Dátum: 2019. október 17. csütörtök    Mai névnap(ok): Hedvig


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Egy délután a nagycirkuszban
A cirkusz mindig is az ember megújulásra való törekvéséről szólt, miközben gondosan őrizte a maga hagyományait. Ennek lehetettem szemtanúja a Fővárosi Nagycirkuszban. A csoda főszereplői a magyar művészek mellett, orosz és ukrán artisták, akiknek teljesítményén átsüt az összetartozás és az együtt dolgozás öröme, miközben a valóságban e két nép fiai gátlástalanul és természetellenesen ölik egymást.
1.

Utoljára ebben a múltat őrző épületben talán 20 esztendeje jártam, amikor ma már felnőtt lányaimat szerettem volna bevezetni a színház világába. Hol kezdje az ember, ha nem a cirkuszban, amelynek nem vagyok nagy barátja azóta, amióta olvastam egy szakkönyvet, hogy annak nagy testű állat szereplőit (medvéket, oroszlánokat) milyen kínzásoknak is nevezhető módszerekkel idomítják be a nekik sokszor kínkeserves és veszélyes mutatványokra.

Ez a hétköznapi délután viszont visszaadta azt az örömforrást, amelyben felfedezhettem a színházművészet egykori egyik bölcsőjét. Azt amikor a nézők –elsősorban természetesen a gyerekek – lélegzetvisszafojtva bámulják az ember fizikai teljesítményképességének vagy találékonyságának művészi formába öntött alkotóképességét.
Hiszen a világtörténelem szórakoztató terének első számú színtere mindig is a kör-vagy ovális alakú porond volt, ahol nem csak a gladiátorok küzdöttek egymás vagy a vadállatok ellen, hanem bűvészek, akrobaták és állatidomárok szórakoztatták a nagyérdeműt. Mindez elvezetett a XX. századba, amikor megalakult a világhírűvé vált kanadai társulat, a Circe de Soleil, amely száműzte produkcióiból az állat- mutatványokat és csak az akrobaták, meg a hagyományos értelemben színésszé átalakult bohócok meséltek el különleges egybefüggő zenei kísérettel, szemkápráztató jelmezekkel és világítási effektusokkal kísért rendhagyó mutatványaikkal az Ember boldogságáról és boldogtalanságáról szóló történeteit. Mindez bizonyíték, hogy a cirkusz mindig is az ember megújulásra való törekvéséről szólt, miközben gondosan őrizte a maga hagyományait.

Ennek lehetettem mintegy 1500 nézővel szemtanúja a közelmúltban a Fővárosi Nagycirkuszban ezen az augusztusi délutánon, ahol a két és félórás produkció színvonala, ha mondjuk még nem is érte el a „Hímalája csúcsát”, de nem adta lejjebb a „K2-nél. S ez a Atlantisz gyermekei című újszerű előadás, amit speciális hang és lézeres fényhatások kísértek.

 
2.

Elsősorban nem az olykor teljesen hagyományos cirkuszi mutatványok–nem egy közülük bizonyára a teljesítmény színvonala alapján nyugodtan mondható „világszámnak” is –ezen tulajdonságát kívánom dicsérni, hanem néhány privát gondolatot közzé tenni a pillanatnyi eufória valószínűleg tartós okáról.
A csoda főszereplői a magyar művészek mellett többségében orosz és ukrán artisták, akiknek teljesítményén átsüt az összetartozás és az együtt dolgozás öröme, miközben néhány ezer kilométerre tőlük a valóságban e két nép fiai gátlástalanul és természetellenesen ölik egymást. Pedig tudjuk, hogy a budapesti cirkuszi „mutatványok” számítanak az igazán emberhez méltó viszonynak. A tanulság és az üzenet nyilvánvaló annak akinek a szórakoztató számok között a cirkuszi világon kívüli valóság borzalmas epizódjai is bevillannak.

 
Másfelől itt az emberi teljesítőképességnek és a szakmai, mesterségbeli tudásnak olyan színvonalával találkozhattam, amely a lassan eliszaposodó hazai közéletnek a művészet nyelvén küld olyan üzenetet, amely nagyon is ráfér a nézőtéren ülő felnőttekre, miközben gyermekeik önfeledten csak a csodákra figyelnek és életre szóló varázslat szemtanúi lehetnek.
Harmadrészt név szerint is meg kell említenem néhány művész nevét, akik végleg megszabadítottak több évtizedes előítéleteimtől.
– Lilia Maximenko kutyaszámával, amint bámulatos idomítási módszerek eredményének köszönhetően annak is tanúja lehettem, hogy ezek a bájos négy lábúak (havanezek és bobtailek) amikor dolgoznak akkor boldognak tűnnek. Mindezt persze erősítik a produkció közben szinte láthatatlanul szájukba csempészett jutalom elemózsiák.
De semmi kényszer nem fedezhető fel. Csak a szépséges művészhölgy apró új és kéz és fejmozdulatai, amelyek nyomán az „ember legjobb barátai” nem produkálják magukat, hanem rekonstruálják a színház lényegét a „játék örömét”. És közben kiváltják a másik nélkülözhetetlen színházi rekvizitumot: a nézők elismerő bámulatát.

 
– De Monra Diogéna Carla, akinek varázsos arapapagáj száma úgy van felépítve, mint egy szabályos színjáték: bemutatkozás–önmutogatás–majd slusszpoénként, amikor a tarka dél amerikai madarak maximálisra terjesztett szárnyakkal a cirkusz kupolája körül az 1500 néző feje felett fantasztikus sebességgel, kiterjesztett szárnyakkal suhannak körbe-körbe, hogy aztán megpihenjenek a művésznő hasonlóan kiterjesztett karjain.

– Syulgina Maria és Pigarev Evgeny akrobatapár, akik három különböző számban is bebizonyítják, hogy a levegőben nincs korlátja–pedig az egyik szám klasszikus korlátos trapéz mutatvány–a tehetség és a „súlytalanság” cirkuszi teljesítményének. Miközben a személyiség, a jelenlét rendkívüli tulajdonságával is rendelkeznek, amely hihetetlen vakmerőséggel párosul.

 
Végül az előadást záró számról kell szót ejteni, mint az akrobatikus cirkuszművészet felülmúlhatatlan teljesítményéről. Az egyensúlyozó Peskov Vaszily, amint két gyönyörű ruhában, hatalmas fejdíszű hölgy társával a vállán megvalósítja mindannyiunk gyerekkori álmát: egy 70-80 százalékos meredek szögű drótkötélen óvatosan felfele haladva a színházi légtér közepétől eljut a kupola tetejében rögzített kicsiny platformra. Ilyen csendet én még nézőtéren nem tapasztaltam! Különösen, mert a csúcsra érve a művész társait fenn hagyva a dróton hátrafelé lefele lépdelve majd csúszva tette meg visszafele a kétségtelenül életveszélyes utat.

 
A többi művész – elsősorban a magyarok – bocsássák meg nekem, hogy ezúttal maximális hódolatom ellenére most kimaradnak ebből a felsorolásból. Nem azért mert külföldi társaik felülmúlták őket, hanem azért, mert gyerekkorom óta tudom, s ezért szinte természetesnek veszem, hogy ebben az épületben olyan magyar művészek varázsolnak el bennünket, akiknek nemzetközi híre és megbecsülése miatt is rendszeresen zarándokolnak a külföldi cirkusz rajongók Budapestre. Miközben ők a glóbusz szerte csavarogva rendszeresen e műfaj „olimpiai” bajnokai, például a Monte Carloban, a cirkuszművészet egyik fővárosában.

 
Majd megfeledkeztem az előadás technikai csodájáról, a különleges szökőkút rendszerről, amely olykor nem csak kíséri a produkciókat megsokszorozva a látvány hatását. Hanem az előadás vége fele mintegy önálló számként is bemutatkozik a rendkívüli formát öltő porond 80 tonnányit kitevő mozgó rendszerével, amely 700 fúvókából speciális világítás és hanghatás közepette ontja a különböző alakú és magasságú szökőkutak vízét.

 
3.

Sajnos ennek a csodának 2016. augusztus 28-án vége. Ekkor lesz az utolsó előadás, amely tízezreket elvarázsolva március közepe óta látható. Állítólag a liget másik oldalán kap helyet a minden eddiginél korszerűbb cirkuszközpont. A régi épületet lebontják és területét az Állatkerthez csatolják. Eredetileg a telkén 1936 óta működött cirkusz, ebben a formájában 1971-ben adtak át. Mindenesetre aligha képzelhető el méltóbb előadás a búcsúhoz, mint az Atlantisz gyermekei vízi revü, amely nem csak egy előadás idejére okoz örömet nézőinek, hanem az emlékezet segítségével hosszú időre megőrizhető örömforrást nyújt.

[ Wisinger István]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu