Dátum: 2019. október 24. csütörtök    Mai névnap(ok): Salamon


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Díjak íróknak a Magyar Dráma Napján
A Magyar Dráma Napja alkalmából, az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum, egész napos rendezvénynek adott otthont. Az eseményen megjelent Schneider Márta helyettes államtitkár. Átadták - egyebek között - a Szép Ernő-díjat, Bereményi Gézának életművéért és Filó Verának, mint a legjobb pályakezdőnek.
Lőkös Ildikó a dramaturg céh társelnöke a Terasznak elmondta a nap programját:
„A Magyar Dráma Napja, két nappal előtti elő-napját tartjuk, közösen az Országos Színházi Intézettel és a NKÖM-al. Könyvbemutatóval kezdődött, Radnóti Zsuzsa: a Lázadó dramaturgiák című - közhely, de hiányt pótló - művét mutattuk be, aminek nagyon örülök.
Átadásra kerül a Szép Ernő díj, amely a minisztérium javaslatára létezik. Egy pályakezdő drámaíró Filó Vera, valamint Bereményi Géza életművéért érdemelt ki.

Szakonyi Károly - Bereményi Géza - Schneider Márta
 
Filó Vera átveszi a díjat
 
A DÍJ
 
Dúró Győző dramaturg javaslatára hat éve létezik az Évad Magyar Drámája-díj, amit a dramaturgok szavaznak meg. Térey Jánosnak a Rajna park, amely egy dráma trilógiának az első része, itt az a szabály, hogy vagy megjelenik nyomtatásban vagy bemutatták abban az évbe, így azért csak az első díjra szavaztuk meg. És végül, a Bálint Lajos vándorgyűrű, amit Bálint Lajos özvegye alapított 1977-ben, aki színházi titkár és dramaturg is volt. Egyik évben dramaturg a másik évben színházi titkár kapja, és mindig az érintettek szavazzák meg. Ebben az évben Radnai Annamária kapja, ott pedig az a hagyomány, hogy mindig az előző díjazott, tehát én fogom átadni".

Szakonyi Károly laudációja:

Bereményi

A Szép Ernő Jutalom az alapító kívánsága szerint azoknak a kortárs magyar drámaíróknak adható, akik e műfajban irodalmi értékeket hoznak létre. Így kaphatta meg elsőnek 1984-ben Weöres Sándor, A kétfejű fenevad című drámájáért, később Ottlik Géza, A Valencia-rejtélyért, mindjárt meg is teremtve a Szép Ernő Jutalom kötelező színvonalát.
Immár huszadik alkalommal dönt a zsűri afelől, hogy a Magyar Dráma Napjának előestéjén kik legyenek az év díjazottjai.

Bereményi Géza az egyik.

Bereményi Gézát az 1977-ben bemutatott Légköbméter című drámája tette előttem ismertté. Azután persze egyre többet tudtam meg róla, bár köszönésen kívül nem ismerjük egymást, legalább is soha nem beszélgettünk. Más generáció, más társaság, alighanem az Írószövetség berkeiben sem akadtunk össze. De Bereményit mindenki ismeri, mégpedig legtöbben a művei alapján. Én is ezek közé tartozom. Amikor a szolnoki Szigligeti Színház rendezője majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház főrendezője lett a kilencvenes években, én más színházakban tevékenykedtem, de azért sokat hallottam színházszervezői-vezetői sikereiről. És hogyne ismerném dalait, filmjeit.
Nekem leginkább pályafutásának nem mindennapisága tetszik. A magyar-olasz szakos bölcsész, aki a hetvenes évek elején remek novellákkal jelentkezik, előbb a könyvszakmában tevékenykedik, de itt is, mint reklám-propagandista, vagyis aktivitásának megfelelő beosztásban. Aztán nemsokára dramaturg a Pannóniában, s közelít a filmhez.

Bereményiről azt tudtam, hogy prózát meg drámát ír, aztán egyszercsak jöttek a filmek: a forgatókönyvek meg az önálló alkotások. Bereményi sikereket ért el a színpadon, a színházvezetésben, és jelentős sikereket a - hogy ezt a talán mára elavult megnevezést használjam e digitális korban - celluloidra álmodott drámáival. Azt vettem észre, hogy Bereményi jelentős filmrendező: olyan művek létrehozója, amelyek nem csupán a közönséget ragadjál magukkal, de szép külföldi elismeréseket is hoztak, mint például az 1989 ben elnyert legjobb európai film díját. Ki nem emlékezne szívesen az Eldorádó drámaiságára, A turné, című remeklésre? Bereményit azokhoz a filmrendezőhöz tartozónak vélem, akik között ott van például Bergman, az irodalmi film képviselője.
Szép Ernő drámaírói jutalomról van szó, és mégis filmeket is említek az 1983ban Trilógia címen megjelent drámakötet, a Légköbméter meg a Halmi mellett. Azért teszem, mert Bereményi filmjei véleményem szerint irodalmi értékű drámai alkotások, mert egy drámában gondolkodó író munkái.

A zsűri döntésénél nagy súllyal esett a latba Bereményi eredményes színházi tevékenysége is. Az a szándék, amivel ő a zalaegerszegi teátrumot kormányozza kulturális életünk zátonyai, veszedelmes sziklái között az értékek megőrzése érdekében, mindenképpen méltánylandó.
Bereményi Géza József Attila díja, Balázs Béla díja, a Magyar Művészetért díja és más elismerései mellé most örömmel szavazlak meg a Szép Ernó Jutalmat, kívánva további munkásságához buzgalmat és sok szerencsét!

Nádasdy Ádám Térey János
 
Laudáció:
TÉREY JÁNOSRÓL és a „Rajna-park”-ról

„Az évad legjobb magyar drámája” díj elnyerése alkalmából 2003. szept. 19. — Elmondja Nádasdy Ádám.

Hölgyeim és Uraim, kedves Téreym!

Nyár elején felvételiztettem angolból, én vagyok a nyelvtani kérdező, egy szöveget kell a vizsgázóknak elemezni. Gondoltam, legyen a szöveg egy irodalomtörténeti tankönyvből, abban is van alany meg állítmány. Mikor már a tizedik gyerek olvasta föl ugyanazt, elkezdtem a szövegre odafigyelni. „A modern dráma” írja Ifor Evans, „egyre kevésbé tartozik az irodalmár illetékességi körébe, hiszen jórészt látványból, mozdulatból, hangeffektusból építkezik — márpedig az irodalom anyaga a szó: ahol nincs szó, ott művészet lehet, de irodalom nem.” Ekkor felkiáltottam: Térey! Persze csak magamban, mert a vizsgázó a prepozíciókat kereste.

Igen, Térey dráma-trilógiája, a Nibelung-lakópark, ízig-vérig irodalom. Szóból van, szinte fúgamentesen és hibátlanul összerakva, mint az eszkimók jégkunyhója. Nem véletlen, hogy a jégkunyhót említem, mert az én szívem gyakran fázik ebben a közegben, menekülnék valahova, egy puha, bársonyos sarkocskába, de arról meg kiderül, hogy valakinek a picsája, hát ott sincs maradásom. Mert lángolóan hideg világ ez, cinikus, erőszakos, és germán. Obszcén is, a hagyományos értelemben — sőt, obszön, néha gusztustalan, bár mindig iszonyú szellemes —, de mondjuk ki, az igazi obszcenitás ma már nem a szexet, és nem is a szokatlan párválasztási stratégiákat jelenti. Térey pontosan érzi, hogy a szexszel már se skandalizálni, se aktivizálni nem lehet, csak játszani.
Van viszont az egésznek egy nyugtalanító politikai levegője, egy „senkinek-sincs-igaza”, sőt egy „talán-mindenkinek-igaza-van” légköre, ami magában foglalja a legdermesztőbbet, „a talán-a-németeknek-is-igazuk-van” szimatot, és ezen el kell gondolkozni, hogy nemcsak gépeket tudnak gyártani, meg zenét szerezni, hanem esetleg igazuk van. Wagner még mondhatta ezt; Térey már mondhatja, legalábbis ő úgy érzi, ők úgy érzik, a már sokkal-azután-születettek. Ez az igazi obszcenitás. Nem is mindenki bírja Térey munkásságának ezt a kemény vonalát, ezt, hogy mindenről lehet beszélni, és nincs igazság, nincs tabu, és pláne nincs politikai korrektség. Szeretet, az talán van, és a hiányát gyönyörűen ábrázolja a díjazott dráma.

De nemcsak a hiányát, a jelenlétét is, a sorokban, a rímekben, a strófákban — szóval a szavakban, ahogy szegény felvételizők olvasták. Irodalom. Talán inkább az, mint színház: engem Madáchra emlékeztet, nagyon jó sorok, pompás maximák (bár talán nem osztálytermek falára valók), de hogy dramaturgiailag megáll-e, hogy elő lehet-e adni, azt nem tudom. Örülök, hogy ma épp ebben a házban dícsérhetem, mert ebből azt veszem ki: színdarab ez, nemcsak remek költemény.

A travesztiát is nagyon szeretem, a modern-köntösbe-öltöztetést, nekem ettől elevenebbek a figurák, és mulatni is lehet, hogy ki kicsoda, az ifjú isten a vezérigazgató, a gonosz de zseniális törpe a rendszergazda, a valkűr a beauty-szalonos csaj, Fafner az építési vállalkozó, és így tovább. Nem tudom, tudják-e, hogy Téreyék most költöztek be egy nagyon dögös új lakóparkba a Duna mellett: Riverside a neve. Állítólag építenek a kertben nyers kövekből egy Donner-oltárt, azon fog Térey viharos éjszakákon kornyikálni, a lakók nagyobb örömére.

Gratulálok.

Radnai Annamária Lőkös Ildikó
 
Végül Lőkös Ildikó a következőket mondta:
„Úgy gondoltuk, hogy szóljon akkor ez a mai nap a kortárs drámáról. Solténszky Tiborral és Sándor Istvánnal két témát találtunk és szerveztük meg. Az egyik: megkérdezünk néhány írót, ők hogy látják a saját helyzetüket, illetve a kollégájuk helyzetét, hogy sikerül játszott drámaíróvá válni Magyarországon. Erről beszél majd Kornis Mihály, Garaczi László és Kárpáti Péter. Azokat a barátokat, kollégákat is elhívtuk, akik dolgoztak velük.
Második témánk, néhány műhelyt kicsit igazságtalanul emeltünk ki, ahol program-szervezik a kortárs drámák bemutatását: ez a debreceni műhely Pinczés István, Dobák Lívia és Töreki Attila. Átvette ezt, a Pécsi Harmadik Színház, Vincze János vezetésével és a budapesti Kamra, Máthé Gábor vezetésével”.

Fotó: a szerző

[KALÁSZ]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu