Dátum: 2019. szeptember 21. szombat    Mai névnap(ok): Máté, Mirella


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kettőt egy csapásra (HELYSZÍNI PÁLYÁZAT)
    Másnap a konferencia – a felvidéki magyar irodalom színe-java van itten összeverődve, kiskanálcsörgés, elégedett moraj, általános jókedv, pedig még nem esik a hó: a lista Grendel Lajostól Tőzsér Árpádig ível, de felvonul a fiatal literatúra megannyi kiválósága is, Németh Zoltántól kezdve Benyovszky Krisztiánon át H. Nagy Péterig. És így tovább.
   

   
– követni a Bárkát, Felvidék-szerte –

   
   
   
   Négy ember egy Renault Megane-ban, nem számítva a tudósítót.
   Ha a nemrég átadott, fájdalmasan EU-kompatibilis somorjai Forum Institute „külsős” mindenvivője, Csanda Gábor nem ötli ki egy felvidéki magyar irodalmi konferencia ötletét (Somorjai disputa címmel), s erre a tanácskozásra nem kap meghívást Elek Tibor, a békéscsabai Bárka főszerkesztője, aligha van turné.
   
    Így azonban.
    A helyszín tehát Somorja, ez a leginkább a budaörsi atmoszférát idéző felvidéki kisváros, még inkább annak ultramodern kutatóbázisa, az említett Forum Institute. Steril környezet, frissen főzött kávé (ki főzi, és mikor, hogy mindig ugyanígy?), degeszre tömött hűtőszekrény, pezsgő és felvágott, Ribežlovy és Májka, két vendégszoba, nyugtalanító kényelem. Elek Tibor és Grecsó Krisztián egy szobában, de így jár a két Kiss, az Ottó és a László is – hogy ki horkolt előbb, mindenekelőtt azonban: utoljára, arról nem születik egyezség, de ez nem is baj, jegeljük a témát, mert az író is ember – él, mozog, szaglászik, szeret enni, utána néha rosszul van, és horkolni is képes, ami pedig még ennél is több: vitatkozni róla, ahogy ezt Elek Tibor immáron Pozsonyban, a helyi magyar gimnáziumban fejtegeti szép számú bakfis és pattanásos kamasz előtt.. A gimi ünnepnapot lát, az első emeleten egy mérges kissrác mélyre hangolt basszusgitárt nyüstöl, a tanári szoba körül csinos kolléganők sertepertélnek, Vajda Barnabás, a magyartanár pedig rendületlenül a békésiek nyomában lohol (nála jobban csak Csanda Gábor bírja a lélekszakadást – minden elismerés).
   
   A tanár úr frissen borotvált és nyájas, ami a Bárká-s arcokról a legkevésbé sem mondható el. Kiss Ottó arról panaszkodik, hogy kora reggel (fél tíz van) az ember nem felolvasni szeret, de mást se, ezt jó, ha tudjuk, a másik Kiss a Tankcsapdával hozakodik elő, hogy ő egy interjúban olvasta, hogy a laktanyában koncertezni fél öttől, az sem leányálom, buli után marad az űr, ahogy az elgyötört lélek fejlehajtva kuporog a kaszárnya lépcsőjén, se dobok, se trombiták, míg el nem paterolják a rend és fegyelem szigorú közegéből. A főszerkesztő azonban nem tágít, és a nehézkesen induló matiné egyszeriben elsöprő erejű performansszá alakul: Grecsó a Klein-naplót vezeti elő, s közben ügyesen reklámozza készülő kötetét, vele az ÉS-t, de a Bárkáról sem feledkezik meg; a fiatalabb Kiss, a László tavasszal megjelenő kötetéből olvas egy hrabaliádát, az idősebb, az Ottó friss gyermekverskötetéből szemezget.
   
   Röhögés, döbbenet, kamaszgrimasz, végül lelkes taps, majd a szokásos autogramok, hogy hívnak?, Veronika vagyok, ühüm, merre van a WC?, mutatják is rögtön, de rögtön az első jobbkanyarban eltévedek, bolyongok egy ideig a végeláthatatlan folyosókon, míg fel nem tűnik egy szőnyegszoknyás néni, a pedellus, gondolom, szemüvege erősen keretes, arca tanácstalanságról, leginkább azonban bizonytalanságról árulkodik, látszik rajta, hogy nem Slayert hallgat, mit keresek itt, majd rikácsolva igazít útba, óra van, ne lármázzak. Megtörten hajbókolok. A pozsonyiak vendéglátói kvalitásaihoz egyébiránt nem fér kétség, aminek ékes bizonyítéka a valaha ivott legkitűnőbb kávé – irány a city. Pozsony, akár egy börtön, szűk utcák, beláthatatlanul hórihorgas épületekkel, még a vár is magasan van. Szemközt a szlovák Gazdagrét, úgy tűnik, mindenkinek megvan a maga Taki bácsija; látunk egy nagyon gyors taxist, néhány fiatal kézen fogva közlekedik. A Parlament épülete előtt hosszas várakozás, hátha feltűnik Bugár Béla, de a kitartás nem hoz eredményt, átfagyva indulás vissza Somorjára, legyen még hely a kisvendéglőben.
   
    Hely, az van is, paradicsomlé viszont sehol, ez általában jellemző a szlovák gasztronómiára, kinek kell itten (sic!) paradicsomlé, dörren ránk egy módfelett jól öltözött gárszon, és sértődötten eltáncol egy adag vegyes salátával. Marad tehát a sör, bevezetés gyanánt unikum, de ez sincs, legyen tehát jäger, a zenegépből a Paint it black – véletlenek sincsenek. A hús mindig jól át van sülve, a köret, bár tocsog a zsírban, bőséges savanyúval kitűnően csúszik, de erre a célra szolgál a csapolt is: a hőn óhajtott Fácán helyett kénytelenek vagyunk beérni Pilsner Urquellel, ami nem kevésbé ütős. Grecsó és Kiss Laci otthon folytatják az ivást, nyakára hágnak a készletnek, alaposan, Kiss további söröket követel, Grecsó bebizonyítja, hogy fel van élve a vagyon, mire – hajnal kettő van már – mindketten aludni térnek; Elek és a nagyobbik Kiss visszafogottan horkol, száraz a szoba levegője, én meg – hátha érdekel valakit – zoknit cserélek, de hogy ha már irodalom: Kertész Imrére gondolok közben.
   
    Másnap a konferencia – a felvidéki magyar irodalom színe-java van itten összeverődve, kiskanálcsörgés, elégedett moraj, általános jókedv, pedig még nem esik a hó: a lista Grendel Lajostól Tőzsér Árpádig ível, de felvonul a fiatal literatúra megannyi kiválósága is, Németh Zoltántól kezdve Benyovszky Krisztiánon át H. Nagy Péterig. És így tovább.
   
    A téma a jelzett terület (régió) irodalmi életének általános helyzete (szituáció), hogy mi is van mostanság. A szervezők jól számoltak a különféle szekértáborok képviselőinek hadba állításával: meddő vita alakul ki, de legalább van mire felfűzni a gondolatokat, nem csak úgy bele, a szombat délelőtti ürességbe, némi bonyodalom azonban így is adódik. Túl azon, hogy a kiírás legkevesebb hat órás programot ígért, a kezdő előadás szlovák nyelven hangzik el, Grecsó Krisztián arcára van írva a csalódás, hogy kibaszás, hogy irtózatos, jóvátehetetlen átverés, hogy akkor inkább vissza az egészet, és nem kell sör, nem kell (itten, nekünk) terülj asztalkám, meg mindenféle földi jó, pakolás és uzsgyi Békés, alászolgája, végül Grendel és Tőzsér vitaindítója megmenti a helyzetet, lehet egymásnak esni. Közben feltűnik az ólmos mozgású Kiss Laci is, aki azzal dicsekszik, hogy aligha lenne képes lefocizni egyhuzamban negyven percet, de hamar megnyugtatják, vagyunk még egypáran. Kiss Ottó is türelmetlen, ki-be járkál, sokszor rágyújt, megy a lázban égés: Bárka-est a buli végén, többen örülnek, igaz, még dél sincs.
   
    A mi csapatunk főintendánsa, Elek Tibor Grendel trilógiájának társadalomképéről tart előadást, különös tekintettel a polgárság megjelenítésére. Van aztán még szó intermediális művészetről, fordításelméletről, hallunk, illusztrációképp, Orbán Ottó-verset, nem bírunk azonban megérteni egy-két referátumot, annyi biztos, hogy elhangzik bennük Kulcsár Szabó Ernő neve. Németh és Csehy Zoltán meg- és összeszokott párost alkot, generációs ellentétek izzítják a levegőt, szükség van a humorra, egyre gyakoribb a kávészünet, Kiss Laci a vécén hánykolódik, amiről nehéz tudomást nem szerezni, fél ötkor gong, Bárka-produkció. Kiss Ottó kézirattal a kezében célba veszi a pultot, ami nincs is, ellentétben a kamerákkal, különösen azok kereszttüzével, egyesek mozdulni sem bírnak a fáradtságtól, sebaj, legalább lesz közönség. Kávéfolt, morzsa.
   
    Elek Tibor hosszú bevezetőt talált ki, ezért a felolvasások gyors ütemben követik egymást. Grecsó újfent Klein-naplózik, ne rejtsünk koszorút a 301-es parcellába, mert könnyen beverhetik az arcunk, és akkor már csak a fekete autó marad hátra; Kiss Laci megidézi a legendás Bucó, Szetti, Tacsit, tapintható nosztalgia, végül egy idős bácsi összehugyozza magát, de előtte még megkínozza a család; Kiss Ottó Csillagszedő Máriója mindig arat, ezúttal mérsékeltebb a hurrá, ami az irtózatosan hosszú szimpózium egyenes következménye; meglepetésként Grendel, Tőzsér és Hizsnyai Zoltán (akivel tele a Bárka legújabb, 2002/6. száma), de Németh Zoli (akivel szintén tele) is felolvas legújabb műveiből, egyre kevesebben vagyunk a teremben, sörre fenődnek a fogak. A vendéglőben csupa fáradt arc, egyedül Ottó buzgólkodik, de magára marad a tervvel („Még egy sört!”). Egy szimpatikus vén cigány nagyon komornak mutatkozik, szünet nélkül muzsikál, ám nem részesül elismerésben, végül feladja és pálinkát rendel. Nem kérem fel táncolni.
   
    Szlovákia másnap barátságos hóeséssel búcsúzik a dél-békéseiktől, idehaza nyoma sincs a hónak, más ország ez: Tatabánya mellett, mögött a Turul, Pest mentén az M0-ás, a Duna-Tisza közén semmi. Mégiscsak van isten, gondolom mindenesetre a bográcsgulyás fölött, paradicsomlé, Kecskemét, Szélmalom csárda. Három óra, sötétedik.
   
[slipy196@hotmail.com]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu