Dátum: 2019. augusztus 22. csütörtök    Mai névnap(ok): Menyhért, Mirjam


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Peer Krisztián: Két nap az őszből

Tisztelt Olvasó!
    Kérem, a kötet (napló - jav.: .s.) olvasása közben ne feledkezzen el arról, hogy a versek (szövegek - jav.: .s.) egytől egyig a költő sajátosan torz látásmódjának termékei. Mint mindenkinek, neki is csak verziói lehetnek a valóságról. ("Ép elmém érdekében összefüggést / teremtek a megjegyzendők között") rólam ("Szerelmem A. bevezette a gondolatbűn intézményét"), önmagáról ("én, aki a horizontcéltáblán a legtöbb pontot érem"). Tudja, milyen érzés, hogy hiába nem úgy történt, ő úgy írta meg, és ráadásul jó vers lett belőle. Ne sajnálja hát a fáradságot, merjen elrugaszkodni a költő által készen kínált perspektívától, és időnként képzelje magát a lehetséges másik helyébe is.


      Peer Krisztián Született Dorogon 1974-ben.

Kötetei: Belső Robinson (1994),
Szőranya (1997),
Név (1998)

Két nap tavaly őszről
   
   
      első
   
   Reggel nyolcra állítottam be a mobilomat, Ági az övét fél kilencre.
   Negyed tizenegykor felkeltem, Ági közben elment iskolába.
   Valóságos ébresztőórámat - gondatlanságból - még az ősszel megolvasztottam a fürdőszobai fűtőtesten, karórám Áginál, csak a mobil és a számítógép mutatja az időt.
   Nem reggelizem, nem kívánok semmit, két mate tea, egy ötszázas cé, egy multivitamin, egy lecitin, egy ginzeng, tizenkét cigaretta, egy kávé, két liter víz – és kész a háromezerötszáz kínkeservvel megírt karakter A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című operettszínházbeli musicelről, a címszerepben Verebes István. Hopp, egy e-mail, a végső határidő szombat volt, ne fáradjak.
   Áthúzódó másnaposság, el kéne menni a gőzbe, mindent összekészítek, nincs meg a beutalóm, feltúrom a papírhalmokat, eltolom a hűtőt, felhívom Ágit és Anyut, ha nem lenne beutalóm, adnék három kilót a beengedőnek, de van beutalóm, nem megyek. Majd rendrakásnál előkerül.
   
   Átsétálok Jánihoz megadni a tízezresét, veszek útközben rétest, azt reggelizzük kettőkor.
   Együtt indulunk, hogy útba ejtsük a Lottózót; azzal, hogy majd én visszaviszem, elhozom Jánitól a videókazettát; focimeccseket játszunk meg tippmixen, hatos kötésben, párosunkban én vagyok, ha nem is a szűz kéz, de a teljes tudatlanság.
   Ötszázra hatvanezer.
   Közben Ági utolér telefonon, és megjelenik testi valójában - a Lottózó ajtajának üvegén golyóstollal kockás papírra írt felirat figyelmeztet: A lábtörlés ingyenes; az ajtó annyira beragad, hogy a magamfajta teljes testtel nyithatja csak.
   Ötvenes házaspáré a Lottózó, vagy inkább trafik, újságot és cigarettát is árulnak, a bajszos tulaj a body buildingre tett célzásokkal fogadja a betévedőt, ha annak ötödjére sikerül, de kiderül, hogy mindenkit ismer, minket is, mert a Jánit ismeri, ja, jó.
   
   Ági elmegy ebédelni Jánival, ugyanoda, ahol tegnap voltunk, és ahova hónapok óta nem bírtam elcibálni, mert tegnap, bár végig szidta a hideg, dohányosokkal kibaszó (pedig csak én dohányzom, ő leszokott), rossz dizájnú, lassú helyet, de a rántott csirkemáj helyett tévedésből kihozott kaja annyira megízlett neki, hogy ma is oda akar menni, pontosabban nem megízlett, csak eszébe jutott, és újra megkívánta, akkor evett utoljára meleget.
   Én meg visszaviszem a videókazettát. A moziban ácsorgok húsz percet, hátha a tékás srác be tud vinni a Harry Poterre, de nem ismeri még az új jegyszedőket, indulok haza.
   Közben felhívom Ágit, hol tartanak, épp befejezik, megkérdem Jánit, ne vegyek-e ki egy filmet, de visszafordulok.
   De, csak ne egy hollywoodi szart, hanem olyat, mint az a múltkori, amiről tudja, hogy utáltam, de valami olyasmit.
   Rendben, legyen kettő.
   Végül az Egy kínai bukméker meggyilkolása lesz belőle, kis megszakításokkal, Jáni hozott az étteremből egy csirkésszendvicset, nagyobb volt a szeme.
   Felajánlom neki, hogy ezt nála írom meg, utána jöhet a Lidérces órák, de hárít.
   (Én szegény tévétlen, képéhségem van.)
   Ági, aki mindeközben otthon tanul, telefonon tanácsot kér: hogyan törje le a sniccer kicsorbult darabját, mondom: fogóval, vagy ha az nincs, ronggyal, később visszahívom: ripityára törte a sniccert, most faleveleket fest, pedig játékpszichológiát kellene tanulnia, de elhatározta, hogy holnap nem megy Miskolcra énekelni.
   Most felhívtam, hogy melyik napon nem megy, aztán amíg beszéltünk, fél kézzel beírtam ezt a mondatot, de észrevette, hogy nem rá figyelek, ezért lerakta. Yeah, realtime!
   Tisztelt Olvasóim, ittam egy pohár vizet.
   Persze a real time ennél bonyolultabb, olyan nincs, és többféle van.
   Vagy mi van, ha azt mondom, szia János, mindjárt elolvasom, hogy telt a napod.
   Akkor holnap nem a holnappal, hanem innen folytatom. Hoppá, elnézést, ez az utolsó kötetem borítója, amit akkori szerelmem, a versek tárgy, A. írt, csak lemaradt a neve, közhírré tétetik, holnap küldök egy autográf
   
   
   
   második
   
   Tegnap 23 óra 55 perckor befejeztem a naplóírást (lám csak lám, milyen szépen tagolja a mondanivalót a határidő), aztán még hosszan töprengtem azon, hogy az utolsó, zavaros mondatokat miképpen teszem helyre majd ezzel az elsővel.
    Feljött Zsolti, arról dumáltunk, hogy majd dolgozunk (már dolgoztunk együtt, jó volt), és akkor milyen jó lesz megint.
   Megettünk minden gyümölcsöt, narancsot, naspolyát, körtét, almát, szárított fügét, azt a magnélküli, barackállagú, külsőre paradicsomra emlékeztető, narancssárga, Spanyolországból importált gyümölcsöt, aminek nem tudom a nevét, földimogyorót, három zacskó szotyit.
   Zsoltit nem sikerült leküldenem cigiért, mert nem dohányzik, én meg nem akartam lemenni.
   Közben rizikóztunk (cél: a világuralom megszerzése, módszer: a háború) egymás és a számítógép ellen, aztán kellett egy visszavágó, egy-egy.
   
   Nagyon későn ébredtem, pénz nélkül, elmentem Ágihoz az iskolába, mert álmomban reggel itt járt ugyan valóban, de nem hagyott itt pénzt.
   Nem volt neki se, otthon hagyta - elfeleztük. De hopp, a supershop kártyámon van hatszáz egység, nosza, levásárolom.
   Reggelire juhtúrós puliszka, tejföllel, pirított szalonnával, á, nem megyek el estig, póréhagymával.
   Takarítgatás.
   Elvégezhető feladatok sora, pszeudoteljesítményélmény, a fontosabbak (ezekből ma nem lesz semmi) feltétele; első a legjobb (mosogatás), utolsó a befejezhetetlen (papírok szortírozása), de a felmosás elmaradt.
   Aztán Ági érkezik, foglalkozom vele, foglalkozik velem.
   Hatkor fel az internetre (mohóördög: most is töltöm lefelé a számokat a Morpheusról, és azokat hallgatom, amiket tegnap töltöttem le).
   Elmegyünk, hogy kiválasszuk, melyik tévét kérje az adott értékhatárig a mamájától Karácsonyra, ő parázik, én nyugtatom a Keravill nyitva nyolcig, Karácsony.
   Utána a Cha-cha-cha-ba.
   De hopp!
   Megfigyelték már, kedves Olvasóim, hogy a felező nyolcas milyen alattomosan mérgezi mai prózairodalmunkat?
   Nem?
   Hogyhogy?
   A Kálvin téri aluljáróban kell repülést imitálnom, ez a feladat, ez is része lesz az Átszállás partinak, nem mondom meg hol, de hangsúlyozom, hogy ez nem a kampány része.
   Aztán rohanás, hogy Barbara elsővágott, harmincöt perces filmjéből ne késsek le csak tizet.
   Aztán gratulálok, pohár pezsgő, elmondják, hogy a Leggyengébb láncszem egyik kérdése az volt: Ki nem filmrendező: Mispál Attila, vagy Peer Krisztián?, és kitaláltak, na jó, kitalálták, eddig még nem láttam, de mostantól lesz tévé Áginál - bocsánat, de vár a naplóm, a beszélgetést ki kell hagynom.
   (Így rímel Karafiáth.) Tájleíró költemény: hátam mögött, a sarokban akvárium áll.
   Kavics az alján, klórtalanított, láthatatlanított, tiszta víz, apad lefedetlen; közte és a fal között, le ne hűljön: egy parafalap, a legszebb mintájú parafa volt a boltban.
   Zöld műhínár, piros műanyagdobozból (étel anyutól) és két építkezésről guberált (rajtakaptak) szürke pvc csőből kialakított balrangrendszer és tetőterasz, a tornác csiszolt féldrágakő alátét, ne fúródhasson a talajba tubifex.
   Két tűzhasú gőte, fiú meg lány, legalábbis úgy adták el nekem őket, meg azzal, hogy a halak közé is mehetnek, volt is nagy irtás és stresszelés (korábban már egy égszínkék rákkal is ráfaragtam), így kerültek ide, a hátam mögé a szemközti sarokból.
   Két tűzhasú gőte.
   És egy guppi, hogy mozogjanak is a kajáért, ne csak verekedjenek rajta.
   Ági nagyon félti a guppit.
   Régebben a megolvadt ébresztőóra és a csőrén egyensúlyozó fekete madár is benne volt a képben, de kidobás és elajándékozás áldozatai lettek. Mindezt tudom. Nem tükröződöm. Itt vagyok megint, na pá!
   

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu