Dátum: 2017. május 28. vasárnap    Mai névnap(ok): Emil, Csanád


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

HELYSZÍNI PÁLYÁZAT: Hat menetben, kiütéssel - Podmaniczky-est
Így az általában nyomasztóan sötét és hideg veremben most nagyméretű képek fogadták az embert. Határozottan sok érdeklődő császkált odabent, igaz, kiderült, hogy az intermédia szakosokat kirendelték a képeket nézegetni – de ők a dolgok rendje s módja szerint - leléptek a beszélgetés kezdetekor.
   
   
   A Műcsarnok (vagy legyünk pontosabbak: a Műcsarnok litera-tündére, Nagy Gabi) új irodalmi beszélgetés-sorozatot indított Irodalmi páros csevely címmel. Minden alkalommal egy alkotót faggat kettő másik, de senki se rettenjen el máris, mert ez inkább egy sok egyéb kunszttal megfűszerezett bokszmeccs volt.
Ezen az első estén Csoszó Gabriella és Podmaniczky Szilárd közös könyvét, a Teljes hasonulást mutatták be, ami kapásból érdekes, mert négy örökbefogadott gyereknek az elmúlt tíz év alatt készített fotóit és a róluk szóló fiktív történeteket örökíti meg. Így az általában nyomasztóan sötét és hideg veremben most nagyméretű képek fogadták az embert. Határozottan sok érdeklődő császkált odabent, igaz, kiderült, hogy az intermédia szakosokat kirendelték a képeket nézegetni – de ők a dolgok rendje s módja szerint - leléptek a beszélgetés kezdetekor.
   
   A beszélgetés hármasban és kissé nyögvenyelősen indult, mert a két pasi (a vendég, a még mit sem sejtő Podmaniczky, illetve a kérdező álarcába bújt, de tulajdonképpen pankrátor Jánossy Lajos) kissé lelassultnak tűnt; Gabi hiába pörgött és provokált, a motor csak nem indult.
   
   Pedig egyből úgy kezdte (1. számú provokáció): „Szilárd, szeretsz te beszélgetésekre járni?” S habár Szilárd azt állította, hogy ha jó kedve van, akkor szeret, és hogy most éppen jó kedve van, ez koránt sem látszott rajta. És még mindig nem tudta, mi vár rá.
   Aztán a csevelygő páros kutakodni kezdett a múltban, rögtön egy övön aluliként is értelmezhető ütéssel (2. provokáció), mely arról igyekezett tájékoztatást adni a nagyszámú közönségnek, hogy Szilárd sokat fantáziált-e gyerekkorában. Innen egy cselező ugrással a „mi a szöszt keresett Podmaniczky Szilárd a Műszaki Egyetemen?” kérdéshez érkeztünk (3. provokáció).
   
   A megszorongatott író ekkor végre vallani kezdett, és kiderült, hogy az egyenes ívű írói pálya a gimnáziumban lett szögesítve, mert Podmaniczky csak a „bűntetőfogalmazások” alkalmával élhette ki magát, amit akkor követeltek tőle, ha nem olvasott el valamit időre. (Máris látom magam előtt, mint notórius utólag-olvasót). A legjobban mégis az előtt állt értetlenül: hogy a csudába nem fedezte fel benne senki a tehetséget – hiába írt egy színdarabot is. Hát így esett, hogy bölcsészkar helyett először gépészmérnöknek tanult, de aztán mégiscsak kikötött Szegeden, az íróvá válás helyszínén. Itt jött rá ugyanis, hogy amit eddig hasztalan, öncélú játéknak hitt, az tulajdonképpen publikálható, sőt mi több, eladható termék.
   
   A váratlan, mégis baráti ütlegek, úgy látszik, felébresztették az asztal mögé szorított írót, mert a 4. provokációból meglepően gyorsan vágta ki magát: a „Mondd Szilárd, te írónak tartod magad?” kérdésre (remek fejvédéssel) rögvest beidézte a jobbján ülőnek az egyik évekkel ezelőtti nyilatkozatát, miszerint „most írok - majd ha meghalok, kiderül, hogy író vagyok-e”.
   
   De itt sem pihent meg az asztaltársaság, és most a balján ülő Gabi kezdte firtatni ama kényes kérdést, hogy grafomán-e az, aki egyre sűrűbben jelenteti meg a könyveit, és közben folyamatosan publikál napi- és hetilapokban. Ettől a sorozástól Podmaniczky láthatóan megszédült, és kissé aggódva, halkan kérdezett vissza, hogy szerintük az-e. De végül a női szív megkegyelmezett, és egyhangúlag megszavazták, hogy csupán edzésprogramról van szó. Well, egy kis fitness.
   
   No de nem pihentünk sokáig, szájöblítés, törülközés, kesztyű vissza. A női szív ismét megkeményedett, és már búgta is az 5. számú provokációt, mely az író ihletettségéről rángatta a leplet. Míg Podmaniczky próbálta szavakba ölteni írói módszerét, a kérdezők új taktikát választottak: kímélő program el, Lali üt. „No jó, de naponta hányszor vagy ihletett?” Szilárd ekkor a kiütés határára került, de azért a padlóról még azt suttogta, hogy naponta egyszer, az is véletlenszerű.

   Láthatóan nehezére esett erről a koncentráltabb állapotról beszélni, ezért - csupán segítői szándékkal - kapott egy bal horgot (6. provokáció): „Szilárd, mi közöd van a zenéhez?” Néma csönd. A közönség súg: semmiiii… De Szilárdot nem olyan fából faragták, sőt Gabit sem, jön a mentő indoklás, miszerint a szerző írásait zenei kompozíciókhoz szokták hasonlítani, amit inkább élvezni kell, mint érteni. Mellettem a Terasz másik beépített embere Sík Sándorról, és az igazi esztétáról dünnyög valamit, bólogatunk. Szilárd épp ott tart, hogy ő saját befogadói szokásaiból kiindulva alkot: őt elsősorban nem a nyelvi szintű megértés érdekli, hanem az élmény; nem akarja ő visszaidézni a szöveg, a film eseményeit, hanem benyomásokra, hangulatokra, érzésekre figyel.
   
   Úgy látszik a bokszmeccsnek hirtelen vége szakadt (bunda!), de meg nem mondanám, hogy ki nyert. Felszólítódik ugyanis az az ember, akit Szilárd meghívhatott az estre, mint számára különösen fontos személyt: Kurdi Fehér János. A hangulat mostantól kezdve egyértelműen oldottabb lesz, előkerülnek a jó kis szegedi sztorik; hogyan kötöztek kis híján egy irodalomtörténészt az asztalhoz, hogy röhögték szét magukat egy-egy értő kritikán, mint szerettek volna bővelkedni azokban a bizonyos egzisztenciális tényezőkben (úgyis mint nő, pénz, siker).
   
   Aztán szóba került Podmaniczky forgatókönyvírói munkássága, és ezért egyből bele is néztünk a legkevésbé sem befuttatott, pedig ígéretesnek látszó Észak, észak című Bollók Csaba-filmbe.
   
   A film után pedig már kint ült Csoszó Gabriella, aki amellett, hogy jó fotós és csinos nő, nagyon jó összefoglalását adta a könyv történetének is. Elmondta, hogy Szilárdot ő kereste meg („olvasta ki” magának), és beszélt arról az ellentmondásos érzésről, amit a gyerekek őszinte önmegmutatása váltott ki belőle a képek kiállításakor. Kiderült, hogy Szilárd annyira ráérzett a gyerekek világába, hogy a 40 szövegből ki kellett hagyni egyet, mert mondhatni önmegvalósította magát, és ezzel a családi békét fenyegette. Maradt 39. Hát ennyit a számmisztikáról.
   
   De eddigre már többen ki voltak ütve: a kislány, aki eddig kitartóan szürcsölte a teát a cumisüvegből, elaludt. A meccs résztvevői elindultak az öltözőbe zuhanyozni, a közönség pedig megrohamozta a könyves standot, és minden visszafojtott dühét szabadjára engedve vetette magát a csinos kis könyv fölvásárlásába, a karácsonyi őrületre való tekintettel. Hármasával vitték. (Ennyit a számmisztikáról.)
   
   

[maminti007@yahoo.co.uk]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Fodor Zsókának. Arról, hogy mennyi talán igen, de arról, hogy van, nem illik megfeledkezni. Boldog születésnapot! (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Ugron Zsolna - Hollóasszony

Születésnapi levél – Fodor Zsókának

A zene, a színház, az kell!

Takács Klára- a hang szerelmese

Léner Péter – Sztankay

Kováts Kriszta - Nyáry Krisztián: Játékok és szerelmek

Macskajáték Nagyváradon - Csíki Ibolyának ajánlva

Orcsik Roland - Fantomkommandó

Gyermekfesztivál a Magyar Színházban

Születésnapi levél - Taub Jánosnak

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu