Dátum: 2019. augusztus 19. hétfő    Mai névnap(ok): Huba, Lajos


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Kommentár nincs: Terézapu polgári névjegye
Az viszont valóban bosszant, sőt ez kevés: méltatlannak tartom, hogy ha az ember bármit akar, csak politikai hátszéllel érhet el, még akkor is, ha ő maga Spielberg, vagy Fellini. Ezt kár is lenne tagadni, mert ez így volt, amikor és híradóztam, így volt a Horn-kormány alatt is, meg szerintem így van most is

   Beszélgetés Sáringer Károly újságíróval
   Március 23-án este egy a szegedi Csillag börtönről szóló dokumentumfilmet tekinthettek meg a Magyar Televízió kettes csatornájának nézői.
A film a „nehézfiúkról” szólt: alkotói szerint nem megoldani akarta a börtönélettel vagy a bűnözéssel kapcsolatos problémákat, csak felvetette az ezzel kapcsolatos kérdéseket. A film operatőre Preszter Elemér, szerkesztő-rendezője pedig Sáringer Károly volt - mindketten székesfehérvári alkotók. Az adásba kerülés „ürügyén” Sáringer Károllyal beszélgettünk; nem is annyira a filmről, mint inkább annak létrejöttéről, az újságírói munka lehetőségeiről - és még sok minden egyébről.
   
   - Kezdjük egy kis tanácsadással azoknak, akik úgy gondolják: szeretnének bekerülni a Magyar Televízió műsorába egy dokumentumfilmmel. Neked ez hogyan sikerült?
   
   - Ha őszinte akarok lenni, azért könnyebben sikerült, mintha teljesen ismeretlenül jelentkeztem volna, hiszen én 1992-től 94-ig dolgoztam a Magyar Televízióban, és sok régi kollégám, barátom ma is ott van - őket kerestem meg. De én azt gondolom, hogy ha valaki egy jó filmet csinál, akár az utcáról is bemehet a dokumentumfilm-szerkesztőségbe: ha tényleg jó a dolog, akkor szerintem be is mutatják. Tehát nem olyan misztikus bekerülni, mint ahogy általában az emberek hiszik. Bár még egyszer hangsúlyozom: nekem ebben az esetben könnyebb dolgom volt, mintha vadidegenként kellett volna odamenni.
   
   - Az első alkalommal, 1992-ben az utcáról mentél be?
   
   - Akkor igen, bár ezt senki nem akarja elhinni nekem. Én mindig arról ábrándoztam, hogy tévézni fogok. Ennek néhány hónapos előzménye volt az akkori Fehérvár Televízióban, Baranyi Pál irányítása alatt. Aztán megkerestem Pállfy G. Istvánt, és megmondtam neki, hogy szeretnék a Magyar Televízióban dolgozni. Őt akkoriban éppen felfüggesztették, aztán amikor visszahelyezte a bíróság, szólt, hogy itt a lehetőség. Én sem akartam elhinni, hogy ez ilyen egyszerűen ment, de biztosan szerencsém is volt, mert éppen akkor kellett ember a Híradóba.
   
   - Ez a korszak 1994-ig tartott. Utána hat évig megint álmodoztál, hogy egyszer újra a Magyar Televízióban dolgozhatsz?
   
   - Igen... igen.
   
   - De azért az „álmodozások kora” sem telt eseménytelenül.
   
   - Hát nem. Majdnem két évig vezettem a West Deutsche Allgemeine Zeitung magyar lapjainak budapesti irodáját - aztán meg nem csináltam semmit, hogy őszinte legyek. Családi problémák miatt - írhatod nyugodtan - túl sokszor néztem a pohár fenekére ahhoz, hogy komoly dolgok akár csak a tervezgetés szintjén is szóba jöhettek volna.
   
   - A klasszikus riporteri kérdés: mi a helyzet most?
   
   - Ennek az időszaknak vége. Tavaly januárban visszamentem a Fehérvár Televízióhoz - köszönet Sipos József igazgatónak és az összes kollégának, hogy akkor visszafogadtak -, de igazából volt egy hallgatólagos megállapodásunk, hogy ez addig tart, amíg vissza nem tudok keveredni a Magyar Televízióhoz.
   
   - Mennyire munkált benned a sértődöttség 1994-ben, amikor a sokáig tervezgetett, aztán megvalósult álom, a Magyar Televízióban való munkálkodás lehetősége egyszer csak elveszett?
   
   - Ez azért nem egészen így volt. A közhiedelemmel ellentétben, bár kirúgtak harminc vagy negyven kollégát, Kakuk Tamás, Pachmann Péter, Kubinyi Tamás és én maradhattunk volna. De én egyrészt nem nagyon kívánkoztam olyan közegben dolgozni, ahol megtörténhetett, hogy negyed óra alatt kirúgtak vagy ötven embert. Másrészt meg olyan ajánlatot kaptam a West Deutsche-tól, amit egyszerűen nem lehetett visszautasítani. Tehát ilyen értelemben nem volt okom sértődésre, mert saját döntésem volt, hogy nem folytatom tovább. Az viszont valóban bosszant, sőt ez kevés: méltatlannak tartom, hogy ha az ember bármit akar, csak politikai hátszéllel érhet el, még akkor is, ha ő maga Spielberg, vagy Fellini. Ezt kár is lenne tagadni, mert ez így volt, amikor és híradóztam, így volt a Horn-kormány alatt is, meg szerintem így van most is.
   
   - Mindenben a politika a meghatározó?
   
   - Nem feltétlenül - fogalmazzunk inkább úgy, hogy a mindenkori hatalom; lehet az pénz is. Olyan, hogy független alkotó, ma Magyarországon nincs, de lehet, hogy sehol a világon.
   
   - Ahhoz, hogy elkészíthesd a szegedi Csillag börtönt bemutató filmet, neked is pénz kellett. Honnan, hogyan?
   
   - Ez egy „öszvér” produkció. A technikát a Magyar Televízió adta - ehhez már kellett az ismeretség! -, a pénzt pedig olyan barátaim adták össze, akik másfél-két évtizede mindig segítenek, ha ilyesmiről van szó: a Zámbó-Ker Kft, a Klapka Üzletház, Romhányi Zoltán, a Contimex Rt, dr. Háry Csaba, a Macher Kft, az Atlantic Kft és Horváth Ferenc szerepelnek a film támogatóinak sorában.
   
   - Miért éppen a Csillag börtön a téma?
   
   - Ennek több oka van. Az egyik, hogy engem is érdekel a dolog, a másik pedig, hogy bár fontos dolgokról beszélünk, én szeretnék olyasmit csinálni, amit meg is néznek az emberek. Nem véletlen, hogy ebben a témában viszonylag sok film készült. Meg persze van egy igen prózai ok is: igaz hogy volt technika is, meg pénz is, de azért ez a pénz elég kevés volt. Egy börtönben forgatni viszont, ahol „egy kupacban vannak” az interjúalanyok, és biztos, hogy ott is maradnak - nos, ez lényegesen leegyszerűsíti a dolgot.
   
   - Elégedett vagy a végeredménnyel, vagy vannak részek, ahol becsukod a szemed?
   
   
- Fellini mondta egyszer, hogy számára a legnagyobb eredmény, ha a forgatókönyvből sikerül harmincöt-negyven százaléknyit megvalósítani. Szerintem minden alkotóban marad hiányérzet a munka végén: bennem is maradt. A televíziózásban nem szabad - sőt tilos - bármire hivatkozni, mert csak az minősít, ami a képernyőn megjelenik. De azért én tudom, hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, ha több időnk, több pénzünk van. Remélem, hogy a maga kategóriájában megállja a helyét a film - arra jó, hogy a jövőben még inkább bízzanak bennem, meg én is bízzak magamban.
   
   - Ahhoz, hogy az első film hibáit kijavíthasd, kell egy második film. Lesz ilyen?
   
   - Meggyőződésem, hogy lesz. Szó van arról, hogy folytatjuk ezt a témakört Tökölön, a fiatalkorúak börtönében. Emellett pedig van egy olyan témám, amiről nem szívesen beszélnék, mert ezeket az ötleteket komoly pénzért adják-veszik, úgyhogy le is akarom védetni. De folytatás mindenképpen lesz, valószínűleg már tavasszal elkészül.
   
   - Akkor ha elkészül, még beszélünk.
   
   
*
Az interjú a Fehérvári Polgárban jelent meg 2000 áprilisában.    
[- Bolgár Polgár -]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Fekete Péternek
... hát megvan végre az új cirkusz helye!!!

Tekinthetjük a hírt születésnapi ajándéknak...

Archívum
Legfrissebb cikkeink
2019 augusztus 20-i kitüntetések

Halasi Imre a Barlangszínházban rendez

Születésnapi levél - Fekete Péternek

Pataki András - A mű örök mementó

Az idei trieszti Sci+Fi filmfesztiválon minden elképzelhető

Közönség-díjas lett Triesztben a Lajkó – cigány az űrben

Mexikói filmé az Arany Oroszlán

Velence a magyar sikerek városa

A Napszállta is ott lesz Velencében

Újabb magyar filmes-siker

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu