Dátum: 2019. augusztus 18. vasárnap    Mai névnap(ok): Ilona


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Íróparádé a Gyulai Várszínházban
   A napot – kimondva-kimondatlanul megidézve Leacock szellemét – Podmaniczky Szilárd zárja, leírhatatlan sikerrel: hogyan lehet fenékkel behelyezni az üveget a visszaváltópult kalickájába. (Nehezen.) Zajos siker.
   A fináléban – mindenki a színpadon – túlzás nélkül ritkán hallható vastaps. Hosszú percek rivaldafényben, tizenkét íróember van talpon a vidéken (kettő reggel hatig), küzdelem a reflektorokkal. Ez a közönség – dacára a mintegy háromórás (!) programnak – egy pillanatig nem unatkozot

   
   
Végvári viccelődések

   
   

   
   A 2003. július 31-i Irodalmi humor fesztivál nem volt előzmények nélküli esemény a Gyulai Várszínház életében. A ’80-as évek rendezvényeit az 1999-es Líra-, valamint a 2001-es Prózafesztivál követte. Mindegyik kulturális program esetében Elek Tibor, a Bárka főszerkesztője volt a legfőbb organizátor, maguk a fesztiválok pedig, a közreműködő neves szerzők felvonultatásával, a „délmagyar” irodalmi élet fejlődésének, erősödésének látványos bizonyítékául szolgálnak.
   A felolvasásokon túl bőven van még, ami összeköti az idei megmozdulást a néhány évvel ezelőttiekkel. Mindenekelőtt az a tudományos konferencia, amely a rendezvény késő délelőttjén-kora délutánján került megtartásra a Békés Megyei Könyvtár gyermekolvasójában. Az esős-borús csütörtök délelőttön hét előadó adott képet a magyar irodalom humoráról (a XVI. századtól napjainkig) – hol átfogó módon, hol egyetlen szerző munkásságára vetve a hangsúlyt.
   A helyszín tehát a csabai könyvtár, meglepően szép számú érdeklődő (saccolni nem merek), kávé, pogácsa – a kiszolgálásra, mint évek óta már, egyetlen szavunk sem lehet. A könyvtár fő épületét barátságos udvari passzázs köti össze a gyermekolvasóval. Lázár Ervin és az Így élt… sorozat, Csilivári Csalavér és a Csináld magad mozgalom kötete között jóízű nevetés. Egy konferencia csak kivételes esetben nem száraz dolog, s arra, hogy ez a szimpózium – nem csupán az idézett szövegek, de a jó kedélyű előadások miatt – maga is okot szolgáltat a derűre, megalapozva ezzel az est hangulatát, nem sokan gondoltak.
   A napot Kőszeghy Péter kezdi. Oldott stílusú előadása a régi magyar irodalom humorát idézi meg, különös tekintettel a vulgáris effektusokra, nyugodtan lehet pajzánkodásra gondolni. Az talán minden magyar szakot végzett fő előtt világos, hogy a Kata név a szajha megfelelője a régi magyar irodalomban („tombj, Kató!”), de elképzelni Luthert, amint Aesopust dicsőíti, mindenképpen izgalmas kultúrtörténeti játék. Másfajta adalék: minthogy a nevettetés gesztusa a XVII. századi udvari kultúrából fakad, az innen származó ember humora általában nem obszcén.
   Szilágyi Márton Csokonai és Arany János „alkalmatosságra írt verseiről” szól, népszerűség és kánon ellentétét megvilágítva ezáltal. Jó, ha tudjuk: Csokonai priaposi versei másolatokban terjedtek, amivel nyilván nincs egyedül a magyar irodalom történetében, viszont nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy legismertebb, a hivatalos kánon által elismert versei nem ezek közül kerültek ki. (Amivel úgyszintén nincs egyedül.)
   Őt Fábri Anna követi, aki Mikszáth és Jókai – bizonyítottan személyes tapasztalatokra támaszkodó – politikai humorának jellegzetességeit mutatja be, sok-sok idézettel fűszerezve felszólalását.
   Balogh Tamás Karinthy Frigyest hozza el közénk, de nem az elvárható/elvárt paródiákat, hanem az író, költő, polihisztor munkásságának egy eleddig feltáratlan oldalát vizsgálja: hogyan viszonyult Karinthy önnön humorista voltához, humorista volt-e egyáltalán, hogyan élte meg a közvélemény vele szemben támasztott elvárásait. A fiatal irodalomtörténész előadásának apropóját egy Heltai Jenő által szerkesztett, a legkevésbé sem mulatságos humorantológia szolgáltatja, a Magyar humoristák, 1920.
   
   Félidőben pauza. A neves Fiume étteremben elfogyasztott ebéd annyira nem volt jó, amennyire dicsérni illene, rántott pulykamell helyett rántott csirkeszárny, a paradicsomsalátát viszont sehol nem lehet elrontani.
   Ejtőzés: kétszázméternyi séta a vendéglőtől a könyvtárig, csurran-cseppen az eső.
   
   Két kávé után Sántha Attila Fejen állva, srégen balra be című előadása Rejtő Jenő kanonizációja felé tesz újbóli lépéseket. A Serény múmiások próbálkoztak már ezzel, elsősorban szépirodalmi művek útján, nem minden eredmény nélkül, de nem is elsöprő sikerrel – a hivatalos kánon (bármi is legyen az) változatlanul többet tud Kosztolányiról vagy Füst Milánról, mint a Csontbrigád szerzőjéről, meglehet, nem véletlenül. Sántha Attila előadásának hangsúlyos része annak bizonyítása, hogy Rejtő műveiben az alvilág ábrázolása a „felvilág” görbe tükreként értelmezhető.
   A talán legjobb hangulatú felszólalás Tarján Tamásé, aki a XX. század második felének paródiairodalmáról beszél, élményszerűen (primer tapasztalat), papír nélkül, bőven sorolva a példákat és jellemzőket, többször említve Bárány Tamás, Halasi Attila, illetve Zelki János nevét. Az előadás másik pozitívuma: előmerészkedik a nap.
   És úgy is marad, egészen reggelig.
   Németh Zoltán a fiatal magyar irodalom humoráról szól, kitűnő elméleti bevezető után öt kategória alapján különíti el az ifjak humorát (a naivitástól az abszurdig – ld. majd a Bárka valamelyik következő számát), név szerint is kiemelve ezt-azt, ráhangol a fő attrakcióra.
   Este, a Gyulai Várszínház színpadának előterében a két évvel ezelőtt is kitűnően bevált Tarján Tamás mint moderátor, zongorán kísér Binder Károly. Hol Led Zeppelint játszik, hol Mozartot, hol Boci-boci tarkát. Hat fotel, legalább nyolc díszpálma, ásványvíz – rózsaszín kupakos nincs (szerző hoz) –, bor, fehér és vörös – rumos kóla nincs (szerző hoz) –, mikrofonok és asztalok mindenfelé.
   Az est egyetlen lélegzetvétel, két részletben, széles a skála.
   Temesi Ferenc narrátora fiktív interjúra hívja ki a modortalanul rideg Rózsa Sándort, jó indítás, korán van, virul a publikum. Grendel Lajos a megszokott stílusban vezeti elő szövegét: házibuli a szocreál érában, fejszés szomszéd nyugtalankodik – a felolvasás alatt Binder Károly végigviszi a megidézett Zeppelin-témát (ld. majd a Bárka valamelyik következő számát), ami kissé nehezíti a szövegértést. Parti Nagy Lajos a szemünk hallatára roncsolja péppé a drága anyanyelvet, Hizsnyai Zoltán folytatja a jól kezdett munkát, paródiával köszönti az előtte szólót. Garaczi László Sóvárgás című elbeszélése egy idős komparatisztika professzor monológja, aki a neten ismerkedett össze választottjával, csalódás csalódás, döbbenet döbbenet hátán. Cserna-Szabó András tisztje az első kört lezárni, aminek eleget is tesz, de közben elnézést kér, innia kell. Az elhangzott írás – ha jól sejtem – az ÉS-ben közölt ciklus egyik még publikálatlan darabja.
   A szünet kellemesen rövid a Gyulai Várszínházban, egy cigire elég, egy italra elég, az illemhely is csak 50 Ft.
   Izgatott második sereg toporog a vár „művészbejárójánál”. Varró Dániel a sötétben guggolva szorgalmasan ír.
   Hazai Attila fejre ejt egy ékszerteknőst, elmarad a nászút, de a boldogság teljesnek bizonyul. Grecsó Krisztián falunkbéli „általános bibliai történéseket” oszt meg a hálás közönséggel – mintha maga is meglepődne a fogadtatáson, félúton felnéz, majd mosolyogva folytatja az olvasást. Buda Ferenc fütyörészés után limerickeket olvas, olvasás után limerickeket fütyörész, Varró Dániel pedig ismét parodisztikusra állítja a hangnemet, boci-versekkel fejezi be. Kiss László novellájában csak kicsit részeg falusiak filozofálnak, többek között arról, megveszi-e Yoko Onót a Real Madrid, és ha igen, akkor miért nem.
   A napot – kimondva-kimondatlanul megidézve Leacock szellemét – Podmaniczky Szilárd zárja, leírhatatlan sikerrel: hogyan lehet fenékkel behelyezni az üveget a visszaváltópult kalickájába. (Nehezen.) Zajos siker.
   A fináléban – mindenki a színpadon – túlzás nélkül ritkán hallható vastaps. Hosszú percek rivaldafényben, tizenkét íróember van talpon a vidéken (kettő reggel hatig), küzdelem a reflektorokkal. Ez a közönség – dacára a mintegy háromórás (!) programnak – egy pillanatig nem unatkozott. Aki pedig nem volt ott, ugyancsak nem fog, ugyanis a konferencián elhangzott, valamint az esten felolvasott anyagok kivétel nélkül olvashatók lesznek a Bárka következő két számában, sőt a szervezők – a hagyománynak megfelelően – egy antológiát is kilátásba helyeztek.

   *
   Fotók föntről le: Elek Tibor, Mikszáth, Balogh Tamás, Sántha Attila, Tarján Tamás, Németh Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Podmaniczky Szilárd - lent: Finálé

Tizenkét íróember - Gyulán
 
[ - SJ -]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu