Dátum: 2019. október 21. hétfő    Mai névnap(ok): Orsolya


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

50 éve ment le utoljára a függöny
A Nemzeti Színház egykori hajlékában a Blaha Lujza téren 1964. június 28-án a Lear király előadása után ment le utoljára a függöny, hogy majd egy év múlva fölrobbantsák az épületet. Ezzel megkezdődött a társulat több mint három évtizedes kálváriája. Az épület lebontásáról a döntést a Politikai Bizottság hozta meg.
Főbejárat
 
1964. június utolsó vasárnapján a Nemzeti Színház 127 éves társulata szomorúan gyülekezett, hogy megtartsa utolsó előadását abban az épületben, amelyben 1908-óta szolgált hajlékául.
A köznyelv a Blaha Lujza téri épületet – miután ott játszott a társulat – Nemzeti Színháznak nevezte. Valójában a ház a Népszínház volt, hiszen róla nevezték el az onnan induló Népszínház utcát. Az eredeti 1937-ben megnyílt Nemzeti Színház az Astória szállóval szemben, a Rákóczi út és Múzeum krt. sarkán a mai „üveg palota” helyén állt, a Grassalkovich Antal herceg által adományozott telken. Azt az épületet többszöri átépítést követően 1908-ban élet-és tűzveszélyesnek nyilvánították és lebontásra ítélték, hogy egy újat építsenek a helyére, ezért a társulatot kiköltöztették – az akkor épen anyagi gondokkal küzdő – Népszínházba. Az új játszóhely tágas több mint 1300 férőhelyes hatalmas „hodály” volt. Az óriási teret a színészeknek nem volt könnyű átbeszélni, így alakult ki a később sokat kárhoztatott „deklamáló” stílus.

A nézőtér
 
Miután a kultúrára azokban az időkben sem volt elegendő pénz, a lebontást követően csak tervek készültek – az új épület nem. Majd kitör az első Világháború, amelyet követően természetesen nem a színházépítés volt az elsőszámú gond, annál is inkább miután az új játszóhelyen jól működött a társulat. Az új építéséről nem mondtak le, csak halogatták – oly annyira nem, hogy amikor a Grassalkovich örökösök látva, hogy nem épül a színház vissza akarták perelni az akkor már nagyon értékes és jó helyen lévő telket. A bíróság nem engedett az örökösöknek, mert az adományozó okiratban az szerepel, csak és kizárólag színház céljára hasznosítható. Ennek a döntésnek és a „nem építésnek” köszönhetően a telek üresen állt 1990-ig, amikor valójában „elkommunizálták” a színháztól és felépítették rá a most is látható épületet.

A vasfüggöny
 
Az új épület szükségessége többször is fölmerült, számos pályázat született – épület nem. A Népszínház, most már mindenki által elfogadottan Nemzeti Színház jól prosperált. A színpad korszerű forgószínpaddal és számos sűlyesztővel rendelkezett, amelyek hidraulikusan működtek a saját víztoronyból amely ma is áll a Csokonai utcában – a Nemzet Szálloda mögött -, ahol a színház műhelyháza volt. A Körút alatt alagút kötötte össze a két épületet. A háború alatt és 1956-ban ezt az alagutat használták „légópincének” a színház dolgozói. Ipari kuriózum, hogy 1931-ben Európában, ebben a színházban vezették be először a villanyvilágítást. Ekkor a karzaton megszűntettek kétszáz helyet és helyükre építették a világítási – fejgép – kamrákat. A háborús pusztítást követően – világítást leszámítva – teljesen felújították a gépészeti részt. A színpadot körülvevő bársony függönyöket – hat különböző színű volt – kétoldalt három-három dobra csévélték és egy kötélpályán elektromosan(!) húzták be. Ma ezeket a körfüggönyöket számos „új építésű” színházban a díszítők kézzel kötögetik föl.

A királyi páholy
 
Miután az épületnek nem volt díszletraktára, a hatalmas színpadra készült díszletek elhelyezésére – az akkor még igencsak külvárosnak számító – az Operaházzal közös tároló helyet építettek Zuglóban a Kolumbusz utcában. A díszleteket egy külön erre a célra készül speciális igen hosszú teher-utánfutóval szállították, egy-egy előadáshoz háromszor fordult a műszak.
Magnetofont 1960-ig nem használtak, a kísérőzenéket a hátsó színpadon ülő zenészek - az ügyelő irányításával – szolgáltatták.
1961-ben egy hatalmas vihar az épület tetejét megrongálta, amelynek következtében beázott, ezért a javítás alatt, tavasztól november végéig a társulat az Izabella téri Magyar Színházban játszott. Ezalatt nemcsak a tetőt, hanem néhány korszerűsítést is végrehajtottak, ekkor alakították ki az egyik földszinti páholyban a hangbejátszáshoz szükséges fülkét és beszereltek néhány modernebb reflektort is – bár világítást irányító aparáthoz nem nyúltak.

Az utolsó plakát
 
A városrendezési tervben már régen szerepelt egy metró építése. Időről időre felmerült az új Nemzeti Színház felépítésének terve, újabb nemzetközi pályázatot írtak ki, „természetesen” épülni nem épült. Mígnem a metróépítés felgyorsította az eseményeket. Az nyilvánvaló volt, hogy a Rákóczi út Nagykörút kereszteződése fontos közlekedési pont, amelyet érinteni kell a metrónak. Bár a Nemzeti Színház előtt hatalmas parkoló volt és két, a városképet csúfító épület is állt, az egyik az azóta lebontott „Népszabadság-ház” és a Corvin áruház máig csúfos épülete. Akármelyiket lebonthatták volna, mégis a Nemzeti Színház eltüntetése mellett döntöttek.

A bontás
 
Így következett el 1964. június 28. Mogorva szótlan társulat gyülekezett a Lear király Marton Endre rendezte előadására. A címszerepben Básti Lajos, a három lánya Törőcsik Mari, Berek Kati, Máthé Erzsi, aki ma is köztünk vannak és mindnyájan a Nemzet Színészei, a Bolond szerepében Kálmán György, Kent Sinkovits Imre, Gloster Major Tamás. A díszletet Josef Svoboda, a már akkor világhírű cseh díszlettervező készítette fantasztikus fényhatásokat alkalmazva – az elavultnak mondott színpadon, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte.
Az előadás végére az egész társulat a színfalak mögött könnyezett. Természetesen a nézők is tudták, hogy ez az utolsó előadás, 27 percig tartó – tüntetés számba menő - tapsot követően ment le a függöny.
Megkezdődött a társulat közel négy évtizedes bolyongása, míg 2002-ben Schwajda Györgynek köszönhetően elkészült az új Nemzeti Színház.

(Köszönöm a képeket az OSZMI-nak)

[Kadelka László]

Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu