Dátum: 2019. október 16. szerda    Mai névnap(ok): Gál


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Születésnapi levél - Kadelka Lászlónak
Tudod, az úgy van, hogy berzenkedünk egymást ünnepelni. Tudod, úgy vagyok, hogy berzenkedik valami bennem ünnepelni téged (nem illik hozzád, nem illik hozzám), pedig most, azt mondják, kell. Mert koppantott egyet az idő, és feléd perdült a naptárlap. Hogy is van ez?
Drága László,

nem leszek ott, amikor kitöltöd a békéscsabai (kiváló) pálinkát a barátaidnak, a barátainknak, akik megsüvegelni téged ülnek körbe jeles napodon. Lélekben ott vagyok, lennék testben is. (Hagyjatok a pálinkából!)

Tudod, az úgy van, hogy berzenkedünk egymást ünnepelni. Tudod, úgy vagyok, hogy berzenkedik valami bennem ünnepelni téged (nem illik hozzád, nem illik hozzám), pedig most, azt mondják, kell. Mert koppantott egyet az idő, és feléd perdült a naptárlap. Hogy is van ez?

Az ember ötven-hatvan táján már nem keres magának új barátokat, ráadásul, a régiek közül is selejtez. (Már, amikor nem az idő és/vagy a halál teszi ezt meg helyette…) Gondolom most azért fölemlegetni, mert azon kevesek közé tartozol, akik még, nem későn, kései barátságukkal ajándékoztak meg – meg tudtak ajándékozni. Akire érdemes odafigyelnem, akire érdemes hallgatnom, aki mellett érdemes megállnom – akiért érdemes, ha kell, kiállnom; aki, ha kell, ki fog állni bármikor mellettem. Tudod. Tudom. Tudom, hogy tudod, és tudod, hogy tudom…

 
Amivel lenyűgöztél, saját emberi érdemeiden túl, az a szakmaiság, ez itatja át az egész létezésedet, szivárog be a viszonyrendszereidbe, abba, ahogyan közelítesz, vagy ahogyan távolodsz ebben az egyre hitványuló közegben, amit az életünknek, vagy akár a színházunknak hívunk. Ez a szakmaiság magyarázza, hogy ugyanazzal a figyelemmel fordulsz egy színésztanonc felé, mint bármelyik nagy tekintélyű, ilyen-olyan-díjas hírességhez. Erkölcs kérdése, hogy így van, és egyre kevesebben ismerik ezt a fajta erkölcsiséget. És jól teszed, ha ez nem is érdekel téged.

A színházi ügyelő – szinte eltitkolt, de nélkülözhetetlen szakma. (Nem tudom, a színlapokon feltüntetik-e manapság az ügyelőt…) S hogy olyan szakma, amelyről tudomást kell vegyünk végre, kevesek érdeme. A tiéd is, mindenképpen. Csak akkor válik az ilyesmi fontossá, ha hiteles emberek hitelesítik a saját életükkel, munkájukkal. Te ezt tetted, ezt teszed. Ritkásan, néha, mellesleg fölemlegetve, hogy olyan emberekkel dolgoztál együtt, mint a Major, mint a Gobbi, mint a Nagy Attila, mint a Tomanek – és napestig sorolhatnám a neveket, akiket el-hallgatsz, vagy néha, zárójelesen, szerényen, fölemlegetsz.

Az ám, van egy nagy tartozásod, akárhány éves vagy is. Megírni az emlékeidet! Az életedet. Mert azzal az ő emléküket, az ő életüket írod meg. Abban a szerencsés és megtisztelő helyzetben vagyok, és most élek vissza először és utoljára a bizalmaddal, hogy olvastam prózai írásaid egy részét, és örömöm volt az olvasásban. Aki így, ilyen hitelesen tud emlékezni, mint te, annak kutya kötelessége közzétenni azt, amit tud, és amire emlékezik. És ne legyints most, mert megharagszom, s az neked még sokba kerülhet!

Mert, akárhogy is van, szerencsés ember vagy te. Izgalmas korok nagy embereivel éltél szimbiózisban – és most, hetvenévesen is, megtaláltad a helyedet a Békéscsabai Jókai Színházban. Oda kötötted az életedet egy szép házzal, családdal. Egyszer, amikor még friss volt ez a ház, módomban volt végigjárni. Esett kint az eső, szerencsére, így végigpálinkáztuk, csabai kolbászoztuk a fél napot a fedett teraszodon. Beszélgettünk – többnyire én hallgattalak. Volt mit.

László, drága ember, tudod, én visszavágyom azóta is oda. Arra a teraszra. Nem csak a pálinka és a kolbász miatt. Mesélő kedved és érett, bölcs meglátásaid hallgatása miatt. Az évekkel pedig ne foglalkozz! Lehetsz Laci, lehetsz Kadelka úr, lehetsz Laci bácsi – a lényeg, hogy közöttünk vagy, és tanulhatunk tőled. Szakmát és emberséget. Tanulni valakitől pedig azt jelenti, hogy szeretni valakit. No, a végén még elérzékenyülök, és ez egyikünkhöz sem illik. Befejezem.

Ölellek, s ha vége az ünneplésnek, ami nagyon kijár Neked, találkozunk a színpadon, a színpad szélén, a nézőtéren, a színészklubban, az színházi udvaron, ahol élnünk adatott, és adatik még, remélhetően sokáig, együtt! (Ja, és a pálinkából tényleg hagyjatok!)

Híved, barátod Zalán Tibor


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu