Dátum: 2019. augusztus 20. kedd    Mai névnap(ok): István, Vajk


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Írónak lenni tehetség, lángolás, szenvedély (helyszíni p., 2. kör)
Hiábavaló volt az első sorokban ülő tanárok állandó integetése, a hátsó sorok csak nem csendesedtek el, egészen addig, amíg KAF szóra nem emelkedett. Elmondta, hogy neki igen-igen sietnie kell, máshol is várják, s habár nem ő következne, belefog beszédébe. (Mint később kiderült, nem is volt olyan sietős az útja, hiszen végigülte a rendezvényt.) Véleménye szerint a kérdés, mármint hogy milyen feladat az írás, a költői lét problematikájára mutat rá. E kérdésre válaszolva KAF a De jó isten… című verset olvasta fel.

   
   
   A Pallas-Akadémia Kiadó 10. születésnapja
   

   Április elsején délelőtt a Pallas-Akadémia a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban rendezett író-olvasó találkozót. Ez a találkozó a könyvkiadó tizedik „születésnapjára” összehozott rendezvénysorozat egyik láncszemét képezte.
   A gimi hatalmas díszterme megtelt diákokkal, majd hamarosan benépesült a színpad is, melynek boltozatán arany színű csillagok ragyogtak (lent hatalmas kereszt, jobboldalon pedig egy festmény, amely Márton Áron püspököt ábrázolja). A színpadon Egyed Péter, Varga Gábor, Lőrincz György, Markó Béla és Kelemen Hunor foglalt helyet. Kozma Mária a Pallas Akadémia szerkesztőjeként (és a rendezvény moderátoraként), Varga László, a nagymúltú iskola igazgatója pedig házigazdaként volt jelen a szerzők között.
   
   A házigazda köszöntője után Kozma Mária üdvözölte az egybegyűlteket, örvendezve nyugtázva a nagyszámú diákjelenlétet. (A cinkosan összejátszó pillantások azonban elárultak valamit: talán csak arról van szó, hogy a diákok szívesebben ülnek végig egy ilyen rendezvényt, mint a kötelező tanórát.) Kozma Mária elmondta, hogy a kivételes ünnepségsorozatra tucatnyi szerzőt hívtak meg: egy részük már megérkezett Csíkszeredába és a vidéki rendezvények helyszíneire, a többieket pedig későbbi időpontokra várják. Moderátorként kérdéseket fog feltenni – jelentette be Kozma –, amire a jelenlévő szerzők az ülésrend szerint válaszolnak, szabadon beszélhetnek, vagy felolvasnak műveikből. A beígért sorozat helyett mindössze egy tömény kérdés hangzott el: „Mit jelent ma erdélyi írónak lenni, és az írás mesterségével foglalkozni?”
   
   Elsőként Egyed Péter filozófus válaszolt a vitaindító kérdésre. Felolvasott eddigi munkáiból, azonban – alighogy belefogott az előadásba – kiderült, hogy a teremnek rossz az akusztikája. Kihangosítás viszont nem volt... Az is sokat lendített a felolvasás érthetetlenségén, hogy a nyíló ajtón Kovács András Ferenc költő (a Látó című szépirodalmi folyóirat szerkesztője ) lépett be (szemén napszemüveg), a hallgatóság női sorai pedig hangosan felmorajlottak. Hiábavaló volt az első sorokban ülő tanárok állandó integetése, a hátsó sorok csak nem csendesedtek el, egészen addig, amíg KAF szóra nem emelkedett. Elmondta, hogy neki igen-igen sietnie kell, máshol is várják, s habár nem ő következne, belefog beszédébe. (Mint később kiderült, nem is volt olyan sietős az útja, hiszen végigülte a rendezvényt.) Véleménye szerint a kérdés, mármint hogy milyen feladat az írás, a költői lét problematikájára mutat rá. E kérdésre válaszolva KAF a De jó isten… című verset olvasta fel.
   A jól hangsúlyozott vers után A pók poétikája következett, amelyet KAF melegen Balázs Imre József költő figyelmébe ajánlott. Ezekből a művekből megtudhatjuk, milyen is a líra és költő kapcsolata.
   
   
   A PÓK POÉTIKÁJA
   
   Az én poézisom természete,
   Balázs Imre Józsefnek
   
   
A líra? Oh, de kérem!
   Iszonytató szemérem...
   S bizony, van arra száz ok,
   Ha néha csak lazázok,
   
   Mint pók a pókfonálon,
   S lebegve konstatálom,
   Hogy bánatos, se boldog
   Nem is vagyok: lelógok,
   
   S kileng az én – hideg fény
   Feszül létem zsinegjén,
   S világhálónyi hálón
   Futok magam zihálón,
   
   Mint pók a lomha légben,
   Keresztben, föl-le, pörgőn,
   Ha már igen, de még nem,
   Ha szőni kell gyönyörgőn
   
   Szétszálazván, mi éltet,
   A vélhetőt, a véltet,
   A semmit szőve folyton,
   A mindent rímbe fojtom,
   
   Fityegve pókfonálon,
   Miképp valót fon álom,
   Míg űrbe vész, alászáll
   Életfonal s halálszál –
   
   Olyan lezser s elernyedt
   A költő… Persze, gyermek:
   Fecseg, de néma hattyu…
   
S a költészet? Na, hagyjuk.
   
   
   Kissé prózaibb stílusban ezt vallja KAF: „Költözködünk, átmenetiségből átmenetiségbe, ahogy a költők költözködnek: részekre szakadva, szertehullatva s megint összekapkodva esendő önmagunkat, csak úgy, ahogy ők hurcolkodnak néha nyögve, káromkodva, vidoran versből versbe, metaforából metaforába, átszellemülten, hogy lakhatóvá váljon végre a szó, a világ.” (Hatalmas taps, már-már az az érzésem, hogy egy becsületes pártgyűlésen veszünk részt, amilyenről a mamám szokott mesélni. Akár a „régi szép időkben”, itt is minden fejezetet taps követ.)
   Kozma Mária bekonferálja a következő beszélőt: Varga Gábor. Szerzőnk szerénykedve kezdi a mondókáját: „Rosszul érzem magam én, mint dilettáns tollfogató a romániai magyar irodalom nagyjai között.” Elmondja, hogy Nagyváradon, valamikor iskolás korában ő is úgy ült az efféle irodalmi rendezvényeken, mint a mostani diákok. (És áhítattal hallgatták talán éppen Horváth Imrét.) A Pallas adta ki Varga Gábor Az úr kutyája című kötetét, amiből egy velencei vonatkozású részt olvasott fel a szerző. „A kőoroszlánok bőgtek, a szélkakasok forogtak... Milyen szép. Milyen méltóságteljes”. (Hurrááá!!! A szomszédos tornateremben épp kosárlabdáztak a gyerekek.) Kozma Mária szerint Varga Gábor túlságosan szerényen beszél saját magáról, hiszen az erdélyi irodalom egyik jelentős alkotójának számít. A Pallas-Akadémia szerkesztője külön kiemelte a Velencéről készült írások irodalmi értékét, majd rögtön az udvarhelyi Lőrincz Györgynek adta át a szó. Aki, mielőtt felolvasta volna Az elveszett sziget című írását, megpróbált válaszolni a Kozma Mária által feltett bevezető kérdésre. Kápolnás faluban született, édesanyja földművelőt szeretett volna nevelni belőle. „Iskoláim elvégzése után meg is próbálkoztunk a gazdálkodással, de hamarosan rájöttem, hogy az egyetlen dolog, amit tudok csinálni, az az írás. Ez a válaszom arra, hogy miért írok.”
   
   A sorban Markó Béla költő (RMDSZ-elnök) következett, aki bevezetőként arra reagált, hogy az előtte beszélők szinte mindenike mentegetőzött. Hát ő nem fogja ezt tenni. De a mentegetőzők sem épp olyanok, mint amilyennek itt be akarják állítani magukat. (Bizonyára a nagy politikai tekintélyek miatt érzi némelyik író törpének magát.) Az írók úgy akarják beállítani a dolgokat – vélekedik Markó –, mintha épp csak becsöppentek volna ebbe a „játékba”, pedig épp az ellenkezője az igaz. Az írók nagyon is tudják azt, milyen fontos írónak lenni. És tudják azt, hogy ők az írás által fel tudnak valamit mutatni, tovább tudnak valamit adni, nemcsak a jelennek, hanem az utókornak is.
   
   „Miért mondom ezt? Mert ugyebár a jelenlévők nem íróként ismernek engem! Most, 2003-ban valóban nem tudom, milyen érzés írónak lenni. De tudom azt, hogy milyen politikusnak lenni, és tudom azt is, milyen volt 1993 előtt magyar írónak lenni Romániában.” Ma az írónak nincsenek olyan kényszerfeladatai, mint 1989 előtt – véli Markó Béla –, mert az írónak nem kell közössége számára (tekervényes úton-módon) fel- illetve megmutatnia az igazságot, a helyes utat. Nem kell nagy szavakat használnia az írónak – vélhetnénk. De ez csak a látszat – egészíti ki önmagát Markó. A kérdésre pedig, hogy milyen írni, az a válasza, hogy jó érzés, mert a költő fel tud építeni egy teljesen új világot a semmiből. Írónak lenni viszont nem biztos, hogy olyan jó érzés. „Ezért tartom olyan fontosnak azt, hogy ma itt vagyunk.”
   
   Ugyanakkor azt is fontosnak tartotta kiemelni Markó, aminek okán megrendezték a találkozót: a Pallas Akadémia tízéves ünnepségsorozatát. Mivel ez a könyvkiadó minőségileg is, mennyiségileg is jelentős termést tudott felmutatni az elmúlt tíz év alatt, a magyarság körében kerek e földön ismerik a Pallas-Akadémia nevet. „Jó érzés, azt mondom, könyvkiadónak lenni. De ez sem könnyű, hanem gondokat jelent.” Olyan világban élünk, ami rohan, gyorsan változik – folytatja Markó. Nagyszüleink idejében is eseménydús volt a politikai élet, de nemzedékről nemzedékre alig változott valami. Most viszont úgy rohan a világ, hogy alig lehet megjósolni, mi lesz a húszéves ünnepség tétje.
   
   A költőt és az írót olyan emberhez hasonlította Markó Béla, aki gondolkodva sétál az úton, miközben mindenki rohan (senki sem tudja, merre). Rohanás közben fellökik az írót, akinek a feladata megmondani azt, hogy tulajdonképpen merre rohan az emberiség. „Nem tudom pontosan megválaszolni azt, hogy milyen érzés írónak lenni 2003-ban, de tudom, hogyan kell viszonyulni az íróhoz. Meg kell becsülnünk őket, akik minden nap megkísérlik a lehetetlent, azaz a semmiből létrehoznak valamit.”
   Stílusosan-eremdéeszesen Kelemen Hunor költő-politikus volt a következő felszólaló. Szerinte a mai író feladatát, illetve az író mai feladatát Markó Béla tökéletesen körülírta, ahhoz nincs mit hozzátenni. Kiegészítésül felolvasott néhány verset a Pallas-nál megjelent kötetéből, a Szigetlakóból. Tréfálkozva megjegyezte, hogy a kötet nagyon szép illusztrációkat tartalmaz, már csak ezért is érdemes kinyitni. „Bár ez itt nem a reklám helye.” Az Elvakult tulajdonos, Ajánlás, Szívbeszéd című verseket hallgathatta meg a közönség, amely eddigre teljesen elcsendesült. (Ráadásul a tornaterem ajtaját is becsukták.)
   
   Mielőtt Kozma Mária befejezettnek nyilvánította volna a találkozót, felkérte Markó Bélát, olvasson fel ő is, talán épp néhány szonettet. Mielőtt azonban Markó belekezdhetett volna a felolvasásba, Kovács András Ferenc fejtette ki gondolatait – visszacsatolásként a találkozó elején elhangzott kérdésre. Az, hogy írónak lenni jó, egyáltalán nem biztos. Az az egy biztos, hogy tizen- és huszonévesként jó élni. „A haza és a politika, ezek a magasztos dolgok nem biztos, hogy érdekesek. Az élet, a halál, a szerelem: ez az érdekes. És az, hogy itt vagyunk.” E kijelentés igazolásaként felolvasta Fattyúdal című versét.
   
   Markó Béla az előbbi felszólításának eleget téve a szonettkoszorú írástechnikáját magyarázta el, amiből mindenki számára (de a diákok számára biztosan) kiderült, hogy nagyon bonyolult dolog egy ilyen versfüzért megírni. Mivel pedig szigorú formájú alkotásról van szó, nem lehet csak úgy kivenni belőle egy darabot, mert akkor az egész összeomlik. Mindazonáltal két friss kötetének a főszövegét hajlandó volt felolvasni. Markó Béla irodalomról (és az írásról) alkotott véleménye egy mondatban összegezhető: „Írónak lenni tehetség, lángolás, szenvedély.”
   
   Végezetül a házigazdától megtudtuk, hogy időszűke miatt nem kerülhet sor a potenciális olvasók hozzászólására, pedig az lenne az igazi. „Hiszen ez volna az érem másik oldala.” Az igazgató köszönetet mondott a Pallas-Akadémiának a támogatásért, emlékeztetve a jelenlévőket, hogy korábban már Sütő Andrást és Domokos Gézát is vendégül láthatták a „Márton Áron” dísztermében. Személy szerint reméli, hogy még sok ilyen jó hangulatú író-olvasó találkozóra kerül sor Csíkszeredában.
   
[an800308ku@yahoo.com]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu