Dátum: 2019. október 19. szombat    Mai névnap(ok): Nándor


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

A ráérzések mestere: Jeszenszky Endre 80 éves
A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Jeszenszky Endre, az egykori balett-táncos és még ma is aktív táncpedagógus örömmel nyilatkozott a Terasznak.
„Somogyváron születtem 1925-ben. Szüleim gyógyszerészek voltak. Nagy türelemmel, fokozatosan neveltek színház és hangversenylátogatóvá. A gimnáziumot Szegeden végeztem, színházi élményeim a szombat délutáni ifjúsági előadásokra csökkentek. Néha láttam csak balettet, ha a budapesti operaház művészei szerepeltek nálunk. És mégis most kezdett bennem felerősödni a tánc iránti vonzalom. Jobban a tánctanítás, táncalkotás, kevésbé a színpadra kerülés vágya. Mondhatnám, maflán szégyenlős voltam. Puritán és nagyon szigorú édesapám hallani sem akart arról, hogy a színház, a balett világában találjam meg számításomat. Érettségi után Budapesten iratkoztam be egyetemre, s apám tudta nélkül Brada Rezső balettiskolájába. A dolog kitudódott, s apám visszavitt Szegedre. De a történelem mindennél nagyobb úr: sem egyetem, sem balett, hanem háború, katonaság, hadifogság lett a sorsom. Nyomor, szegénység, hideg, éhezés.”

– Ez idáig egy félbehagyott karrier története. Hogyan lett mégis balett-táncos?
– A szegedi Nemzeti Színház alakulásának hírére összeszedtem minden bátorságomat, felidéztem tanulmányaim minden emlékét, s próbát táncoltam Lehotai Árpád és Vaszy Viktor igazgatók, majd Budapesten Zsedényi Károly balettmester előtt. Megfeleltem, felvettek. De azt nem tudták, mert nem mondtam meg, hogy mindössze egy negyedévig tanultam csak. A háború elég indok volt a hiányosságok elfedésére.
– Mennyi többletmunkát jelentett ez? Hogyan tudta pótolni a lemaradást?
– A szerepek és az előadások anyagán túl mindent meg kellett tanulnom, amit tizennyolc éves koromig illett volna megtenni. Rengeteg plusz órát vettem, s ebben az emberfeletti hajszában három kiváló balettmester, Bartos Irén, Lakatos Gabriella és Rimóczy Viola segítettek.
– Utalt rá, hogy Zsedényit nem szerették a táncosok.
– Igen, ez így van. Én sem szerettem, sőt, erősebben fogalmazva: utáltam. És ő ezt tudta. De ez a momentum később szerencsém is lett: korrepetítornak kért meg, mert azt is tudta, hogy mindent észreveszek és kíméletlenül őszinte leszek vele.

Rimóczy Violával Az Eladott menyasszony címszerepében (1949) Klasszikus mozdulatok

 

„Ment minden a maga útján, kiváló szerepeket táncoltam, jócskán kaptam elismeréseket is. Köztük Harangozó Gyula értékes dicsérete és segítőkészsége nagyon sokat számított. Négyévi sikeres működés után megszüntették Szegeden a balettegyüttest, s az ő javaslatára jelentkeztem a budapesti Operaház társulatába. Jó pillanat volt, mert Vaszilij Vajnonen és felesége, Klavlia Armasevszkaja a Párizs lángjai című baletthez táncosokat kerestek. Számomra érthetetlen módon itt is megfeleltem. Az orosz mestereket nem érdekelte, hogy hol, mikor, kinél, mennyi ideig tanultam, kizárólag a próbatáncolásokon nyújtott teljesítmény számított. Később bekerültem a mesterkurzusára is, ahol a kiemelkedő szólistáknak tanította meg a Vaganova-balettmetodikát.”

– Hogyan viszonyult ez a rendszer Molnár István vagy Graham technikájához?
– Marta Graham egy korszerű törzsmozgás típust alakított ki. Ezt ma moderntáncnak nevezzük. Graham nagyon szigorú szabályok szerint, klasszikus zenékre alakította ki a „törzs-deformálást.” Molnár Pista barátom pedig – sok más mellett – a néptáncosok között népszerű, az ott alkalmazható speciális mozgások miatt.

„Az orosz mestrek távozásával az évad végén én is elhagytam az Operaházat. Tehettem, mert éppen ekkor hívtak a Vígszínházba balettmesternek, koreográfusnak, szólótáncosnak. Ez sok lehetőséget adó, vágyaimat beteljesítő, de kontroll nélküli időszak volt. Régebben táncoló kollégáim is alkottak táncképeket, de igyekeztek nem túlszárnyalni. Balettpedagógusi tevékenységem kivételével – amit mindig is elismertek – táncosként többször is megszorongattak. Harminc éves voltam. Válaszút előtt álltam: vissza az Operába, vagy tanítani az akkor alakuló Állami Balettintézetben? A dilemmát úgy oldottam meg, hogy három színházi kolléganőmmel iskolát nyitottunk Budapesten.”

– Ezen a ponton még mindig a klasszikus balettnél tartunk. Mikor és hogyan lett a modern táncok „atyja?”
– Nem felejtem el, hogy nem én találtam ki Magyarországon a modern táncot, de én mentem mindig fejjel a falnak. Például a Tata (Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus, néptáncos – A szerk.) nagyon sokat segített. Amikor ő volt a Táncszövetség elnöke, azt mondta: igenis, csináljunk egy szakosztályt a modern és a dzsessz-táncnak! Annak aztán én lettem a titkára.
– Tatánál ez teljesen érthető, hiszen ő a táncot mindig is európai kultúra részeként kezelte. Amikor nem beszűkült néptáncos tudattal tekintünk e művészeti ágra, észrevesszük az udvari táncokat, a társastánccá nemesedett folklórt.
– De nem volt könnyű út az sem! Idézek egy levelemből, amit még 1989-ben írtam a Magyar Táncművészek Szövetségének. „A mi tagozatunkban a jazz-tánc és a modern mozgásművészeti tendenciák művelőit a képzés szervezetlensége, a vizsgáztatás elégtelensége, a munkavállalási lehetőségek, esetleges munkahelyek dilettantizmusa, az éjszakai élet veszélyei, az érdekvédelem egyaránt sanyargatják.”
– Honnan merített, hogyan alakult ki a modern tánc anyaga?
– Egy angol folyóiratban egyszer meghökkentő fotósorozatot láttam. Egy olyan attitűdben volt a táncos, hogy nem vízszintes a lába hátul, hanem függőleges síkban áll. A korábbi technikák mellett megjelent tehát a paralel technika. A cikket ugyan nem értettem meg, de megsejtettem valamit belőle! Ez alapján alkottam meg egy komplett jazz-technikát. Lényegében az addigi balett-tréning anyagot ismételtem meg más kontrakcióban. Erről aztán tankönyvet is szerkesztettem. Valójában a jazz-balett elnevezést én alkalmaztam először Magyarországon. Ráéreztem, még ma is ezt tanítom.

„Közel hatvanéves pályafutásom alatt sok nagy művészt megismerve, sok fiatal útját egyengetve megtanultam: a tehetség Isten adománya, annyival kell megelégednünk, amennyit kaptunk. A fizikai képességeket szintén kapjuk, de ezeket lehet fejleszteni. Pártolok minden újat, de mindenki gyanús, aki a nagy elődök tudásának ismerete nélkül feltétlenül újat akar kitalálni.”

– Ha azt mondjuk jazz-balett, sok minden összegződik a fogalomban: különféle diszkótáncok, show-tánc, sőt, talán még az erotikus tánc is. Hogyan kell értelmezni e műfajokat?
– Egyik-másik egyszerű háttértánc, különösebb minőség nélkül. A show-tánc már rendelkezik valami történettel, itt már látható a balett-alapképzettség: a táncos ugrik, forog, ha van partnere, emel is. A jazz-táncban, ha nem is XIV. Lajos-korabeli feszességgel, de egy farmernadrágos, nyegle tartással minden megjelenik.
– Hová tartoznak a társastáncok?
– A latin és sztenderd táncok egy külön világ, külön rendszerrel. De ugyanilyen „osztályként” említhetjük a hastáncot is. Nem szükséges, hogy balett alapképzettsége legyen a táncosnak, kialakult hagyománya és kultúrája van.
– Hadd emeljek ki egy valakit a tanítványok közül: ő Bakó Gábor. Vele az egykori Z+ televízió táncversenyén találkoztam…
– Igen, Bakó elment a musical felé. Nagyon kiváló tanítványom volt. Jó tudni, ha valaki színházban musicalt rendez, hívja Bakót, mert abból nagy baj nem lehet. De én is mondanék hozzá! Egerházi Attila a kortárs balett felé tart, és nagyon jó nevet szerzett ezidáig a szakmában. De a Földi Bélát is közéjük sorolom, aki szintén a jazz-kortárs határon mozgó dolgokat csinál. Mindegyiküknél közös azonban: rendkívül erős balett alapokkal rendelkeznek. (fotó: a Kék Dunában, Fülöp Dórával)

Köszönet az archív fotókért

[Oszvald György]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu