| Egyszerre korszerű és magyar – Dresch „Dudás” Mihály zenéje |
 |
 |
Volt idő, amikor a Magyarországon elsőként jazz tanszakot indító vidéki zeneiskola „elüldözte” egy tanárát, mert a „szentély” falai között magyar népzenét mert tanítani hatlyukú pásztorfurulyán és citerán. Szerencsére, Dresch „Dudás” Mihálynak (fotó) ezt az érzést nem kellett megélnie, jóllehet újításaira egyes kollégái meglehetősen furcsa szemmel néztek.
Dresch szerint a népzenét és a dzsesszt csak az különbözteti meg egymástól, hogy milyen szellemi töltéssel játsszák.
Oly’ sokat halljuk kiváló zenészektől: mindenevő vagyok, csak jó zene van és rossz. A hip-hop műfajban is lehet tökéletes alkotás, és a komolyzenében is előfordulnak gyengécske alkotások, előadások. Dresch is valami hasonlót hangsúlyoz: muzsikája lehet egyszerre modern és magyar.
A „pászításhoz” viszont sokat kell kísérletezni. Meg kell találni azokat a pontokat, ahol a hagyományos amerikai minstream vonalhoz illeszthető a magyar folklór. Ahol az „igazi” jazz kifejezésformái megtölthetők saját hagyományainkkal. Grencsó István, Ágoston „Szarvas” Béla, Borbély Mihály, Binder Károly, Tűzkő Csaba, Szabados György, Lajkó Félix (fotó), hogy csak a legnagyobbakat soroljam az utóbbi évek nagy kísérletezői közül. Néhányukkal Dresch közös együttesben is játszott, mások, mint például Geröly Tamás – dob, ütősök, vagy Baló István – dob saját zenekarának volt vagy jelenlegi tagjai.
|
|
|
Borbély Mihály, Baló István és Dresch Mihály
|
| |
„Egyszer pedig szeretnék egy bandát bőgővel, cimbalommal, szaxofonnal, dobbal. Nem népzenét játszanánk, hanem magyar dzsesszt” – nyilatkozta 1997-ben Dresch egy országos napilapnak.
1984 óta gyakran változó zenekari felállásait rá egy évre stabilizálta: a dobok mögé a már említett Baló István ült, a nagybőgőn Szandai Mátyás játszik. Ez a „csapat” talán Dresch életének eddigi legjobb lemezét hozta létre Révészem, révészem címmel.
Másik rendkívüli hatású cédéje a Zeng a lélek című album, melyen Dresch cimbalmozik is.
Ugyan nem osztozott a népi életforma szépségeiben, gyötrelmeiben a parasztokkal, de megéli a népi kultúrát, minden rezdülésével annak örökségét képviseli. A dzsessz szárnyalásához, az improvizációhoz a népzene adja a biztonságot, a fundamentumot. Muzsikája személyes. Erő és hit sugárzik belőle. És egyszerű!
|
|
|
|
|
Baló István
|
|
Geröly Tamás
|
| |
Egy pillanatra álljunk meg egy fogalomnál. Ez az improvizáció. A dzsessz egyik elengedhetetlenül fontos kelléke. Többnyire két dolog kell hozzá: a hangszer és a műfaj tökéletes ismerete. A művész futamokat, dallamtöredékeket rögtönöz.
A mű ott, a pódiumon, a klubban, a közönségtől alig egy méterre születik meg. Rikolt vagy búg a hangszer, az előadó pillanatnyi érzelmeitől függően. Ez történik Dresch esetében is. Pillanatok alatt veszi át a hangulatot, s alkotja meg a tiszavirág életű etűdöt, melyet esetleg átvesz egy másik hangszer, hogy megtoldja vagy elvegyen belőle.
|
Dresch első hangszere egy szájharmonika volt. Tizeenhét éves korától készül tudatosan a zenei pályára. Még konkrét döntés nélkül, minden műfajra nyitottan. Dizzy Gillespie hatására választotta fő hangszerét, a szaxofont.
Ekkor tizennyolc éves volt. 1979-ben elvégzi a jazz tanszakot, több élvonalbeli zenész fogadja el partneréül, köztük Kőszegi Imre, Lakatos „Peczek” Géza. Igazi szellemiségét Szabados György hatására találja meg. Állandó tagja együttesének, a MAKUZ-nak. Tagja a jól ismert Csík folkzenekarnak is. Komponált már filmzenét, táncszínházi művet is. Saját zenekara mellett számtalan együttes közreműködője, szerzője. Fesztiválok, jam session-k, koncertek kiemelt résztvevője.
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Nemrég egy interjúban így vallott művészetéről, gondolatairól: „Egész életemben arra törekedtem, hogy érzékeltessem: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább jazzmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar. Mindenkinek megvan a maga története, élményvilága, ami belétapadt, beleégett a mindennapjai során. Ezeket az életem részeként élem meg.”
Fotó: a szerző felvételei
|
|
| [Oszvald György] |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Zsolt Istvánnak
Rám is esik egy kis fénysugár az ön – utólagos – dicsfényéből. Ilyenkor ismét sokan emlegetik – no nem a kedves édesanyját, ahogy fénykorában. „Ezekhez képest a Zsolt, egy zseni volt!” – szólított meg egy ismeretlen a tegnapi Egyesült Államok, Szlovénia mérkőzésre utalva. Az Ön kései sors(sport)társának nincs olyan szerencséje, mint volt magának annakidején. (Kadelka Lászlótól) |
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
|
|
