Dátum: 2019. október 20. vasárnap    Mai névnap(ok): Vendel


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Florian Zeller - Apa
2015. február 12-én mutatja be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban Florian Zeller az Apa című abszurd bohózatát Mikó Csaba és a rendező Gáspár Ildikó fordításában. Az előadásban a mostanában itthon színpadon ritkábban látható Hámori Gabriella játssza Anne szerepét. Az apát Lukáts Andor alakítja. További szerepekben Lázár Kati, Makranczi Zalán, Bohoczki Sára és Molnár Gusztáv látható.
 
A darab színlapján ez áll: “André mindig is akkurátus ember volt, aki fejből meg tudta mondani, mennyi a pontos idő. De most, mintha „egy apró lyuk volna az agyában” – a dolgok nem állnak össze. A lakása nem a lakása, a lánya nem a lánya, amire holnap számít, azt állítólag csak álmodta, ami pedig tegnap volt, úgy tűnik, meg sem történt. Fenyegetve érzi magát, és egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal. Minden elfelejt. Még azt is, hogy mindent elfelejt.

Anne, a lánya tanácstalan. Fáradhatatlanul keresi apja számára a megfelelő gondozónőt, de amint megkönnyebbül, hogy talált valakit, kiderül, André, máris végérvényesen összeveszett vele. Apja váltig azt hajtogatja, neki nincsen szüksége senkire. Anne pedig szégyen és bűntudat, tehetetlenség és harag közt vergődve próbálja megoldani a megoldhatatlant.”

Florian Zeller, a fiatal francia író mély empátiával ábrázolja az Alzheimer-kórban szenvedő, idős André küzdelmét a betegséggel. A 2014-ben Moliére-díjat nyert színdarab nagy bravúrja, hogy a világot a beteg férfi szemszögéből látjuk, és így együtt élhetjük át vele a teljes talajvesztettség érzését, ahogyan az idős ember minden erejét megfeszítve önmaga után nyomoz. Florian Zeller abszurd bohózata szeretettel teli humorral ábrázolja azt a tragikus folyamatot, ahogyan egy ember alulmarad az elmúlás ellen folytatott harcban, és eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A dráma a párizsi ősbemutatót követően Európa számos országában színre került.

Londonban a közelmúltban mutatták be az előadást a világhírű Christopher Hampton fordításában Kenneth Cranham-el a címszerepben. A darabot Mikó Csaba és Gáspár Ildikó fordította.

A színdarab Magyarországon a HOFRA Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével valósul meg.

Premier: 2015. február 12., Belvárosi Színház
További előadások: 2015. február 13., 14.

 
Alzheimer-kórban szenved az Apa című darab főszereplője. A lánya számára kérdés, meddig képes saját maga gondoskodni róla, meddig adja fel a saját életét, és mikor kell külső segítséget kérnie. Az előadás főszereplőjével, Lukáts Andorral beszélgettünk.

- Mennyire van szüksége arra színészként, hogy pontosan, orvosilag ismerje az Alzheimer-kórt a szerep eljátszásához?

- Valamennyit tudtam már róla korábban is, most sokat utána olvastam, és találkozott az alkotócsapatunk Rajna Péter professzor úrral, aki rengeteg fontos és érdekes tudnivalót mondott el a betegségről. Fel tudtuk tenni neki a kérdéseinket, megvitattuk azokat a tüneteket, amelyeket megmutatunk az előadásban. Például azt, valóban létezik-e az, hogy a beteg egyik pillanatban megismer valakit, a következőben pedig egyáltalán nem tudja, kihez beszél.

- Sajátos nézőpontja van a darabnak.

- A szerző szinte végig az apa szemszögéből mutatja a történéseket, úgy, ahogy ő észleli a környezetét, látja, hallja vagy éppenséggel ahogy elképzeli. Sok irreális elem is van ebben. Nagyon zavaros az agyműködése, nem csak embereket, hanem a helyszíneket is keveri. Néha azt gondolja, tele van bútorral a szoba, máskor üresnek látja. A szerző néha átvált a lánya szemszögére, akit olykor nem ismer fel, összekever másokkal. Van, hogy idős ápolónőnek hiszi.

- Színészként meg kell értenie ezt a sajátságos, nem reális logikát, mondhatni, igaznak kell kezelnie?

- Persze. A Hamletben van egy ilyen mondat, Poloniustól hangzik el: "őrült beszéd, de van benne rendszer." Az apának is saját, belső logikája van. Számára minden egyértelmű, amit mond. Színészként értenem kell a gondolkozását ahhoz, hogy hitelesen tudjam eljátszani a figurát.

 
- Elengedésről is szól a darab: a szülőnek és gyereknek kölcsönösen feladta ez - bizonyos mértékben.

- A lány azt mondja egyszer, elköltözik Londonba, mert öt éve együtt van egy férfival, akivel szeretné összekötni az életét. Emiatt valakinek helyettesítenie kell az apjáról való gondoskodásban. Tíz perccel később az apa megkérdezi, miért mész Londonba, mire a lány azt válaszolja: soha nem mondtam, hogy oda megyek. Zavar van ebben is a fejében. A lány szabad szeretne lenni, a saját életét élni. Ez nem azt jelenti, hogy el akarná magától taszítani a beteg apját, hanem megoldást keresni az elhelyezésére, mert közben telik az ideje, nem tud a maga életével foglalkozni. Az apa viszont görcsösen ragaszkodik hozzá, hiszen nincsen senki más az életében. Nem akarja elengedni. Ez egy tipikus jelenség mindannyiunk sorsában. Ha a gyerekek egyetemre mennek, másik városba vagy külföldre költöznek, abba belepusztulnak a szülők. Természetes dolog, hogy a fiatalok a maguk életét szeretnék élni. Csak mi, szülők közben nem értjük, miért jut ezután kevesebb belőlük.

- Ez a pont minden család életében eljön egyszer.

- Persze, csak mindenki másképp éli át. Természetesen fáj mindenkinek, van aki könnyebben túllendül rajta, más viszont nehezebben fogadja el. Az utóbbiak még mindig kisfiúnak, kislánynak tekintik a gyereküket. Továbbra is segíteni, támogatni akarják, megmondani neki mindent. Az elengedés örök probléma.

- Tudna személyes tanácsot adni a darabbeli apának és lánynak?

- Nincs helyes megoldás. Nagyon sok minden függ a beteg állapotától. Ha már nincs sok tiszta pillanata, azt jelenti, valószínűleg nem sok van hátra az életéből. A gyerek gondoskodhat önmaga róla, fogadhat mellé valakit vagy elhelyezheti egy intézményben. Ez függ a család anyagi lehetőségétől. Nem lehet tanácsot adni, minden helyzet más. Ismerünk olyan sorsokat, amelyekben évek mentek el az önfeláldozó vagy kényszerű gondoskodásra. Sajnos az állami ellátó intézmények itt, Kelet-Közép-Európában nincsenek olyan állapotban, mint a komolyabban civilizált országokban. Egy biztos, rengeteg türelemmel kell hozzáállni a zavarossá vált gondolkozású betegekhez, amíg lehet, megpróbálni őket picit visszahozni a valóságba, finoman helyreigazítani a tévedéseiket.

Csicsely Zoltán


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu