Dátum: 2019. június 15. szombat    Mai névnap(ok): Jolán, Vid


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kiss László: Bárka-szemle
Szilágyi Zsófia kritikájának legizgalmasabb része azonban a motívum-, illetve szimbólumelemzés (méz, mák, méh, galamb), amely sajnos – a terjedelmi korlátok miatt – szükségképp torzóban marad, viszont felhívja a figyelmet a mű rétegzettségére, több irányú megközelíthetőségére.

   
   Bárka, 2002/6
   
   
   1.)
   A Bárka 2002/6-os száma akár a Békés megyei team felvidéki kiruccanásának előjátékaként is figyelembe vehető, ily módon pedig afféle „előszámként” olvasható: Benyovszky Krisztián (kritika-tanulmány), Németh Zoltán (kritika) és Hizsnyai Zoltán (versek, illetve interjú-esszé – műfaji kavalkád!) erőteljes jelenléte legalábbis erre mutat, mi több: a határon túli blokk Balázs Imre József kritikájával, Balla D. Károly verseivel, sőt Határ Győző prózáival s a róla írott tanulmánnyal is gazdagodni látszik. Mindehhez Závada és a szlovákság. A lapot ezúttal Munkácsy Mihály alkotásai ékesítik, amihez viszont nem szükséges különösebb kommentár.
   
   
   2.)
   

   Prózából volt már erősebb válogatás. Határ Győző szövegei mellett a két Tamás, a helyi Paál és a nem helyi Prágai írásai olvashatók. Mindemellett: sok vers, sok szín, egyenletesen jó színvonal. Zalán Tibor Létismeretlenes egyenletek című ciklusát ismerhetjük innen-onnan, Vörös Istvánról úgyszintén tudunk egy s mást, egyebek közt azt, hogy jelenleg verses regényen dolgozik – Heidegger, a postafelügyelő –, amely műnemileg e helyütt nem ér, s amely az olvasott részletek alapján izgalmasnak ígérkezik, példának okáért egy szexes rész: „Heidegger megnézi a Purgatóriumba / vivő utat. Az öregasszony / leguggol. Belátni a szoknyája / kelyhébe. Lábai zöldek, / mint a növényi szár. A ráncos / borotvált pina illatozik. / Heidegger közelebb hajol / ehhez a vaníliavirághoz. / A függőleges és a vízszintes száj / összecsattan. A függő / éget, mintha nem is nyílás lenne, / hanem ellentéte, egy rúd. / Izzó vas, ami Martin szájába / nyomul. Én férfi is vagyok. / Martin köpköd, nem akar megtisztulni.” Szepesi Attila Beregi szőttes című „gyűjteményét” „(folytatjuk)”, és a folytatást is el kell olvasni. Szeretnivaló a Bárkában, hogy nem csupán „nevekkel” dolgozik, s a minőség kedvéért (érdekében?) hajlandó olykor rugalmasan kezelni a bejáratott szerzői garnitúrát, ami elvileg evidens lenne, igaz, ez egy kéthavi lap esetében nem is olyan nagy kunszt. Mindazonáltal Mogyorósi László vagy Varga Zoltán Tamás versei tényleg önmagukért beszélnek.
   
   
   3.)
   

   Esterházy Pétert sokan szeretik ebben az országban. A „friss” Bárka nagyepikai ciklusának egy jelentős fejezete róla (is) szól. Ágoston Zoltán novellának aligha, memoárnak megint nem tudom, kisprózának mindenesetre föltétlen bizonyossággal nevezhető szövege Esterházy Kulináris vázlat című, a Bárkában alig egy éve publikált írására reflektál – a közös élmény íze a szánkban. Pluszban Füzi László úgyszintén Esterházynak ajánlott személyes hangvételű írása, a Javított kiadás kapcsán (Könyv a szabadságról). Mint ahogy ugyancsak az új regényt vizsgálja a főszerkesztő, Elek Tibor is, aki kritikájában piedesztálra emeli Esterházy Pétert és az ő prózaművészetét, hogy aztán – látszólag (váratlanul) – lepöckölje onnét, ami nem annyira a könyv esztétikai hiányosságainak, mint inkább egy előzetes olvasói elvárás be nem teljesülésének lehet következménye. Elek Tibor legfőbb bírálata ugyanis ránézésre az apa-fiú kapcsolatot érinti, konkrétan azt, hogy az „apa ügyének” induló regény előbb-utóbb a „fiú ügyének” dokumentálásává válik: „azáltal, hogy nem az apa ügye, hanem a fiú, illetve a fiú hozzá való viszonyulása kerül az ábrázolás középpontjába, az egész nem tud látszódni, megmutatkozni a maga teljességében, a fiú ügye eltakarja az apa ügyét.”Ez magyarázhatja a recenzens azon kijelentését, miszerint „az író a Javított kiadásban egy újabb lehetőséget szalasztott el. Esterházy Mátyás tragikus sorsa, története írói ábrázolás nyomán közüggyé válhatott volna.”, továbbá hogy az „író/elbeszélő átengedi magán a vélhetően katartikus élményt, de állandó kontroll alatt tartja […] Apjától megtagadja sorsának tragikumát, önmagától tudatosan a katarzis lehetőségét.” Kerülgetve van a biblikus olvasat, mint a forró kása. Az igazi kritika azonban az Esterházy-próza jegyeinek lajstromszerű számbavételékor és bemutatásakor jelentkezik, innen nézve pedig igenis jelentős és fontos mű a Javított kiadás, „mert pótolhatatlan rálátás nyílik belőle az Esterházy-életműre, miközben látványosan jelzi a továbblépés, a poétikai változás szükségességét.”
   
Závada, Ágoston (fotó: Kéri Piroska)
 
   
   4.)
   

   A másik főszereplő Závada Pál. És ha ő, akkor a Milota. Sebók Katalin posztmodern értelmezői kelléktárral felvértezett tanulmánya (A történelem fikcionálása) a regénybeli fiktív (?) színdarabot rávetíti a honi szlovák etnikum történetére (a ki- és áttelepítéstől napjainkig), ami akár érdekesnek is mondható, persze nem kell mindenben föltétlenül egyetértünk a dolgozat szerzőjével – nem tudom például, hogy a darab egyes idős szereplőinek („régi idők tanúi”) „belenyugvó magatartásában” mennyire „a hazai szlovákságra jellemző passzivitás mutatkozik meg.”
   
Az öreg Milota narrációs fordulatairól s az ezzel együtt járó szubjektumváltásairól írottak a tanulmány legjobb, kár, hogy nem alaposabban kifejtett passzusai. S minthogy ezek a részletek az értekezés utolsó fejezetében olvashatók, maga a dolgozat érződik lezáratlannak. Szilágyi Zsófia recenziója (Méhraj, galamb alakban) a Milota-recepció fontos darabja. Amellett, hogy bevezetésként mintegy fölmondja a kritika által eleddig bőven kifogásolt helyeket, megpróbál összefüggést teremteni ezek között, mondjuk, igyekszik feloldani a narrátori pozíciók ellentmondásaiból fakadó feszültséget. Szimpatikus megfigyelés a fikció és valóság viszonyára vonatkozó, melynek a két Závada-regény összehasonlítása, összeolvasása képezi az alapját: „a regény referenciájává a fikció válik, vagyis a Milotában kiépülő szövegtér nem Tótkomlós »valóságára«, hanem a már Závada korábbi regényében szöveggé tett Tótkomlósra vonatkozik.” Szilágyi Zsófia kritikájának legizgalmasabb része azonban a motívum-, illetve szimbólumelemzés (méz, mák, méh, galamb), amely sajnos – a terjedelmi korlátok miatt – szükségképp torzóban marad, viszont felhívja a figyelmet a mű rétegzettségére, több irányú megközelíthetőségére.
   
   
   5.)
   

   Tóth Ákos Tandori Dezső költészetét vizsgálja, immáron sokadjára, ezúttal a jeles költőnek a Tiszatáj könyvek sorozatban megjelent Oceánban című kötetét. A fiatal kritikus az eddigiek alapján olyan szerzőnek tűnik, aki képes eligazodni a napról napra terebélyesedő Tandori-korpuszban, és ez jó. Németh Zoltán „hazabeszél”: a névrokon Hizsnyai kalligramos Bárka és ladikját recenzálja, különösen hangsúlyozva a címadó verset, amelyben – s ha jól értem, a kötet tematikájának is megfelelően – „[k]étféle utópia, elérhetetlen vágy találkozik és feszíti egymást […]: a legkülönfélébb és legváltozatosabb szövegfajtákkal való feltöltekezés, akkumulálódás, és egy ennek ellentmondó, a szöveg eltüntetését, virtualizációját következetesen végigvivő folyamat.” Kiderül, hogy fontos a kísérlet. Megjegyzendő, hogy a recenzió szerzőjének legutóbbi kötete (A perverzió méltósága) sem kerüli el a megmérettetést.
   
   6.)
   

   Elnézvén kedvenc rovatomat, a borító hátoldalán található előrejelzést (Következő számaink tartalmából), a 2003-as év Bárka számai is méltók lesznek erre-arra.

   *
   Korábbi szemlék a Szekcióban:
   Bedecs László: In memoriam O. O. (Holmi, október)
   Acsai Roland: Jelenkor, szeptember
   Acsai Roland: Jelenkor, október
   Szécsi Noémi: Ősz van - Mozgó-szemle
   Acsai Roland: Nádas, Nádas, Nádas (Jelenkor, november - szemle)
   Czifrik Balázs: Új Forrás - november, szemle
   Acsai Roland: Jelenkor., december - szemle
   Kiss László: Bárka-szemle
   
[Kiss László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Kamuti Jenőnek
Az „ezüst-herceg” közben orvosi diplomás lett, kitűnő sebész vált belőle, a MÁV kórház igazgatójaként lett (aktív) nyugdíjas. A sport terén, pedig Magyarországon elsőként UNESCO Fair Play-díj kitüntetésben részesült. A napokban a Nemzet Sportolójává választották. Hihetetlen – 80 éves! – Kadelka Lászlótól
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Novák Ferenc Tata előadása Forrószegiek

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu