Dátum: 2019. július 19. péntek    Mai névnap(ok): Emília, Eperke


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Sántha Attila: EWC - EURÓPA FÓRUM BUDAPESTEN
Aztán elutazás, mindenki vissza, ahonnan jött, jövőben Bázelben tartja a szervezet a rendes kongresszusát, s talán megérjük azt is, hogy a Magyar Írószövetség és a JAK után harmadikként azt E-MIL-t is felveszik az EWC tagjai közé.
   
   Európai Írókongresszus Pesten
   
   Zaklatott előéletemben elég sokat jártam kongresszusokra (így jár, aki nem marad meg a kaptafánál, illetve a tollnál), ezért nagyjából sejtettem, mire számíthatok az European Writers’Congress (EWC – Európai Írókongresszus) nevű szervezetnek a hétvégén tartott budapesti találkozóján.
   A fél éve alakult Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) számára úgy kezdődött a dolog, hogy a zetelaki nyári táborunkban véresszájú írótömeg követelte nemzetközi kapcsolatok kiépítését, mivel még emlékeztünk arra a szerepre, amit Erdély Bethlen Gábor ideje alatt játszott az európai nagypolitikában. Ezért a minőségében azóta megboldogult Zoltán nevű titkárnőmmel internetes vadászatba kezdtünk, mígnem az ír írószövetség honlapján felfedeztük az EWC budapesti kongresszusáról szóló hírt (alighanem az írek számára volt egyedül fontos a rendezvény reklámozása).
   A kongresszusra való jelentkezésünket meglepetésünkre a Németországban székelő vezetőség elfogadta, amiben – utólag tudtuk meg – nagy szerepet játszott a Romániai Írók Szövetségének hozzáállása is, ti. négy éve az EWC nem hallott róluk semmit, és emiatt jól jött egy romániai résztvevő. Aztán Budapesten a magyarországi rendezők (elsősorban a JAK és az NKÖM, valamint a Magyar Írószövetség) kezembe nyomtak egy brosúrát, amelyből végre többet is megtudhattam az EWC-ről: elsősorban azt, hogy a szerzői jogok védelmével foglalkoznak, lobbiznak a nemzeti törvénykezések e téren való modernizációjáért, valamint azt, hogy 25 éve alakultak meg, több mint 50 európai írószövetséget tömörítnek, és ez a jubileumi kongresszusuk. A rendezvény két és fél napján egyébként folyamatosan érződött, hogy egy régóta összeszokott, egymást nagyon jól ismerő társaságról van szó, sokan a kezdetektől jártak az EWC találkozóira. Fiatalok kevesen voltak, ezért jól jött, hogy épp a JAK női része foglalkozott az apró-cseprő szervezési ügyekkel. Az igazán fontos dolgok itt sem az előadásokon, hanem a folyosói beszélgetéseken történtek, ott fedeztem fel az egyetlen másik kisebbségi írószervezet képviselőit is, a Finnországi Svéd Írók Szervezetét. Érdekes, hogy még a finnországi svéd íróknál is érvényesül egyfajta szégyenlősség, amikor saját státusokról van szó: a bemutatkozáskor egyikük svéd, a másikuk finn íróként határozta meg magát, amikor pedig megtudták, hogy magyar író vagyok Erdélyből, akkor ők is megegyeztek, hogy svéd írók és punktum. Esténként-éjszaka lazult a társaság, pénteken a Mikszáth téren kötöttünk ki többen is, egy rövid, de egyre inkább elhúzódó borozgatásra (Despina Ciprusról, Björn Norvégiából, Grendel Lajos meg Márkus Barbarossa), az illumináció elmaradt, viszont jóval több irodalmi ismerettel lettünk gazdagabbak. Így legalább pótoltuk valamennyire a rendezvény legnagyobb hiányosságát, miszerint egyetlen külföldi szerzőnek nem olvasott fel, illetve nem volt alkalom a jelenlevő szerzők műveinek a megismerésére. Szerintem minden ilyen alkalmat, amikor ennyi író van jelen, az irodalom népszerűsítésére is fel kellene használni, hisz olvasó nélkül nem sokra megyünk a szerzői jogokkal… Igaz, volt egy egész jó magyar irodalmi est, viszont engem itt és most más irodalom is érdekelt volna… Aztán elutazás, mindenki vissza, ahonnan jött, jövőben Bázelben tartja a szervezet a rendes kongresszusát, s talán megérjük azt is, hogy a Magyar Írószövetség és a JAK után harmadikként azt E-MIL-t is felveszik az EWC tagjai közé.
*
Sántha Attila - 1968-ban született Kézdivásárhelyen. Magyar-angol szakot végzett a kolozsvári bölcsészkaron, utána Szegeden PhD.-tanulmányokat folytatott a populáris irodalom témakörében.
1995-től az Előretolt Helyőrség c. folyóirat felelős szerkesztője (már amikor a lap megjelenik).
2002. február 9-től az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetője.
Két verseskötete jelent meg: Münchhausen báró csodálatos versei (1995) és Az ír úr (1999), mindkettő a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadónál, írásait románra, angolra és albánra fordították.

[Sántha Attila]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu