Dátum: 2019. július 19. péntek    Mai névnap(ok): Emília, Eperke


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Szálinger Balázs: Hazatérőben Erdélyből
Nem nagyon jár errefelé Magyarországról senki. Meg egyáltalán: itt szomorú a helyzet irodalmilag. Folyóirat persze nincsen, a lap hétvégi száma közöl néha verset, s ha fiatal szerző üti föl ihletteli fejét, azonnal lép Kolozsvárra. Pedig Szentgyörgyön színház is van (Hanna nagyapja volt itt évtizedekig színész), és ez papíron jelenthetné a helyi irodalom esélyét, de új nevek csak nagyon ritkán jelennek meg (jómagam hallottam már Kudelász Nóbel és Szonda Szabolcs nevét, ismerni nem ismerem őket).
Sepsiszentgyörgy – az utolsó bejegyzés
   
   Sepsiszentgyörgy a Székelyföld legdélebbi városa, Brassó közelsége itt kézzelfogható, sőt már Bukaresté is. Ugyan a város annyira nincsen szétépítve, mint Csíkszereda, amelynek főtere maga a megvalósult utópia, nagyrészt Szentgyörgyről is eltűntek azok a dolgok, amelyek alapján a város természetes fejlődését körvonalazni lehetne.
   Apró jeleket találni – ezen jelek alapján Sepsiszentgyörgy valamikor egy nem túl szép, de kedves, zöld kisváros volt.
   Hanna ügyvéd nagybátyja, Tamás a vendéglátóm, etetés, ruhamosás és értő figyelem ügyében itt ő képvisel, de igyekszem minél kevesebbet a nyakán ülni. Erre városnézést lehetne javallani, ám Szentgyörgy unalmas. Nincs igazi központ, s ha van is olyan hely, amely vállal a központ-funkciókból valamennyit, az olyannyira terhelt az átmenő forgalomtól, hogy nincs benne sok öröm. Tudom, ilyenkor a megoldás: a tervezett olvasmányok kézbe vétele. De valahogy ez sem megy. Ahhoz meg éppen elég élet van itt, hogy ne lehessen elvonulni. Vagy az is lehet, hogy én vagyok olyan állapotban, hogy semmi se jó.
   
 
   Idefele a vonaton Bíró Bélával futottam össze; valamikor mindkét fia Kolozsvárt, a Helyőrségnél dolgozott, ő maga pedig publicista, Magyarországon is ismerik. Ha egyedül gyalogolok, általában iszonyatos tempóval haladok, még nem nagyon volt, akinek kedvéért ne kellett volna lassítanom, viszont Bíróval, ajánlom, senki ne kezdjen. Úgy volt, hogy a héten még találkozunk, de ő elfoglalt, én feledékeny vagyok, ki tudja, mikor látjuk újra egymást.
   
   Valamelyik nap bementem a Háromszék című helyi laphoz – itt dolgozik főszerkesztői és szerkesztői minőségben Farkas Árpád és Bogdán László. A szerkesztőségből azonnal a kocsmába irányítottak, és ott is voltak, a rend kedvéért. Még Magyarországról küldtem a múlt héten Bogdán Lacinak egy e-mailt, hogy jövök, amire válaszolt is, mégis meglepődött, amikor meglátott. Nem nagyon jár errefelé Magyarországról senki. Meg egyáltalán: itt szomorú a helyzet irodalmilag. Folyóirat persze nincsen, a lap hétvégi száma közöl néha verset, s ha fiatal szerző üti föl ihletteli fejét, azonnal lép Kolozsvárra. Pedig Szentgyörgyön színház is van (Hanna nagyapja volt itt évtizedekig színész), és ez papíron jelenthetné a helyi irodalom esélyét, de új nevek csak nagyon ritkán jelennek meg (jómagam hallottam már Kudelász Nóbel és Szonda Szabolcs nevét, ismerni nem ismerem őket). Komolyan és minden bántási szándék nélkül mondom, hogy ezt a szentgyörgyi jegyzetet több napig állni hagytam, hogy egész jegyzetté hízhasson, de a környezet a gondoltnál is inkább ingerszegény.
   
   Egyik este fönn voltam Bogdán Lacinál, illetve abban a könyvtárban, amely mellett vannak egyéb szobák is, normális bútorokkal, és ahol ő lakik. A fél lakás könyvespolc, Szentgyörgyön nincs komolyan vehető könyvtár, így hát a Bogdán-rezidenciát kellett átalakítani azzá. És még nem is fért be minden. Előkerültek a könyvbüszkeségek, bár ennek a (nyilván elmaradhatatlan) rituálénak egyre kevésbé tudok örülni, amióta néhány barátom lakásán járva nyilvánvalóvá válik számomra, hogy egy-egy első kiadású Utazás a koponyám körül vagy egy Somlyó Zoltán féle Nyitott könyv (amelyekre olyan, de olyan büszke vagyok): nem minden. Na hát ez történt Bogdán Lacinál is, bár az ő ritkaságait most nem fogom felsorolni, majd ő megteszi. Figyeljen mindenki, lesz egy könyve (P. a ketrecben), már jelentek meg belőle részek az Alföldben, a Tiszatájban, a Székelyföldben, a Látóban (etc.), és jelentem, ha külön-külön nem is világos, egyben nagyon szép.
   
   Nos, ilyen helyen, ahol az irodalmi vonatkozás (a Teraszon, világos, ezt kell hangsúlyoznom) ennyi, amennyit eddig leírtam, nagyobb súlyuk van a vendéglátóimnál zajló esti kártyacsatáknak. Nyáron Tamás bálványosi nyaralójában nyomtuk egész napokon keresztül a pókert (ott és annak kapcsán is született a nemsokára megjelenő könyv nyitóverse) (talán mire hazaérek, meg is jelenik), és drillnél kisebb lap nem volt a kezemben. Jól elbíztam magam. Most itt van Tamás házi informatikusa, fedőneve Ducika, akit egész héten át rémítgettem, hogy elnyerem a gatyáját is. Tegnap megtörtént a nagy csata, és szívtam, de úgy, ahogy nem illik. Mínusz huszonötezer lej, százlejes alapon... Ekkor hangzott el az a megállapítás, amiért az egészet felvezettem: lehet, hogy a XIX. század a költőké volt, lehet, hogy a XX. század a románoké, de a XXI. már az informatikusoké lesz. Ehhez tartom magam a ma este előtt.
 
   Házigazdáimat, azt hiszem, megsértettem azzal, hogy a megbeszélt nap előtt megyek, csak azért, mert találtam egy ingyen fuvart Váradig. Majd szilveszter kompenzálom, cserébe megígértem nekik, hogy akkor mindketten itt leszünk Szentgyörgyön. Hannát ezúton értesítem erről. Szóval holnap indulok, irodalmi vonatkozás már nem lesz, az asszonnyal Váradon találkozom, ott ünnepeljük a második évfordulónkat, és ennyi. Remélem, otthon mindenki jól van.
       
    *
   Kapcsolódó anyagok: Szonda Szabolcs (Fülöp Noémi, Klárik Attila) - Terasz-naplók
   *
   Szonda Szabolcs: Vagyontárgyalás (Vass Tibor kritikája)
   *
   Bogdán László: Drakula visszatér (Onagy-kritika)
*
Szálinger rövid életrajzai (az erdélyi beszámolóban felbukkanó nevek)
 
[Szálinger Balázs]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél

Sinkovits Imre, nem lévén más lehetősége, aznap fulladásos halálra ítélte Gertrudist. Az ifjú kellékes, Szász János néven immár világhírű film- és színházrendező.

Ronyecz Mária hetvenöt éve született.

Archívum
Legfrissebb cikkeink
Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sztehlo Gábor 110 éve született

Karosi Bálint - Existentia

55 éve ezen a napon

Születésnapi levél – Ronyecz Máriának

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu