Dátum: 2019. október 16. szerda    Mai névnap(ok): Gál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Eltemették Szász Endrét
2003. szeptember 2-án 15 órakor a kaposvári Keleti Temetőben sok száz barát és tisztelő kísérte utolsó útjára Szász Endre festőművészt. A Nemzeti Kulturális Minisztériuma nevében Hiller István miniszter, a pályatársak nevében Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója, a szülőföld nevében Kányádi Sándor Kossuth- és Herder-díjas költő, Somogy polgárai és a barátok nevében Gyenesei István, a Somogy Megye Közgyűlésének elnöke búcsúztatta.
Szász Endre Munkácsy-díjas festőművész Csíkszeredán született, majd Budapesten, Szőnyi István tanítványaként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A 70-es években Torontóban, majd Los Angelesben élt, és a rendszerváltás után költözött vissza Magyarországra. Élete utolsó éveit a Somogy megyei Várdán töltötte. Szász Endrét augusztus elejétől a szintén Somogy megyei Mosdós tüdőszanatóriumában kezelték, ahol augusztus 18-án, életének 78-dik évében meghalt.

Sz. Hajdú Katalin
 
Hiller István Bereczky Loránd
 

A ravatalnál Szász Endre olykedves hangszerén, Kegye János pánsíp művész játszott, majd Bitskey Tibor versmondását követően Hiller István kulturális miniszter búcsúzott a kiemelkedő művész egyéniségtől.
Hiller István szavait idézzük:

"Különös; érzés, hogy a kortárs képzőművészet egy nagy alakjától búcsúzva, feleslegesnek érzem sorba venni pályafutásának állomásait, alkotásait, mérlegre tenni szerepét, felbecsülni mindazt, amit ránk hagyott. Felesleges. Nem EGY kortárs művészről, hanem Szász Endréről van szó. Ismerjük. Ezer éve ismerem én, ismerik önök. Nemcsak közvetlen környezete, barátai és tisztelői, ismeri és szereti az egész ország. Így akarta és nagyon akarta.

Nem élt elefántcsonttoronyban, nem dédelgetett régi sérelmeket és nem gyógyuló sebeket, nem járkált sápadt arccal egy centivel a föld fölött. Itt élt velünk a hétköznapokban.
Nagyon tudott, nagyon szeretett élni.
" Értelme nincs, de nagyon szeretek élni, mert nagyon érdekes - mondta.
- Imádom a nőket, szeretem a természetet, elszórakozom egy fűszállal is. Csodálatos ez az egész. "

Élete minden percével és minden egyes ecsetvonásával bizonyította, hogy komolyan gondolja, igazat mond. Imádott dolgozni és olyan hévvel, olyan lendülettel, olyan szerelemmel beszélt munkájáról és terveiről, ahogy azt ritkán teszi földi halandó. Adni akart, nemcsak a gyűjtőknek és ínyenceknek. Mindenkinek. Ha többet nem lehet, legalább virtuozitása néhány apró mozaikját. Mondták: eltékozolja, elaprózza tehetségét, pedig csak azon volt, hogy szerteszórja közöttünk az áldást, amiből neki oly bőven jutott. Boldogan mutatta bravúrjait. Bárki láthatta, hogyan röpül a keze a papír, a kerámia, a vászon fölött, le-lecsap, alig érinti az anyagot. Egy másodperc, egy villanás - a szem képtelen követni, máris kész a varázslat. A mű, amely összetéveszthetetlenül magán viseli a jegyet: Szász Endréé. Szász Bandié - szerette így szignálni műveit. És bár rajongtak érte, és övé volt minden siker, sosem volt magával elégedett.

Számtalanszor kényszerült újrakezdeni viharos életét.
Mondhatta volna, feladom, sok már, elfáradtam. De lenyűgöző energiával és csodás vidámsággal, mindig felállt. Mindig új dologba fogott, kísérletezett, megragadott és kiaknázott minden ötletmorzsát. Semmi sem volt elég. Azt szokta mondani:
" egy művész sohasem gondolhatja azt, hogy megcsinálta A KÉPET. Az érzés, az üzenet, amit bele akar rakni a képbe, mindig sokkal gazdagabb és izgalmasabb, mint amit meg tud fogalmazni. De akadályoz a vászon, a festék, az ember saját keze ... mind le kell küzdeni. "
És küzdött, sosem ült ölbe tett kézzel, mindig hajtotta valami, olyan lendülettel, mintha felette nem is múlnának az évek. Nem is múltak. Szász Bandi nem öregedett meg. 77 évesen, ifjan távozott.

Egy ország tekinti saját halottjának."

Bitskey Tibor Kegye János
 
Kányádi Sándor Karácsony Tamás
 
Gyenesei Istvánné Gyenesei István
 
 
 
 
 

A búcsúztatások elhangzása után az özvegy, Sz. Hajdú Katalin kérésére elhangzott Ady Endre: Még őrizem a szemed című verse, Karácsony Tamás tolmácsolásában. A sírt elborították a virágok.

Fotó: Peti Péter

[K.L.]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu