Dátum: 2017. április 23. vasárnap    Mai névnap(ok): Béla, Egon


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Havasi Attila: Péntek

   Attila naplója: péntek
   

   
   Legjobb barátja, Goethe, hősi halált hal.
   

   
   Este a megbeszélt vonattal megérkezett Wolf. Régóta nem láttuk egymást, sok megbeszélni- és hallgatnivalónk volt. A szokatlanul meleg időben végigsétáltunk a rakparton a gesztenyefák alatt, aztán beültünk egy sörözőbe néhány korsóra. Wolf, ezt tudnotok kell, elképesztően sokoldalú egyéniség, és népszerű is, afféle sztár, bár külseje, megjelenése mentes mindenféle nagyképű extravaganciától. (Ld. a képet a tegnapi jegyzethez.) Folyamatosan dolgozik nagy drámai költeményén, ezzel párhuzamosan ásványtani szakcikkeket ír, konferenciákra jár, igazolt sportoló (úgy tudjuk, futballozik), irodalmi naplója a neten jelenik meg immár évek óta napi folytatásokban (sajnos pontos URL-t adni nem tudok, de ha valaki elég szívósan rákeres, talán megtalálja), és ráérő idejében, szórakozásból, verseket ír.
Mostanában, azt mondja, ebben a műnemben két téma foglalkoztatja. Tovább szeretné fejleszteni – az ő egyéni kifejezésével élve – azt a fajta kriptopornográf lírát, amelyet már régebben is elég magas fokon művelt, pl. a rózsáról vagy az ibolyáról szóló dalaiban (véleményem szerint a “Heidenröslein” és a “Veilchen” című korai verseiről beszél itt). Azon gondolkozik, hogy a versben rejtetten ábrázolt aktus egyik résztvevője lehetne virág helyett állat, mondjuk macska, s az egésznek így nagyobb perspektívája lenne. A másik téma, és ez viszont teljesen új nála: az ember saját testének, anyagiságának való kiszolgáltatottságát ábrázolni epigrammaszerűen tömör, csattanós pár sorban, szándékosan durva, nyers vonásokkal, de úgy, hogy emögött mégis megértő irónia bujkáljon.
   
   Hogyha a legjobb barátod
   szonettet ír a szarásról,
   okod lehet gyanítani,
   hogy valamit palástol.
   
   Vagy:
   
   Kilenc unicum s hat konyak
   után eljő az alkonyat:
   arcodnak bőre szívja föl
   asztalra fröccsent taknyodat.
   
   Fizettünk, pontosabban Wolf fizetett. Kihasználtam az alkalmat, és némi kölcsönt kértem tőle; tudtam, hogy van nála elég pénz, és ilyesmit sose tagadott még meg tőlem. Macskaeledelt kell vennem, aztán vasárnap haza kell utaznom városomba, Békéscsabára (lásd a képen), ahol bejegyzett állandó lakos vagyok. (Valószínűleg az önkormányzati választásokra céloz.) Na meg, gondoltam, ha minden jól megy, úgyse kell majd visszafizetni, nem lesz kinek. Ezután Wolf javaslatára tettünk egy kört a Margitszigeten. Sötét volt a sziget, csöndes, néptelen: igazi felüdülés a zajos, benzingőzös város után. Csak néha jött szembe egy-egy magányos kocogó vagy bódult szerelmespár. Wolf egy helyen bocsánatot kért, félrevonult; én továbbsétáltam, azt gondoltam, a sör kívánkozik ki belőle. Kisvártatva fojtott sikolyokat és hörgéseket észleltem abból az irányból, amerre barátom eltűnt. Alig kaptam észbe, hogy visszaforduljak, amikor Wolf már jött is elő a bokrok közül, a sliccét húzogatva. “Na ezt rendesen elintéztem” – közölte röviden, nőnemű névmással, és azzal máris folytatta alig pár perce abbahagyott – igen érdekes – elemzését a visszatérő álmokról. (Erről nem ír többet, pedig bizonyára valóban sokkal érdekesebb volt, mint ez az abszurd badarság.)
   
   Otthon a macska elég barátságosan fogadott minket; játszott a labdájával. Wolf láthatólag azonnal megnyerte a szimpátiáját. Barátom irigylésre méltó kapcsolatteremtő képességét mindig csodáltam. Sugárzik belőle valami ellenállhatatlan derű, amely embert, állatot, növényt és ásványt egyaránt képes egy perc alatt elbűvölni. Elalvás előtt azon tűnődtem, vajon pontosan mire célozhatott Wolf, amikor azt mondta: “Ezt rendesen elintéztem.” Egy róla keringő anekdota jutott eszembe erről: magányosan haldokló feleségére rácsukja az ajtót, mert a halálhörgés zavarja őt az elmélyült szellemi munkában. Mindig úgy gondoltam, hogy ez a történet csupán életrajzírójának, Eckermann-nak irigy és pletykálkodó természetét leplezi le, s a valóságos Wolfhoz semmi köze. Tovább nem jutottam gondolataimban; túlságosan fáradt voltam.
   
   Reggel kissé szomorúan állapítottam meg, hogy a tavaszias idő elmúlt, hidegebb van, mint este, és valami esőféle is szitál. Ez könnyen tönkretehette volna tervezett kirándulásunkat, amelyen ugyebár ennek a napnak a sikere múlik. Szerencsére kora délután, amikor Wolf konferenciája aznapra véget ért, kitisztult az ég, igaz, melegebb nem lett, és egy kis szél is fújt. A Tormafáig (valószínűleg Normafa helyett?) busszal mentünk, s onnan gyalog föl a toronyhoz. Mindketten hallgattunk; biztos vagyok benne, hogy Wolf is tisztában volt a küszöbön álló események komolyságával, bár természetesen nem szóltam neki elhatározásomról. Föntről a toronyból megkapó látványt nyújtott a környék, a város: a távlat – Wolf kedvelt szavát használva “természet”-et is mondhatnék – mintha helyrehozta volna az emberi ízléstelenséget, amely odalent, közelről nézve annyira bántja a szemet és a lelket. Pár percig hallgattunk, bámultunk lefelé mindketten.
    – Nézd csak azt a furcsa kis szürke bokrot! – szólt egyszerre Wolf. – Szakasztott úgy fest, mintha közeledne felénk.
   Gépiesen a zsebembe nyúltam a kis kézitávcsövemért.
    – Te, az tényleg errefelé jön.
   És egyre több ilyen bokorféle tünedezett föl körös-körül, melyek immár szabad szemmel láthatóan is a torony irányába tartottak. Már az is látszott, hogy mindegyiknél van valamilyen hosszúkás, fényes tárgy.
    – Katonák? Valami gyakorlat?
   Körülöttünk a torony mellvédjén fegyveresek jelentek meg, férfiak és nők vegyesen, mind elszánt, marcona alak. Értetlenkedésünkre egyikük kurtán elmagyarázta, hogy az ellenség, amely a várost csellel már bevette, most a torony ellen készül végső rohamot intézni. Túlerőben vannak, de a mieink megesküdtek, hogy a tornyot életük árán is megvédelmezik. Odalent a polgárok is tettek ugyanilyen esküt, ám ma megszegték azt, s a pogányok kezére juttatták a várost. A katonák szomorúak voltak, mint a lefejezett ember, de erőt kellett venniök magukon, mert a támadók elkezdtek fölfelé mászni az ostromlétrákon: nem volt idő az érzelmekre. Vad harci kiáltások reszkettették meg a levegőt, és már csattogtak is a szablyák, és röppent a gránát, hullott az ember mindkét részről. Gyorsan egy falmélyedésbe húzódtunk. Ekkor vettem észre, hogy barátom találatot kapott. Tüdőlövés! Wolf kihunyó élete utolsó erőfeszítésével rám bízta a CD-t, melyen másnapi előadásának az anyaga van, aztán aláhullott a véresen kavargó embertömegbe. (Ez a rész elejétől a végéig puszta kitaláció. Goethe valójában már 1832-ben, jóval Attila születése előtt meghalt.)
   
   Magam sem tudom, hogyan jutottam haza. A torony elveszett, pedig barátom halála után – talán mondanom sem kell – én is fegyvert fogtam a védelmében. Olyan voltam, mint a lefejezett ember: szomorú. Megetettem a macskát, s ő este hálából már ágyam fejénél dorombolt lágyan, így mutatta ki pozitív érzelmeit. Holnap el kell mennem a konferenciára az Ásványtani Intézetbe, és felolvasni az előadást, kellően megrendült hangon, amely valószínűleg nem esik majd nehezemre. Holnap valakit kerítenem kell, aki ránéz a macskára, amíg Békéscsabán vagyok. Maradok is egy pár napig, szerdán nemzeti ünnep: valószínűleg addig, és igyekszem elfelejteni a történteket. Holnap véget ér ez a napló is. Szomorú vagyok, mint a lefejezett ember.
   

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvanöt éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Tisztelgés Kocsis Zoltán előtt

Zenthe Ferenc Színház 5 éves

RS9 Off Fesztivál

Szüléstörténetek

Zenthe Ferencre emlékeznek Salgóbányán

Tovább bővül a POSZT programja

100 szóban a Város

Tarandus Kiadó a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Lakat T. Károly - Titi Göröcs János, a varázsló

Kellemes Húsvétot Kívánunk!

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu