Dátum: 2019. július 22. hétfő    Mai névnap(ok): Magda, Magdolna


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Balázs Eszter: Mit mond negyvenhét bagatell? (Garaczi: Nevetnek az angyalok)
Felszólalása közben Csordás felesége kedvesen anyáskodó, és nagy rendszeretetről tanúskodó mozdulattal lecsipkedte az összes szöszmöszt férje öltönyéről, s míg ezt mi, többiek, kényszerűen figyeltük hátulról, addig egy meglepően könnyed életmódbeli tanácsot hallhattunk a tisztogatott öltöny belsejéből. Ez a következőképpen hangzott: „Pistám, olvass egy kicsit lazábban.

   
   (Egymás melletti) Elbeszélések – irodalmi életmód-tanácsadás
   
   
   Ki gondolta volna, hogy ekkora vihart kavarhat a ránk szakadt hó alatt egy Garaczi-könyv?
   Előre szaladok egy kicsit: az évkezdő Szextetten ugyanis Garaczi Laci Nevetnek az angyalok című, szórakoztató és igen könnyed hangvételű könyve apropóján a kortárs magyar irodalom állapotáról és a kritikusi olvasásról nyitottak heves vitát a boncnokok.
   Az estéről betegség miatt ugyan hiányzott Tóth Krisztina, s így a hatos fogat nem fejtethette ki teljes létszámában véleményét, de ott volt Abody Rita, Ágoston Zoltán, Jász Attila, Molnár Gábor Tamás, és az estet vezető, s a vitát kirobbantó Margócsy István.
   
   Garaczi frissen megjelent könyve 47 „bagatell”-t tartalmaz: esszék, cikkek, kiállítás-megnyitók, kritikajellegű írások egybegyűjtött csokra. A vita épp abból indult, hogy vajon milyen szempontok szerint válogatott csokor ez, s egy „beérkezett” író szükségszerűen/jogosan/kényszerűen/avagy mi végre ad ki ilyet a kezéből.

   A kínosan udvariaskodó kezdésnek (Margócsy rövid életmű- és befogadáskritikai felvezetését követően nem nagyon akaródott megszólalni senkinek), a gyengébb nem igen határozott és jól érvelő képviselője (Abody Rita) vetett véget. Igaz, még mindig egy ügyes trükkel, a „bagatell műfaj” választását dicsérve, mondván: a csokor valóban nagyon színes, tehát a kötetben vegyes témájú és hát ugye, mit kerteljünk, vegyes minőségű írások találhatók.
   
   Ehhez aztán már mindenki boldogan bólogatott (remek és kevésbé élvezetesnek tartott írások mindenfelől megneveztettek, bár sokszor egymásnak ellentmondóan is), mígnem a kör bezárult, s Margócsy is véleményt nyilvánított. Ekkor megint egy éles kanyar következett, a könyvvel megfordult a világ, ugyanis Margócsy sajátos bájával és markáns humorával közölte, hogy szerinte a könyv úgy szar, ahogy van.
   
   Nehéz volt eldönteni, hogy a tiltakozó felhördülést a szerző iránti szeretet váltotta-e ki, vagy egy immáron kanonizált szerző s egyben egy kánon megtiprása, netán a kortárs irodalom kritikusainak a kor igényeihez alkalmazkodva jelentősen megzuhant elvárási szintje – mindenestre a közönségből, mely fenntartásaimmal együtt, gyanúm szerint irodalmi érdeklődésű egyedekből állt, olyan hangok szűrődtek ki, idézem: „bassza meg, kit érdekel, hogy mit mond a szöveg Margócsynak!” Amely kérdésfelvetés már csak azért is nagyon érdekes, mert hát, végtére is, itt olvasók beszélgetnek egy könyvről; arról, hogy mit ad, gy. k. „mit mond” egy adott szöveg egy adott olvasónak, aki adott esetben még akár kritikus is lehet, bármily kellemetlen, olykor pedig egyenesen szégyenletes létállapot is az.

   Ám a kollégák jóval kollegiálisabbnak bizonyultak az előbb megidézett nőegyednél, és pofozkodás helyett csak heves szóváltás alakult ki.
   
   Mivel a disputa tárgya szerintem kifejezetten tanulságos, és kimondatlanul a kortárs magyar irodalom új olvasási stratégiájáról szólt, nem szívesen humorizálom el az estet, és sok felvetett probléma fölött kénytelen vagyok elegánsan átlépni is (pl. erénye-e a kötetnek, hogy láthatóvá teszi a Garaczi-szövegek építkezését; az „érett gondolkodás” milyen nyomokban felfedezhetők fel benne; létjogosult-e az ún. hordalék műfaj stb.).
   
   A fő kérdés mindvégig az írói felelősség maradt: mik a kritikával szembeni elvárások akkor, ha a kritikát egy író írja? Nélkülözhetetlen-e a referencialitás, egyfajta érvelés és összehasonlítás vagy elemzés – úgy, ahogy azt a kritikus kritikustól megkövetelik, avagy megelégedhetünk egy beleérző, szabad asszociációkkal dolgozó, a tárgytól jócskán elkalandozó írással – mert hogy író írja.
   Magyarán: helytálló és értelmezhető megállapítás-e az, hogy „Móricz parasztjai szamurájok”, illetve: Révész László képei „barnák”.
   
   A kérdést két irányból közelítették meg:
   
   1, a kritikaírásnak vannak bizonyos feltételei, úgymint bizonyos szintű hozzáértés, referencialitás, értelmezői gesztus és egyfajta érthetőség. (Margócsy)
   


   2, egy írónak nem kell szakavatottan írnia, mert ő (csak?) író, aki írói módszerével világít rá az elemzett tárgyra. (Mindenki más, aki felszólalt)
   
   
   A kettő természetesen egész másról beszél; úgy tűnik, mintha egyről beszélnének, pedig nem. Mert miért is lenne lehetetlen a kettő együtt? (Pl. az író ihletetten/szabadon/sajátos szemléletével, ugyanakkor némi rálátással és információközlő szándékkal együtt fogalmaz.) Valami hasonló találkozási pontra igyekezett rámutatni Abody Rita is, amikor már békítő szándékkal szólalt fel: egy író láthat/láttathat másképp, mint egy ítész, de ha már különböző tárgyú írásait egybegyűjti, a legkomolyabb kritikát éppen saját magával szemben kell érvényesítenie. Szükségeltetik ehhez némi önkontroll és szerkesztési munka, hogy a nagyon különböző fajsúlyú írások mégse kerüljenek indokolatlanul egymás mellé.
   
   Érdekes módon, az azonban már nem került szóba, hogy ezt a fajta önkritikát milyen nehéz gyakorolni, amikor az életbenmaradás szempontjából az egyik legfontosabb az állandó, piaci jelenlét; amikor már az is jó, ha egy könyvről rosszat mondanak, csak beszéljenek róla; és amikor az írót szigorú szerződés és sok elvárás köti a kiadójához.
   Talán azért sem került sor ennek felvetésére, mert a második sorban ott ült maga a kiadó is, Csordás Gábor személyében. Látva a nagy vitát, korábban csak fejcsóválások és hümmögések jelezték az épp elhangzó véleményhez fűződő viszonyát, de később szót is kért s kapott. Felszólalása közben Csordás felesége kedvesen anyáskodó, és nagy rendszeretetről tanúskodó mozdulattal lecsipkedte az összes szöszmöszt férje öltönyéről, s míg ezt mi, többiek, kényszerűen figyeltük hátulról, addig egy meglepően könnyed életmódbeli tanácsot hallhattunk a tisztogatott öltöny belsejéből. Ez a következőképpen hangzott: „Pistám, olvass egy kicsit lazábban.

   Mondanom sem kell, itt minden bizonnyal elszabadult volna a pokol, ha nem épp a műsor vége felé jártunk volna, no és ha nem úriemberek és úrhölgyek töltik meg a termet. Ezzel a nagyon tanulságos fitness-wellness tanácssal magam is véget vetek a tudósításnak, mert nem helyén való, hogy a kortárs magyar irodalom kedvelőit megfosszam a következtetés levonásának lehetőségétől a lazább olvasás milyenségét és megvalósításának következményeit illetően.
   (A továbbgondolás lehetséges címszavai: a stresszmentes olvasás szabályai; igényesség = konzervatizmus; „akasszátok fel a hóhérokat” stb.)

   
   KORÁBBI SZEXTETT-ANYAGOK A SZEKCIÓBAN:
   Szécsi Noémi: Szív Ernő kínai messze’
   Sarankó Márta: Szabad péntek, szabad szombat?
   Szécsi Noémi: Női bűnök
   Szécsi Noémi: Szextett - Ferencz Győző    
   Szécsi Noémi: A kivégzőosztag újra tölt (SZEXTETT: Garaczi)    

       Balázs Eszter a Szekcióban:
   
   Mondd, Isten lát engem, amikor élvezek?
   Vérengzés a cicaszéken
   Darvasi legyűrve Lojangban
   Szigorúan bizalmas - Szépíró villanyos
   Passió után vérkabaré (Szálinger-interjú)
   Feminizmus témájában nincs pardon
   
   

[Balázs Eszter]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu