Dátum: 2019. október 14. hétfő    Mai névnap(ok): Helén


képgaléria kertpont.hu sakk linkajánló
 
Előadóművészet
Irodalmi szekció
Képzőművészet
Társadalom
Könyvsarok
Képgaléria
Ráday utca
Reál
Kiadványok
POSZT
Enciklopédia
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER

Figyelünk egymásra
Az Orlai Produkció legújabb bemutatója Kern Andrással és Hernádi Judittal készül. A Richard Baer Hitted volna? című előadás október 3-tól látható a Belvárosi Színházban. Verebes István, az előadás rendezője beszél a készülő produkcióról.
Előző rendezése, az Én, te, őt!, illetve a mostani Hitted volna? produkció is Magyarországon kevésbé ismert amerikai komédiaszerzőktől származik. Direkt keresi az új szerzőket és az új vígjátékokat?

Igazából véletlen, hogy így alakult. A Hitted volna? darabot Orlai Tibor ajánlotta nekem, a másikat pedig még annak idején a Vidám Színpadon akartam megcsinálni, mert bár nincs sok értelme a darabnak, mégis egy jó kis hülyeség, nagyon szórakoztató és leleményes.
A Hitted volna? darabot Orlai Tibor és Zöldi Gergely dramaturg direkt Kern Andrásra és Hernádi Juditra kereste, és szerintem telibe is találtak Richard Baer komédiájával. Mintha kifejezetten nekik írták volna. Ha jó a darab, azt a tízedik oldalon lehet már tudni. Az ember megérzi, ha egy darab jól kezdődik, jó a ritmusa, szellemes vagy hiteles, és sajnos ez visszafelé is igaz: ha a tízedik oldalig nem történik semmi, akkor ott már valami nem stimmel. Ez a darab rém bájos, és ez az első pillanattól egyértelmű.

Miért fontos ez a történet?

Az amerikai kommersz szerzők, Ray Cooneytól Neil Simonig, tudnak annyit az emberről, mint Csehov, csak más formában írják meg, nem olyan vertikálisan, nem olyan rétegzetten, árnyaltan, hanem kicsit könnyedebben, kicsit lineárisabban. A motívumok azonban mind nagyon igazak. Ebben a darabban a két ember inspirációja, az egyik akarata és a másik ehhez való viszonya rendkívül hiteles és jól van megírva, ettől lehet olyan jól játszani.

 
Mi adja a történet báját?

Szerintem attól bájos, hogy a szerző nagyon szereti a két embert, iszonyatosan ismeri azt a környezetet, sorsot, amibe belehelyezi őket. Ismeri a zsánerüket, a fajtájukat – hogy Manhattanben hogyan élnek és viszonyulnak –, nincsenek benne agresszív, erőszakos megoldások, nincsenek benne mérgek, érzi az egész történetnek a libidóját. A szerző lehetőséget ad a színészeknek, hogy a közönség szerethesse őket, drukkolhasson nekik. Ez pedig jó. Két szép-korú emberről szól a darab, olyan emberek érzelmeiről, akik már túl vannak az ötvenen-hatvanon. Ettől még inkább szerethetőek.

Régen dolgozott Kern Andrással, és Hernádi Judittal is régen találkoztak színpadon. Milyen az újbóli találkozás?

Utoljára pontosan harminc éve dolgoztunk így hárman együtt, a Vígszínházban. Jucival külön dolgoztam máskor is, de az is a nyolcvanas évek közepén volt, annak is lassan harminc éve. Nem találkoztunk, tévében, egyéb munkákban igen, de színházban nem. Ez nagyon jellemző a mai színházi világra: mindazok, akik szívesen dolgoznának egymással, ízlésük, habitusuk, személyes bizalmuk révén, azok akár harminc évig se találkoznak. Ez egy szerelemnek a felmelegített változata – nagyon szerettünk együtt dolgozni, akkor is ketten játszottak az ezer fős nézőterű Vígszínházban, és szerintem ma is játszanánk azt az előadást, ha Juci nem szerződik el. Orlainak van orra arra, hogy kit kérjen fel.

Milyen az egymással való munka?

Nem könnyű. Dolgoztam az édesapámmal is, ő a színpadon színészként, én lent a nézőtéren rendezőként. Ilyenkor megszűnik minden egyéb viszony, és csak a színész-rendező marad. Ha negyven éves koromban az apukám leküldött volna gyufáért, ugrottam volna, mert annyira fontos volt a számomra a tekintélye, de amint felment a színpadra, olyan lett, mint a kisöcsém. Attól mert most barátok dolgoznak együtt, még nem mondok mást a Hernádinak vagy a Kernnek azért, mert közelebb állnak hozzám, mint más. Nekem össze kell rendeznem a dolgokat, és olykor nehezen hiszik el nekem, hogy tudom, mi a jó nekik. De ilyen ennek a munkának természetrajza, és addig jó, amíg ez így is marad. Mert ez azt jelenti, hogy figyelünk egymásra.

 
A színlap szerint Herman és Christine barátok, több mint harminc éve. Amíg házastársaik éltek, állandóan összejártak négyesben. Mára mindketten egyedül maradtak, mégis alig találkoznak. Christine megunta a magányt, és végre úgy döntött, elköltözik New Yorkból és új életet kezd. Összecsomagolt, költöztetőket hívott, és már minden készen áll az új élet kezdésére, amikor betoppan a kissé morcos jó barát, Herman.

 
Szereplők

Christine Hernádi Judit
Herman Kern András
Ralph Ficzere Béla
Chuck Jeges Krisztián

Stáb

Díszlet - Mira János
Jelmez - Tordai Hajni
Plakát - Csáfordi László
Rendező asszisztens Kis-Kádi Judit
Rendező - Verebes István

Producer - Orlai Tibor


Cikk nyomtatása

Küldje el a cikket ismerősének!
 
feladó neve:    
feladó e-mail címe:    
címzett neve:    
címzett e-mail címe:  
 
Születésnapi levél
Paul Lendvainak
Lieber Paul, kedves Pali, Isten éltessen bis hundertzwanzig derűben, egészségben a számodra kedves és fontos személyek nyújtotta gute Gesellschaftban. (Lipovecz Ivántól)
Archívum
Legfrissebb cikkeink
X. BÁBU Fesztivál

Bach-versenyművek a Capella Savariától

Emlékezzünk együtt Kara Tündére!

Vitáktól zajos forró fesztivált zárt Velence

Jubilál a Szebeni Műhely

70 éves a bábjátszás Békéscsabán

Magyar nap a Velencei Filmfesztiválon

Születésnapi levél - Paul Lendvainak

A 76. Velencei Filmfesztiválon fókuszban a szerzői film

2019 augusztus 20-i kitüntetések

Sajtószemle
Enciklopédia
További cikkek a kertpont.hu portálon
A sokarcú fagyöngy
Szerves talajtakarók
A póréhagyma
Agavék
A vizitorma
A csontritkulásról
Webtechnológia
Technológiák, fejlesztési megoldások, referenciák a Terasz.hu - tól
| M?iaaj?lat | Impresszum | Jogi nyilatkozat |
info@terasz.hu