Dátum: 2019. július 15. hétfő    Mai névnap(ok): Henrik, Roland


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Szécsi Noémi: SZEXTETT - NŐI BŰNÖK
„Miért nem élhetjük ki szenvedélyeinket?” – kérdezi egy lelkesült hallgatónő midőn engedélyt adnak a kérdezősködésre. A többi jelenlévő helyette is elpirul, zavartan maguk elé néznek, hogyan kérdezhet ilyet, hát nem női öntudatnövelő gyűlésen vagyunk.
   
   
Szextett a Műcsarnokban, 2002. november 8.

   

   

   
Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka

   

   Jól ismerjük a női bűnöket: vérfertőzés, csalfaság, boszorkányság, leányanyaság, csecsemőgyilkosság, feleslegessé vált férj halálba hajszolása, satöbbi. Orsolya, A kígyó árnyéka főhősnője ezek mindegyikével megvádolható. Rakovszky Zsuzsa, a szerző csupán késésben bűnös: több mint félórát csúszunk késedelmes érkezése okán, közben tisztes tömeg gyűlik össze, valóságos teltház van a Műcsarnok alagsorának előadótermében. Az egybegyűltek mindazonáltal megbocsátanak, várnak az írónőre türelemmel, és már a tiszteletteljes hangulatból érezhető: ezen a csípősen hideg őszi estén mennybe megy a regény és írója.
   
   Emlékszem, kilencszázkilencvenkilencben visszavittem a kikölcsönzött Hangok c. verseskötetet, a könyvtáros kíváncsisága miatt szabadkozva rákérdezett, hogy szeretem-e ezeket a verseket. Bólogatásomon felbuzdulva elárulta, hogy amíg Rakovszky Zsuzsa szellemi szabadfoglalkozásúvá nem avatta magát, az ő kedvenc kolléganője volt, itt, ebben a könyvtárban. Így van ez: őt, verseit, regényét kedvelik. Hiszen ha egy elismert költő arra teszi fel kivételes verbális tehetségét, hogy terjedelmes prózaművet írjon, a magyar kritikusok körében kedvezőtlen fogadtatása nem lehet a tömör, innovatív és metaforikus nyelvezetnek. Így történt ezúttal is.
   
   A hatosfogat összetétele ugyanaz, mint ebben az idényben még kétszer. Ülésrendben balról jobbra: Margócsy István, Tóth Krisztina, Ágoston Zoltán, Molnár Gábor Tamás, Abody Rita, Jász Attila. Abody Rita ezúttal a provokátor/moderátor, fel is vet számos megtárgyalandó témát a bevezetőben, de a beszélgetés aztán ezek közül kettőbe ragad bele, a sokat emlegetett álmokról szó sem esik. Annál több az enyhén archaizált nyelvről.
   Ugyanis a nyelvezet kapcsán tipikus kritikusi kötözködés kezdődik: egy tanulatlan soproni polgárlánynak, aki még retorikát sem tanult, lehet-e annyi sütnivalója, hogy összehozza ezeket a tekervényes mondatokat az „önéletírásában”? De Margócsy tanár úr nevetségesnek találja a felvetést is: balgaság lenne egy vizionárius antropológiai modellen szociológiai realizmust számon kérni. Nagy pontossággal archaizált nyelv vagy ironikus – ld. Csokonai Lilit vagy Pszichét – vagy önmagában röhejes, mint amikor pl. Kodolányi János beszélteti az ősmagyarokat a Vas fiaiban.
   
   Zsadányi Edit az ELTE BTK összehasonlító irodalom tanszéke és a maga nevében felszólal midőn Tóth Krisztina a női bűnöket kezdi emlegetni. Már csak azért is, mert Abody Rita már korábban ördögűző kántáláshoz hasonlóan felsóhajtott: ”Isten óvjon minket a feminizmus minden megnyilvánulásától!” Miért? A mű remekül klappol a XX. sz.-i női életrajzok hagyományába, a feminista kritika által életbentartott szubjektumprobléma elemzésének remek terepe lehet. Olvasható a mű abból a szempontból is, mint más női történetek: kivé válhatott volna Orsolya, ki nem lett. Rendben. Ezzel nem mernek/akarnak vitatkozni.
   
   Legvégül Rakovszky Zsuzsa kissé elfogódottan helyet foglal a Jász Attila által átengedett széken, elismeri, hogy műve történelmi környezet eszközével távolított önéletrajzi regény, hogy beleírta a saját álmait, hogy megdöbbent, mennyi olyan felvetéssel éltek a kritikusok a regény kapcsán, ami neki eszébe se jutott, de nagyon örül (pl. Kiss Noémi megszámolta, és hétszer fordul elő a kígyó a szövegben. Nahát, mondja Rakovszky Zsuzsa). „Miért nem élhetjük ki szenvedélyeinket?” – kérdezi egy lelkesült hallgatónő midőn engedélyt adnak a kérdezősködésre. A többi jelenlévő helyette is elpirul, zavartan maguk elé néznek, hogyan kérdezhet ilyet, hát nem női öntudatnövelő gyűlésen vagyunk. „Nem élhetjük ki szenvedélyeinket” - közli Rakovszky rövid tépelődés után, hiszen egy író birtokában van a tudásnak, miképpen kell élni – „és ez a regény is pont erről szól.”
   
   *
   Kiss Noémi: A kígyó árnyéka - Rakovszky Zsuzsa könyvéről
   Kiss Noémi: Gödöllői utószó (a fordítótábor zárszava)
   *
   Az írónő fotóját Vénagy Tibor készítette
[Szécsi Noémi]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu