Dátum: 2017. március 26. vasárnap    Mai névnap(ok): Emánuel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Havasi Attila: Kedd

Attila naplója: kedd
   
    A napló átmegy szappanoperába: voltaképpen elég bűnös dolog az is
   
   Este fölhívtam a golyóbisos nyelvű csajt. A hangja furcsán csengett, raccsolt is egy kicsit, gondolom, a golyóbis miatt (piercing; lásd tegnap). Bemutatkoztam; rögtön rámismert. Nagyon kedves és közvetlen lány ez az Orsi, például kérdezés nélkül elkezdte mesélni, hogy franciát tanul, nagyon tetszik neki a nyelv, de nehéz a kiejtés, mintha állandóan egy golyót kellene a szájában tartania. Mihelyt szóhoz jutottam, javasoltam, hogy találkozzunk, erre kiderült, hogy most éppen Svájcban van, és csak két hónap múlva jön vissza. Hát akkor majd később, mondtam, és igyekeztem gyorsan befejezni.
Nem lehetett, még meg kellett hallgatnom egy történetet a pasijáról, aki tulajdonképpen olasz, de többnyire ott él Svájcban, és szállodája vagy mije van neki. Amikor aztán végre letettem a kagylót, rosszat sejtve néztem az órára; ajaj, ez a beszélgetés rengetegbe fog kerülni, ha úgy vesszük, felemészti majd a naplóért járó pénz jelentős részét, tudniillik ráadásul vezetékesről hívtam mobilt. Míg emiatt bosszankodtam magamban, és fennhangon csúnyákat mondtam, megszólalt a telefon. Erzsike volt, a macskamentő. A kis orosz kék átesett a műtéten, amely eléggé megviselte, de azért aránylag jól érzi magát. Most nála, Erzsikénél van, de nem maradhat ott sokáig, mert a többi macska kihasználja a gyengeségét, bosszantják, eleszik előle az ételt stb. Úgyhogy arra kér, amíg új potenciális gazdái nem jelentkeznek érte, s amíg újra erőre kap, nálam lakhasson pár napig. Holnap – azaz ma, kedden – este elhozza, és akkor majd részletes macskagondozási tanáccsal is szolgál. Teljesen megbízik bennem, azt mondja, mert látta, hogy szeretem a macskákat, és ez a kis kék is kedvel engem. Na tessék.
   
   Újra csöngött a telefonom, azt gondoltam, a macskás nő felejtett el valami fontosat, de nem: Erika (a Barbara legjobb barátnője) volt az. Hogy nem volna-e kedvem átugrani hozzá, van padlizsán, sütünk töltött padlizsánt (Attila kedvelt étele), meg csak úgy beszélgetni. Úgy lett; a padlizsánt megettük – meg sem kérdeztem, honnan vette ilyenkor, talán erre az alkalomra tartogatta? –, és Erika közben, ahogyan ő mondja, “átgondolta a dolgokat”. Ez a gyakorlatban azt szokta jelenteni, hogy az érzelmi hányattatásairól beszél; most éppen arról volt szó, hogy kapcsolata a barátjával, Attilával (mit tegyünk, őt is úgy hívják) holtpontra jutott; még mindig kötődik hozzá, de úgy érzi, lépnie kell, viszont nem érez magában elég határozottságot. Mondtam, hogy mi a Barbarával többször voltunk már ilyen holtponton, és egymás segítségével mindig túljutottunk a nehézségeken; hogy konkrétan mire gondolok, azt ő, Erika is bizonyára jól tudja, hiszen Barbarával valószínűleg részletesen megtárgyalják ezeket az ügyeket. No persze, mondta, Barbara a legjobb barátja, de amikor velem beszélget, valahogy tisztábban, elfogulatlanabbul látja a saját helyzetét, és közelebb érzi magát a problémák megoldásához. (Ezt a részt, abszolút érdektelensége miatt, teljesen ki akartam hagyni, de aztán jóindulatból csupán lerövidítettem. Lehetséges, hogy ironizálni akart?)
   
   Elfogyott a padlizsán, és aztán Erika is megvigasztalódott. Reggel, ez már ma volt, föl kellett tennem magamnak az elkerülhetetlen kérdést: Attila, hol a megígért gonosztett? Arra gondoltam, hogy ha ezt az egészet így, ahogy van, délután megírom, a napló átmegy majd szappanoperába: és voltaképpen elég bűnös dolog az is. Most délután van, éppen írom, azazhogy éppen megírtam. (Hahaha!) Az állateledelboltban beszereztem egy-két feltétlenül szükséges dolgot – macskaétel, macskaalom –, és várom a kéket. Mi is a neve? Tegnap Heléna volt, de ma már másik nap van, lássuk csak: Terézia. Remek, fejedelmi név.
   
   A tegnap kitett pók valahogy visszamászott a lakásba, most itt ül az íróasztalon (képünk csak illusztráció). Attila – ez a neve –, menjél szépen a hálóra. Vagy ez nem az Attila? Annyira egyformák ezek. (Ez igaz, de a pókot talán nem Attilának kellene nevezni, hanem pl. Ervinnek, az illik is hozzá.) A macskák viszont mind másfélék, nincs két egyforma, ezért nehéz ügy az elnevezésük, ahogy a költő mondja.
   
   Holnap lopni fogok. (Vajon sikerül-e neki?)
   

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Szakonyi Károlynak
Mindenek előtt: nem szép félrevezetni a világot! A Németh Lajos lehet, hogy nyolcvanöt éves, de a Szakonyi Karcsiról senki nem hiszi el, hiába csináltatott magának jó pár éve ilyen szép ősz maszkot. (Kadelka Lászlótól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Ismeretlen képek az ötvenes évekből

A Grönholm-módszer

Mrozek - Egy nyári nap

Robert Musil - A rajongók

Notesz - Hanyas vagy, Radnóti?

Heltai Jenő - A Tündérlaki lányok

Indul „A POSZT bemutatja” előadásainak jegyértékesítése

100 éve született Marton Endre

Kitüntetések 2017. március 15.

Cirkuszmisszió – a Trio Power Line

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu