Dátum: 2019. október 23. szerda    Mai névnap(ok): Gyöngyi


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kétszázhuszöt éves a magyar nyelvű színjátszás
Az első hivatalos magyar színtársulat Budán alakult meg Kelemen László igazgató vezetésével. 1790. október 25-én mutatták be nagy sikerrel a budai várszínházban Simai Kristóf Igazházi című darabját. Amikor a kétszázhuszonötödik évfordulón fejet hajtunk az elődeink emléke előtt, elhelyezzük Göncz Árpád sírjára a köszönet és hála koszorúját.
Hegedűs Géza:

JÁTÉKSZÍNI EMLÉKEZTETŐ

(Az állandó magyar színház születésének
kétszázadik évfordulójára)

Kelemen László prókátor, s ha kell
kántortanító: egy kultúra tükre –
nebulókat tanított a betűkre,
de magát apostolnak szánta el.

Ha kérdésekre színjáték felel,
a közönség a nézőtéren ülve
kiröppen múltba s véghetetlen űrbe
és életéhez érett célra lel.

Így kezdődött. Ezerhétszázkilencven:
a színpadon magyarul, anyanyelven
keltett a szó varázsos látomást.

Kelemen László kétszáz év előtti
kísérletét követte mind a többi,
ki színházzal tett magyar vallomást.

Hegedűs Géza immár huszonöt éve vetette papírra a fenti sorokat, akkor, amikor 1990 nyarán szerveződött – a jeles évfordulót megünneplendő – Színész Karnevál a várban.

Most egy szomorú aktualitás miatt kitérőt kell tennem.

Göncz Árpád a harmadik Magyar Köztársaság első elnöke napokban bekövetkezett halála nemcsak a kitűnő író és műfordító, az emlékezetes politikus, hanem a színházművészet nagyszerű barátja és jótevőjeként kötelezi hálára és főhajtásra a Magyar Színjátszást.

 
Tolnay Klári a Színész Karnevál nagyasszonya és a főszervező, Göncz Árpád, akkor még ideiglenes köztársasági elnöktől kért kihallgatást, hogy illő módon felkérje a rendezvény fővédnökének. 1990. július 17-én (T.K. születésnapján) fogadta hatalmas születésnapi virágcsokorral és kedves gratulációval Göncz Árpád. Az ilyenkor szokásos udvariassági formákat követően, a felkérést örömmel elfogadta és egyúttal megkérdezte, hogy segíthet e valamiben. A beszélgetés közben bejött a titkárnője és súgott valami a fülébe. Arca felvirult majd elmondta, az utánunk következő külföldi vendégek lekésték a repülőjüket, így nyugodtan maradjunk tovább és beszélgessünk.

A rendszerváltás lázában égett az ország és az egész keleti blokk. A környező országokban összeomlott a színházi rendszer, megszűntek a társulatok és minden esély megvolt arra, hogy ez nálunk is bekövetkezzen.
Tolnay Klári és e sorok írója alapos tájékoztatás adott a színész szakma nem éppen rózsás állapotáról. Göncz Árpád, maga is színdarabok szerzőjeként felmérte a közeledő veszélyt és ott azonnal fölhívta Kupa Mihály akkori pénzügyminisztert. Pár szóval ecsetelte színházak helyzetét, és kérte, hogy a lehetőségei szerint védje meg a társulatokat a széthullástól. Ennek a telefonbeszélgetésnek volt következménye, hogy Kupa Mihály fogadta a Színészkamara küldöttségét: Törőcsik Mari elnököt, Garas Dezsőt és a kamara jogászát. A kultúra-barát miniszter olyan helyzetet teremtett, hogy a nyugati világ ma is irigykedve nézi, a mi – nem hibátlan, sok helyen javításra szoruló – társulati rendszerünket.

Most amikor a kétszázhuszonötödik évfordulón fejet hajtunk az elődeink emléke előtt, elhelyezzük Göncz Árpád sírjára a köszönet és hála koszorúját.

Emléktábla a Várszínház bejáratánál
 
A magyar nyelvű színjátszás kezdete

A polgárosodás és városfejlődés következtében már a XVI–XVII. századi Európa számos országában – Angliában, Franciaországban – komoly színházi élet bontakozott ki, és a XIX. század elejére a színház a városi polgárság kultúrájának szerves részévé vált.
Magyarországon a felvilágosodás korát megelőzően nem volt hivatásos színjátszás, mindenekelőtt az a városi közönség hiányzott, amelynek igénye lett volna a színházi kultúra, a színházba járás.
A XVII–XVIII. századi feudális Magyarországon katolikus és protestáns iskolák latin, esetenként magyar nyelvű színielőadásai, főúri kastélyokban rendezett német és olasz nyelvű operaelőadások, valamint német vándortársulatok előadásai jelezték a drámajátszás kezdeteit. A magyar játékszín szempontjából kiemelkedő jelentősége volt a magyar nyelvű piarista iskolai színjátszásnak: első színészeink, színházszervezőink jó része (Kelemen László, Ráday Pál, Kármán József, Katona József) piarista növendék volt, s a rend színpadán, az első állandó pesti színpadon ismerkedett a mesterséggel. A magyar nemzeti ébredés kezdetekor a magyar nyelvű színjátszás nemcsak a társasági együttlét egyik formájaként és erkölcsnemesítésként, hanem a nemzeti nyelv megőrzésének a nemzeti öntudat alakításának feladatát a magyar színjátszást szembe is állította a német hagyományokkal.

II. József kalapos király hírhedt nyelvrendelete nem csupán a nyelvújítási mozgalomnak adott viharos sodrást, de Bessenyei György a magyar tudós társaság életre hívását szorgalmazta, szállóigévé vált: „Egy nemzet sem tehette eddig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga nyelvébe bé nem húzta”. Kazinczy Ferenccel mozgalom indult a magyar nyelv ápolására, terjesztésére, pallérozására. Az irodalom magyarul, a nép nyelvén bontogatta szárnyát, így a legfőbb cél, a nemzeti irodalom és a nemzeti színjátszás megteremtése lett.

A körülmények is akadályozták a színjátszás és a drámairodalom látványos fejlődését. A magyar színészeknek nem volt otthonuk, állandó színházuk. A városok, különösen a főváros lakosságának többsége német anyanyelvű volt, örökös gondot okozott a pénz hiánya, a különböző testületek támogatásának ideiglenes jellege, a cenzúra pedig újabb nehézségeket támasztott a darabok színrevitelével kapcsolatban. A pesti Rondellán kívül Budán két színházban is játszhattak a német színészek. Sőt 1812-ben új, hatalmas színház épült Pesten a német színjátszás segítése céljából.

Kelemen László síremléke Csanádpalotán
 
Kelemen László nemcsak álmodozott a nemzeti színjátszásról, de jogi végzettsége révén tudta, hogy az országgyűléshez kell folyamodni játszási engedélyért. Amikor a tisztelt testület protonótáriusa felolvasta a teátrális társulat alakítására a kérelmet, üdvrivalgás tört ki:” Éljen Kelemen László! Éljen! Ez az igazi magyar, ő a nemzet dicsősége! Ő a magyar nyelv megmentője!” Az országgyűlési felhatalmazással Kelemen László vezetésével 1790. szeptember 1-jén megalakult az első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság. A magyar színjátszás születésnapja 1790. október 25. Ekkor mutatták be nagy sikerrel a budai várszínházban Simai Kristóf Igazházi című darabját. Két nappal később, szintén teltházban megismételték a pesti Rondellában.

A második előadás után – a konkurenciától tartva – a német színháztulajdonos vissza¬vonta a játszási engedélyt. A kényszerszünet alatt Kelemen László ráakad egy faépítésű raktár¬épületre, a Reischl-házra, amelyet saját költségén bérbe vesz. Itt négy esztendeig – 1792. május 5-től 1796. május 6-ig – működtek; 144 bemutatóból 449 előadást tartottak.
Az udvar a Martinovics-féle összeesküvés után a színészeket a magyar rebellió szítóinak minősítette, működésüket ellehetetlenítette, így a társulat négyévi csodával határos működés után, 1796. április 10-én feloszlott. Kelemen László színtársulatának a továbbiakban Kecskemét, Nagykőrös, Eger, Miskolc, Nagykároly és Nagykálló voltak állomáshelyei. Az újabb sikerek átmenetiek voltak, a hivatalos szervek részvétlensége miatt vállalkozása csődbe ment, magát Kelemen Lászlót az adósok börtönébe zárták. Segítői ugyan kieszközölték szabad lábra helyezését, de nemcsak az ő és felesége ingóságait vonták árverés alá, de a színház teljes fölszerelését is.

Kelemen László kudarc, csalódottság, szenvedés, nélkülözés, bukás után kénytelen volt apja foglalkozását folytatni. Előbb Ráckevén lett kántor, de ott leégett a templom, a parókia és a kántorlak. A makói kanonok 1806-ban meghívta a Maros-parti városba.
Ráckevén két, Makón három gyermeke született, a héttagú család ellátásához kevés volt a kántori jövedelem, ezért 1812. február 1-jén átköltözött Csanádpalotára, ahol fizetése nagyobb lett, mivel nemcsak kántori, de iskolamesteri teendőket is ellátott. 1814. december 24-én szerencsétlenség érte; szekerének megbokrosodott lovait a részeg kocsis nem bírta megállítani, Kelemen László a kocsiból kiesett, koponyaalapi törést szenvedett, és rövid haláltusa után meghalt.

Csanádpalotán 1993. február 15-én egy lelkes csoport megalakította a Kelemen László Emlékéért Kulturális Alapítványt, hogy az ott nyugvó színigazgató emlékéhez méltóvá tegyék a sírkertet. A héttagú kuratórium Ádók István elnök vezetésével alakult meg, és máig eredményesen működik. A szervezet célja a névadó emlékének és a helyi kultúrának ápolása. A kuratórium tagjai és az alapítók évente egy alkalommal, Kelemen László haláláról megemlékezve emlékestet tartanak. Alapítók névsora: - Ádók István - Antalné Agócs Mária - Erdélyi Lajos - Szügyi Andrásné - Hajas Lászlóné - Pánczél Józsefné - Nagy György - Hári Lajos - Csanádpalota és Vidéke Takarékszövetkezet - Csanádpalota Nagyközség Önkormányzata. „Ahhoz, hogy az emlékpark a mai állapotába kerüljön, sok-sok időre, kétkezi és lelki munkára volt szükség, de bebizonyosodott, hogy az akarat és az összefogás nem ismer lehetetlent. Az eddigi sikerek arra bátorítottak bennünket, hogy Kelemen László emlékét és az általa képviselt eszmét kiszélesítsük, országos hírűvé és fontosságúvá tegyük. Nem titkolt célunk, hogy Csanádpalota színházi zarándokhellyé váljon.”

(Ádók István, kuratóriumi elnök)

Kelemen László (Kecskemét, 1762. július 26. - Csanádpalota, 1814. december 24.): színész, színigazgató, fordító, több városban volt kántortanító, 1781-ben a pesti piaristák növendéke, de az 1790 előtti tevékenységéről bizonytalan adataink vannak. 1792-ig Pest város alkalmazásában kántor. 1790-1792 között az első Magyar Játékszíni Társaság alapító tagja, majd vezetője, 1792-95 között színésze. 1795-től 1799-ig tisztviselő Nagyváradon.1799-1801 között az újjászervezett társulattal Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, Nagykőrösön, Gyöngyösön és Losoncon játszott. Itt végleg tönkrement, és felhagyott a színészettel. 1802-től 1814-ig kántor, ügyvéd és iskolamester volt Ráckevén, Makón és Csanádpalotán. Színházszervezőként volt a legjelentősebb, színészként kisebb karakterszerepeket játszott. Német nyelvből 15 darabot fordított (Moliére-t és Shakespeare-t is), de csak két, nyomtatásban is megjelent magyarítását ismerjük. Egyházi énekeket is szerzett. Legendássá vált alakját színpadi művekben Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal és Dényes Samu örökítette meg.

Forrás:
Magyar Színházi Lexikon
Dr. Tóth Ferenc nyugállományú múzeumigazgató
Ádók István kuratóriumi elnök

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
Hofi Best Of

X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu