| Milián Orsolya: A pasik háziasítása; nyalják (meg) Garaczilacit (ÉS-szemle) |
 |
 |
Ha a férfi mentalitás nem változik, akkor – bármennyire is promiszkuusnak lenne elgondolva a maszkulin természet -, nemhogy nem fog túlnépesedni a Föld, hanem éppenséggel alul fogja termelni a népességet.
Élet és irodalom / 50. szám
2002 december 13., Ára: 192 Ft.
|
1.
Múlt héten sikeresen elkerültük egymást az ÉS-sel. Ahol ő ajánlkozott a kezeimbe, ott én nem voltam, ahol viszont én törekedtem volna érintésre, ott elzárták az orrom-ujjam elől. Mindezért pedig Kertész Imre a hibás. Belezavart a rendszerbe, ráadásul ezt a vírust mindenki megkapta már: megjelenés napján például azért nem lehetett ÉS-t vételeznem, mert egyszerűen nem volt. A teljes megelőzöttség-tapasztalat, vasárnap délben, ne tudd meg. Öt nappal később viszont semminemű megkésettséget nem élek meg: ha nincs Kertész-főcím, akkor a lap is ott hever a polcon, sok példányban.
2.
„A kulcsra gondolunk, ki-ki börtönében gondol a kulcsra, s börtönt létesít”. A csikicsuki, mint ontológiai alaphelyzet. Valamely hasonló játék-elvről ír Váncsa is a vezércikkben, csak aprócskát megfordítja az elioti szisztémát: itt olyan E/1 szerepel, akit sem a kulcs, sem a börtön nem késztet létesítésre, viszont valahogyan mégiscsak belekényszerül az efféle gondolatmenetekbe és állapotokba. Akad, aki helyette gondos/lkodik, olyasmiről is, amit az E/1 netán evidenciának gondolna egyébként. Az Országgyűlésnek Hivatala figyel a kulcsokra, valamint arra is, hogy ezek eljussanak az esetleg rabként elgondolt identitásokhoz. Az OH mentesíti az E/1-et az amúgy sem gondolt, viszont biztosan tudott tény alól, visszaigazolja szabadnak-függetlennek tételezett állapotát, és teszi ezt nemcsak írott formában, de kedves női hangon is. A szabaduláshoz azonban nem elegendő a rábólintás, miszerint, nem, az E/1, vagyis Váncsa István, nem volt ügynök, hanem kéretik a hivatalos értesítőt, kvázi, kulcsot, kézbe venni, és megtudni azt, amit eladdig is tudott. Hogy ő érint(het)etlen.
|
3.
Ha a törpe az, akit píszí alapon „függőleges fejlődésében nem messzire jutott”-nak kelletik nevezni, akkor a zsidó szónak is bizonyára vannak olyan körülírásai, amelyek nem sértik a jelölő által érintetteket. A „más vallású” nyilván nem elégséges, hiszen eleve kirekeszt. Viszont az, hogy a zsidózás – nagyjából kontextustól függetlenül – felizgat antit és szemitát, akármelyik értékpólus felé, azt mutatja, mégiscsak kellene valami kevésbé túlterhelt név. Alapjáraton az a bánatom, hogy a kommunizmus-fasizmus-antiszemitizmus-rasszizmus összevegyítése és különbségeiknek eltörlése közhelyszerű, következésképp unalmas. Az önfelmentés és bűntudat diskurzusa akkor tud izgalmasan hatni, ha nem mindig ugyanazokon a pályákon rohangász, ha nem folyton ahhoz a több hónapon át hetente elhangzó szólamhoz talál vissza, mely szerint Magyarhont a történelem feldolgozatlan kísértete járja be. Mert megtörténhetne például az is, hogy az untig lerágott kísértethistória újramondása helyett a múltnak valamiféle feldolgozását írjuk le.
4.
Remélhetőleg Kertész Imre kezében landolt eheti ÉS. Ha már a Magvető egy teljes oldalt (színesben!) „kibérelt” a köszöntésére, a Nobel-díj átvételének alkalmából, akkor a minimális elvárás az, hogy a címzetthez el is jusson ez. Gyanakszom egyébként. Efféle köszöntést telefonon, táviratban, vagy egyéb formákban is végre lehet hajtani, magyarán, mintha önreklám klikkelgetne a háttérben. A köszöntés alatti szalag egyébként az embernek, mint olyannak egy sajátos definíciójával szolgál: „csak az ember olvas”. Tehát, aki nem olvas, az nem ember. Az üzenet egyébként ekképp is parafrazálható: csak az ember, aki Kertészt olvas. Vagy Magvető-kiadást.
|
5.
Ha a férfi mentalitás nem változik, akkor – bármennyire is promiszkuusnak lenne elgondolva a maszkulin természet -, nemhogy nem fog túlnépesedni a Föld, hanem éppenséggel alul fogja termelni a népességet. A gyerekszám csökkenését egyértelműen a nők szabadságának növekedéséhez szokta a világ kapcsolni, melynek további sztereotípiája az, hogy, ha nincs anya, nincs család. Marosán György esszéje több perspektívából szemléli a nő-kérdést, és ennek a társadalomra tett hatásait. A felsorolt lehetőségek egyébként nem termelnek újabbakat ezúttal sem: a nő az, aki vagy-vagy. Vagy family, vagy karrier. A kettő együtt olyan túlterhelést jelent, hogy előbb-utóbb valamelyik oldal eltűnik a semmiben. A terheltséget persze lehetne enyhíteni, ha a szociális rend nem akként lenne kódolva, hogy a nő a család (meg egyebek) rabszolgája, mely struktúrával az a legnagyobb gond, hogy nemcsak a férfi, hanem a nő is ezt hiszi el. Tehát új „társadalmi szerződésre” lenne szükség, és (korrekció:) ez nem egyszerűen a fickónép háziasításán múlik.
6.
Nem kell megijedni attól, ha Garaczinak új kötete jelenik meg. Sőt. A „Nevetnek az angyalok” még nem járt a kezemben, recenziót recenzálni pedig eléggé perverz dolog, úgyhogy álljon itt annyi, Csuhai írása meggyőzi olvasóját arról, hogy ne csak általában véve szeresse Garaczit, hanem legújabb kötetét is nyálazza által.
|
|
| [Milián Orsolya] |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól) |
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
|
|
