Dátum: 2019. június 25. kedd    Mai névnap(ok): Vilmos, Viola


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Szécsi Noémi: Szextett
A közönség soraiból provokatív kérdés érkezik, hogy vajon az irodalom is – akárcsak a történelem – csak afféle konstrukció? Az irodalomtörténet által deklarált igazságoknak semmiféle közük a valódi érdemekhez? Egyszóval az egész átverés?
   Ez még nem a legeslegvége, de enyhe fáradtság már érződik: a hallgatóság nem túl népes, a kritikusok közül is hiányzik egy (Ágoston Zoltán) és a beszélgetést sem hatja át különösebb szenvedély. A közös megegyezés az, hogy Nádasdy Ádámot mindenki kifejezetten jó költőnek tartja és ez A rend, amit csinálok is igazán remek verseskötet.

   Főleg Margócsy István és Tóth Krisztina beszédesek, Jász Attila és Molnár Gábor Tamás szinte hallgatagok ma. Utóbbi inkább kérdez (mert ma ő a moderátor), pl. azt, hogy Nádasdy miféle költői körhöz való sorolása számít evidenciának. Ugyanis Tóth Krisztina számára a dolog annyira magától értetődő, hogy csak nagy nehezen árulja el, hogy az Újholdas lírára célozgatott.
   Ha már csoportba sorolásnál tartunk, nem marad ki az ún. „angol tanszéki líra” mint kategória felemlegetése sem. Hiszen Nádasdy nyelvész, az ELTE Angol Tanszékén tanít fonetikát és nyelvtörténetet (Ferencz Győző ugyanitt angol irodalmat tanít, és Varró Dani is ott koptatta a padokat, hogy mást ne is említsek). Állítólag a nyelvészség vonható felelősségre azért, hogy lírájában befejezettek a mondatok. Hogy túlságosan hagyománytisztelő, az abból is kiderül, hogy a szavaknak – horribile dictu – költői jelzője van. Aztán nevetve eldobják az „angol tanszéki líra”-kategóriát, mint amelynek semmi jelentősége sincs, és némi kritikai rosszindulattól motiválva született.
 
   Margócsy ha költők neveit sorolja, így teszi: Ady Endre, Szabó Lőrinc, szerencsétlen József Attila (sic!). Talán azért került oda a jelző, mert a lírában megnyilvánuló szerelmes szenvedés okán emlegeti fel őket. Hogy nehogy már abban a hitben ringassuk magunkat, hogy „a szerelem tiszta tett”. A rend, amit csinálok a világ legszemérmesebb szerelmes verseit tartalmazza, jelenti ki Abody Rita. Olyan szerelmes versek ezek, amelyek a gyászmunka részének mondhatók, mivel a szerelem tárgya már halott. Egyfajta emlékek közötti rendrakást végez el a költő általuk. Megmosolyogtató mindazonáltal az a szemérmesség, amivel a beszélgetők a szerelem tárgyára utalnak. Semmi kincsért sem mondanák ki azt, hogy „az a férfi”. „Személy”, „társ” így beszélnek róla.
   A beszélgetés húzódik és húzódik, már fél nyolc is elmúlt.
   A közönség soraiból provokatív kérdés érkezik, hogy vajon az irodalom is – akárcsak a történelem – csak afféle konstrukció? Az irodalomtörténet által deklarált igazságoknak semmiféle közük a valódi érdemekhez? Egyszóval az egész átverés?
   Margócsy hosszasan vezeti le, miért is vagyunk mi (vagyis ők) itt. Petőfitől indul el, és nagysokára bukkan fel a szentenciával: „mi most az irodalomtörténetet alapozzuk meg”. Egyeseket preferálnak, másokat kevésbé, de az idő meghozza majd, mi a maradandó…

A legvégén maga a költő szólal meg, s mint egykori angol szakos, aki csak a kérlelhetetlen, zord tanárt hallotta előadni, meglepődöm, milyen lágy a hangja, ha művészként lép fel. Igen, ő jó katolikus, de katolikus költőnek nem merné nevezni magát. Persze a szemérmesség: de azért mégis mutatni kell az olvasónak is valamit. Az egész este legelevenebb pillanata, amikor Nádasdy óvodáskori élményét meséli, amit a kötetben is megénekelt: a sámlin kucorog a kisfiú, várva, hogy érte jöjjenek, és szeme előtt nőnek meg a bútorok, válik ő maga egyre kisebbé. (Mivel az óvónénik kis magasítókat illesztenek a bútorlábakhoz, délutánra iskolás gyerekeket várnak.) „Hát csoda ezek után, hogy ilyen űzött lesz az ember?”
Nevetünk. Nem, egyáltalán nem csoda.
   (fotó: kenedi tibor)
 
[Szécsi Noémi]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Békéscsabai Jókai Színház 2019-2020-as évadja

Radnóti Miklós 110 éve született

Deák Kázmér grafikai kiállítása &

26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Lord of the Dance ismét Magyarországon

455 éve született a magyarok háziszerzője Shakespeare

A cselló lelke

20 év után JAZZ+AZ!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu