiúsította. Firmin operaigazgatónak indulnia kellett: a Fantommal volt találkozója.

[Juranovszky Bernadett]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu