| Borbély Műhely a Barlangban |
 |
 |
Borbély Mihály zenekarának nevében a műhely egyszerre utal a kísérletező kedvre, az újat eredményező közös munkára, de nem zárja ki a békebeli borbélyműhely barátságos hangulatát sem. Néhány napja a Terasz Szentendrén, a Dunaparti Művelődési Ház pincéjében, a Borbély Műhely Jazz klubjának székhelyén „ellenőrizte” az állítást.
Egyáltalán nem baj, ha egy igényes klub „vidékre” költözik, netán ott alakul meg. De miért Szentendre a székhely? Borbély Mihály egyszerűen és logikusan magyarázta meg a felvetést. „Mert Pomázon lakom és Szentendre a második otthonom. Ide jártam valamikor zeneiskolába, sőt, itt kezdtem zenetanári pályafutásomat is. A Vujicsics együttes is innen indult. Egy éve jutott eszembe, miért nincs itt dzsessz klub?”
A DMH pincéje, a Barlang, ideális környezet. A nem túl nagy, boltíves terem hangulatos, jó akusztikájú játszóhely. A büfé egy szinttel feljebb üzemel, mindenki lehozhatja a sörét, üdítőjét. Borbély gondos házigazda, gyertyát gyújt az asztalokon; igazán kedves és otthonos környezetben élvezhetjük a zenét.
A Borbély Műhely alakulása kicsit régebbre nyúlik vissza. Felállása némileg eltért a maitól. A zongorista Nagy Jánossal kezdtek, mintegy másfél évig dolgoztak együtt. S hogy miért éppen e kiváló zenészekből áll az együttes? Nos, Balóval nagyon régi, baráti kapcsolat fűzi össze Borbély Mihályt. Sokat zenéltek együtt a pomázi jazz klubban, kollégák voltak a zeneiskolában. Nem véletlen, hogy saját zenekarát vele képzelte el. Horváth Balázs a másik zenekarában játszik. Nem volt nehéz meggyőzni, hogy ebben a formációban is helye van. Szabó Dani a klub alakulásával egy időben, februárban került az együttesbe, s e felállásban közel egy éve játszanak. Borbély reméli, ez hosszú időre szóló együttműködés lesz. Íme, a Borbély Műhely: Borbély Mihály – fúvósok; az együttes vezetője, Baló István – dob, Horváth Balázs – nagybőgő, Szabó Sz. Dániel – zongora.
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Sz. Dániel
|
|
Baló István
|
|
Horváth Balázs
|
| |
|
|
|
|
|
|
Borbély Mihály
|
|
Dresch "Dudás" Mihály
|
|
Dresch "Dudás" Mihály
|
| |
Az utolsó előtti klubest vendége Dresch „Dudás” Mihály volt. A két részes koncert programjában többnyire sztenderdeket játszottak. Dresch személye bárki számára garancia arra, hogy vele együtt megjelennek egyes nem szokványos „jazz-hangszerek is.” Hadd tisztázzam gyorsan, hogy a fogalom alatt elsősorban a szaxofont, a klarinétot, trombitát értem, sőt, bőven belefér még a xilofon is, ám a hatlyukú pásztorfurulyát nemigen sorolnám e körbe. De a sajátos, a dunántúli és a gyimesi csángó pásztorok között elterjedt „dünnyögős-morgós” fújási technikát sem!
A koncertet ezen túl az is jellemezte, hogy mind Borbély, mind Dresch többféle szaxofonon – szoprán, alt, tenor – játszik, így minden esetben hiteles, emellett változatos az egyes számok magszólalása. Egy jellemző kép, mely magyarázza az oldottságot, a műhely jelleget. Egy-egy szóló után Dresch oldalra húzódik, lekucorodik, néha-néha befúj egy szólamot, majd, ha ismét ő következik, a zenekar felé fordul, egy fejbólintással, szemvillanással jelzi, hogy készen áll, apró, csoszogó léptekkel középre „lopja” magát, hogy az extázisig átélve a játékot alkosson ott és akkor született imrovizációt! Ha mindeközben Borbély úgy gondolja – vagy eleve így van megírva a szólam –, bekapcsolódik, s csodás „párbajnak” lehet szem- és fültanúja a közönség.
Apropó, közönség! Hadd osszam meg a Kedves olvasókkal egy örömömet. A közönség soraiban több 9-10 éves forma és a tinédzser kor közepén járó fiatal is helyet foglalt. Ki édesapjával, ki baráti társasággal. Egy biztos: nem azért voltak ott, mert az igazgató néni gyerekeiként kötelező a zárásig tartó önkéntes részvétel! És még egy információ: a Borbély Műhely december 17-én tartja az évzáró klubestet, ahol vetítés, jam-session és még néhány meglepetés várja az érdeklődőket.
|
|
| [Oszvald György] |
|
Cikk nyomtatása
|
|
|
Zsolt Istvánnak
Rám is esik egy kis fénysugár az ön – utólagos – dicsfényéből. Ilyenkor ismét sokan emlegetik – no nem a kedves édesanyját, ahogy fénykorában. „Ezekhez képest a Zsolt, egy zseni volt!” – szólított meg egy ismeretlen a tegnapi Egyesült Államok, Szlovénia mérkőzésre utalva. Az Ön kései sors(sport)társának nincs olyan szerencséje, mint volt magának annakidején. (Kadelka Lászlótól) |
| Archívum |
|
|
|
|
|
|
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
|
|
|
|
|
